Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-10 / 159. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 10. n SALT-11 vitája az USA szenátusában HEW YORKI EXPERIMENT (4.) Ebéd Astoriában Kommentár Mnzorewa utazása „Az ország történetének legfontosabb diplomáciai kül­detése” — így jellemezte Abel Muzorewa új rhodesiai miniszterelnök washingtoni és londoni utazását. A kor­mányfő nem nagyzolt, meg­állapításában jócskán van igazság. Milyen körülmények között indult el Amerikába és Ang­liába Ian Smith fekete borii utódja? 1. Olyan rendszer vezetője­ként, amelyről világszerte ál­talános az a vélemény, hogy csak a kulisszák változnak, a tartalom — tehát az, hogy szó sincs valóságos többségi ha­talomról — lényegében vál­tozatlan. 2. Muzorewa rezsimjét egyelőre a világ egyetlen or­szága sem ismerte el! 3. Ennek — és az érvényes ENSZ-határozatoknak meg­felelően — a rendszert gaz­dasági szankciók sújtják, amelyeket eddig is éppen Wa­shington és London tartott be a legkevésbé. Muzorewáék- nak tehát nemcsak politikai létérdekük ez az utazás, ha­nem gazdasági értelemben is az. 4. Ez az eredményesség an­nál fontosabb lenne Salisbu- rynek, mert július 17-én ösz- szeül az Afrikai Egységszer­vezet csúcsértekezlete és az ezt előkészítő külügyminisz­teri értekezlet már ülésezik is Monróviában, a libériái fő­városban. 5. Hogy Tolbert libériái el­nök, a külügyminiszterek há­zigazdájaként kijelentette: a „Smith—Muzorewa-rezsim törvénytelen, mert egyetlen funkciója, hogy a faji kivált­ságok megmaradásáért tevé­kenykedjék.” Muzorewa olyan időpont­ban érkezik nyugati. támoga­tóihoz, amikor ezt a felis­merést nemcsak Afrikában, de világviszonylatban is egyre inkább hangoztatják. H. E. Az amerikai szenátus hét­főn megkezdte nagy jelentő­ségű vitáját a SALT—II. szer­ződés jóváhagyásáról. A vi­tát Harold Brown hadügy­miniszter nyitotta meg. Kö­zölte: ha a szerződést eluta­sítanák, vagy az a Szovjet­unió számára elfogadhatatlan módosítások miatt megbukna, ez 30 milliárd dollár többlet- kiadást jelentene az Egye­sült Államoknak az új lendü­letet kapó fegyverkezési ver­senyben. A vita megkezdése előtt még javában tartott a szerző­dést pártolók és ellenzők nyi­latkozatcsatája. Egyetlen jó­zan gondolkodású, hazája ér­dekeit szem előtt tartó ember Todor Zsivkov, a Bolgár Államtanács elnöke hétfőn Bülent Ecevit török minisz­terelnök meghívására három­napos hivatalos, baráti láto­gatásra Törökországba uta­zott. A bolgár államfő kísé­retében van többek között Petr Mladenov külügymi­niszter és Andrej Lukanov miniszterelnök-helyettes. A látogatás kapcsán Szó­fiában hangsúlyozzák, hogy a két szomszédos ország kapcsolatai az utóbbi évek­ben rendkívül kedvezően fej­lődnek. A helsinki záróok­mány aláírása óta például már négy ízben került sor legmagasabb színtű találko­Magas rangú katonatisztek összeesküvését leplezték le — közölte hétfői sajtóérte­kezletén Amir Rahimi tábor­nok, a katonai rendőrség pa­rancsnoka. Az összesküvők — amint a tábornok közölte — „szemé­lyes céloktól vezettetve arra törekedtek, hogy a hadsereg egységei között összeütközé­seket robbantsanak ki, Kho­meini ellen hangolták a köz­hangulatot, és ezzel gyengít­sék a forradalom erejét”. Ra­himi véleménye szerint a sem szavazhat a SALT—II ellen — jelentette ki például Averell Hariman volt nagy­követ szombaton a demokra­ta párti kormányzókkal tör­tént találkozóján. A befolyá­sos diplomata a SALT—II tá­mogatására szólította fel a kormányzókat és kérte őket, hogy államuk szenátorait is erre ösztönözzék. A találkozón részt vevő George Seignious, a fegyver­zetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatója rámutatott, hogy a szerződés minden olyan módosítása, amely egy­oldalú előnyökhöz kívánná juttatni az Egyesült Államo­kat, súlyos károkat okozna az Egyesült Államok és a Szov­jetunió kapcsolatainak. zóra a két ország vezetői kö­zött. A Rabotnicseszko Delo, a BKP központi lapja a hétfőn kezdődő látogatáshoz fűzött szerkesztőségi vezércikkében rámutat, hogy a két ország kapcsolatainak fejlesztése szempontjából igen kedvező körülmény a nemzetközi kérdésekben elfoglalt állás­pontok azonossága, vagy kö­zelsége. A hasonló nézetek közül kétségtelenül a legfon­tosabb az a közös felfogás — hangsúlyozza a bolgár lap —, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsola­taiban az enyhülés elsőrendű jelentőségű. tisztek azonban nem készül­tek hatalomátvételre. Röviddel Rahimi tábornok sajtóértekezlete után, ame­lyen magas rangú katonatisz­tek összeesküvésének leleple­zéséről számolt be, az iráni kormány bejelentette: elmoz­dította a katonai rendőrség éléről a tábornokot. A hírt a rádió jelentette be. Rahimi tábornok kijelen­tette, kinevezését Khomeini ajatollahtól kapta, és levál­tását sem hajlandó mástól el­fogadni. M iss Kinga Molnárnak egy nappal ezelőtt a leghalványabb fogal­ma sem lehetett létezésem­ről. Otthon hallottam róla, felhívtam telefonon, csupán néhány szót váltani. Három perc, s mielőtt szétkapcsol­hatott volna az automata, a bemutatkozásig alig jutot­tunk el. — Olvassa le gyorsan a készülékén lévő számokat! Azonnal visszahívom. — Hí­vott, majd újratárcsázott. Is­tenem, mennyi, de mennyi közös ismerős ... Vasárnap délelőtt van, és a Queens felé haladunk föld- alttin, Miss Kinga Molnár­hoz tartok Astoriába, ebédre, egész napos csevegésre. Miss Kinga Molnár épí­tész tervező özvegye. Ti­zenhárom évvel ezelőtt a leg­törvényesebb úton települt ki az USA-ba, másfél éve ma­radt egyedül. Egy kényelmes, itt szokásos favázú ház — ha égni kezd, ne törődj semmi­vel, csak menekülj —, egy New York-on kívüli kis telek az öröksége. Lakásának emeletén bérlőt tart, gará­zsát kiadta, fia a Budapesti Orvostudományi Egyetemen tanul. Miss Kinga pedig a 75 évesnél korosabb New York-i Magyar Szó szerkesztője, há­rom közül az egyik fizetett alkalmazottja. Szerkesztőt mondtam? Kin­ga írja, szedi, rajzolja újság­ját. Az ofszet eljárással ké­szülő lap tudósításainak cí­meit ő nyírja betűnként ösz- sze, s a nem magyar nyelvre szánt IBM-írógép ékezetlen betűit ő igazítja ki. Levelez és szervez, motorja a szép hagyományú, baloldali mun­kásújságnak. — Kingának óriási szíve van — így John, Kinga ba­Kulturális központ a Met­ropolitan opera árkádjai alól. rátja. — Lassan nem is lesz mása, csak a szíve. — Epés megjegyzés, de Kingának csakugyan nem a pénzcsiná- lás az erőssége. Száznegyven dollárt se éri el a heti jöve­delme, amiből még levonnak. — Ismerem a főkönyvün­ket, miből, kitől várhatnék egyetlen cent emelést is... — Kinga, ha tudna, adna a Magyar Szónak, de maga is támogatásra szorulna. New Yorkban mit sem ér az ott­hon számított forint—dollár átszámítás. „Nem akarunk vészharangot kongatni, de la­punk anyagi helyzete, kiadá­saink állandó emelkedése kö­vetkeztében, a válság hatá­rához közeleg” — olvastam a Kingánál talált egyik pél­dány hasábjain. Magyaros ebéd, maga a pompa a póri gyomor szá­mára. Kávé, almaboros kok­tél, kis társaság. Ifjú John vegyész, most munkásként dolgozik egy brooklyni puló­vereket készítő gyárban. És egy nálánál jó tizenöt évvel idősebb John. Vállalkozó, Kinga barátja. Ifjú John okos, szorgalmas, maga a sze­lídség, az idősebb John, mint a gránit, kemény, célratörő. New York-ban viszkit itat­hatnának a csecsemőkkel, mert sztrájkolnak a New Jersey-i farmerek és kiöntik a tejet; nincs aki iskolába vigye Manhattanban a gye­rekeket, mert megtagadták a munkát az iskolabusz-sofő­rök; Washingtonban hat he­te több ezer farmer sztrájkol a Capitol előtt. Traktorokkal, lakókocsikkal, sátrakat verve várakoznak az óriási téren. Mondom a társaságnak amit láttam, a két John válaszol. Nincs tej New,Jersey-ből? Meddig nincs? Egy napig, legfeljebb kettőig. Hoznak tejet New York-ba Kalifor­niából, amennyi csak kell. Akkor mit fognak csinálni az Itteni farmerek ? Rendben van, sztrájkol az iskolabusz­sofőr, megáll a legforgalma­sabb úton, és nem megy tő-, vább. De nyomában halad mindegyiknek egy rendőrko- csiö a seriff átszáll a buszra, és ő viszi haza a gyerekeket. A washingtoni farmerek sztrájkja? Oké! Sztrájkolja­nak. Vagy háromszáz pótko­csis autóbuszból vontak kö­réjük kordont. Ott van vagy ötezer rendőr. A farmerek azt csinálnak, amit akarnak. Hogy óriási pénzpocsékolás? Az. Az államok mindent ki­bír. — Mi értelme van a mai körülmények között a sztrájk­nak? — mondja Kinga. — Van talán húszmillió szak- szervezeti tag az USA-ban, és 90 millió ember, aki rajtuk kívül rekedt. A szakszerveze­tek akár a monopóliumok. Valósággal fallal veszik ma­gukat körül. A vezetőik me­sés jövedelmeket élveznek. Egyébként magam nehezen tudok együttérezni mondjuk azzal az elektromos munkás­sal, aki kevesli a tízdolláros órabért, mikor nincs aki ki- álljon azokért, akiknek a ke­resete alig éri el a három dollárt. A társaság Kingával vitat­kozik. Ifjú John fáradt, a hé­ten kihajtották a lelkét. Ahogy az ezt megelőző héten, és amióta csak beállt a kötő­gyárba. Idősebb John azt mondja, fiatal barátunk él­hetetlen. Szakszervezet ide és oda, az asztalra kellene csap­nia. Ifjú John: ismeri lehe­tőségei korlátáit. A főnök, a tulaj maga a jóságos atya. — Legszívesebben az ölébe ültetne. Maga a figyelem és a megértés. Erkölcsileg meg­becsül, hogy anyagilag ne kelljen számolnia velem. — Ifjú John egyetemre készül, s idősebb társa ösztönzésére néhány dollárját elhelyezte a Chase Manhattan Bank egyik fiókjánál. Nagyon fontos az egyetem, hogy tudjon majd kire hivatkozni. A bank ga­rantálja jólszituáltságát. Ifjú Johnak az egyszemélyben gyárvezető, tulajdonos, köny­velő, anyagbeszerző és raktá­ros főnöke volt az ajánlója. Saját kocsiján vitte el a bankba. — Hát mondjátok meg, hogy tudjak haragudni erre a „jó” emberre? Istenem, csak egyszer már a kerítésen kívül legyek... Ferenczi József (Folytatjuk) Zsivkov Törökországba utazott GALSAI PONGRÁC: tSajcr (fizi játékai 17. Ambrus.másnap már reg­gel bemegy az irodába, s Gi­zit képletesen az ölébe ülte­ti. „És most kérjen tőlem, amit kíván!” A jövő hónap­ban Molnár Ferenc új darab­ja következik, aztán Herczeg Árva László király-a, aztán Az aranyember, aztán egy Shakespeare-vígjáték. Lehet válogatni a főszerepekben. Ambrus örömében már-már félrebeszél, ö minden nagy feladatot legszívesebben Ba­jor Gizire bízna. Vagy pihen­ni vágyik inkább, vidékre utazni, szabadságra men­ni? „Szédületes, nem? — írja Gizi a vőlegényének. — Kü­lönben most nem is lehet hozzám szólni, csak lóhátról. ■Milyen jó, hogy Te tüzér vagy!” Molnár Ferenc Űri divat című darabja a máris világ­t hírű író „lírai selejtjéhez” tartozik; afféle szentimentá­lis pesti történet, amely a könnyet — a könny most ol­csó, hiszen bőven ömlik — irodalmi „fogyasztási cikké” teszi. De Bajor Gizi, Paula szerepében, életet hoz a szín­padra, elmondva nekünk az összes elnyomott kis egzisz­tenciák panaszait. Az ellenfél tehát oldalról támad. A teljesítmény minő­sége helyett a föllépések sű­rűségét célozza meg. A Bors­szem Jankó című élclap — az irigyek, mellőzöttek és pozí­cióféltők sugalmazására — az alábbi glosszát közli: „A Nemzeti Színház elő­adta Molnár Ferenc új szín­művét, Bajor Gizával a női főszerepben. A bemutatóig A dada és a Pacsirtaszó válta­koztak, Bajor Gizivel a fő­szerepben. A színház legkö­zelebb bemutatja a János vi­téz című magyar operettet és idegen szerzőnek Lear király című tragédiáját. Mindkettő­nek címszerepét Bajor Gizel­la fogja játszani. Ezeken kí­vül arról is értesültünk, hogy a színház egyik tehetséges, ifjú művésznője, Bajor Gizus, a Hamlet címszerepét tanul­ja. A nagysikerű nadrágsze­repben alkalmunk lesz a sok­oldalú művésznő minden ol­dalát megcsodálni...” Nem, a Hamlet valóban csak tréfa. De Ambrus legkö­zelebb átad Gizinek egy Sha- kespeare-kötetet. Benne apró cédulajel. Ha a könyvet fel­ütik, a lapok a Rómeó és Jú- íiá-nál nyílnak ketté. Közben tart a világháború. Egyre több az érdemrend és a hősi halott. Magyarország vezetői híven teszik a dolgu­kat: siettetik az ország össze­omlását. Beyer Rudolf utászfőhad­nagyot, harminchat havi frontszolgálat jutalmául, ki­tüntetik a Károly csapatke­reszttel. Ezt majd mindenki megkapja. A kitüntetés any- nyiba kerül, amekkora az érem gyártásához felhasznált réz súlya. Vajda Ödön tüzér­zászlóst dicsőszentmártoni, védettebb helyzetéből az orosz frontra dobják. S ahogy nő a távolság, úgy lesz erősebb a szív húzása is. Vajda a halálveszélyben is megőrzi spleenes fölényét és higgadtságát. De a szerelem­ben elbizonytalanodik. Egyik levelét a municiósládán, zseblámpafényben írja. A másikat a hajnali árokpar­ton, tűzszünetben. A harma­dikat állig a földbe ásva, oly siketítő robbanások közben, hogy a jobb fülére átmeneti­leg el is veszti a hallását. Ám ezekben a levelekben a köz­vetlen halálveszélyt meg sem említi; nem állapota remény­telen voltáról, csupán a rá­mért viszontagságokról pa­naszkodik; s félelem helyett csak féltést érez. Ahogy Sztrakoniczky Karel megjó­solta korai vesztét, úgy bízik Vajda a személyes jószeren­csében. De fölénye nem elég ahhoz, hogy feledtetni tudja a sikeres színésznő s a lö­vészárokban veszteglő front­katona sorsának kontraszt­ját: „Te mégy előre, mint egy üstökös, és én mint egy vakondok, csak éjjel bújha­tok elő a gödörből.” Vajda a tűzvonalból is tüzesen udva­rol. De az udvarlás charmea- ur-fogásai mögül előtetsze­nek a szenvedő ember arc­rándulásai. Ezekben a felfű­tött bókokban a féltékenység nem holmi stílusfordulat többé. 1918 tavaszán, amikor a Júlia-szerepre sor kerül, már a színésznő elenségei is elné­multak. A remekművek • arról is- merszenek meg, hogy koron­ként újra föl lehet fedezni őket. Hiszen elődeink akár­hány kérdésére adtak vá­laszt, számunkra is van még közölnivalójuk. Shakespeare Júíid-ját sem lehet tökéletesen kiismerni. Ebben a tizenegynéhány éves gyermeklányban ugyanis az író potenciálisan elrejtette a női lélekről szerzett, legiga­zibb és legravaszabb ismere­teit. Hogy milyen is 'rolt Jú­lia? A romantika korában csak a szerelem heroináját látták benne; költői felma- gasztalását a nem is evilági, időtlen érzelemnek, amely a pusztulás tudatától oly em­bertelenül szép és megindító. A múlt század Júliáit a jó értelemben vett teátralitás jellemezte. Aztán Shakes­peare hősnője a realista kí­sérletezők színpadán kilépett a holdfényből. Nappali meg­világításba került. S lábujj­hegyről a talpára állt. f mer Bajor Gizi a százötvenedik előadáson veszi át Júlia sze­repét. A színháztörténet Bajor alakítását tartja a polgária- sabb, közvetlenebb Júlia-áb­rázolás kezdetének. Shakes­peare hősnője nem a régi heroina többé, akinek „em­berfeletti” szenvedélyét tán csodáljuk, ámde* nem követ­hetjük, s aki megszállottsá­gában már-már szerelmi kór­eset is. Bajor megőrzi Júlia átszellemültségét, de szellem­alakká egy pillanatra sem légiesíti; az ő szerelme csak annyi elszántságot kíván, amennyire a fiatalság — leg­alább az idősebb nemzedék képzeletében — bármikor kész lehet. A kritikák a Ró­meóval való találkozás pil­lanatát, az erkély jelenetet és a méregivás mozzanatát eme­lik ki leginkább. Bajor egy tapasztalatlan gyermek kí­váncsiságával néz Rómeóra, mitsem tudva, s mégis bor- zongó sejtelemmel; sőt pil­lantásában felvillan az az ér­zéki öröm is, amellyel ké­sőbb az áldozatot,-»szenvedést és halált vállalja. Az erkély­jelenet úgy artisztikus, hogy tele van színészi leleménnyel. A méregivási mozzanat pe­dig a napi hírekben olvasha­tó öngyilkossági esetek reali­tásával hat a nézőre. Igaz, a kritikák megállapítják, hogy Bajor játéka nem egyenletes. (Folytatjuk) Összeesküvést lepleztek le Iránban

Next

/
Oldalképek
Tartalom