Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-29 / 176. szám
I VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. július 29. „Kezdőnek a háromezret ígérik" Első fizetésem 9 MONEY, MONEY, MONEY. VILÄGSLÄ- GER AZ ABBA-DAL, DÚDOLJAK A FOLD MINDEN ORSZÁGÁBAN: PÉNZ, PÉNZ, pénz. háborúk és haramiAk célja, ÉRDEKEK HATTERE, CSALÁDI PERPATVAROK LIDÉRCE: PÉNZ. DE KENYERÜNK Ara is, meg egy jó könyvé, csörgedező FILLÉREK GYERMEKÜNK KIS PERSELYÉBEN. — VAJON MIT JELENT A PÉNZ AZOKNAK, AKIK MOST „TALÁLKOZNAK” VELE ELŐSZÖR? Olyan beszédes szemeket ritkán látni, mint a Budai Lászlóé. A félig még gyerek- ember a felnőttkor határán valami kimondhatatlan büszkeséggel jár-kel a Nyíregyházi Konzervgyár gyümölcsüzemében, s minden egyes pillantásával igyekszik ezt a büszkeséget kifejezni: ő már önállóan dolgozik. Aztán ahogy pár percnyi beszélgetésre kisétálunk a rámpára, mint régi, tapasztalt dolgozók, összeköti a kellemest a hasznossal: cigarettát vesz elő a zsebéből. — Fizetésnélküli szabadsággal kellett kezdeni, amíg az apró-cseprő ügyeket elintéztem. A munkaviszony július 2-től kezdődik, attól kezdve kapom a fizetést. — Kezdőnék általában a háromezret ígérik. Ennél kevesebb nem is lesz. Hogy mennyit kell ezért dolgozni? Ki lehet bírni... Igaz, három műszak van, de meg lehet szokni. Most barackdzsemet főzök, gömbvákuumon. Meleg van odafent. De egyszer, amikor a szüléink eljöhettek megnézni, hol fogunk dolgozni, arra gondoltam, ez mégiscsak könnyebb lesz, mint az apám munkája. Ö sokkal többet dolgozik ugyanannyiért... — Hiába kezdők vagyunk, nekünk is van felelősségünk. Ezután jön majd a paradicsom, azt nagyon várom, mert a sűrítésnél sok mindenre kell figyelni. Az a szép munka... — Eddig is volt ifjúsági takarékbetétem. Azt most kikerekítem 500-ra, 400-at adok ki albérletre, minden hét végén hazamegyek Kisarba, az utazás is pénzbe kerül. A többit már nem is számolom, elmegy magától... Pici lány a hatalmas töltőgép előtt. Hajdú Veronikából messziről csak a piros pettyes Budai László kendője látszik. A szeme előtt érkezik visz- sza kalandos útjáról a földszintre a barackdzsem, Vera az automata gép munkáját ellenőrzi. — Most ezt, máskor meg éppen azt, ami soron van. Hivatalosan konzervgyártó szakmunkások vagyunk, minden folyamatot megtanultunk. — Nekem éppen azért tetszett ez a szakma, mert otthon is sokszor láttam befőzést és az olyan érdekes volt. Persze az is szántott, hogy a környékről mások is jelent1 sztek ide, úgy jobban elengedtek. Még most nagyon féltenek, inkább bejárok Magyról, csak otthon legyek mindennap. — Mikor keltem? Ma három óra tíz perckor. De nem mindig ezzel a vonattal jövök, van, hogy ráérek négy óra tíz perckor felkelni. Itt nem túl fárasztó a munka, Hajdú Veronika legfeljebb annyi a rossz, például nekünk nőknek, hogy egész nap állni kell. — Négyes volt az osztályzat, így lett 11,50 a személyi órabérem, de teljesítménybérben kijön a háromezer. Első keresetemből veszek egy szép pulóvert, a többit hazaadom, s visszaadják majd, amire kell. Havi 300-at fogok félretenni ifjúsági takarékban. Mire? Még nem tudom, de jó ha van. Hadd gyűljön... Németh Istvánnak, a tanárképző főiskola ismert tornászának tulajdonképpen még nem és már nem ez az első igSzi fizetése. A testnevelés—földrajz szakos tanár most segédmunkás a gyárban. — Diákfizetéseket kaptam eddig, szünidei munkára. Aztán dolgoztam a HAFE-ben is. A főiskolán ez már nem volt olyan nagy dicsőség, mint a gimnáziumban. A mi szakunkon az apuci fizetése mellett nem voltak rákényszerülve a fiúk a munkára. Aki dolgozott: kinézték ... — Itt a „konzervben” először félreértettük egymást. Valami gép mellé állítottak, hogy két gombot nyomkodjak. Mondtam, itt most nem kell a diplomát nézni, bírok én dolgozni és akarók is. Azért jöttem! — Ilyen lélekölő munkával még nem találkoztam. Néha az az érzésem, mintha programozott gépek töltögetnék a babot a szalagra, ezerszer és ezerszer ismétlődik ugyanaz a mozdulat. És közben itt sétálnak előttünk a főnökök, annyi van belőlük, hogy egymást érik. Ilyenkor arra gondolok: azt az embert, aki minden erejét a gyárnak adja, sokkal jobban meg kellene fizetni! Nem magamra mondom, én nemsokára elmegyek ... — Üjfehértón fogok tanítani. Az első igazi fizetésem 2800 lesz. Itt a gyárban 3000 körül kapok. Jó, kemény munka, három műszak, de mindenki kibírja, én is. Egy motort vettem, azzal fogok majd kijárni. Így minden este együtt leszek a családommal, a gyerekkel. Amit most a nyáron keresek, megy a motorra, még elég se lesz. Ha kifizettem; valami mást veszünk és kezdődik az egész elölről... A pénz a civilizált világban általánosan elfogadott fizetési eszköz. Értékmérő. Egyesek szerint pénzért minden kapható, mások szerint a pénz nem boldogít. Továbbá: rossz pénz nem vész el, a pénznek nincs szaga, sőt: se pénz, se posztó. Gyűjtik és szórják, ölnek és szeretnek érte, gyűlöljük és óhajtjuk. Vajon miért van, hogy soha sincs belőle elég? KOLÜNDÍI citerázásért Halkan, visszafogottan, mint hófehér téli éjszakán a messziről csendülő falusi kis- harang, megpendül egy húr a citerán, aztán még egy, majd egyre erősebben, zen- gőbben bontakozik ki a pengető ujjak alatt a dallam, hogy: Szivárványos -az ég alja Nem jól van a fejem alja, csuhajja Baku László játszik. Ahogy hallgatom, azt képzelem, tudom, mire gondol, mit érez, ha keze alól kipergeti a fájdalmasan szomorú, vagy fergetegesen tüzes dallamokat. Azt hiszem, azt érzi, amit az a legelső, ismeretlen szerző érzett, aki sóhajtását és víg- ságát dalban adta a világ tudtára, s azt, hogy ezt velem is elhiteti. Mondom neki, amit itt leírtam. Félmosoly a reagálás, azt mondja, igen, ez volna BESZÉLNEK RÓLA az ideális, ha az előadó és a közönsége így találkoznának, ha egy dal képes volna jókedvre deríteni a szomorút, vagy elgondolkodtatni valakit valamiről. Már gimnazista volt, amikor a kollégiumban először látott közelről citerát. Ma már nem válik el tisztán, mennyi, a tanult dal az előadottak között és mennyi a hozott, amit otthon, Penyi- gén hallott valamikor. Tény, hogy a szatmári dalokat szívesen játssza. Két célt határozott meg magának, amikor sikerült a felvételi a mezőgazdasági főiskola repülőgépes szakára. Az egyiket így fogalmazza meg: „Erre tettem fel az életemet”. — Mindjárt az első évben kiderült, hogy ez nem is olyan könnyű, mert az egyik tantárgy erősebbnek bizonyult nála. Egy évet hagyott ki, addig a MEZÖGÉP- nél dolgozott, a Kossuthban tanult szakmájában. Aztán folytatta a főiskolát. S a másik: „A citera ahhoz kell, hogy' azt is el tudjam mondani, amit szóban nem lehet kifejezni. Az ember tele van érzésekkel, amit így vagy úgy környezete tudomására hoz. Nekem ezt jelenti a hangszer”. Beszéltek róla már a nyír- bélteki népzenei fesztivál előtt is. A nyíregyházi városmajori citerazenekar, — amelynek tagja — az első helyet évek óta szinte „bérli” a fesztiválon, a zenekar ifjúsági csoportja pedig, mint a 110-es számú Szakmunkás- képző Intézet együttese aratott szép sikereket. S beszélnék róla a fesztivál óta — szólista különdíjat nyert — mint az egyik legtehetségesebb fiatal zenészről. Kérdezem, mi volt a legszebb elismerés? „Az — mondja —, hogy a legnagyobb magyar ciiteraművész, Pribojszky Mátyás foglalkozott velem, meghallgatta a játékomat, segített igazítani, ahol kellett, s amikor legközelebb találkoztunk, meghallgatott és azt mondta: tegeződjünk!” A városmajori citerazenekar a nyírbélteki népzenei fesztiválon. Balról a negyedik: Baku László. (Paál László felv.) TESSÉK KÉRDEZNI A vakáció veszélyeiről A vakáció az iskolás korú gyermekek és fiatalok öröme, s ezzel együtt a szülői aggodalom forrása is. Egész nyárra nagyon kevesen tudják megoldani a gyermek felügyeletét. Előfordul, hogy kisgyermekek őrizetlenül maradnak, a nagyobbak meg az utcán csellengenek. Az ön gyakorlatában mit jelent a vakáció? — Sok, sok szabad időt, meg azt az isimert közmondást, hogy: jóból is megárt a sok. Igazság rejlik a közmondásban, ha a fiatalkorúalknak a nyári szünet alatt elkövetett bűncselekményeire gondolunk. A sok és hosszúra nyúló szabad idő — különösen, ha az cél nélküli semmittevésben jelentkezik — egy bizonyos idő után károssá válik. Tudna-e erre aktuális példát mondani? — Sajnos, sok olyan példát tudnék hozni, amely a szabad idő hasznos eltöltésének kedvező megszervezésével elkerülhető lett volna. A napokban tárgyalta a fiatalkorúak bírósága a két unatft kozó nyíregyházi fiú esetét. Unalmukban az Északi körúton benzinnel leöntöttek egy kutyát és meggyújtották. Szerencséjük volt, hogy a mozgó lángtömeg nem okozott komolyabb veszélyt. Garázdaság miatt álltak a bíróság előtt. — Ez, sajnos, az enyhébb példa, ugyanis számtalan rablás, lopás, súlyos testi sértés, jármű önkényes elvétele, stb. származott már a semmittevésből, csavargásból. Gyakran halljuk ezt a közkeletű kifejezést: megyek, csavargók egyet. Valójában mit értünk csavargáson, kit nevezhetünk csavargónak? — Csavargáson azt értjük, ha valaki céltalanul, hosz- szabb időn át, éjszakára, vagy több napra elmarad az otthonától; lit a céltalanságot hangsúlyoznám. Mi lehet ennek az oka és melyek a legsúlyosabb veszélyei? Válaszol: dr. Toronicza Gyula ügyész — Én mindig abból indulok ki, hogy a csavargás szokássá, állandó életformává válásához kell egy ’környezet, mely ezt kiváltja, vagy elősegíti, s kell egy fiatal, aki ilyen életmódot vállal. Nem mondanám, hogy a legtöbb esetben a család a csavargás oka, viszont általában igaz, hogy a csavargók belső élete nem eléggé színes, általában nem tud mit kezdeni önmagával, nem talál örömet az olvasásban, ä játékban, nincsenek jó pajtásai, így valami izgalmas élethelyzetet keresnek. Példa erre a nyíregyházi F. Gyula esete, aki 3—4 óra leforgása alatt megszervezte, hogy négy „barátjával” azonnal a Balatonhoz induljanak Először Nyíregyházán oldottak el egy kocsit, de már Tisza vasváriban karamboloztak a jó állapotban lévő Zsigulival. 30 ezer forint kárt okoztak. Még ezen az éjszakán Lenin- városban kötöttek ki, ahol újabb kocsit szemeltek ki, de ezt a lopást már megakadályozta a rendőrség. Az öt fiatal közül tulajdonképpen csak F. Gyulának volt célja eredetileg is — a szülők tudta és beleegyezése nélkül — a Balatonra menni. A többi „sodródott”. Ez is arra figyelmeztet: kerülni kell az olyan fiatalok társaságát, akiknek az otthona az utca, kedvelt mozgási időszaka az éjszaka. Mit tanácsol az aggódó szülőknek a szabad időre? — Azt, hogy a szabad időt is tervezni kell. A vakáció ne legyen az év unalmas két hónapja. Széles a skála az aktív pihenéstől a munkavállalásig. Sajnos, létezik olyan előítélet, mely szerint szégyen a gyereket dolgoztatni. Éppen maguk a szülők léphetnek fél ez ellen. És milyen jó érzés lesz majd, ha a nyári szünetben keresett forintokból a gyerek is hozzáad valamit a szeptemberi kiadásokhoz. Az oldalt összeállította: BARAKSO ERZSÉBET Németh István (Gaál Béla felvételei) o
