Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-31 / 177. szám

2 KELET-MASYARORSZÁG 1979. július 31.­GYERGYAÖNTÉS. A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyárának gyertyaüzemében évente 1400 tonna ipari gyertyát öntenek. Szabó Pálné az egy deka­grammos gyertyákból egy öntéssel 440 szálat készít. (Császár Csaba felvétele) Réti Mátyás kiállítása Ibrányban Vámosatya, Szatmárcseke Restaurálják a műemlékeket A EÉPERNYÖ ELŐTT Réti Mátyás neve nem is­meretlen Szabolcsban, a me­gyénkből származó művész, aki híres mesterek — Kmetty János, Hincz Gyula, Domanovszki Endre — keze alatt sajátította el a festészet mesterségét, 1964 óta rend­szeresen vesz részt műveivel a fővárosi és vidéki tárlato­kon. Réti Mátyás a hagyomá­nyos realista alkotói mód­szert követi. Távol tartja magát a különböző festői ka­landozások zsákutcáitól. Pél­daképei: a holland Rembrant és az alföldi irányzat nagy magyar festői, Koszta Jó­zsef és Tornyai János. Bár a nagy példaképek hatása érez­hető néhány festményén, a művész senkit sem utánoz, hanem a saját egyéni útját járja. Réti Mátyás tematikai ér­deklődése sokirányú; kisvá­rosi utcák (Szentendrei utca I—II), falusi életképek (Asz- szony a tehénnel, Kovácsta­nulók), portrék (Anyám, ön­arckép), csendéletek (Virág­csendélet I—III), politikai és történelmi tablók (Terror, Dózsa), tájképek (Havas táj, Napsugár), szabolcsi műem­lékek (Tákosi templom). A hozzánk közelálló témá­kat feldolgozó művész — op­timista életszemléletéből fa­kadóan — csaknem minden képét derűs, meleg színekkel (sárga, tűzsárga, narancssár­ga, tűzpiros stb.) lazurozásos technikával festette meg. Szinte minden művének ál­landó szereplője a napfény. A napfényt és az árnyékot Az új BTK. 1979. július 1-én lé­pett hatályba. Rendelkezései azokkal szemben, akik már bün­tetve voltak, bizonyos szigorítá­sokat tartalmaznak. A bűnis­métlőknek háromféle típusát kü­lönbözteti meg. A visszaesőt, a különös visszaesőt és a többszö­rös visszaesőt. A napokban kü­lönös visszaesőként elkövetett lopás miatt került a vásáros- naményi járásbíróság elé Kári' János, 25 éves vásárosnaményi lakos. Kári lopás miatt már el volt ítélve. Utoljára 1975 májusában szabadult a börtönből. A nevelés nem járt eredménnyel. Elkesere­dett embernek érzi magát a 3 gyermekes családapa. Furcsa, hogy munkaviszonya nincs, és eddig már 13 hglyen dolgozott, mégis jut pénz az italra. „Ná­lunk az italozás családi hagyo­mány” — mondta az igazságügyi szakértőnek. Valóban, fiatalem­ber létére idült alkoholista lett. Ez a káros szenvedély sodorta Kárit mos is a börtönbe. A történet rövid. 1979. július 10-e is italozással kezdődött Ká­olyan festői bravúrral örökí­ti meg, hogy a néző alig tud szabadulni az alkotások bűv­köréből. Nem véletlen, hogy Csepeli Szabó Béla, József Attila-díjas költőnk „a nap­fény és az alkonyi árnyak festője” jelzővel illette a művészt. Téma- és színvilága azt bizonyítja, hogy a művész nem az élet áranyoldalait, hanem a szépségeit kutatja, s örökíti meg számunkra. Gyö­nyörködtet és hangulatot éb­reszt műveivel. Vannak azon­ban a gyűjteményben olyan darabok is, amelyek a mű­vész társadalmi és politikai elkötelezettségéről tanúskod­nak. A magára maradt öregember tragikus sorsát tárja elénk az „Ágyszélen” című képe, míg az erőszak elleni tiltakozás jegyében született az aktuális politikai mondanivalót hordozó „Ter­ror” című mű. De említhet­nénk a nemzeti múltunk iránti érdeklődést tükröző „Dózsa” sorozatot is. Művei tartalmilag és for­mailag egyaránt közérthető- ek. Ez a közérthetőség azon­ban nem jelent színvonalen­gedményt; nem leereszkedik a befogadóhoz, a műélvező­höz, hanem felemeli magá­hoz. Ez sikerének titka! Ért­hető hát, ha az ibrányiak — az elmúlt évben kiállító Ke­rülő Ferenc és Lakatos Jó­zsef mellett — szívükbe zár­ták Réti Mátyást is. rinak a vásárosnaményi Bereg Hotelben. Késő este a vasútállo­máshoz gyalogolt, és amikor az abc-üzlethez ért, átmászott a ke­rítésen, a bolt udvari raktárának ajtó fölötti deszkázott részét le­feszítette és a raktárból 15 üveg pálinkát, egy üveg bort lopott el, 1244 forint értékben. Ezután már volt mit inni, sőt arra is jutott, hogy másokat is megkínáljon. A dínomdánom azonban nem tar­tott sokáig mert a rendőrség el­fogta és őrizetbe vette Kárit. A lopott ital nagy részét lefoglalták' és visszaadták az abc-áruház- nak. Gyorsított eljárásban vonta fe­lelősségre Kárit a bíróság, és azért, mert öt éven belül már ugyanilyen cselekmény miatt el volt ítélve, különös visszaesőként ült a vádlottak padján. A bíró­ság 2 évi börtönbüntetésre ítél­te és 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Mint alkoholistá­nak, elrendelték a kényszergyó­gyítását is. Az ítélet jogerős. Dr. Koplányi Mihály városi-járási vezető ügyész Milyen műemlékeken dol­goznak Szabolcs-Szatmár me­gyében? — ezzel a kérdéssel kopogtattunk az Országos Műemlék Felügyelőség nyír­egyházi kirendeltségéhez. — A megyében jelenleg csak két helyen, Vámosatyán és Szatmárcsekén dolgozunk. Jöjjön, épp oda megyünk! — invitál Koroly József, a nyír­egyházi kirendeltség építés- vezetője. Vámosatya. Az Árpád-kori műemlék templom helyreállí­tása tart. A külső munkák közül befejeződött a gótikus ablakok kiegészítése. Ezzel együtt elvégezték a feltárás során a déli oldalon előkerült ajtónyílás rögzítését is. A templom bejárata a nyugati oldalon lesz, ennek kialakí­tása folyamatban van. A félévszázadosnál régebbi templom belső mennyezetét korábban lebontották, s a festett karzattal, a szószék­kel, szószékkoronával, valá- mint a berendezéséhez tar­Néhány év alatt kinőtte gyermekintézményeit a fia­tal város, Kisvárda. Eddig két bölcsődéjében 105, nyolc óvodájában 750 gyermeket tudtak fogadni, gondozni, el­látni. A gyermekáldás, a vá­ros rohamos ipari fejlődése szükségessé tesz nagyobb erő­feszítést, társadalmi összefo­gást a gyermekintézmények bővítésére. így épülhet most az új iparnegyedben egy gyermek­intézmény-komplexum. Bár az új nyolc tantermes iskola állami hitelből épül, de a mellette lévő 60 személyes bölcsőde és a 200 gyermek fo­gadására alkalmas óvoda jó­részt társadalmi összefogás eredménye lesz. Ezt az akciót a városi tanács hirdette meg, s nem eredménytelenül, mert Kisvárda 14 üzeme, vállala­tozó ülőpadokkal együtt Bu­dapestre szállították, re­konstruálni. Ezek felújítása folyamatos, ennek megfelelő­en kerülnek vissza helyükre a bútorok. A falakon látható freskókat jelenlegi állapotukban rögzí­tik. Teljes kibontásukra — szakember híján — csak ké­sőbb kerül sor. A még fűrészzaj, balta­csattogás háborgatta temető rekonstrukciója idén befeje­ződik. Átépítik a körítést. A jelenlegi betonvas helyett fá­ból készítenek, palánkot. A betonszegélyt felszedve ezúttal műkőborítást kap a Kölcsey-sírhoz vezető út. A sírkertben közel 600 db fejfát vizsgáltak át. Kijavítá­suk után vegyszerekkel kon­zerválva kerülnek vissza he­lyükre. S most? Épen, újjászület­ve (!), kicsit görbe háttal, de vigyázzállásban várják a lá­togatókat. Csendes Csaba ta, intézménye ajánlotta fel támogatását. Mintegy 9 mil­lió forinttal járulnak hozzá a bölcsőde és óvoda megépí­téséhez. A HUNNIACOOP kisvár- dai vállalata 3,5 milliót, az Egyesült Izzó kisvárdai lám­pagyára 2,1 milliót, a VSZM 1,5 milliót, a Kisvárdai Szesz­ipari Vállalat pedig 1 mil­liót ajánlott fel. Olyan kisebb üzemek, vállalatok is segítik a nemes kezdeményezést, mint a Felső-szabolcsi Víz­gazdálkodási Társulat, ame­lyik 150 ezer forintot adott, a sütőipari vállalat kisvárdai üzeme 70 ezerrel járul hozzá az építkezésekhez. Külön is figyelmet érdemel, hogy pél­dául a VSZM évente mintegy 200 ezer forintot ad az óvo­dáknak felszerelésre, játé­kokra. Egész nyáron Szilveszter! Jó gondolatnak bizonyult a tévé hőskorából való év vé­gi kabarék újbóli műsorra tűzése. Túl a ma közép- és idősebb korúak — érthető — nosztalgiáin, és azon is, hogy azóta új „évjáratok” léptek a televízió nézői so­rába, akiknek minden ré­gebbi műsor új, — a közel kétévtizedes - szilveszteri produkció mostani megte­kintése többféle tanulsággal szolgál. Nyilván akikor is voltak sokan, akik szidták a szilveszteri műsort, elsősor­ban egyenetlensége, vagy to­vábbi kedvelt művészek hi­ánya miatt. De ilyen távlat­ból, s a későbbi szilveszteri műsorokkal is összevetve, egy-két általánosabb észre­vétel talán helytálló lehet. Ezek a kezdeti szilveszteri műsorok tulajdonképpen monstre színházi kabarék voltak, a fiatal televízió nemigen talált (vagy nem keresett eléggé?) új kifeje­zési formákat a vidám, szó­rakoztató műfajban. Maradt a jól bevált hagyományos­nál. Meg kell adni, hogy eb­ben a színházi kabaréban aztán helyet kapott jófor­mán mindenki, akinek már­kás neve volt a kabaré és a „magasabb” színházi, sőt operaművészet világában. Valahogyan családiasabbak és — alig merem leírni! — jókedvűbbek voltak ezek a műsorok. A kifogyhatatlan ötletességű Kellér Dezső Milyen sokszor leírták — regényekben, filmekben — az idősebbek tudják is ta­pasztalatból, hogy milyen kegyetlen dolog a háború! Mégis azt hiszem, a leged­zettebbek is megilletődtek, ha hallgatták a harmadik programon az Elkobzott le­velek című dokumentum- műsort. Zoran Jovanovic olyan leveleket adott közre, amelyeket valóságosan élt személyek valóban megír­tak, de amelyek sohasem jutottak el a címzettekhez. Az Osztrák—Magyar Mo­narchia cenzúrája visszatar­totta, elkobozta e leveleket. Szerb hadifoglyok írták őket haza, illetve az ottho­niak — a feleségek, a ma­gára maradt család — kere­sik fel soraikkal a férjet, a testvért, a rokont. ­A soha meg nem érkezett leveleknek e gyűjteménye természetszerűleg a magán­élet bajait, bánatait tartal­mazza. Már nem esik ben­nük szó, vagy alig, háború­ról. A háború mégis jelen van bennülk, gyötrően, a maga kegyetlen valóságá­ban. Más módon: az egy­mástól való elszakítottság ténye, tudata, a bizonyta­lanság, olykor a remény- vesztettség érzése, hogy fog­ják-e valaha is látni még egymást, a kielégíthetetlen vágyódások, a szavakon át­sütő érzelmekkel igazolt, asszonyi hűség és az élet­ben, egészségben való meg­maradás és a hazajuthatás reménységével indokolt fér- ji (hadifogságbeli) hűtlen­ség megvallása a feleségnek írott levélben; egy fanatikus asszony átkai — egy másik­ban — a fogságba esett és ezért gyávának tartott, nyil­vánított férjhez. Az ilyenek Gyomirtási bemutató volt a vajai „II. Rákóczi Ferenc” Tsz-ben, amit a Szabolcs- Szatmár megyei Növényvé­delmi és Agrokémiai Állomás és a vajai tsz szervezett. A szomszédos megyékben is egyre nagyobb területen ter­melt takarmánycsillagfürtben végzett kísérleteket a három megyéből több, mint 60 szak­ember tekintette meg. Leg­nagy játékmesterként is „fa. zont” adott a produkciók­nak. A későbbi években — egészen a közelmúltig — azután a televíziószerűbb és „képibb” kifejezési formák irányába tolódtak el a szil­veszteri vidámságok — vál­takozó sikerrel. Tért nyert a többhelyszínes, „össznépi” vetélkedő, a revü, a tánc, s a jó előre elkészített szil­veszteri műsorkoröerv. Mindez persze nem jelen­ti azt, hogy a szilveszteri műsorok általában rosszab- bakká váltak volna. Sőt, több szín és változatosabban került a palettára. Ám a közvetlenség varázsa sokszor elveszett, s a verbális hu­mor nem egyszer háttérbe szorult. A szilveszteri vidám műsor pedig azóta némileg veszített is fontosságából, egyeduralmi helyzetéből a vidám műsorok között... (Ami nem is lehet baj.) És még valami. A kabaréműso- rokban az aktuális magán­számok, a poénok rendkívül szorosan kötődnek az adott korhoz, az akkori társadal­mi közérzethez. Csak abban az atmoszférában hatnak, csattannak el, fénylenek igazán. Televíziónk, a mű­sorok készítői és szereplői dicséretére legyen mondva, sok mindent nem mállasz- tott élvezhetetlenné az idő ezekből a (nem is olyan könnyű) számokból. és más egyben jelzik, hogy a levélíróknak a fogsággal még nem ért véget igazán a háború. A magánélet prob­lémáitól azonban a társa­dalmi háttér is kirajzolódik, bár csak vázlatosan. A tör­ténelem „alulnézetben”, né­hány vonással, de nagyon maradandó emléket hagyva. Nem lenne igazságos, ha a közreműködő színészek kö­zül bárkit is kiemelnék. Kö- váry Katalin rendező irá­nyításával mindannyian mértéktartásra törekedtek. Tudták, itt nem szabad túl­játszani az érzelmeket, mert hitelét veszti a műsor. Sokan tagadják, de biztos, hogy van romantika a hu­szadik században is. Még­hozzá értelmes romantika. Csak értelmes célt kell vá­lasztani. Megvan a nagy ka­land lehetősége is, termé­szetesen az előbbivel össze­függésben. A példát erre az Uszty-Ilimszkben a harma­dik munkaévet is letöltött magyar fiatalok adják, akik az idén augusztus 20-án már itthon lesznek. (Egy vásá­rosnaményi fiatalember is van közöttük, akit régi mun­kahelyére, a forgácslapgyár­ba szívesen visszavárnak.) Dénes Gábor Irány: Uszty- Ilimszk című útiműsorából nagyon sok mindent meg­tudhattunk arról, hogyan éltek, dolgoztak Szibériá­ban e három év alatt a ma­gyar fiatalok, hogyan for­rasztotta őket a kemény munka mindenkor helytálló szocialista közösséggé, igazi társakká, akikkel a világ vé­gére is el lehetne menni. A jól szerkesztett, tartalmas műsor elgondolkoztatott: itt­hon is így kellene dolgoz­nunk! jobb eredményt a Patoran Special, az MG—63 50 WP, a Maloran Special és a Patoran 50 WP + Illoxan készítmény adta. Több évi eredményes vizsgálatok után megvan a lehetőség a fehérjelellátás szempontjából egyre jelentő­sebb takarmánynövény ter­mesztésében nagy problémát okozó gyomok eredményes ir­tására. FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT _____________ HINTA-PALINTA Gosztonyi Tibor könyvtárvezető A tárgyalóteremből Gyorsított eljárással 3 év Az üzemek segítségével Gyermekintézmények Kisvárdán Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT Seregi István Csillaglürt-gyomtalanitási bemutató Beküldte: Hajdú István, Vásárosnamény, Kölcsey u. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom