Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-11 / 160. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 11. Magyar vezetők üdvözlő távirata a Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, és Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke a következő táviratot küldte Jumzsagijn Cedenbalnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkárának, valamint Zsambin Batmönhnak, a Mongol Nép'közítársaság Minisztertanácsa elnökének: Mongólia ünnepén Tegnapból a mába K özépkori viszonyok, vallási béklyók, több évszázados függőség — ez jellemezte a huszadik század fordulóján Mongóliát. 1921-ben, amikor a szovjet Vörös Hadsereg segítségével az antifeudális és imperialistaellenes forradalom győzedelmeskedett és megszületett a népi hatalom, az ország a legelmaradottabbak közé tartozott a világon. Szuhe Bator csapatai július 11-én foglalták el a fővárost, Urgát (ma Ulan-Bator) — e napot azóta is Mongólia nemzeti ünnepeként tartják nyilván. A hazánknál tizenhatszor nagyobb (viszont csak másfél millió lakosú) ország élete a fél századnál alig hosszabb idő alatt gyökeresen megváltozott. A mongol forradalom eredményei az elmúlt 58 évben világtörténelmi jelentőségű példaként elsőként bizonyították: a kapitalizmus kihagyásával, a fejlődés egy alacsonyabb fokáról közvetlenül is lehetséges a szocializmusba átlépés. Megtörték a lámák uralmát, kulturális forradalom zajlott le — az írástudatlanság ma már a múlté — kialakult a munkásosztály. Egységes szocialista gazdasági rendszert hoztak létre, s jelenleg agrár-ipari országként már a szocializmus anyagi-műszaki bázisának megteremtését tekintik központi feladatuknak. Ezt írják elő a Mongol Népi Forradalmi Párt utolsó, 1976-ban megtartott XVII. kongresszusának határozatai is, amelyeknek valóra váltása azóta is sikeresen folyik. A közép-ázsiai szocialista ország nemzeti jövedelme 1970 óta másfélszeresére bővült, az ipar fejlődése pedig még ennél is dinamikusabb volt; az elmúlt 30 évben a tizenötszörö-_ sé re nőtt. Változatlanul döntő fontosságú az állattenyésztés, (Mongólia az egy főre jutó állatállomány terén világelső!) a mostani, hatodik ötéves tervben viszont fontos feladat lett belterjesebbé tétele. Ennek hozzá kell járulnia az évszázados nomád, pásztorkodó életforma átalakításához is. Mongólia ma már csak földrajzilag számít távolinak; az ország 1962-ben csatlakozott a KGST-hez^ s azóta hazánkkal is évről évre bővülnek kapcsolatai. Magyar szakemberek (például geológusok, térképészek és hidrológusok) százai vettek és vesznek részt számos gyár üzembehelyezésében, az ásványkincsek feltárásában, kutak fúrásában. A komplex program — amit 1971-ben fogadtak el — különös súlyt fektet Mongólia további gyorsütemű fejlődésére. Az összekötő szálak erősségét jelzi, hogy Mongólia külkereskedelmének mintegy 96 százalékát a szocialista gazdasági közösség tagállamaival bonyolítják le. Fiatal lakosságának erejére támaszkodva (a népesség majd fele még 16. életévét sem töltötte be) Mongólia megalapozottan dolgozhat nagyszabású, ám reális terveinek valóra váltásában. Sz. KEDVES ELVTÁRSAK! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Miniszter- tanácsa, a magyar nép és a magunk nevében szívből jövő jókívánságainkat és elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek és a testvéri mongol népnek nemzeti ünnepük, a mongol népi forradalom győzelmének 58. évfordulója alkalmából. A magyar nép mély rokon- szenvvel kíséri a Mongol Népköztársaságban folyó szocialista építőmunkát, és őszinte örömére szolgál, hogy Mongólia dolgozó népe, kipróbált élcsapatának, a Mongol Népi Forradalmi Pártnak a vezetésével sikeresen váltja valóra a XVII. kongresszus határozatait. Ennek eredményeként gyors ütemben fejlődik a mongol társadalom és népgazdaság, emelkedik a nép életszínvonala. Mongóliának a testvéri szocialista országokkal kialakított sokoldalú együttműködése, aktív részvétele a KGST- ben egyre hatékonyabban szolgálja gazdag természeti erőforrásainak kihasználását, mind jobb feltételeket teremtve ahhoz, hogy viszonylag rövid időn belül ipariagrár országgá váljék. A Mongol Népköztársaság szilárd elvi alapokon nyugvó békeszerető külpolitikája, A Román Szocialista Egységfront Országos Tanácsának hazánkban tartózkodó küldöttsége, Mihai Daleának, a Román Kommunista Párt Politikai Végrehajtó Bizottsága póttagjának, a Szocialista Egységfront alelnökének vezetésével kedden Szolnok megyében tett látogatást. Útjára elkísérte Sütő Gyula, az Országos Béketanács titkára és Victor Bolojan, Románia magyarországi nagykövete. A küldöttséget Szolnokon a Hazafias Népfront megyei bizottságának székhazában Szűcs János, az MSZMP Művészi felfogását csak töredékesen tudja megvalósítani. Ott, ahol a belső elragadtatás úrrá lesz bizonyos játékosan kedveskedő, csengety- tyűző modoron. „Csak azokon a helyeken szerettem volna kissé keményebbnek és erősebbnek látni ezt az új érdekes színésznőt — írja Kosztolányi —, amikor a szenvedély hangja elcsuklik és a pátosz kiabál. Az aranyhoz és az ezüsthöz kis ércet kellett volna hozzáadni.” De Bajor Júlia alakjából nő ki az a teljesebb Júlia, aki Shakespeare módján már nemcsak érezni tud, hanem emberien szenvedni is. A forradalom alatt az eltávozottak: Rudi, Duczi és ka- tonabajtársai hazatértek. Az otthonlevő meg nemsokára eltávozott. Október végén, hetvenegy éves korában, váratlanul meghal a Papa. cselekvő hozzájárulása a szocialista világrendszer erősítéséhez, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéhez, nemzetközi béke és biztonság ügyének következetes szolgálata kivívta a haladó és békeszerető világ elismerését. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a közös szocialista célok felé haladva mind jobban kiszélesedik, és egyre gazdagabb tartalmat kap pártjainknak, országainknak és népeinknek a marxizmus —leninizmus és a proletárin- temacionalizmus elvén alapuló sokoldalú együttműködése, testvéri barátsága. Nemzeti ünnepükön kívánjuk önöknek és a testvéri mongol népnek, hogy érjenek el új, az eddigieknél is nagyobb sikereket a szocializmus építésében, hazájuk felvirágoztatásában, a szocializmus és a béke nemes ügyének szolgálatában. Ük APRÓ ANTAL, az ország- gyűlés elnöke az évforduló alkalmából táviratban köszöntötte Nyamin Luvszan- csültemet, a Mongol Népköz- társaság nagy népi kurdijának elnökét. A Hazafias Népfront országos tanácsa, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban üdvözölte mongol partnerszervezetét. ■Szolnok megyei bizottságának titkára és a Hazafias Népfront megyei vezetői fogadták. Oláh János megyei népfronttitkár tájékoztatást adott a terület politikai gazdasági és társadalmi helyzetéről, fejlődéséről. A küldöttség látogatást tett a Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyárában, majd a cserkesző- lői Magyar—Román Barátság Tsz-t kereste fel, s a községben koszorút helyezett el a felszabadító harcokban elesett román hősök síremlékén. A hirtelen megdöbbenés egy lélek működéséről nem adhat hű képet. A halál ténye, amellyel szemben valamennyien gyámoltalanok vagyunk, ideig-óráig mindenkit azonossá tesz a jobbik énjével. A lélek igazi működését a vállalkozások jelzik. Az, hogy a fájdalom milyen fi- nomítási műveletet végez el bennünk; hogy a hiányérzet kihívása milyen feladatokra kényszerit. Gizi a Papa halála után szinte észrevétlenül foglalta el a családfő szerepét. A „pater familias” helyére a „filia familias” kerül. Érvényesülni mások szeretetében: mindenkit meghódítani, elgyöngíteni, lekötelezni; a ragaszkodás és a hála érzésével magához kötni; alattvalóvá tenni környezetének tagjait, úgy, hogy ezt a függőséget ne vegyék észre, sőt boldoguljanak is általa — már kezdettől fogva szenvedélyes erénye és gyönyörű gyöngéje volt. Gizi az önzetlenségben megnyilRomán népfrontküldöttség Szolnokon GALSAI PONGRÁC: fSajot1 $izi játékai 18. HEW YORK-1 EXPERIMENT (5.) Polgári körzet — Pénzt! Adj pénzt! — Egy dülöngélő, kiéhezetten vagy éppen betegesen vézna férfi áll előttem, és makacsul ismételgeti: — Pénzt! — Nem fenyegetően, inkább egykedvűen. — Mi lesz? — kérdezi. — Pénzt! — A New York-ot 650 kilométer hosszúságban behálózó földalatti egyik vonalán utazom, éjszaka egy óra van, Queensből tartok Manhattanba. Ketten vagyunk a kocsiban. Amikor felszálltam, üres volt. Rossz jel, nem tanácsos így közlekedni, de nem válogathattam, egyébként is indították a szerelvényt. Bizonytalan állású útitársam nem vesz elő revolvert, nem ránt kést. Szelíden erőszakos. Amennyire felmértem esélyét, az enyémek sem rosszabbak az övénél. Megmakacsolom hát magam, és nem nyúlok a kikészített dollárok után. A férfi szemébe nézek, várom, mit kíván tenni. Egy ideig még sürget, aztán — nyilván nem tud másra gondolni, mint hogy egy hasonszőrű kábító- szeressel hozta össze a sorsa — az ajtóhoz tántorog, szé- deleg, és a legközelebbi megállónál leszáll. * Két ember, aki sosem látta egymást, sose hallott a másikról, mégis ennyire egyformán fejezze ki magát... Mister Gaal idegenvezető, az American Express idegen- vezetője, a New York-ból Washingtonba vezető Ki- lencvenötödik úton egy ezüstszürke autóbusz fedélzetén: — Ebben az országban, a gazdagokat leszámítva, mindenki el van adósodva John, Kinga barátja: — Amerika az adósokból él. A rejtély, „a fából vaskarika” a bank. Aki befeketíti magát a banknál, az elveszett ember. Az akassza fel magát, költözzön el az államokból, utazzon Európába, de legalábbis változtassa meg a nevét, fgy még lehet reménye az életre. Pénzhez másként nem jut... * Az idegen kétszeresen el akarja harapni a nyelvét. New York-on kívül pompás utak, folyamszerűen szélesek, kitűnő állapotban. Utat A washingtoni Fehér Ház. építeni ugyanis több mint jó üzlet. Mister Gaal szerint, ha így halad, néhány éven belül lebetonozzák, aszfaltozzák az egész államokat. A gigantikus metropolisban viszont kátyú kátyú hátán, óriási gödrök az utakon. Bénító a forgalom és a zsúfoltság New York-ban, bizonyos órákban teljesen megbénul a forgalom. A Queensboro hídon haladunk Johnnal, amikor egy- szercsak valósággal felborul a kocsi. Nagynehezen megállunk, valósággal szétrobban a bal oldali első kereke. Éjszaka van, előttünk öt kocsi vesztegel, kereküket szerelik. Ugyanaz a gödör szerencséltethette őket. — Beperelem ezt az átkozott várost — így John, s ez az egyetlen, amit megtehet. New York útjainak egy része magánkézben van, pénzt kell fizetni a hidak, az alagutak használatáért. A felújítás, karbantartás a város gondja lenne, a város viszont évek óta csődben van. Miközben száz és ezer kilométerszámra építik az államok közötti sztrádákat, New York-nak nem sikerül kapni ezekből a pénzekből. így hát John, a millió és millió autós szitkozódik, átkozódik. * Láttam a washingtoni Ca- pitolt, a Lincoln emlékművet, betértem, inkább csak levegőt szívni két múzeumba, s most úgymond hazafelé, New York-ba tartunk. Egynapos kirándulás, 370 kilométeres út oda és vissza, fáradt a társaság. Pilótánk, Richard rádiózással szórakoztatja magát. Szája előtt mikrofon, a mellettünk haladó, velünk szemben jövő autósokkal társalog az úgynevezett polgári körzet sávján. — A Watergeettől jövök, és megyek a nagy almához — közli Richard. — Most hagytam el két nagy főnököt. — Mister Gaal fordítja a jelbeszédet: — A sötétbőrű emberünk azt akarta közölni, hogy Washingtonból jön, és New York-ba hajt. S mögötte rendőrök állnak lesben, akik mérik a sebességet. Erre figyelmeztette a többieket. Gaal úr a mi szórakoztatásunkról igyekszik gondoskodni. Amilyen tárgyilagosnak mutatkozott, amikor az állampolgárok pénzügyi helyzetéről számolt be, most annyira elfogult. Magyar fülek számára talán még nem hallott alapállásból tart politikai kiselőadást. Űtitársa- im egy részét már a legkevésbé sem zavarja, javában alszanak. A Magyarországról velünk jött idegenvezetőnk, az IBUSZ alkalmazottja azonban már piros az indulattól. A nem várt politikai délutánt ő fejezi be. Elkéri a mikrofont társától, és ennyit mond: — Hölgyeim és uraim, mister Gaalt hallották, New York-ból. Mister Gaal legközelebb New York-ba érve vette kezébe a mikrofont. (Folytatjuk) Ferenczi József vánuló önzés legmagasabb rendű művészetét gyakorolta. Nemcsak kötelességből vállalta a másokkal törődés gondját, hanem gyönyörűségből, élvezetből, lelkesedésből is; olyannyira, hogy sohasem tudta megmérni a különbséget jótetteinek igazi haszna s az érte hozott áldozat súlya közt. Lapozzuk fel újra dr. Barát Irén tizennégy évvel később írt följegyzéseit. „Van egy fenyőtobozom, amit a Papa melléről vettem le, amikor már halott volt. Miért kellett őt elveszítenem? Most nyolcvanhat éves lenne, kis sovány ember; de szörnyű is elveszíteni azokat, akiket szeretünk! Néha — s többnyire olyankor, amikor a legjobb kedvem van — fölrémlik bennem egy koporsó. Apám iszonyú vastag szemüvegét látom, finom, száraz kezét, vagy Mariska nővérem sápadt, szenvedő kis arcát a kórházi ágyon, amint az ajtó felé fordulva várja, hogy jövök-e, és mesélek-e neki első sikereimről? Sokszor szinte eszméletemet vesztem a fájdalomtól... Tudod, ilyen hangulatban valóságos kín vígjátékban szerepelni. Míg ha derűs a kedvem, szívesen játszom drámai szerepet is, mert akkor igazán játszik az ember; tökéletesen beleélem magam a hős tragikus sorsába, de közben — a lelkem mélyén — érzem, hogy nincs semmi baj. Ha azonban a kín ösz- szeszorítja a torkomat, ha a fájdalmat érzem valóságosnak és az örömöt csak játéknak — a komédiázás ember- fölötti szenvedést jelent... Aztán egyszerre felocsudok. Hirtelen meleg lesz a szívem: milyen jó, hogy az én tiszta kis anyám megmaradt, és Rudi is mellettem lehet! Az életemet adnám értük. Ma már ott tartok, hogy túl akarom élni valamennyiüket. Mióta- vállamra vettem a család gondját, úgy beleszoktam a teherhordásba, mint egy öszvér. Mi is lenne velük, ha én előbb halnék meg?...” A jegyzet csak a mamát és Rudit említi, de ez a mondat: „túl akarom élni valameny- nyiüket!” elárulja, hogy többekről van szó. Rudi 1919. májusában megnősült. Egy csinos arcú és kedves lányt választott; Gizinek is jó barátját. Házasságukból leánygyermek született: Lívia. Vajda Duci, a vőlegény pedig ezidőtájt vitte fel a Baross utcai lakásba házasságon kívül született gyermekét, a kilencéves Vajda Erzsikét, ök valamiképp mind á családhoz tartoztak. S hogy hősnőnk túl akarta élni a nála fiatalabbakat is? Ez már a szeretet patétikus túlzása. Gizi a bátyját — kinek életében épp a tanulás, felkészülés éveit hasította ki a háború — úgy támogatta, mintha ez az embernyi ember, komoly, jó tagba nőtt férfi még gyámkodásra szorulna; az olasz bankban, a színházi UNIO-nál s másutt szerzett állást neki; de ő, az államszerző, egyik beosztással sincs megelégedve; rábírja hát bátyját, hogy hagyja ott hivatalát: addig is, amíg újat nem kerít, gondoskodni fog róla. Rudi feleségét meg partnerének használta a szereptanuláshoz; óradíjat ugyan nem fizetett neki, de a „végszavazásért” juttatott ajándékokból kisebb színészgázsi is kitelt volna. Rudiék kislányát, Líviát meg szinte a maga gyerekének tekintette. S Vajda Erzsiké még az előkelő svájci intézetből is folyton visszavágyódott a Baross utcai lakásba. (Folytatjuk)
