Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

14 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 22. II Minisztertanács közieméire a fogyasztói órak és szolgáltatási díjak emeléséről, valamint a bérek, a nyugdíjak, és egyéb társadalmi juttatások kiegészítéséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1979. június 29-i elvi állásfoglalása alapján a Minisztertanács július 12-i ülésén áttekintette a népgazdaság helyzetét és az ez évi terv eddigi végrehajtását. Megállapította, hogy a termelés hatékonyságának nö­vekedése, a gazdálkodásban tapasztalhaitó kedvező változások mér­téke még nem felel meg a követelményeknek. Tovább emelkednek a világpiaci árak, különösen a termeléshez nélkülözhetetlen energia­hordozók és alapvető nyersanyagok árai. Ezért szükségessé válik a termelői árak rendezése. Az ország fizetési mérlegének javítása, a költségvetés egyensúlyának megőrzése, a fogyasztói ártámogatás to­vábbi növekedésének elkerülése, az ésszerű, takarékos gazdálkodás és fogyasztás érdekében — a termelői árakkal összefüggésben — szükséges a fogyasztói árak rendezése is. A Minisztertanács 1979. július 23-i hatállyal fogyasztói árak és szolgáltatási díjak emelését határozta el, és ezzel egyidejűleg dön­tött a bérek a nyugdíjak és egyéb társadalmi juttatások kiegészíté­séről. 1. Az árrendezés következtében a fogyasztói árszínvonal egy évre számítva mintegy 9 százalékkal emelkedik, ennek kétharmadát az élelmiszerek, az energiahordozók és a villamos energia árának eme­lése teszi ki. Az élelmiszerek árszínvonala átlagosan 20 százalékkal emel­kedik. Ezen belül: — a kenyér ára 50 százalékkal nő, ennek megfelelően a fehér kenyér új ára kilogrammonként 5,40 Ft. A liszt ára átlagosan 36 szá­zalékkal emelkedik, a főzőliszt új ára kilogrammomként 6,60 Ft. A zsemle és a kifli új ára 50 fillér. Emelkedik a száraztészták fogyasz­tói ára is, a rizs ára nem változik, — a tőkehús ára átlagosan 30 százalékkal, a húskészítményeké 21 százalékkal növekszik, a rövid karaj ára 80 Ft-ra, az oldalasé 52 Ft-ra, a párizsié 56 Ft-ro, a gyulai kolbászé 126 Ft-ra emelkedik. A baromfi ára átlagosan 8 százalékkal nő, — a tej és tejtermékek fogyasztói árszínvonala átlagosan 20 szá­zalékkal emelkedik. Egy liter 2,8 százalékos zsírtartalmú tej ára 6 Ft, — a zsiradékok fogyasztói ára átlagosan 17 százalékkal nő. Ezen belül a sertészsír ára 20 százalékkal, a növényi eredetű zsiradékok ára átlagosan 24 százalékkal emelkedik. Az étkezési csomagolt zsír új ára kilogrammonként 25 Ft. A vaj ára változatlan marad, — a cukor ára átlagosan 23 százalékkal emelkedik, a kristálycu­kor új ára kilogrammonként 17,50 Ft. A, cukorkák fogyasztói ára 12 százalékkal, az édesipari lisztesáruké 10 százalékkal lesz magasabb, — a konzervek, a mélyhűtött és egyéb tartósítóipari termékek ára átlagosan 19 százalékkal nő, — áremeléseikre kerül sor az egyéb élelmiszerek és a déligyü­mölcsök körében is így többek között a só űj ára kilogrammonként 3,80, az eceté literenként 11,20 forint, a fűszerpaprika ára 28 száza­lékkal lesz magasabb. A déligyümölcsök közül a citrom ára 25 Ft lesz. Változatlan marad a kávé és a tea ára. 2 A kereskedelmi vendéglátásban az ételárak az élelmiszer • nyersanyagárak és egyéb költségek növekedése, valamint az állami támogatás csökkentése miatt emelkednek. A munkahelyi és az előfizetéses étkeztetésben — osztályba sorolásra való tekintet nél­kül — az ételárak kizárólag a nyersanyagok árváltozásainak megfe­lelő mértékben emelkednek. S Az élelmiszerárak emelkedése következtében az egészségügyi, • szociális, gyermek- és oktatási intézményeknél a térítési dí­jak az élelmiszerekre fordított költségek növekedésének megfelelően szeptember 1-től, az üdültetésben 1980. január 1-től emelkednek. 4 A tüzelőanyagok és az energiaszolgáltatások ára átlagosan 34 szá- * zalékkal növekszik. A szén átlagos fogyasztói ára 25 százalékkal, a koksz, a tűzifa és a háztartási tüzelőolaj ára 30 százalékkal emel­kednek. A háztartási tüzelőolaj új ára literenként (a kútnál) 2,70 Ft. A gáz fogyasztói ára 20 százalékkal, a távhő- és melegvíz-szolgáltatás ára átlagosan 40 százalékkal, a villamos energia fogyasztói ára átla­gosan 51 százalékkal emelkedik. Módosul a villamos energia tarifa- rendszere is: a többletfogyasztás kedvezményezése megszűnik. Az új villamos energia- és gáztarifákat a szeptember 30-a után leolvasott fogyasztásra kell alkalmazni. A melegvíz-szolgáltatás dija augusztus 1-től emelkedik. A megrendeléskor előre kifizetett tüzelőanyagokat változatlan áron kell leszállítani. C Emelkedik egyes építőanyagok és iparcikkek ára is: — az építési és faanyagok ára átlag 12 százalékkal növekszik. Ezer darab kisméretű falazótégla új ára a kereskedelmi telephelyeken 1800 Ft, egy mázsa portlandcement 119 FT. Az építkezési faanyagok ára átlagosan 18 százalékkal nő, a parkettáknál ennél nagyobb, 40 százalékot meghaladó áremelésre kerül sor, — a bútorok fogyasztói ára átlagosan 16 százalékkal, ezen belül a gyermekbútoroké ennél nagyobb mértékben nő. A tipikus gyer­mekbútorok (járóka, gyermekágy, etetőszék) árai változatlanok ma- radnaik, — a mosó-, őblítőszerek és a szappanok ára átlagosan 19 száza­lékkal nő, — a cipők ára átlagosan 27 százalékkal, a bőrből készült egyéb termékeké 20—25 százalékkal emelkedik. 6. A személygépkocsik átlagosan 20 százalékkal drágulnak. 8. 7 Az Ipari szolgáltatások közül az 1979. július 23-a után elvál- • lalt mosási és vegytisztítási munkák dijai 30 százalékkal, a cipőjavítási díjak 45 százalékkal emelkednek. A kulturális szolgáltatások közül a színház, mozi és cirkusz helyárak, valamint az egyéb művészeti rendezvények helyárai 30 százalékkal nőnek. O Az új árakról tételes tájékoztatást az elárusítóhelyeken lévő '* árjegyzékek adnak. A fogyasztói árak emelkedése miatt a lakosság az alábbi bér- és jövedelem-kiegészítésben részesül: — a rendszeresen foglalkoztatottak — a mezőgazdasági termelő­szövetkezeti dolgozók kivételével — személyenként havi 180 Ftt a me­zőgazdasági termelőszövetkezeti dolgozók (tagok és alkalmazottak) pedig havi 140 Ft kiegészítést kapnak, — a nyugdíjasak, a járadékosok és egyéb rendszeres ellátásban részesülök saját jogon havi 180 Pt-ot és a házastársi pótlékra jo­gosult hozzátartozójuk után további 180 Ft-ot kapnak, — a nyugdíjasok, akik nyugdíjas korú hozzátartozójuk után ed­dig nem részesültek házastársi pótlékban — igénybejelentés alapján — további 180 Ft jövedelem-kiegészítést kapnak, — a többgyermekes családoknál az egy gyermekre jutó családi pótlék összege havi 130 Ft-tal emelkedik, — az egy gyermekes családok — igénybejelentés alapján — a gyermek után havi 130 Ft összegű jövedelem-kiegészítést kapnak, — a családi pótlékban vagy ösztöndíjban részesülő szakmunkás­tanulók havi 130 Ft-ot kapnak, — a munkabérben részesülő, valamint a 18. életévüket betöltött szakmunkástanulók havi 180 Ft kiegészítést kapnak, — a főiskolai és egyetemi hallgatók havi 180 Ft-ot kapnak, — a gyermekgondozási segélyen lévő anyáknak jelenleg folyósí­tott pótlék havi 180 Ft-tal növekszik. Az összes bér-, jövedelem- és társadalmi juttatás-kiegészítés 1979. július l-től jár. A főiskolai és egyetemi hallgatók a pótlékot évente 12 hónapon át kapják, első ízben 1979 szeptemberében folyósítják ré­szükre, ugyancsak július 1-ig visszamenőleg. A bér-, jövedelem- és társadalmi juttatás-kiegészítést levonás nem terheli, és nem számít bele sem az átlagbérbe, sem az átlag- keresetbe. Jövedelem-kiegészítő pótlékban nem részesülnek a szabad fog­lalkozásúak, a kisiparosok, a magánkereskedők, az egyéni gazdál­kodók, valamint a munkaképes korú háztartásbeliek. Az építő- és faanyagok fogyasztói árának emelkedése a házila­gos és kisipari kivitelezésű lakossági építkezéseknél többletköltsége­ket okoz, az állami és szövetkezeti építőipari szervezetek árait ez a hatósági árintézkedés nem érinti. Az építtető lakosság készpénzterheinek mérséklése érdekében 1979. augusztus l-től a lakásépítési kölcsönök összeghatárai az aláb­biak szerint módosulnak: — a (-i.iládiház-építéshez nyújtható kölcsönök felső határa vala­mennyi településen egységesen 40 ezer forinttal emelkedik, — a házilagos és kisipari kivitelezésű, többszintes lakóház-épít­kezésekhez és a csoportos korszerű családiház-épltkezéseüahez indo­kolt esetben 20 ezer forint többletkölesön nyújtható, — a felújításnál, tatarozásnál, korszerűsítésnél, toldaléképítésnél a kölcsön felső határa egységesen 30 ezer forinttal emelkedik. A folyamatban lévő építkezéseknél mindazon építtetők, akik a hitelszerződést már megkötötték, figyelembe véve a kölcsönök újon­nan megállapított felső határát, indokolt esetben meghatározott ösz- szegig pótkölcsönt igényelhetnek az Országos Takarékpénztártól. A Minisztertanács a fogyasztói árak és szolgáltatási dijak emelé­séről, valamint a bérek, a nyugdijak és egyéb társadalmi juttatások kiegészítéséről szóló hat írozatának rendezett végrehajtásához szük­séges intézkedéseket megtette. (MTI) Huszár István nyilatkozata Kormányhatározat alapján — mint erről a megjelent közlemény tájékoztatást ad — július hó 23-tól emelkedik a fogyasztási cikkek jelentős részének ára és egyes szol­gáltatások díja. A Miniszter- tanács döntése után a Ma­gyar Távirati Iroda nyilatko­zatot kért Huszár Istvántól, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjától, a Minisz­tertanács elnökhelyettesétől. KÉRDÉS: — A hazai árak, különösen az alapvető fo­gyasztási cikkek és szolgál­tatások árai hosszú időn át nem, vagy alig változtak. A lakosság ezt egy korábbi idő­szakban megszokta, az utób­bi években viszont azt ta­pasztalja, hogy gyakrabban emelkednek az árak. Válto­zott-e árpolitikánk? VÁLASZ: — Az Országos Tervhivatal rendeltetésének megfelelően folyamatosan fi­gyelemmel kíséri gazdasági életünk legfontosabb kérdé­seit, a nemzeti jövedelem, a termelés, a beruházás, a fo­gyasztás, az életszínvonal alakulását. Mint az Országos Tervhivatal és az Állami Tervbizottság elnöke — és természetesen mint a kor­mány tagja — a fő gazdasági összefüggések figyelembevé­telével a következőket mond­hatom a Minisztertanács ha­tározatáról. — Az áraknak szocialista viszonyok között is fontos szerepe van a gazdasági élet­ben, gazdasági fejlődésünk tervszerű alakításában. Az áraknak a termelésben a munka hatékony szervezésé­re, a munkaerő, az anyagok, az energia ésszerű és taka­rékos felhasználására, gaz­daságos fejlesztésre, a ke­reslet jobb kielégítésére kell ösztönözniük, és a személyes fogyasztás alakításában is be kell tölteniük bizonyos szabá­lyozó szerepet Olyan fogyasz­tói árakra van szükség, ame­lyek tükrözik a társadalmi ráfordításokat, ugyanakkor a bérek és a szociálpolitika fi­gyelembevételével lehetővé teszik az életszínvonal gazda­sági lehetőségeinkkel össz­hangban álló alakítását. E követelményeknek csak a ter­melés és a piac változó hazai és nemzetközi körülményeit kifejező reális árak képesek megfelelni. A hazai árak ala­kulása tehát nagymértékben függ munkánk eredményes­ségétől és azoktól a világpia­ci áraktól, amelyeken a ter­mékeket beszerezzük, illetve értékesítjük. — Napjainkban világszer­te a viszonylag gyors és nagyarányú árváltozások a jellemzők. A világ leggazda­gabb és legnagyobb országai sem függetleníthetik magu­kat az árak mozgásától. Azon országok számára pedig, ame­lyek sok szállal kapcsolódnak a világgazdasághoz, elkerül­hetetlen, hogy a világpiaci árak tartós változásait bel­földi áraikban is érvényesít­sék. Hazánk is ilyen ország. A világpiaci árak emelkedése és egyéb okok miatt a hazai termelési költségek is növe­kednek. — A világpiaci árak tartós és jelentős emelkedése, vala­mint a hazai termelési költ­ségek növekedése szigorúbb feltételeket teremtett gazda­sági munkánkhoz. E nehe­zebb körülmények közepette is bebizonyosodott népgaz­daságunk életereje, de ugyan­akkor a korábbinál jobban megmutatkoznak gazdasági munkánk fogyatékosságai, a termelés nem kielégítő ha­tékonysága és versenyképes­ségünk gyengeségei is. To­vábbi gazdasági fejlődésünk nem kis részben azon múlik, hogy a fogyatékosságok fel­számolásával hogyan és mi­lyen mértékben tudunk meg­felelni a korábbinál jóval szigorúbb követelményeknek. Ebben az összefüggésben kell vizsgálnunk és megítélnünk a termelői és a fogyasztói árakat. — Az árak alakulása nem­csak politikai mérlegelés vagy állami döntés kérdése, azt végső soron szigorú gaz­dasági törvényszerűségek ha­tározzák meg. Ilyen körül­mények között kormányza­tunk fő feladatának tekinti a gazdasági munka hatékony­ságának növelését és ezen be­lül a hatékony gazdálkodást elősegítő árrendszer kialakí­tását, nem utolsósorban azért, hogy ezzel is védje népgazdaságunkat az inflá­ciótól, a spekulációs árak ha­tásától. Eddig is megtette és a jövőben is megteszi, hogy a világpiaci árak hirtelen változásainak hazai érvénye­sülését késlelteti és mérsékli. Súlyos következmények nél­kül viszont nem teheti meg, hogy tartósan figyelmen kí­vül hagyja a világpiaci árak és egyéb nemzetközi gazdasá­gi tényezők hatásait. Alapve­tő érdekünk fűződik ahhoz, hogy az árak végső soron a termelésben és a fogyasztás­ban egyaránt jobban kifejez­zék, hogy mi mennyibe kerül. — Mindezek alapján a fel­tett kérdésre azt mondhatom, hogy árpolitikánk, az árak gazdasági szerepéről vallott felfogásunk nem változott, hanem azok a gazdasági kö­rülmények változtak meg, amelyekhez az áraknak iga- zodniok kell. A Miniszterta­nács döntése azt jelenti, hogy fogyasztói áraink reálisabbak lesznek, jobban kifejezik a hazai ráfordításokat és a tar­tós világpiaci árváltozásokat, összehangoltabbak lesznek gazdasági lehetőségeinkkel. KÉRDÉS: — Mi indokolja a most bejelentett árintézke­déseket, hogyan függnek ösz- sze ezek a külső és belső gaz­dasági feltételek változásai­val? VÁLASZ: — A világpiacon néhány év alatt bekövetkezett jelentős változások hazánk számára — többek között — azt jelentették, hogy megdrá­gultak az importált energia­hordozók, a nyers- és alap­anyagok, valamint a korszerű technikát hordozó félkészter­mékek és beruházási javak. Ez jelentős mértékben meg­növelte a költségeket az ipa­ri és építőipari termelésben, a bányászatban, a mezőgaz­dasági termelésben, a közle­kedésben és a szolgáltatások területén. Exporttermékeink ára viszont nem emelkedett ugyanilyen arányban, s így jelentős veszteségeink kelet­keztek. A megváltozott hely­zetből adódó feladatokat V. ötéves tervünkben már fi­gyelembe vettük, s ezek végi rehajtásán dolgozunk. Az eddigi előrehaladás azonban nem elegendő ahhoz, hogy el­érjük a tervben kijelölt célo­kat. A minőségi változások a termelésben, a gazdálkodás­ban, a gazdaságos export nö­velésében, a külgazdasági egyensúly javításában még nem bontakoztak ki a szük­séges mértékben. — E helyzetet figyelembe véve foglalt állást múlt év áprilisában és decemberében, majd ez év júniusában az MSZMP Központi Bizottsága és hozta meg konkrét dönté­seit a Minisztertanács. A gaz­dálkodás hatékonyságának növelése érdekében elkerül­hetetlen és halaszthatatlan olyan termelői és fogyasztói árak kialakítása, amelyek jobban kifejezik a valóságos termelési költségeket. A ter­melő és felhasználó csak ilyen árak alapján tudja reá­lisan megítélni a ráfordítá­sok nagyságát és azt, hogy mit gazdaságos termelni, mit célszerű fejleszteni. KÉRDÉS: — Miért vált szükségessé most a megszo­kottnál nagyobb mértékű fo­gyasztói árrendezés? VÁLASZ: — A belföldi árszínvonal védelme érdeké­ben eddig a gazdaságilag in­dokoltnál kisebb mértékben érvényesítettük a tartós vi­lágpiaci árváltozásokat. A termelői árak a változásokat csak részben, sok esetben erő­sen késleltetve követték, így mind kevésbé feleltek meg a valóságos költségviszonyok­nak. A fogyasztói árak még a termelői árak változását sem követték. Az ebből adódó ter­heket az állami költségvetés viselte. Az utóbbi években te­hát — intézkedéseink ellenére — árrendszerünk a maga egészében még mindig nem tükrözi eléggé a világpiaci viszonyokat, a végbement változásokat. — A helyzetre jellemző például, hogy az elmúlt év­ben a termékek és szogálta- tások fogyasztói ártámogatá­sának összege már megha­ladta a 40 milliárd forintot, ami megfelel a fogyasztás 13 százalékának, és jelentősen felülmúlja az állam forgalmi adó bevételét. — A költségvetés jelenlegi helyzetében ezek a kiadások már nem növelhetők tovább. Az olyan fogyasztói ártámo­gatások, amelyekhez alapve­tő társadalmi érdekek nem fűződnek, azzal a következ­ménnyel is járnak, hogy emiatt más, előbbre való igé­nyek kielégítése szenved ké­sedelmet. — 1980-tól új termelői ár­rendszert vezetünk be. A ter­melői árváltozások átfog­ják a termelés minden terü­letét, így a közszükségleti cikkek termelését és ezek árait is. Ezért most több év­re elaprózott árrendezési program nem vezethet cél­hoz, lassítaná a pozitív ha­tások kibontakozását. Gazda­sági fejlődésünk követelmé­nyei szükségessé teszik, hogy a fogyasztói árakat most át­fogóan rendezzük. — Az áremeléseket az ál­lamháztartás egyensúlyának javításához fűződő alapvető érdekeink is indokolják. A fogyasztói árrendezéstől azt is várjuk, hogy fokozódik az energiatakarékosság, csök­ken az egyes élelmiszerek fo­gyasztásában tapasztalható pazarlás és ésszerűbb, gaz­dasági fejlettségünkkel job­ban összhangban álló fo­gyasztás alakul ki. — Kormányzatunk a gaz­dasági követelmények érvé­nyesítése közben is gondos­kodik arról, hogy a lakosság kialakult életszínvonalát megőrizze és megszilárdítsa. Ezért a mostani széles körű árrendezés után is számos élelmiszer, energiahordozó ára továbbra is támogatott marad. Például a sertéshús­ra több mint 30 százalék, a tejre és tejtermékekre 50 százalék körüli, a cukorra, valamint a tartósított élelmi­szerekre továbbra is átlago­san közel 20 százalék fo­gyasztói ártámogatás jut. Változatlanul jelentős fo­gyasztói ártámogatásban ré­szesülnek a közlekedési vi­teldíjak, a gyermekruházati cikkek, a tanszerek, a gyógy­szerek és számos szolgáltatás. — A jövőben arra kell tö­rekednünk, hogy a mostan r- hoz hasonló átfogó árrende­zésre ne legyen szükség, az elkerülhetetlen árváltozások ne összegyűjtve, halmozva jelentkezzenek, hanem ár­rendszerünk folyamatosan, rugalmasabban kövesse a termelési költségek változá­sait. KÉRDÉS: — Kérjük, szól­jon a bér- és jövedelemkie­gészítésekről is. VÁLASZ: — A Miniszter- tanács szóban forgó határo­zatát alapos politikai és gaz­dasági mérlegelés előzte meg. A fogyasztói árak rendezésé­nél, valamint a bérek és a jövedelmek kiegészítésénél egyaránt figyelembe kellett venni a népgazdaság teher­bíróképességét és életszínvo­nal-politikánk követelmé­nyeit. Ennek megfelelően a napi fogyasztás körébe tar­tozó termékek (élelmiszerek, tüzelőanyagok, villanyáram) áremelkedését a kormány bér-, illetve jövedelem-kiegé­szítésekkel ellensúlyozza. — Bér-, illetve jövedelem­kiegészítésben részesül min­den kereső és valamennyi társadalmi juttatásban része­sülő eltartott, összesen mint­egy tízmillió kétszázezer fő. Jövedelem-kiegészítést kap néhány olyan lakossági csoport is, amely eddig ilyen jelle­gű juttatásban nem részesült: az egygyermekes családok­ban élő gyermekek és a nyug­díjas korú, de nem nyugdíj- jogosult házastársak. — Az építőanyagok árának emelkedése növeli az építke­zések költségeit, a lakásépí­tők terheit. Ezt figyelembe véve emelkedik egyes építési kölcsönök felső határa. — Tisztában vagyunk azzal, hogy a fogyasztói áremelke­dés nem egyformán érinti az egyes családokat. A bér- és jövedelem-kiegészítések megállapításánál arra töre­kedtünk, hogy elsősorban a kisebb keresettel és jövede­lemmel rendelkező dolgozók, nyugdíjasok és gyermekes családok terheit enyhítsük. Ezen túl azonban arra is szükség van, hogy mindnyá­jan takarékosabban gazdál­kodjunk a közösségi életben és saját háztartásunkban egy­aránt. Az árszint jelenlegi emelkedését végső soron és teljes mértékben csak az egész társadalom közös erő­feszítéseivel lehet ellensú­lyozni. Tehát minden mun­kakörben jobb, fegyelmezet­tebb, hatékonyabb munkára van szükség, mert csak ez­zel teremthetjük meg egész népünk, s benne az egyes csa­ládok jólétének anyagi alap­jait. — Befejezésül szeretném hangsúlyozni: pártunk és kormányunk bízik abban, hogy a lakosság megérti a Minisztertanács döntésének szükségességét. Szocialista rendszerünk gazdasági alap­jai szilárdak. Közös munká­val el tudjuk érni, hogy a népgazdaság fejlesztésében és az életszínvonal terén elért eddigi vívmányainkat meg­őrizzük és további fejlődé­sünk feltételeit megteremt­sük. (MTI) A SZOT TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI föigazgatósAg tájékoztatója A Minisztertanács rendelkezésének megfelelően sor kerül a jö­vedelempótlékok folyósítására. Egyes esetekben azonban ezúttal kü­lön tgenybejelentéseket kell tenni. A nyugdíjfolyósító szerveknek nincs nyilvántartásuk az olyan házastársakról, akik után háaastárei pótlóik nem jár. Ezért az el­tartott, idős (55 éven felüli, tsz-nyugdijas esetén 56 éven felüli) vagy rokkant házastárs számára a havi 180 forint összegű jövede­lempótlékot igényelni kell. Az augusztus első napjaiban történő so­ron kívüli kiutalások alkalmával a postai kézbesítők a nyugdíja­saknak egy külön tájékoztatót is átadnak. Ennek hátoldala szolgál igénybejelentésül. Pontos kitöltése — 'különösen o. törzsszám gon- dós beírása —, aláírása és visszaküldése után a nyugdíjfolyósító szervek az arra jogosultaiknak a lehető legrövidebb Időn belül ki­utalják a jövedelempótlékot, természetesen július 1-1 hatállyal. A családi pótlékra nem jogosító gyermek után a havi 130 forint összegű jövedelempótlékot szintén bejelentésre tudják a folyósító szervek megállapítani és megküldeni. Az Igényt minden esetben a munkáltatónál kell bejelenteni. A rendelkezésre álló rövid idő miatt előfordulhat késedelmes folyósítás, de az minden esetben visszamenőleges hatályú. (MTI) a B

Next

/
Oldalképek
Tartalom