Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-17 / 165. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 17. Napi külpolitikai kommentár Deszai lemondása MORARDZSI DESZAI indiai miniszterelnök nem várta meg az e héten esedékes bizalmi szavazást, lemondott kormányfői tisztségéről. A távozásra pártjának tagjai, a kormány lemondott miniszterei szólították fel az idős politikust. Már hetek óta politikai válságról beszéltek Indiában, egymás után váltak meg tisztségüktől a kormány tagjai, egyre apadt a Deszai mögött álló többség. Talán nem túlzás azt mondani, most a Dzsanata Párttal ismétlődött meg a nemzeti kongresszus sorsa: Indira Gandhit is a pártjából kiváltak buktatták meg. Amikor Morardzsi Deszai elsöprő győzelmet aratott az indiai parlamenti választásokon, a politikai megfigyelők azt jósolták: nem sokáig tarthatja, magát. A jóslat — igaz, két év után — beteljesedett. Már a kormányzó párt megalakulásakor is sokan hangoztatták: a Dzsanátában több az elválasztó, mint az egyesítő elem. Ez a párt ugyanis egyszerűen a nemzeti kongresszus és Indira Gandhi megbuktatására egyesült ellenzéki politikai szövetség volt. Helyet kaptak benne a szélsőséges hindu nacionalisták, a félfasiszta erők és a szociáldemokraták is. A párt gerincét pedig a nemzeti kongresszusból különböző időben kivált politikusok csoportjai alkották. Egyesek, mint például Deszai, a nagybankok államosítása miatt léptek ki Nehru pártjából. Mások, így Dzsagdzsivan Ram, a jelenlegi hadügyminiszter azért szakított a nemzeti kongresszussal, mert nem értett egyet Indira Gandhi vezetési stílusával, s azzal, hogy a miniszterelnöknő jelentős politikai szerepet akart biztosítani fiának. Szandzsaj Gandhi személye az egyik fő oka volt a nemzeti kongresszus bukásának, hiszen az általa kezdeményezett erőszakos lépések tépázták meg a párt tekintélyét. A Dzsanata pártot, ezt a laza koalíciót Deszai egységes politikai alakulattá akarta szervezni. Ez azonban nem sikerült neki. Elsősorban Szingh miniszterelnökhelyettes frakciója akadályozta ebben. Ez a szárny a falusi burzsoázia képviselője, s ellenezte, hogy a kormányzat lépéseket tegyen a legelesettebb paraszti rétegek, az ún. „érinthetetlenek” megsegítésére. Az országban az utóbbi hónapokban sorozatos erőszakcselekményekre is sor került a gazdagparasztok, földbirtokosok és a legalsó kaszthoz tartozók között. A KŐVETKEZŐ NAPOKBAN ELDŐL: ki kivel alakít koalíciót? Lehetséges, hogy helyreáll a Dzsanata egysége — immár Deszai nélkül, de nem lehet kizárni annak lehetőségét sem, hogy egyes frakciók visszatérnek a nemzeti kongresszushoz. Azt is látni kell: a Föld második legnépesebb országának belpolitikai eseményei mindenesetre világpolitikai jelentőségűek. Miklós Gábor Nicaragua A felszabadítás! front újabb sikeres offenzívája A Nemzeti Gárda elleni sikeres offenzíva során a sandinista Nemzeti Felszabadítá- si Front fegyveres alakulatai felszabadították Nagarote helységet. Heves harcokat folytatnak Matagalpa, La Paz-Centro, valamint Sapoa környékén is. A Managuából érkezett jelentések szerint a város felszabadított részében megalakult a Nemzeti Üjjászületés ideiglenes kormánya. A tizennyolc tagú kormány honvédelmi minisztere 'Tomas Borge sandinista vezető, a Somoza megdöntésére létrehozott mozgalom egyik alapító tagja: külügyminiszter a mérsékelten baloldalinak tartott Miguel d’Escoto lelkész; pénzügyminiszter Joaquim Cuadra Chamorro jogász és közgazdász; gazdasági és tervezési miniszter Roberto Ma- yorga Cortes. Átszervezés előtt a Fehér Ház Carter energiaprogramja Carter amerikai elnök vasárnap esti beszédében egységre és áldozatra szólította fel az amerikai lakosságot az energiaválság leküzdése érdekében. Az elnök politikai jövőjét súlyos veszélybe sodorta az egyre romló gazdasági helyzet, és a tehetetlennek ítélt kormány iránt megrendült bizalom. Carter nagy horderejű gyakorlati tervékkel, de méginkább propagan- diszflikus módszerekkel igyekezett támogatást szerezni. Messzemenő energiatakarékossági tervéket jelentett be,- amelyek a világgazdaság helyzetét is jelentősen befolyásolják. Ugyanakkor változatlanul nyílt kérdés, vajon sikerül-e végülis a hazafias érzelmekre hivatkozva maga mellé állítania a lakosságot és a törvényhozás többségét. A kormány hatpontos energiaprogramja értelmében — napi 4,5—5 millió hordóval csökkentik a olajbehozatalt, és a kieső mennyiség felét hazai szintetikus üzemanyaggal pótolják; — tízmilliárd dollárt fordítanak a tömegközlekedés fejlesztésére; — a századfordulóig az ország energiaszükségletének 20 százalékát napenergiából fedezik; — a háborús energiagazdálko dási hivatalhoz hasonló testületet hoznak létre a reformok bürokratikus akadályainak leküzdésére; — a programok támogatására energiakölcsön-kötvényeket bocsátanak ki; — az energiaszolgáltató vállalatoknak egy évtizeden belül 50 százalékkal csökkenteniük kell olajfogyasztásukat, az olajat szénnel helyettesítve. A rövidebb- hosszabb távra szóló tervek mellett Carter azt is bejelentette, hogy — a tőkés országok tokiói csúcs- találkozóján vállaltaknak megfelelően — azonnali hatállyal korlátozza az olajbehozatalt, és hogy az import nem emelkedhet az 1977-es ssíiint fölé. Carter már hétfőn újabb két beszédet mondott Kansas Cityben és Detroitban. Ezekben további részletekkel szolgált energiaprogramjáról. Az elnök hír szerint átszervezi kormányát és a Fehér Ház gárdáját is, de a személyi változásokat csa!k később hozzák nyilvánosságra. II román miniszterelnök Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) külügyminiszter-helyettest — IL 18-as különrepülőgép hozta Budapestre. Victor Bolo- jan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete hazánk fővárosában csatlakozott a kormány elnökének kíséretéhez. A román, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlajával fellobogózott Ferihegyi repülőtéren a különrepülőgépből kiszálló Ilié Verdetet és feleségét Lázár György és felesége köszöntötte. Az üdvözlésen jelen volt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter, Trethon Ferenc munkaügyi miniszter, Várko- nyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Roska István külügyminiszter-helyettes és Rajnai Sándor hazánk bukaresti nagykövete. Ott voltak a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének tagjai. A vendégeket pirosnyak'kendős úttörők virágcsokrokkal köszöntötték. A kölcsönös üdvözlések után Ilié Verdet és kísérete gépkocsiba szállt és vendéglátói kíséretében a szállására hajtatott. Délután Ilié Verdet, a román, magyar és vörös zászlókkal fellobogózott Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A román kormány ezt követően Rákosligeten a román hősök emlékművén helyezte el az emlékezés és a kegyelet virágait. A koszorúzásoknál jelen volt Roska István, Stadinger j István, a Fővárosi Tanács el- j nökhelyettese, Rajnai Sándor és Farkas Mihály vezérőr- j nagy, a Budapesti Helyőrség parancsnoka. , A magyar—román hivatalos tárgyalások az Országházban kezdődték meg. A magyar tárgyaló csoportot Lázár György vezeti, tagjai: Marjai József, Roska István, Horváth László, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Müller István kohó- és gépipari miniszterhelyettes, Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes, Zsengellér István nehézipari miniszterhelyettes és Rajnai Sándor. A román tárgyaló csoportot Ilié Verdet vezeti, tagjai: Ni- colae Constantin, Alexandru Rosu, Marin Traistaru, Vasile Gliga, Mircea Popescu, az állami tervbizottság alelnöke, a magyar—román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság román tagozatának alelnöke és Victor Bóléján. Az őszinte légkörű megbeszélésen áttekintették Kádár János és Nicolae Ceausescu 1977-ben megtartott, legfelsőbb szintű találkozóján elfogadott megállapodások végre- ' hajtásának helyzetét. Megvi- I tatták a két ország gazdasági együttműködésének alakulását, valamint az 1981—1985-ös időszakra szóló, előkészítő ; tárgyalások eredményeit. PRÁGAI LEVELŰNK A bűvös lámpás E bben az évben ünnepük Prágában a Laterna Magika megalakításának 20. évfordulóját. Aki még nem látta a világhírű együttes műsorát, annak szavakkal nehéz elmagyarázni, milyen is egy-egy előadás. Kell hozzá fény- és hangtechnika, több térhatású vetítőgép, félkörálakú vászon és nem utolsósorban sok tehetséges művész. A leghosszabb idő óta műsoron levő és még most is futó előadásnak — a „Varázslatos cir- kusz”-nak — van például egy jelenete: a körvásznon látható filmen két bohóc léghajón száll a tenger felett. A ballon megsérül, ők a vízbe pottyannak és kétségbeesve, kalimpálva úsznak a part felé. Egyszer csak a kör- függöny alatt, úszó mozdulatokkal, elevenen kúszik be a színpadra az előbb még filmen látott két bohócruhás táncos. A hatás olyan tökéletes, annyi bűbájos humor van benne, hogy ez a nyitójelenet minden előadáson feltétlenül „behozza” a nyíltszíni tapsot. A Laterna Magika kísérletező kedvű csehszlovák művészek csoportjából alakult és világhírét a brüsszeli világkiállítás hozta meg. Csupa új megoldással kápráztatták el a közönséget: egyszerre 12 vászonra vetítették a filmet és a színpadtechnikusok megoldották az akkor még különlegességnek számító szinkronhatást is a vetítőgépek között. Brüsszeli bemutatkozásukról Walt Disney is elragadtatottan nyilatkozott. Néhány évig a Laterna Magika „kapós” volt, vendégszereplésre hívták a világ sók országába. 1962-ben azonban az együttes kivált a Nemzeti Színház kötelékéből. Magyarázatként csak annyit: a prágai Nemzeti Színházhoz négy épület és négy társulat tartozik. A Smeta- na-színház — ez az opera —, a Tyl és Nemzeti Színház maga. Mindkét épületben felváltva kerültek színre prózai és zenés műfajok — és végül a Laterna Magika. A múlt időt nem véletlenül használtam: az igazi Nemzeti Színház, a Moldva-parti Narodni Divadlo már két éve nem tart előadást. Az épületet teljesen átépítik, felújítják és csak 1983-ban nyitja meg Ismét kapuit. Ekkor lesz ugyanis 100 éve, hogy a nemzet közadakozásából Prágában felépült Thália első cseh nyelvű otthona. És hogy a Nemzeti Színház igazgatóságának még több gondja legyen, a Tyl-színházat is renoválni fogják, sőt a Laterna Magikának helyet adó épület, az Adria-palota is felújítás előtt ál'l. E rövid színházszervezeti kitérő után térjünk visz- sza a Laterna Magilkához. 1962 után a társulat szervezetileg a csehszlovák filmvállalathoz 'került és ettől kezdve szünet nélkül játszott, mert a szervezők egymás után kötötték le a külföldi turnékat.^ A produkció „elfáradt”, egy-egy műsor ezerszer is színre került, már maguk a művészek is unták a szereplést. Az igényes csehszlovák színházi szakemberek ezt szóvá is tették, és úgy értékelték, hogy a Laterna Magika válságba került. 1973-ban aztán ismét Josef Svobóda, a világhírű cseh díszlettervező került az együtteseiére és a társulat visszatért a Nemzeti Színházhoz. Űj műsorokat tanultak be, megfiatalították a művészgárdát,^ de még mindig elégedetlenek önmagukkal. Ebből a nézőnek az a haszna származik, hogy a nehezen megszerzett belépőjegyért magas színvonalú előadást lát. Mióta Prágában élek, még sohasem fordult elő, hogy a Latterna Magika pénztára közvetlenül előadás előtt nyitva lett volna, a jegyek mindig elővételben kelnek el, és boldog lehet az a halandó, aki egy-egy óvatos jegyüzértől megszerzi a belépőt. Jelenleg a társulat a „Szentlvánéji álom” című darabot próbálja, John Dexternek, a New Yonk-i Mentropo- litan főrendezőjének irányításával. Színre akarják vinni Bozena Nemcová meséit is. A tervek között szerepel még például Capek műveinek „meglaternásftása” és a „Diótörő” bemutatása. Ismét sok a meghívásuk. Már bizonyos, hogy az olimpia ideje alatt Moszkvában vendégszerepelnek és szó van egy amerikai turnéról is. Májusban, a Prágai Tavasz zenei fesztivál idején mutatták be új műsorukat, az Andersen-mese motívumaiból összeállított ;,Hókirálynőt”. Ez és a „Varázslatos cirkusz” felváltva szerepel a Laterna Magika, — e bűvös lámpás — műsorán, színesítve Prága 25 színházának változatos, igényes és gazdag palettáját. Prága, 1979. július. DÍHJU JtlÁflCL GALSAI PONGRÁC: fflajor (fizi játékai 23. De hiszen azt Te úgyis tudod, mi történt akkor, sőt talán még jobban! Azt az egyet azonban megírhatom, hogy a mai napon leszűrtem az egész esztendőt, összeadtam, kivontam és az eredmény a következő: nem bántam meg, és ha ma akarnál velem megesküdni (feltéve, hogy lány lennék), újból csak bi ozzád mennék ... Már a Te véleményed nem szeret- « 'm hallani az elmúlt esztendőről. Különben az ördög érti ezt! Tudom, hogy Neked is így jobb és nekem is? Különben ma reméltem egy kis levelet Tőled, de talán Te is csak ma írsz nekem...? A levélíró ekkor még nem akarja, vagy nem meri bevallani, ami benne is csak ideges sejtés. Azt, hogy kapcsolatuk ma már barátságnak — sok, anyakönyvileg hitelesített szerelemnek — kevés. Ha csak jóbarátok lennének, úgy gondolnák, szüntelen adósai egy érzésnek, amely sokkal tartalmasabb két ember rokonszen- vénél. De mert többről van szó, úgy vélik, az érzésnek van adóssága velük szemben. S a megváltozott körülményeket se feledjük. Gizi azóta sikeres színésznő lett. Ha még nem is a legelső; a fiatalok közt — Jászai, Márkus, Csillag Teréz sorába szegődve — mindenképpen a legkülönb. Akit a szigorú színigazgatótól a karzati állóhely diákpublikumáig, beavatottak és avatatlanok egyként ünnepelnek. Olykor maga is meglepődik: bármibe belekap, minden a javára dől el. A legesélytele- nebb játszmákat -is megnyeri. S már szinte félni kezd: hátha a sors azért kényezteti, hogy aztán annál nagyobbat verjen rajta. Bajor ebben az időben a valóravált képzelgések végleteiben él. S Vajda Ödönnek e páratlan sikerélmény, e szerencsés végletek szintjén, szüntelen izgalmi állapotban kellene tartania egy nyolcéves, érzelmileg megbízható, vágyaiban azonban langyosuló kapcsolatot. De Vajda már nem a régi. A hajdani „charmeur” valahogy elnehezedett; kedvessége, amely eddig a természete volt, inkább csak modornak tetszik. Egy fronton szerzett s nehezen átvészelt betegség pedig megtámadja a szívét is. Gizi, a sikereitől kigyulladt színésznő sok mindent várhat férjétől: megértést, tapintatot, figyelmet, csak egyet nem: az érzékek ösztönző feszültségét. De házasságukat az anyagi gondok is megrontják. Vajda tiszta jövedelmének jó része Zboray Miklóst, a principálisát illeti meg, akitől az ügyvédi irodát átvette. Ezenkívül a lányáról is gondoskodnia kell. így Gizi szoros beosztással sem teremtheti meg a rangjához méltó életforma látszatát — amit a Pénz társadalma egy sikeres színésznőtől: a saját színésznőjétől megkíván. A frontra aggódó leveleket küldözgető, szerelmes lány s a pályakezdő ügyvédet társául választó, „beérkezett” menyasszony szerep után — a hitvesi szerepkör már nem tartogat újabb izgalmakat. Még egy esztendő. S Vajda Ödön 1922 őszén (a napot is tudjuk: szeptember 11-én) kiköltözik a közös lakásból. De Bajor nem ejti el végképp. Csak más feladatot szán neki. A férj rendszeresen följár a Baross utcai otthonba: mint jóbarát, rokon, ügyintéző, tanácsadó — mikor kire van szükség. Gizi pedig sze- retetében tartja férje kislányát, Vajda Erzsikét, majd évek múlva, hosszabb időre magához is veszi. Törvényes válásukra csak öt év múlva kerül sor. De ez sem hoz döntő változást. Bizonyságul előveszem Bajor Gizi 1943-ban készült fényképét, a Vajdához írt, kissé frivolan érzelmes dedi- kációval: „Duczi, Duczi, miért hagytál el engem?! Örökké a Te Gizid.” Az 1921—22-es évad végén Hevesi Sándort nevezték dci a Nemzeti Színház élére. Ambrus tekintélye az utóbbi években végképp megrendült: az ellenőrzésére rendelt Színművészeti Tanáccsal sem tudott megbékélni, de nyíltan föllépni sem mert vele szemben; lefelé zárkózott volt, fölfelé sokszor váratlanul viasz-puha és engedékeny; intézkedéseit a kapkodás, majd az „úgyis hiába” közönye jellemezte. Érthető, hogy Hevesi Sándor igazgatói kinevezését éppoly ünnepléssel fogadták, mint egykor Ambrusét. Hevesi izig-ideig „színházi ember” volt. Kissé múlt századi hevülettel Világszínpadnak látta az életet; a korok és nemzedékek sorsa örökkön változó közjáték — s benne a Színház a központ, játék a Játékban, mindennek tükre és értelme. De amilyen „elvont” volt Hevesi rajongása, annyira gyakorlati a munkája. Két évtizedes tapasztalatával a színpad összes vonatkozását ismerte. Tudta, hogy öt év múlva mit akar bemutatni, de azt is, hogy a sugólyukban hányas villany- körte ég. A Shakespeare-cik- lus megtervezését éppúgy a maga ügyének érezte, mint X. színésznőcske irigységét Y. kolléganőjére, aki eljátszott helyette egy mellékszerepet. (Folytatjuk)
