Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-26 / 173. szám
KELET-MAGYARORSZÁG 3 i 1979. július 26. AZ ÁRINTÉZKEDÉSEK NYOMÁBAN (3.) Az árrendszer változása Az árak tájékoztatnak, a döntésekben befolyásolnak. Az árak helyes irányba akkor befolyásolnak bennünket, ha a termék tényleg annyiba kerül, és annyit is ér, mint amennyit fizetünk érte. A jelenlegi termelői ár és a szabályozó rendszer — a támogatásokkal, az engedményekkel együtt — elismeri a vállalatok tényleges költségeit. Az eneriga és az anyag drágulása például nem kényszeríti ki a takarékosságot, mivel annak terheit a költségvetés viseli. VILÁGPIACI ÁRMÉRCÉVEL A jövedelmezőséget ezért függővé kell tenni a vállalati tevékenység nemzetközi mércével mért hatékonyságától. Olyan korszerű árrendszer szükséges, amely az átlagos hazai ráfordításokat és a zavartalan fejlődéshez nélkülözhetetlen nyereséget csak azoknak a vállalatoknak biztosítja, amelyek helytállnak a nemzetközi versenyben, így a vállalatok — a világpiaci ármérce következetes alkalmazása révén — a versenyképesség fokozására, a termelési szerkezet korszerűsítésére, jobb piaci munkára, az előnyösebb export- és importárak elérésére, rugalmas alkalmazkodásra kényszerülnek. A világpiac üzenetét viszonylag egyszerűen továbbíthatják a felhasznált nyersanyagok és az energia- hordozók árai, ha azokat a mindenkori nemzetközi árfolyamon kapják meg a vállalatok. E reális árak már kellően ösztönözhetik a takarékosságot. Gondoskodni kell azért arról, hogy az időleges — konjunkturális — áringadozások a belső árakra ne hassanak, a vállalati árkockázati alapokból kiegyenlítésre kerüljenek. De hogyan „világpiacosít- sák” a késztermékek árát? Nincs egységes (pl. tőzsdei) árfolyam. Az exportár erősen függ a termék, az eladó hírnevétől, a piaci munkától stb. Azt lehetne mondani, hogy a vállalatok idehaza sem adhatják drágábban termékeiket. mint a legigényesebb külföldi piacokon. Ám ha ezt egy az egyben érvényesítenénk, a késztermék hazai árszínvonalát olyan mértékben kellene csökkenteni, hogy a termelővállalatok 40 százaléka ráfizetésessé válna. TÜRELMI IDŐ A hazai üzemek nemzetközi mércével mért alacsony hatékonyságának szó szerint meg kell fizetnünk az árát. Nem tehetjük ugyanis működésképtelenné egyik napról a másikra az üzemek nagy számát. A hazai ellátás védelme szintén kompromisszumokra késztet az árszínvonal kialakításában. (A kiegyensúlyozott, töretlen ellátást importversennyel sem lehet garantálni. Az import lehetőségei a szocialista országokból az árukínálat, a tőkés piacokról pedig az ország ismert devizahelyzete miatt korlátozott.) Ezért a belföldi késztermékárak az átmeneti türelmi időben rendszerint meghaladják majd a tőkés exportárakat, de nem nyújthatnak fedezetet a külpiaci veszteségek fedezésére. Sőt, határozott különbséget tesznek élenjáró, közepes és elmaradott színvonalú munka között. Minél jövedelmezőbb az export, annál magasabb nyereséget tartalmazhatnak a belföldi értékesítés árai is. És fordítva: a rossz hatásfokú export esetén a belföldi nyereség nem teszi lehetővé a szükséges fejlődést, a nyugodt megélhetést sem. Az esetleges többletköltségeket pedig csak akkor számolhatják el a belföldi árakban ha azt a külföldi vevő is elismeri, megfizeti. AZ A LEGDRÁGÁBB, AMI NEM KAPHATÓ A jövő évtől fokozatosan bővül a szabadáras termékek köre. Ennek célja az árrendszer rugalmasságának növelése. Ha az árrendszer rugalmasságának növeléséről lemondanánk, az ármechanizmust nem fejlesztenénk, akkor a konkrét árkiigazítások idővel óhatatlanul elavulnának, s ismételt lépésekkel — újabb és újabb feszültségvállalással — tudnának csak a változó követelményekkel, feltételekkel lépést tartani. A fogyasztás minél inkább túllép a létminimumon és mind összetettebbé, sokrétűbbé válik, annál inkább megköveteli az árrendszer rugalmasságát. Ha ezt a vezetés nem ismeri fel időben, akkor az ellátásban zavarok keletkeznek, s növekszik a hiánycikkek száma. Még az áremelkedés veszélyét is vállalni kell a jó és minél zavartalanabb áruellátás érdekében. Mert az a termék a legdrágább, amit nem lehet kapni. Az áruhiány a társadalmi méretű pazarlás egyik forrása. Ha nincs tartalék alkatrész és miatta áll a drága gép, vagy háztartási készülék, a veszteség nyilvánvaló. Hasonlóképpen aránytalanul nagy kárt okoznak a hiány szülte készletfelhalmozások, a vég nélküli sorban állások. Tapasztalatból tudjuk, hogy a lakosság nagyra értékeli, politikai vívmánynak tekinti a kiegyensúlyozott és zavartalan áruellátást. MEGFELELŐ GARANCIÁK A rugalmas árrendszer megfelelő garanciákat tartalmaz, védi a fogyasztói érdekeket. Továbbra is rögzített hatósági ára lesz az alapvető élelmiszernek, a lakbér, a kommunális szolgáltatások, a tömegközlekedés díjtételei szintén csak központi döntés alapján változtathatók. De a szabadáraknál sem szabad a vásár. A vállalat köteles betartani az árképzés, a kalkuláció szabályait, s a fontosabb termékeknél áremelési szándékát köteles előre jelezni az árhatóságoknak. Az ellenőrzés és szabálysértés esetén a felelősségrevonás (gazdasági bírság, fegyelmi, vagy büntetőeljárás) szintén az indokolatlan áremelések megelőzését szolgálják. Vajon a rugalmas árrendszer nem vezet-e az áremelkedések felgyorsulására? Ha kielégítő ütemben emelkedik a munka termelékenysége, takarékoskodnak az energiával, az anyaggal, a termelőeszközökkel, korszerűsödik a termelés szerkezete, javul az export jövedelmezősége, az árak stabilizálódhatnak, a kiugró eredmények esetén még csökkenhetnek is. Ha viszont a munka, a gazdálkodás minősége nem javul kellően, vagy esetleg külső okok miatt romlik, ez óhatatlanul áremelkedésben, inflációs gondokban tükröződik vissza. Vagyis az életbe lépő ármechanizmusban a legfőbb árstabilizátorrá a termelés hatékonyságának növelése válik. FOGADJUK EL A KIHÍVÁST Különösen fontos, hogy legalább a külpiaci versenytársak fejlődésével tartsunk lépést, s eredményes munkával ellensúlyozzuk, kivédjük a cserearányromlás hatásait. A cserearányromlás egy oldalról nézve külső és objektív hatás. De felfoghatjuk olyan kihívásnak is, amelynek elfogadása, közömbösítése tőlünk függ. Tegyünk tehát róla, hogy soha ne hasson bénítölag, elemi erővel. Ha ugyanis elkerüljük a cserearányromlást, a tőkés világpiaci infláció hazai hatását rugalmas árfolyam-politikával egyszerűen ellensúlyozhatjuk. A belső árstabilitás szempontjából oly fontos exporthatékonyság ezért vált az árképzés alapjává a feldolgozó iparban. Tudjuk, hogy az áremelés, mint a javak újraelosztása, feszültségekkel, konfliktusokkal jár, a gazdasági előrehaladás érdekében mégis vállaljuk. Ugyanígy vállalnunk kell a vállalatok és dolgozók közötti differenciálással, az egyes tevékenységek visszafejlesztésével járó hálátlan feladatokat is. Az árpolitika hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a megváltozott, az új külső és belső viszonyokhoz rugalmasabban, jobban alkalmazkodjunk, de döntő szerepe, gazdaságformáló ereje az eredményesebb, jobb munkának van. Kovács József A Minőségi Cipőgyár csengeri üzemében naponta kétezer női cipő felső részét készítik el műbőrből. Farkas Józsefné és Bihari Lajosné a cipők körültűzésén dolgozik. (Elek Emil felvétele) „ZSÁKBAMACSKA" PÁLYÁZAT Kevés vagy sok? Nem jönnek a közgazdászok Szabolcsba LEHET NAGYBETŰS HIRDETÉST FELADNI, LEHET AZ ISMERŐSÖKNÉL ÉRDEKLŐDNI, MÁS VÁROSOKBÓL CSÁBÍTANI, JELENTKEZŐ MÉGIS RITKÁN AKAD, AMIKOR A VÁLLALATOK KÖZGAZDÁSZT KERESNEK. MÉG A VÉGZŐS EGYETEMI HALLGATÓK IS MINTHA FÉLNÉNEK A MEGYÉTŐL. AZOK IS NAGY ÍVBEN ELKERÜLIK, AKIK INNEN SZÁRMAZTAK. — Nem hinném, hogy a diákok körében lenne valamilyen ellenérzés, s azért nem jönnek Szabolcsba. Inkább azt hiszem, hogy nem kötődnek eléggé a megyéhez azok, akik innen indultak. De az itteni vállalatok se tesznek sokat azért, hogy idehívják őket — vélekedikAlföldi István, aki az idén végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Szűkszavú pályázat A nyíregyházi fiatalember itt marad dolgozni. Nem vágyott máshová, ezért is kötött társadalmi ösztöndíjszerződést a megyei tanácscsal, hogy valamelyik tanácsi vállalatnál kezdje meg a munkát. — A pályázati rendszer alapján válogathatnak a helyek között a végzősök. Egy évben 400 körül hagyják el az egyetemet, és 1800 hely közül választhatnak — tájékoztat az egyetemen Bock Gyuláné oktatás-szervezési csoportvezető. Csakhogy a pályázatokat vizsgálva igencsak gyéren szerepelnek a szabolcsi üzemek. A múlt évben 25 helyre hirdettek állást, az idén sincs harmincnál több pályázati hely. A kínálat a termelőszövetkezeti főkönyvelőtől a beosztott ügyintézőig terjed. Kár, hogy egyes, vállalatok csak szinte alibinek tekintik a pályázatot. Hiszen mire lehet vélni, ha a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat a munkakörnél csak annyit jelöl meg, hogy közgazdász, s közli az alapfizetést. így a jelentkező „zsákbamacskát” vásárol. Másik példa a Nyíregyházi Konzervgyár, ahol a képzettségnél népgazdasági tervezőelemző szakot jelölnek meg. Egy olyan tröszti vállalatnál, amely az éves terv készítésében sem teljesen önálló. Csak Budapest... — A pályázatokat a vállalatok írják ki, mi csak köz- zétesszük. Nyilván, ahol részletesebb a tájékoztatás, pontosabb a megjelölése annak, hogy a végzős hallgatóHindenki nyelvén érti a panaszt... Á párttitkár: Bori ka Mostanában az foglalkoztatja legjobban: hogyan tudna segíteni a nők foglalkoztatási gondján. Ö aztán igazán tudja, hogy mit jelent a családos anyáknak az állandó munka, meg a kereset hiánya — vagy a napi ingázás. Neve: Fekete Sándorné. Foglalkozása: függetlenített párttitkár az ibrányi Rákóczi Tsz-ben. Szabolcsiasan beszél, Trabanttal járja a hatalmas területen fekvő nagyközséget, néha-néha a határban is felbukkan. Mindenki ismeri és tiszteli a 7600 lelkes településen. Tősgyökeres ibrányi. Tagja a járási pártbizottságnak. Közéleti ember, feleség, édesanya, „gépkocsivezető” és diák egyszemélyben. Jeles osztályzatot kapott mindenütt. Nem kis fáradsággal jár, hogy valamennyi kötelezettségének, megbízatásának eleget tegyen. Korán kel, hogy a két kislányát iskolába indítsa. Néha kora reggel az ebédet is megfőzi. Gyakran még a vacsora sem találja otthon, hiszen a pártfórumok munkaidő után kezdődnek. Előfordul, hogy a férje nem tud segíteni, mert őt a munkásőrségbe szólítja az önként vállalt kötelesség. Nyíregyházán kitűnőre érettségizett. Apja biztatta, tanuljon tovább. Nem vágyott pedagógusnak. A tsz-ben vállalt munkát. Az atyai tanácsot mégis megfogadta: továbbtanult szakmai tanfolyamokon. Jelessel elvégezte a marxista egyetem hároméves általános tagozatát is. Bejárta a lépcsőfokokat. Előbb alapszervezeti titkárnak választották. Most a szakosítón tanul, a közelmúltban államvizsgázott politikai gazdaságtanból. Nemcsak a tsz, az egész nagyközség közéleti munkájában részt vesz, mert a nagyközségi pártbizottság titkárhelyettese is. A tsz-ben 102 kommunista pártmunkáját szervezi és irányítja, a nagyközségben 311 párttaggal tart szoros kapcsolatot. Hetente ellátogat a gumigyár és az áramszolgáltató vállalat ibrányi üzemébe, a helyi ipari szövetkezet és az ÁFÉSZ dolgozói közé. Pár- tonkívüliek is bizalommal kopogtatnak parányi irodájának ajtaján. A közvetlen kapcsolat révén legtöbben így nyitnak be hozzá: „Borikám, próbálj már segíteni...” Vagy: „Bori, te mit tanácsolsz?” Mindenki nyelvén érti a panaszt. Persze nem táplál illúziókat. Nemet is tud mondani. Jogos büszkeséggel mondja, hogy eddig még minden ügyet sikerült helyben intéznie. Felsőbb párt-, vagy állami fórum segítségét, beavatkozását nem kellett kérnie. Csak egy téma van, amiben „fenti” segítséget kér. A nők foglalkoztatása nincs megoldva Ibrányban. A közeli években a terv szerint bővítik a gumigyár üzemét, de addig is szeretné (illetve szeretnék), ha több asszony kaphatna munkát helyben. Egy gyermekét egyedül nevelő asszony is bekopogott hozzá: sürgősen segítsen neki munkát keresni. Segített. Tanácsai, útbaigazító szavai is sokat jelentenek. Ma raár Ibrányban mindenki természetesnek veszi, hogy ő a párttltkár. N. L. ra mi vár, oda szívesebben jelentkeznek — mondja dr. Páka Mártonná, az egyetem ipari karának dékáni hivatalában. A nagy választási lehetőség a most végzett fiatalokat a keresettebb helyek felé irányítja. Igen sokan vannak, akik csak Budapesten képzelik el az előrehaladásukat. Persze van ellenpélda is: — Amikor választani kellett, akkor Budapest nálam szóba sem jött — mondja Újvári Sándor, aki két éve végzett a pécsi egyetem köz- gazdasági karán, s most a Nyíregyházi Városi Tanács előadója. Szép feladatot kapott, az ügyvitel gépesítése, igen sok nyilvántartás egyszerűsítése vár arra a csoportra, amelyik a pénzügyi osztályon belül dolgozik. — Nálunk Pécsett öt-hat szabolcsiról tudok, de csak ketten jöttünk vissza a megyébe. Nincs elég propaganda, a dunántúli megyék sokkal jobb kapcsolatot építettek ki az egyetemmel. A kevés jelentkező sok vállalatot, intézményt arra késztetett, hogy társadalmi ösztöndíj meghirdetésével kösse le magának az egyetemre járó fiatalokat. Ösztöndíjra van pénz — Ebben az évben négyen végeztek, akikkel ösztöndíj- szerződést kötöttünk — tájékoztat dr. Fekete Zoltán, a megyei tanács személyzeti osztályvezető-helyettese. — A költségkeretünk lehetővé teszi, hogy az úgynevezett hiányszakmákban — amilyen a közgazdász is — ettől is több fiatallal kössünk ösztöndíjszerződést, aminek az összege havonta 700 forint. Gondunk viszont, hogy néha így is kevés a jelentkező. A különböző megyei tanácskozásokon sokszor felvetik, hogy az önálló gazdálkodáshoz, a jobb döntésekhez több közgazdászra lenne szükség a vállalatoknál, szövetkezeteknél. Történtek már kezdeményezések is, például a közgazdasági társaság próbálta bemutatni, megkedvelteim a megyét a végzősökkel. Mindez úgy látszik, kevésnek bizonyul, többet kellene a gond felvetésétől tenni, hogy valóban legyen is elég közgazdász a megyében. Lányi Botond
