Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. július 1. 0 áldozatokat Májusban 6 (!) ember fulladt vízibe megyénkben. Köztük egy 16 éves fiú, egy 27 éves fiatalember és két pici gyerek. — Sokat töprengek, vajon miért nem képesek megóvni a szülők gyermekeiket? Mennyi veszély leselkedik rájuk nemcsak a vízparton, hanem az utcán, a játszótereken is. Tukacs Sándor rendőr alezredes egy jellemző esetet említ: — Nyíregyházán történt, a Csallóközben. Néhány iskolás azt játszotta: ki tud átszaladni a közeledő autók előtt? ötnek sikerült, de a hatodikat elgázolták. Hetekig nyomta súlyos betegen az ágyat a gyerek. Mint a vaspapucsosok — A sérüléses balesetek száma — bár egyre több jármű rója az utakat — nem emelkedik. A legtöbb baj forrása az autó. Nehéz lenne összeszámolni, mennyi érettségiző kap ajándékként kocsit A baleseti okok között fontos helyen áll a vagánykodás, gyorshajtás — s ez elsősorban a fiatalokra jellemző. Divat a „sportos vezetés”. Vagyis leszedik a hangtompítót a járműről, pedig ezért is büntetés jár! Sok gondot okoznak a kerékpáros gyerekek és a segédmotoros tizenévesek. Nem jelzik az irányváltoztatást, meggondolatlanul, gyorsan hajtanak. Mióta Nyíregyházán megnyílt a salakmotor- pálya, egyre több srác igyekszik utánozni a vaspapucsosok vezetési módszerét — veszélyeztetve nemcsak a maguk, de a járókelők biztonságát is. Házi Zsuzsa Veszélyes nyár Hangos zsivalygással pancsolnak egymás hegyén-há- tán a fürdőzők a sóstói strandon. A nap égető sugarai elől legtöbben már árnyékba menekültek. Csupán néhány srác dacol a kánikulával : elszántan rúgják a bőrt. Egyikük megcsúszik, térde keményen koppan a betonon. Hiába, a nyár nemcsak örömöket, de veszélyeket is tartogat... Egyből csokoládé..?! — Focizás közben üvegdarabba lépnek, megcsúsznak a síkos kövön, lehorzsolják, megrándítják a lábukat Magos Erzsébet egy mondatban így foglalja össze azokat a sérüléseket melyek leggyakrabban előfordulnak csúcsforgalomban a strandokon. A fiatal medika mindezt tapasztalatból tudja, hiszen tavaly — mint ötödéves orvostanhallgató — két hónapig elsősegélynyújtó ügyeletét tartott a sóstói fürdőben. — Arról már mindenki hallott, hogy csak módjával ajánlatos napozni — főleg eleinte. Sokan úgy kezdik az első strandolást, hogy csokoládészínűre szeretnének lesülni. Ehelyett a tűző napon megfájdul a fejük, hólyagosra ég a hátuk. Rosszabb esetben bekövetkezik az ájulás. — Sokan üres gyomorral mennek ki a strandra otthonról. Egy-két órát éhesen a vízben töltenek, csökken a vérnyomásuk, leesik a vér- cukorszintjük, elvesztik eszméletüket A tennivaló ilyenkor: a beteget árnyékos helyen fektessük le, lábát emeljük fel, helyezzünk testére vizes ruhát Ezek szerencsére többnyire könnyebb rosz- szullétek. Tavaly a szolgálat két hónapja alatt mindössze kétszer kellett mentőt hívni, egy hölgy kificamította a bokáját, egy szívbeteg dolgozóink pedig rosszul lett. A szigorló orvostanhállga- tónő — mint mondja — jó gyakorlatra tett szert tavaly nyáron a strandoa Már csak egy vizsgája van hátra az egyetemen, s ha sikeres lesz ez is, magáénak mondhatja a doktori címet. Felhevülten ugrott vízbe — Sajnos egy tragikus balesetnek is tanúja voltam múlt nyáron Sóstón. Felhe- vült testtel ugrott vízbe egy 8 éves gyermek. Szívgörcsöt kapott, s már nem lehetett megmenteni. Tavaly 11 halálos áldozatot követeltek megyénkben a vizek. Országos átlagban — s ez vonatkozik Szabolcsra is — a víztoefúltak közel fele 30 évesnél fiatalabb. Munkában a vízi járőr. (Elek Emil felvétele.) Tiltott helyen fürdenek, át- hevülten, esetleg ittasan ugranak vízbe — sodorja a legjellemzőbb okokat Puli András rendőr hadnagy. — Hiába cirkálnak vízi járőrök a folyón, mindenütt nem lehetnek jelen, mindig nem tudnak ők sem segíteni. A korán kezdődött nyári kánikula az idén is követelt A férj 1976. augusztus 4- én utazott, a feleség rá pár hónappal, november 17-én követte. Mindketten a Keletmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozóiként vettek részt a Oren- burgból induló, azóta elkészült Testvériség gázvezeték építésében. A fiatal házaspár — Csók Árpád és felesége, Kecskeméti Julianna — ez év január 3-án tért haza Husztról, ahol a vállalat a vezetékhez tartozó kompresz- szorállomást és egyéb létesítményeket épített. Munkájuk elismeréseként a technikusként dolgozó férfi miniszteri dicséretben részesült, és mindketten megkapták az Orenburgi Emlékérmet. Vannak mások is, sokan. Még házaspárok is, de így, egy munkahelyről és végig kitartóan, csak ők. Pedig mikor a férj útra kelt, még nem volt róla szó, hogy a feleség is költözik. Közben úgy alakult, hogy szükség volt egy általános adminisztrátorra, így ment hát el kedvese után Júlia. Egy kicsit szorongva, de a hitvesi hűség erősítette elhatározással. Talán ezért is beszélnek róluk egy kicsit többet... A férjnek a vállalat huszti munkahelyére való jelentkezését együtt beszélték meg. A döntés mellett több érv szólt, mint ellene. A fiatal technikust vonzotta a sok érdekességet, tanulnivalót ígérő külföldi munkahely, a még nem látott táj, az ott élő emberek, az életforma és nem utolsósorban a jobb kereseti lehetőség. Fiatal házasok voltak még. Hiányzott a „főbérlet” és még sok minden. S hogy végül is ketten, együtt vehettek részt ebben a kiküldetésben, minden duplán „jött”. Ami azt illeti: látni, tanulni és dolgozni, jutott bőven mindkettőjüknek. Csak maga a kompresszorállomás egy olyan létesítmény, amely párját ritkítja. A fiatal technikusnak meg kellett tanulnia a terveket „olvasni” oroszul és németül. S amire büszke is, hogy határidő előtt, elsőnek készült el az általuk épített három magyar kompresszorállomás. Mert dolgozni kellett. Sokszor többet és nehezebb körülmények között, mint idehaza. Nem ok nélkül kapta meg ott a vállalati kiváló dolgozó kitüntetést is. Az adminisztrátor feladata sem ugyanaz volt, mint itthon, de ebben is volt egy haszon: például megtarMunkavállalás az NDK-ban Válaszol: Kubinyi Ernő, a megyei tanács főelőadója — A magyar—NDK munkaerő együttműködés keretében a fiatalok első csoportja 1967-ben utazott hazánkból a Német Demokratikus Köztársaságba, köztük szabolcsiak is. Az elmúlt 12 évben közel 1800-an vállaltak munkát megyénkből a baráti szocialista országban. — Az idén három gyár összesen 60 fiatalt — köztük 10 leányt — vár Szabolcs- Szatmárból az NDK-ban. Esztergályos, marós, gyalus, géplakatos szak- és betanított, köszörűs, szak-, valamint elektroműszerész betanított munkások érdeklődhetnek. Ez alkalommal is azok a magyar állampolgárságú fiatalok jelentkezhetnek, akik többek közt erkölcsi, politikai magatartásuk alapján javasolhatók, betöltötték a 18. életévüket, nőtlenek, illetve hajadonok, eltartásra nem kötelezetek, nem járnak közép- vagy felsőfokú iskolába. — A felsorolt szakmunkás munkaköröket csak megfelelő képesítéssel rendelkezők tölthetik be. A betanulást igénylő munkakörökre pedig olyan szakképzetlen lányok és fiúk jelentkezhetnek, akik legalább az általános iskola 8 osztályát elvégezték. — Az NDK-ban a munkahét öt napos. A magyar fiatalokat kényelmes otthonok, a lakosság számára épített bérházak várják. A 2—3 szobás, berendezett lakásokban 5—7 személyt helyeznek el. Az alapszabadság 18 nap. Évi rendes szabadságra történő hazautazáskor még három nap fizetett szabadságot kap a fiatal, s az utazás költségeit is megtéríti az NDK vállalata. Emellett évenként még 3 alkalommal fizetik a ki- és visszautazást. Kedvezőek a kereseti lehetőségek. A fizetést különféle pótlékok egészítik ki. Mindenki, aki nem hiányzik igazolatlanul a munkából, az NDK-ban töltött napokra 4 márka különélési pótlékot kap. Egy igazolatlan mulasztásért a havi különélési pótlék felét, két vagy több igazolatlan műszak után pedig a teljes összeget megvonja az üzem. — Jelentkezési és egészség- ügyi lapokat a lakóhelyük szerint illetékes járási hivatalban, illetve városi tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályán szerezhetnek az érdeklődők. Itt tájékoztatást kérhetnek a munkavállalás feltételeiről. Jelentkezni szeptember 10-ig lehet. A kiutazás csoportosan történik a korábbi évekhez hasonlóan, október 17-én. nult gépen írni. „Ha nem is tíz ujjal, héttel már igen...” Közelebbi barátságot kötöttek két fiatal szovjet családdal. Megnézték, hol ered a Tisza. Ellátogattak Moszkvába. Gyönyörű tájakat isinnen utaztak oda, de közben azt is bevallják, hogy az első Szilvesztert bizony sírva köszöntötték, s azért olykor őket is „elkapta” a honvágy, s orvosságként csak a levélírás, vagy telefonálás segített. A férj: Az első lépést a férfinak kell megtenni... A feleség: Mentem utána, mert hívott... (Sisa István felvétele) mertek meg. Sokat jártak kirándulni. Rengeteg fénykép- felvételt készítettek. Külön album lesz a színes felvételekből, de jut belőle kiállításokra is. Arról beszélnek, hogy nagyon megszerették az ottani embereket, hogy az egyik házaspár — itteni látogatásuk után — már meghívta őket a feleség szülővárosába Odesszába. Mikor el kellett jönni, ugyanolyan szorongó érzésük támadt, mint amikor Beszélnek róluk, nem ok nélkül. A vállalat segítségével — miközben a Szövetség gázvezetéken dolgoztak — megkapták a „főbérletet”, s az odakinn megspórolt pénzből — a gépkocsin kívül — megmaradt annyi, hogy berendezhetik, kényelmessé tehetik az új lakást. Hét évi házasság után most már igazán jó alapokon kezdődhet a családtervezés a Rigó utca 6. szám alatti lakásban... Tóth Árpád Hólyag a háton — szívgörcs a vízben BESZÉLNEK RÓLUK TESSÉK KÉRDEZNI Egy családban két arenbarii IM Idilli a kép — de az óvatosság sosem árt. (Fotó: Mikita) lOlUPlAlLlA
