Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-10 / 159. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 10. Nyírbátorban 28 lakásos házat épít a SZÁÉV. (Mikita Viktor (elv.) Elsőként Szabolcsban, 25 éve Jubilál a KÖJÁL Évente tizenötezer ellenőrzés, t millió vizsgálat A felszabadulást követe években a közegészségügyi és járványügyi feladatokat a megelőző évek gyakorlata szerint a gyér tisztiorvosi hálózat látta el. Őskora volt ez a magyar egészségügyi igazgatásnak. Számában megfogyatkozva, felszerelésében elmaradott eszközökkel kellett felvennie a küzdelmet a háborút követő évek súlyos közegészségügyi, járványügyi helyzetével. Ebben az időben a lakosság fele ásott kútból, vágj folyóvizekből jutott ivóvízhez. Évenként több mint háromszázan betegedtek meg hastífuszban. Gyakori volt a diftéria, és járványos jellegű a malária. A tanácsrendszer kialakulása teremtette meg a szervezeti keretet a korszerűbb közegészségügyi, járványügy: hálózat kiépítéséhez. Az egészségügyi kormányzat döntés« alapján Szabolcs-Szatmárbar —• az országban elsőként — létrehozták a megyei közegészségügyi-járványügyi állomást. Ez 1954. július 10-ér történt. Ezzel Nyíregyházán a Jókai tér 4. szám alatt e Canterbury mesék A komédia napja Nyíregyházán Régen nem állja már meg a helyét az a szervezői elképzelés, hogy a színházi szezon befejeztével, ha eljön a nyár, csak az operett, csak ami könnyű és illanó, — s lehetőleg gondolattalan — csak amit másnapra elfelejtünk, csak az való szabadtéri színpadra. A Szegedi Szabadtéri Játékok, a gyulai várszínházi programok, a budapesti Körszínház előadásai bebizonyították, hogy nyáron is színházi élményt vár az aki a színházat, a játékot szereti. Ezért örülhetett városunk színházszerető közönsége július 1-én a békéscsabai Jókai Színház vendégjátékának. Július elseje a „Komédiák napja” volt Nyíregyházán. Az Országos Népművészeti Vásár alkalmából kitűnő népi komédiákat láthattunk amatőr csoportok előadásában. Szinte egész nap peregtek a műsorok — dicséretére a szervezőknek és az együtteseknek — megalapozva ezzel a hangulatot, amely már csak betetőzésre várt. A Canterburi mesék című zenés komédia, este a szabadtéri színpadon, méltó befejezése volt a „Komédiák Napjának”. A Canterbury meséket Geoffrey Chaucer angol költő írta 1386 körül. Humora, érzékletes jellemrajza, kifogyhatatlan költői leleményei olyan bőséggel áradnak ebben a műben, amihez foghatóval csak jóval később Shakespeare-nél találkozhatunk. Chaucer egy zarándokút keretébe foglal korabeli ismert anekdotákat, meséket, történeteket, melyeket mások is feldolgoztak előtte is, utána is, és amelyeket ma úgy nevezünk hogy: világirodalmi vándortémák. Csakhogy Chaucer canterbury meséiben összeverődött zarándokcsapat az egész 14. századi angol társadalmat képviseli így a mű tökéletes korrajz, ezért időtlen, s ami ugyanaz: korszerű. A déllondoni southwarki „Dolmány”-fogadóból Chan- terburybe tartó zarándokcsapat tagjainak történeteket kell elmesélnie az út fáradalmainak enyhítésére. Ezekből a történetekből emelt ki négyet a Starkie — Caughill — Hill — Hawkins — nevekkel jegyzett „szerzőstáb”, nem tudni melyikük mit csinált az alkotás folyamatában, de ez nem is lényeges, a lényeg az, hogy a mintegy 17 000 sorra rugó terjedelmes chau- ceri mű alapul vételével olyan komédiát sikerült kerekíteniük, mely az író szelleméhez híven, s a mű legjobb részeinek felhasználásával, a szelíd humortól a vaskos népi szókimondáson át a gyilkos szatíráig a nevette- tés skálájának minden hangját megüti. Az így „kézen- közön összejött” darabot Csiszár Imre állította színpadra, a szó legteljesebb értelmében, hiszen — az a biztos amit maga csinál az ember — a játéktér is az ő terve alapján készült, bölcs és „sok vihart látott” körtefájával és a mindenttudó ágyakkal, melyekből végül is gótikus katedrális épül. Ebbe a katedrálisba állnak be a darab végén a színészek, mint a templomi fülkékbe a faragott szentek, s fogadják — apokrif hősök — a jól megérdemelt tapsot. Mert jól és örömmel komé- diázik itt mindenki, a színpad maga a chauceri életöröm. Az előadásra az ösz- szefogott együttesi munka a jellemző, nem lehet különbséget tenni a színészek jókedvű játéka között. Mester Attila megyei intézmény megkezdte működését. Az induláskor 4 orvos, 3 egészségügyi szakdolgozó, 2 ügyviteli munkatárs, s egy kisegítő jelentette azt a szakmai bázist, akiknek a területen működő néhány szakemberrel együtt fel kellett venni a küzdelmet a súlyos közegészségügyi és járványügyi viszonyokkal. A megye társadalmi, gazdasági fejlődése új feladatok ellátását igényelte. Egyre jobban követelte az emberek egészsége érdekében a higiénés előírások érvényesülését. 1959-ben már 59 beruházás helykijelölésén, 47 terv bírálatán, 48 ipari, mezőgazdasági létesítmény, kereskedelmi egység, intézmény üzembe helyezésén vettek részt a közegészségügy szakemberei is. 10 évvel később e mutatók húszszorosára emelkedtek. Napjainkban az ilyen jellegű feladatok évenként 6—8000 között váltakoznak. A negyedszázados évfordulón a megyei KÖJÁL-ban 123, a területen pedig 120 dolgozó végzi a közegészségügyi-járványügyi feladatokat. Az indulás első éveiben a hálózat működéséhez évenként egymillió forint állt rendelkezésre. Az utóbbi években a megyei és a városi tanácsok költségvetésükben mintegy 15 millió forintot biztosítanak a működéshez. Időközben a megyei KÖJÁL kinőtte az alapítás évében korszerűnek mondható székházát. Az Egészségügyi Minisztérium, s a megyei tanács 1973-ra megépíttette a jelenlegi új, korszerű intézményt. A területi higiénés helyzet folyamatos ellenőrzésére és javítására a KÖJÁL szakemberei évenként mintegy 15 ezer helyszíni ellenőrzést végeznek. Közreműködnek a települések, gazdaságok fejlesztésében. Laboratóriumaikban évente közel 1 millió vizsgálattal segítik a fertőző megbetegedések visszaszorítását. Most a negyedszázados jubileumon jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a KÖJÁL a megye társadalmi, gazdasági életének részeként eredményesen töltötte be feladatát. A dolgozó ember védelmében, egészségünk óvásában, a közegészségügy és a járványügy szolgálatában a megyéért tevékenykedtek. A tárgyalóteremből Hatvan forintért — 3000 Másfél éve ítélték el lopásért bíróságon először Turcsán János 41 éves Nyíregyháza. Pacsirta utcai lakost, bár előtte már munkahelyén is „megfújt” 15 kiló mészkőlisztet, amiért írásbeli figyelmeztetést kapott. Turcsán február 25-ép hajnalban kibiciklizett salamon-bokor- ba fát lopni. Meglehetősen furcsa körülmények között látott a dologhoz, nem úgy, mint más, hogy visz egy baltát,' kivágja ami megtetszik, hanem bement egy özvegyasszony fáskamrájába — ahol korábban ő is vágott már fát — és megpakolt egy zsákot a kugliba vágott akácból. Már a nehezén túl volt, a zsákot igazgatta csomagtartóján, amikor arra ment egy ember. Beköszönt a hajnali ismeretlennek, de mivel választ sem kapott, megkérdezte: mit keres ott. Turcsán egy darab fával válaszolt, szerencsére nem találta el a férfit, aki ezek után már nemcsak gyanította, hanem biztos volt benne, hogy nem tiszta szándékkal jár az idegen az özvegy udvarán. A szomszédokat is segítségül hívták, felébresztették a háziasszonyt is. ám a tolvajnak sikerült kereket oldani a lopott fával együtt. A lopás felfedezője ismerősével kocsiba ült, bejárták az ösz- szes dűlőutat, de nem találtak rá a fatolvajra. Már virradni kezdett, amikor a Derkovits utcán felfedezték a „derék” fiatalembert kerékpárján a megrakott zsákkal. Rászóltak, hogy álljon meg, de Turcsán nem hallgatott rájuk, mig végül egy arra járó URH-s kocsi állta útját. Turcsán azt hazudta, hogy a fát édesanyjától viszi. Ekkor elengedték, ám a bíróság a szavahihető tanúk és a meglopott asszony vallomása alapján a mindössze 60 forintnyi kárt okozó Turcsánt 3000 forint pénzbüntetésre ítélte. Hit mond az orvos A fülfájásról A fülbetegségek leggyakoribb tünete a fülfájás, fülfolyás, halláscsökkenés. Fülbesugárzó fájdalmat okozhatnak a szomszédos szervek betegségei — a fog-, a nyál- mirigybetegségek, mandulagyulladások, a nyaki csigolya elmeszesedése, rágóízületi kopások, az orr-garat, garat, nyelv, nyelőcső gyulladásos és daganatos elváltozásai. A valódi fülfájás oka a hallószerv betegsége. Ez a fájdalom hirtelen kezdődik, s például fülfolyás, halláscsökkenés kíséri. Hasonló panaszokat okozhat a külső hallójárat bőrének ekcémás, vírusos, gombás gyulladása. Itt a •dobhártya általában ép, az elváltozás a dobüregre nem terjed rá. Hasonló tünetek kísérik a heveny és idült középfül- gyulladást is. A heveny középfülgyulladás inkább a csecsemő- és kisgyermekkor betegsége. Általában fertőzé- ses eredetű, amely a garatból, orrból hatol be a fülkürtön keresztül. Vírus- vagy gennykeltő baktérium okozza. Középfülgyulladásra hajlamosító tényezők: a csecsemő és kisgyermek fülének anatómiai viszonyai, illetve a szervezet védekező rendszerének még nem kialakult működése. A heveny középfülgyulladásnál a fülfolyás spontán indul meg, vagy orvosi beavatkozásra, a dobhártya átmetszésével. Néha ijesztő mennyiségűnek tűnik a dobhártya átmetszését követő néhány napos rendkívül bőséges váladékolás. A középfülgyulladás megelőzésében szerepe van a helyes orrfúvásnak. Megfázás esetén orreseppet kell adni, a lázas gyermeket pedig elkülöníteni a közösségtől. Anatómiai okok magyarázzák, hogy hason fekvő csecsemőknél sokkal kevesebb a középfül- gyulladás. Az is jó, ha ültet-- ve, vagy ahhoz hasonló helyzetben etetik, cumiztatják a csecsemőket, mert fekvő helyzetben táplálva belenyelhetik a fülükbe az ételt. Dr. Füle Erzsébet Nagyon időszerű problémát választott tévéjátéka témájául Bertha Bulcsu. A fürdőigazgató általánosabb érvényű tényeket mond ki, mint ami a tévéjáték színhelyéül választott környezetből következne. A népgazdaság minden ágában szükség van jól képzett, de ugyanakkor ötletekben is gazdag vezetőkre. Azonban arra sem a népgazdaságnak, sem a fogyasztóknak nincs szükségük, hogy a termelői és kereskedői képzelet nyerészkedésbe, egyéni, vagy magántulajdont gyarapító harácsolásba, csalásba vigyen bármiféle vezetőt. Bertha Bulcsu tévéjátékának főhőse, a fürdőigazgató — Garas Dezső színes, de kellően ellenszenvessé formált alakításában — borotvaélen táncol. Ügy is mint vezető a maga környezetében, s úgy is mint a darab szereplője a néző erkölcsi értékrendjében. Mint vezető — üzelmei miatt — állandó veszélyben, félelemben él, bár ezt ügyesen leplezi, sőt: gátlástalanságával kompenzálja, ellensúlyozza. Mint a néző erkölcsi értékrendjén lemérendő figura, azért táncol borotvaélen, mert bár a néző — erkölcsi elveinek kialakultságától és szilárdságától függően, ösztönösen vagy tudatosan elítéli a fürdőigazgató visszaéléseit, de mert ez olyan ötletesen agy alj a ki és olyan szellemes érveléssel támasztja alá őket, hajlik arra, hogy csodálja ezt az agyafúrtságot. Vele, az igazgatóval ellentétben a pénzügyi fegyelem, a törvények őre — a főrevizor — szürke kis ember. Egy szürke, ám tisztán látó, makacs, kitartó és megvesztegethetetlen ember, aki átlát a csalásokon, átrágja magát a visz- szaélések hegyén, úgy látszik: eléri célját, leleplezi az igazgatót, Az író és a rendező, Várko- nyi Gábor, a két jellem közötti ellentétet hangsúlyozta, a gesztusokkal, a játékkal is. Garas Dezső igazgatójának jól eltalált ellentétét formálta meg Bodrogi Gyula a főrevizor alakjában. Seregi István □rádió MELLETT A rátóti humorfesztivál újabb két vidám műsorának a felvételét hallgathattuk meg a héten. Mi, rádió- hallgatók (és a tévénézők is!) most kezdjük csak igazán méltányolni Marton Frigyes kitűnő ötletét a nagy seregszemléről: egyúttal aranybánya nyílt vele az élőben, közönség előtt felvett szórakoztató műsorok sugárzásához. Aminek nem lehet eléggé örülni, különösen így nyár idején. Emlékezzünk csak — a vidám műfajokra gondolva — néhány korábbi uborkaszezonra ... Az egyik műsor, a Kérünk egy kis stafétabotot!, a Rádió Kabarészínháza utánpótláscsapatának bemutatója minden tekintetben a rádiókabaré ismert hangvételét, stílusát tükrözte. Ebből a szempontból igazán megnyugtató volt: van utánpótlás kabarészerzőkben, méghozzá semmivel sem kevésbé sikeres, mint a derékhad. Másfelől azonban az újszerűséget, a kísérletvállalást némileg hiányolhattuk. Talán nem akarta elhagyni a járt utat a járatlanért az utánpótlás-válogatott? Természetszerűleg „belterjesen irodalmibb” volt az előzőtől az Élet és Irodalom szerkesztőségének paródia- és szatíraestje, a Páratlan oldalak. A konferáló főszerkesztőjükkel az élen a lap népszerű munkatársai rokonszenves öniróniával szóltak elsősorban a mesterségük derűsen is felfogható viszontagságairól, ä lapcsinálásról, az irodalomról, — de mindig kikacsintva az életre is. Erősítésként olyan ténylegesen is „nehézsúlyú” külső munkatársak is erősítették a szerkesztőségi csapatot, mint az újabban szerencsére ismét gyakrabban szereplő Abody Béla, vagy a remekül ironizáló, a műfajban magát elemében találó Gal- sai Pongrác. Igazságtalan lenne a kitűnő műsorban elhangzott egyes számok között nagy különbségeket tenni, mert a maga nemében mindegyik jó szórakozást nyújtott és nevetésre csiklandozhatott, kit-kit az egyéni humorérzékenységének megfelelően. Nekem például Mágori Erzsébet, Mezei András, Váncsa István, Görgey Gábor írása és személyes szereplése tetszett a legjobban, az előbb említett két külsősén és Bessenyei Ferenc remek teljesítményén, no meg Jovánovics Miklós „mértékadó” konfe- rálásán kívül. Merkovszky Pál or/zógjárá/ Győrszentiván, az M 1-es főúton a 123,9 km-nél. Gönyű az M 1-es főúton a 109.5 km-nél. Király-rét a Kismaros és Szako- lya közötti úton. Magyarkút a verőce és Magyarkút közötti úton. Forrás-völgy a Putnok— Kelemér közötti úton a 8. km- nél. Kis-Csákány-völgy a Sajó- szentpéter—Szögliget közötti úton a 23. km-nél. Bődva-völgy a Szendrö—Szendőlád közötti országút mentén. Bä:a-hegy az Eger—Miskolc közötti úton, a 21. km-nél. Kajla-bérc az előtti úton, a 31. km-nél. Rejtek a 2505. sz úton a 35. km-nél. Vörös-tő Aggtelek—Jósvafő között. Nyíregyháza a sóstói strand mellett. Debrecen a Nagyerdőben. Mártély a Hódmezővásárhely—Mindszent közötti úton. Ásotthalom az 55. sz. közúton, a 29. km-nél. Zengővárkony a 6. sz. főúton, a 175. km-nél. Mézes-rét a Hosszúhe- tény—Bonyhád közötti úton. Kimló határában. Szent-kút a Pécs—Abaliget közötti úton. Gombás a Kajosvár—Magyareg- regy közötti úton, az 1,7 km-nél. Deseda a Kaposvár—Lelle közötti 67. sz. közúton, a 101. km-nél. Ságod az M 7-es főúton, a 206. km-nél. Bak a 75. sz. közúton, a 34. km-nél. Malom-tó a Bajánse- nye—Csákánydoroszlő közötti úton, a 6,3 km-nél. Bárkás-tó az előbbi úton, a 17,1 km-nél. Rá- bafüzes a 8. sz. főúton, a 178. km-nél. Csákánysoroszló a 8. sz. főúton, a 164. km-nél. Nádasd a Körmend—Zalalövő közötti úton, a 38. km-nél. Győrvár a 74. sz. közúton, a 68,7 km-nél. Szeme- nye a 8. sz. főúton, a 122,2 km- nél. Jánosháza a 34. sz. közúton, a 39,4 km-nél. Káld a 34. sz- közúton, az 52,2 km-nél. Nosztor a 73. sz. közúton, a 4,6 km-nél. Tátika a Keszthely—Sümeg közötti 84. sz. közúton. Zalaszántó határában. Farkasgyepü a 83. sz. közúton, a 3. és az 5. km-nél két bejárattal. Csesznek a 82. sz. közúton, a várral szemben. Vitnyéd a 85. sz. közúton, a 49. km-nél. Pilis-Szurdok a Budakalász—Esztergom közötti úton, a 13,4 km- nél. Nagyholdas a 1111- sz. úton, a 23. km-nél. Brandt-villa a 1111. sz. úton, a 27. km-nél. Szentlász- ló-tető a 11- sz. közúton, a 9,6 km-nél. Magda-forrás Visegrád- nál, az apátkúti úton, a 2. km- nél. Fűrész-tisztás Pilismaróiról az erdőgazdasági úton. a 4,7 km- nél, Szentlélek-tető a 22. sz. közúton, a 8,9 km-nél. Sarvaly-for- rás a Sümeg és Eamegprága közötti úton. Koloska-völgy Bala- tonfürednél. Telkibánya a Mátyás-forrás mellett. 3 KÉPERNYŐ mFTT
