Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-11 / 160. szám

MA Nem a vevő telhetetlen... (2. oldal) Ungvár ékessége (3. oldal) Staféta A z embert az életében nemcsak sikerek, kudarcok is érik. Valójában mindkettőhöz hozzá kell edződni. Vajon felkészülnek-e az élet, a munka apró örömeinek el­fogadására és bosszúságai­nak elviselésére a pálya­kezdő diplomások? Van-e kitartásuk, hogy a tudo­mány váraiban meg­szerzett ismereteiket tü­relmesen kamatoztassák? Segítenek-e nekik ebben? Ha Kántor Mihály, a kisvárdai Rákóczi Tsz fia­tal főkertésze elkeseredik az első kudarc után, ha meghátrál, s nem kezdi bizonyítani a gyakorlat­ban igazát, nem vív ki magának elismerést —, akkor ma még mindig a régi módon metszenék a 60 hektáros almást, ö ta­nította meg a lányokat- asszonyokat az olasz gyártmányú, pneumati­kus metszőgéppel fát metszeni. Igaz, az első két nap, amikor megdagadt a csuklójuk, legszívesebben eldobták volna, de rájöt­tek : ezzel mégis könnyebb, s többet is lehet vele ke­resni. A nyíregyházi papír­gyárban egy fiatal műsza­ki gárda kísérletezte ki azt a ragasztót, amelyik­kel drága importot takarí­tanak meg. Pedig először ez sem talált megértésre. Voltam egy tanácskozáson, amelyiken az üzem veze­tői fehér asztalhoz invi­tálták a vállalat mintegy 50 pályakezdő techniku­sát, üzemmérnökét, prog­ramozó matematkusát, közgazdászát. Arról folyt az eszmecsere1 sikerült-e beilleszkedniük, megta­lálták-e számításukat, tudják-e kamatoztatni tudásukat, hogyan képzelik el jövőjüket? Tetszett, hogy egyenlő partnerek­ként beszélgettek velük, beavatták a gyár dolgai­ba, s azt is értésükre ad­ták: igenis számítanak rá­juk, mert a jövő nagy ter­veinek a megvalósítása tő­lük függ. Ritka eset, amikor az idősebb szakemberek megkérdezik a fiatal kol­légát, ő hogyan valósítana meg bizonyos átszervezést, milyen technológiai eljá­rásokat alkalmazna. S még ritkább, hogy a fiatal mérnök által javasolt el­képzelést meg is valósít­ják. A fiatal értelmiségiek többsége tele van tettrekészséggel, igaz türelmetlenek, de néha jogosan. Bátorítják-e őket apró kudarcaik után a ki­tartásra? Pedig ők veszik át a stafétabotot, s nem mindegy, hogy ezt milyen szívvel, megfelelő felké­szültséggel kapják az idő­sebbektől. Farkas Kálmán NAPIRENDEN A GAZDASÍGI-MÜSZAKI EGYÜTTMŰKÖDÉS Ülésezik a magyar—szovjet kormányközi bizottság A Parlament delegációs termében kedden plenáris üléssel megkezdődött a ma­gyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bi­zottság 23. ülésszaka. A két küldöttséget Marjai József és Konsztantyin Katusev mi­niszterelnök-helyettesek, az együttműködési bizottság társelnökei vezetik. A dele­gációk tagjai között van Si­mon Pál nehézipari, Soltész István kohó- és gépipari, Ve­ress Péter külkereskedelmi miniszter, illetve Leonyid Kosztandov vegyipari és Je- fim Novoszeljov építő-, út­építő- és kommunális gép­gyártási miniszter. Részt vesz a tanácskozáson Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete is. Üdvözlő beszédében Marjai József emlékeztetett a közel­múltban lezajlott, számunk­ra kiemelkedő fontosságú ta­lálkozókra: másfél hónappal ezelőtt hazánkban üdvözöl­hettük Leonyid Iljics Brezs- nyevet, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárát, a Legfelsőbb Tanács elnöksé­gének elnökét, és viszonylag rövid időn belül kétszer ta­lálkozott Lázár György és Alekszej Koszigin miniszter- elnök. Bár más jellegű, de a kétoldalú együttműködésben szintén meghatározó a KGST XXXIII. ülésszaka is. Ki­emelkedő jelentőséget tulaj­donítunk annak, hogy ezeken a tárgyalásokon olyan elvi megállapodások is születtek, amelyeknek alapvető szere­pet kell kapniuk kapcsolata­ink formálásában, ezen elvek alapján válhat még hatéko­nyabbá a kormányközi bi­zottság munkája is. Konsztantyin Katusev vá­laszában arról szólt, hogy a magas szintű párt- és állami vezetők találkozói nagy je­lentőségű feladatokat jelöltek meg a szovjet—magyar gaz­dasági együttműködés fej­lesztésében is. A mostani ülésszaknak tehát sajátos jel­leget kölcsönöz, hogy intéz­kedéseket hoznak a magas szintű találkozókon megje­lölt feladatok, minél eredmé­nyesebb megvalósítása ér­dekében. Mindkét ország köl­csönösen nagyobb figyelmet fordít az együttműködés újabb lehetőségeinek meg­vizsgálására, a gazdasági kapcsolatok elmélyítésére. Ebben a munkában ugyan­csak nagy figyelmet szentel­A Parlament delegációs ter­mében július 10-én plenáris üléssel megkezdődött a ma­gyar-szovjet kormányközi bizottság 23. ülésszaka. Ké­pünkön: Marjai József mi­niszterelnök-helyettes beszél. (Kelet-Magyarország telefotó) nek a KGST legutóbbi ülés­szakán kitűzött feladatoknak is. A két küldöttség ezután megkezdte a napirendi pon­tok megtárgyalását. Az ülés­szakon áttekintik á kor­mányfői találkozókon, az együttműködési bizottság leg­utóbbi ülésszakain és a bi­zottság társelnökei megbe­szélésén hozott határozatok, megállapodások teljesítését. Ennek alapján megvizsgálják egyebek között a Dunai Vas­mű oxigénkonverteres üze­mének építési együttműkö­déséről kötött egyezmény megvalósítására tett eddigi lépéseket, továbbá azokat a lehetőségeket, amelyek sze­rint a magyar fél részt ve­hetne szovjet ércdúsító mű­vek kapacitásának bővítésé­ben, s így magasabb vastar­talmú importércet kaphatna kohászatunk. A budapesti ülésszakon áttekintik az 1979. évi magyar—szovjet árucsere-forgalom alakulá­sát és különösen nagy teret szentelnek azoknak a prog­ramtervezeteknek és javasla­toknak, amelyek a két or­szág gazdasági ágazatai kö­zött hosszú távra irányozzák elő gyártásszakosítás és ko­operáció fejlesztését. Gondoskodás az öregekrfil A szociális ellátásról tárgyaltak Yásárosnaményban A városi tanács vb. egész­ségügy* osztályának szociál­politikai tevékenységéről, a táppénzes helyzet alakulásá­ról tárgyalt többek között keddi ülésén a Vásárosna- ményi Városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága. Megállapí­tották, hogy a városban 57 rá­szoruló kap rendszeres szo­ciális segélyt, hatan rendsze­resen, de az adható maximá­lis összegnél kevesebb se­gélyt kapnak. Ebben az év­ben 12 vásárosnaményi lakos kérte rendszeres segély fo­lyósítását, közülük hót kérel­met el kellett utasítani, mert a jogszabály nem tette lehe­tővé támogatásukat. A segélyeken kívül har­minchármán veszik igénybe a szociális étkeztetést, vak­járadékot 29-en kapnak, sor­katonák hozzátartozóinak 16 esetben adott segélyt a ta­nács. A helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet jára­dékosainak 50 forinttal, a házaspároknak 100 forinttal egészíti ki járadékát, s ezt év végén egy összegben fizetik ki. A múlt év novemberében kezdte meg működését a 20 idős embernek otthont adó öregék napközi otthona, je­lenleg 24 idős városlakó gon­dozását látják eL A feltéte­lek kedvezőek: tágas pihe­nők, ebédlő, társalgó, fürdő­szoba biztosítja a kényelmet, üzemek, vállalatok szocialis­ta brigádjai segítenek az ott­hon szépítésében, parkosítá­sában. Megszervezte az egészség- ügyi osztály azoknak az idős embereknek a házi szociális gondozását, akik koruk, egészségi állapotuk, esetleg magatehetetlenségük miatt rászorulnak, öt idős ember házi gondozását egy főfoglal­kozású gondozónő látja el. A város lakói közül legtöb­ben szív- és érrendszeri meg­betegedés, mozgásszervi be­tegségek, légzőszervi megbe­tegedés, idegrendszeri meg­betegedés miatt voltak táp­pénzen, de emelkedett a nő- gyógyászati szakrendelésről táppénzre utalt terhes nők száma. Címerezők, autópálya-építők Dicsérik a szabolcsi diákok munkáját Közel ötezer szabolcs- szatmári középiskolás és szakmunkástanuló fiatal vállalta, hogy a nyári szün­időben két hétig fizikai munkát végez a KISZ épí­tőtáboraiban. Az első csoportokban me­gyénk fiataljai sok kiemel­kedő eredményt értek el. Tizenegy munkahelyen dol­goztak, s négy táborból nemcsak az iskolák verse­nyében elért első helyezé­sért járó zászlót hozták ha­za, hanem a legjobb bri­gádnak járó kollektív üdü­lőjegyet is, amellyel au­gusztusban pihenni utaznak. A Kiskőrösi Állami Gaz­daságban, ahol a szőlős­kertben és a zöldségkerté­szetben dolgoztak a fiata­lok, a Baktalórántházi Me­ző Imre Gimnázium diákjai bizonyultak a legjobbnak. A Törökszentmiklósi Álla­mi Gazdaságban kukorica- címerezés volt a szabolcsi diáklányok fő munkája, eb­ben a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium diákjai végeztek az első helyen. Kukoricacímerező lá­nyok a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban, amelynek területén, a Ba- gi Ilona építőtáborban 240 szabolcsi középiskolás di­ák dolgozik. (Elek E. felv.) Bicskén, az M—1-es autó­pálya-építésen dolgoztak a fiúk, s itt a Nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium di­ákjai szerezték meg az első díjakat. Jól szerepeltek a sza- bolcs-szatmári szakmun­kástanuló fiatalok is, akik szakmai táborokban, jelen­tős népgazdasági beruházá­sokon dolgoztak, Ajkán, Csepelen, Miskolcon, Szol­nokon, Budapesten. Közü­lük a legkiválóbban a 31. sz. Állami Építőipari Vál­lalatnál szervezett építőtá­borban szerepeltek me­gyénk szakmunkástanuló fiataljai: öt megye hét is­kolájának brigádjai közül a nyírbátori 140. számú szak­munkásképző intézet bri­gádja szerezte meg az első helyet. Ifjú szakmunkások fogadása Vasas fiatalokat avattak ünnepélyes keretek között szakmunkássá kedden dél­előtt a MEZŐGÉP vállalat nyíregyházi központjában. A vállalat 306 másod- és har­madéves szakmunkástanuló- képzésről gondoskodik, a nyíregyházi gyáregység a va­sas tanulók gyakorlati okta­tásának egyik bázisüzeme. A fiatalok közül többen már a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése előtt jó munká­jukkal kiérdemelték, hogy szakmunkásbérben dolgoz­zanak. A kedd délelőtti ünnepsé­gen Gégény János, a 110. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója búcsúztat­ta a végzős diákokat, s adta át a bizonyítványokat A fia­talokat Nagy Sándor igazga­tó fogadta, ismertette a vál­lalat és a gyáregység előtt ál­ló feladatokat, szólt azokról a lehetőségekről, amelyek a szakmai és kulturális fejlő­dését segítik elő a MEZŐ­GÉP dolgozóinak. A most bi­zonyítványt kapott negyven fiatal a lakatos, forgácsoló, festő és hegesztő szakmák­ban végzett s a napokban munkába álL Az elméleti és gyakorlati ismereteikben leg­jobbak jutalmat kaptak. (Fotó: Jávor L.) I XXXVI. évfolyam, 160. szám ÁRA: 1,20 FORINT 1979. július 11., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom