Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. júius 22. A HÉT CÍMSZAVAKBAN ból, hogy a nyugat-európai szaporodnak a kommentárok Olaszország „konmányozha- tatlanságáról”. Portugáliában, hosszas vajúdás után kiírták a rendkívüli választásokat. A huzavonát az okozta, hogy az októberi szavazástól függetlenül jövő tavasszal újra általános választásokat kell tartani, közben helyhatósági választások is lesznek, 1981 elején pedig elnökválasztások. Jogos a kérdés: vajon eny- nyire bizonytalan légkörben miként lehet az égető gazdasági kérdésekhez nyúlni? HÉTFŐ: Desszai indiai miniszterelnök lemondása után, bonyolult belpolitikai helyzetben kezdődnek meg a kormányalakítási tárgyalások — A román kormányfő Budapesten — Irak új elnöke Szaddam Husszein lett KEDD: Nicaraguában megbukott a véres diktatúra, Somoza Floridába menekült — A szocialista Craxi kísérletei az olasz kormányválság megoldására SZERDA: Leonyid Brezsnyev találkozója Gustav Husakkal — A belga külügyminiszter hazánkba érkezik — A vietnami—kínai tárgyalások folytatódása CSÜTÖRTÖK: Heves viták közepette ülésezik Monroviában az afrikai csúcsértekezlet — Eanes elnök Maria Lourdes de Pin- tasillgo asszonyt jelöli az ügyvezető kormány élére Portugáliában PÉNTEK: Megnyílik az indokínai menekültek problémáival foglalkozó genfi értekezlet — A szocialista Intemacionálé tanácskozása Svédországban — A rhodesiai rezsim csapatainak újabb behatolása Zambiába SZOMBAT: Schlesinger energiaügyi miniszter leköszönésével és más változásokkal befejeződik az amerikai ön-kormányválság — Izraeli csapatok sorozatos támadásai libanoni célpontok ellen A hét három kérdése C Mit jelent a nicara- guai fordulat? A hírhedt managuai bunker, Somoza volt diktátornak a főváros szívében létesített erőd-főhadliszállása előtt csütörtök óta sandinista fegyveresek őrködnek. A hosszú felszabadító háború záróakkordjaként a lakosság kitörő örömmel köszöntötte a hazafias erők bevonuló egységeit. A latin-amerikai országok sorra ismerik el az új hatalmat — Somoza pedig számtalan floridai birtokainak egyikén elmélkedhet a múló dicsőségről. Annyi ideje azonban még volt a diktátornak, hogy átmentse félmilliárd dolláros vagyonának tekintélyes részét, acélládákba csomagolt okmánytárát és híres díszpapagáj-tenyészetét... Nicaraguában tehát megtörtént az annyira várt fordulat s most egyre inkább a hogyan tovább kérdése került előtérbe. Az új kabinet nem véletlenül nevezi magát a nemzeti újjászületés kormányának. Az elmaradott és rendkívül szegény országot a menekülő somozisták kifosztották, az elhúzódó harcok jelentős anyagi károkat okoztak, s a halálos áldozatok számát húsz- és harmincezer közöttire becsülik, valóban nemzeti újjáépítés szükséges, amihez az új vezetés szívesen venne igénybe külföldi segítséget is, természetesen szuverenitásának és önállóságának maradéktalan biztosításával. Számolnia kell azonban a realitásokkal, például az ország eddigi kiszolgáltatottságával. Egyetlen adat is jól szemlélteti ezt: Nicaragua exportjának 90 százaléka irányult az Egyesült Államokba és importjának háromnegyed része onnan származott. Élni lehet tehát a gyanúperrel, hogy az Egyesült Államok, amely a nicaraguai dráma utolsó napjaiban bizonyos taktikai váltást hajtott végre és leírta korábbi védencét, a diktátort — igyekszik majd körmönfontabb, s mindenekelőtt gazdasági eszközökkel közbelépni. Amerikai lapok nyíltan írnak arról is, hogy meg kellene bontani az új hatalom egységét s az úgymond mérsékeltek mellé kell állni a határozottabban radikálisokkal szemben. A Fehér Ház számára két szempont is sürgeti a cselekvést: félnek attól, hogy a nagy jelentőségű nicaraguai fordulat lánc- reakciószerűen tovább hat Latin-Amerikában, másrészt Carter számolhat azzal, hogy ellenzéke ezt a lehetőséget is kihasználja az amerikai elnök „tehetetlenségének” bizonygató sára. A bunker megtámadása és elfoglalása nagyszerű harci tette volt a nicaraguai hazafiaknak. Most azonban legalább ilyen nehéz feladat következik: a haladó program megvédése és átültetése a" gyakorlatba. © Miért „szerveztek” kormányválságot az Egyesült Államokban? Indiától Portugálián keresztül Olaszországig éppen elég igazi kormánykrízis van a tőkés világban, jogos tehát a kérdés, miért indította el Jimmy Carter azt a folyamatot, amelyet leginkább „ön- kormányválság”-nak neveztek el. A tények közismertek: a washingtoni adminisztráció valamennyi jelentősebb személyisége felajánlotta lemondását, s így az elnöknek szabad kezet adott az átcsoportosításra. Több — igaz, a vártnál kevesebb — személyi változás történt, amelyek közül a legjelentősebbnek Schlesinger energiaügyi miniszter lemondását, valamint Hamilton Jordánnak afféle elnöki helytartóvá való kinevezését értékelték. Egybehangzó a vélemény, hogy a látványos esemény- sorozat mögött nem Carter elnök, hanem Carter elnökjelölt áll, aki tulajdonképpen így kezdte meg kampányát a jövő novemberben esedékes választásokra. (A dátum talán messzinek tűnhet, de ne feledjük, hogy az első csatározások már januárban megkezdődnek a demokrata párton belüli előválasztásokkal. S az elnöknek számot kellett vetnie azzal, hogy miközben népszerűsége rendkívül alacsonyra süllyedt, Edward Kennedy jóval megelőzte, de még Brown kaliforniai kormányzó is túljutott rajta a lehetséges ve- télytársak közül.) Carter szemmel láthatólag arra törekedett, hogy a személyi változásokkal, s a bűnbakállítással (ezért kellett mindenekelőtt az energiafőnöknek mennie!) személyét elválassza a kormányát ért bírálatoktól, s bizonyítsa a vezetés munkaképességét. Külpolitikai tekintetben figyelmet érdemel, hogy Vance és Brown, akik a külügyi, illetve hadügyi tárca élén támogatták a SALT-ot, helyükön maradtak s új moszkvai nagykövetet neveztek ki, Malcolm Toon nemegyszer kifogásolt személyének felváltására. A visszhangok megoszlanak. Jackson szenátor és az elnök más bírálói természetesen új rohamokat kezdtek s nem mondható éppen kedvezőnek Carter szempont jáfővárosokban esett a dollár árfolyama. Néhány lap viszont úgy véli, hogy végre mondott valamit az elnök energiaügyekben. Vagyis: a választási harc már az első visszhangokon is érződik ... e Hogyan állnak a kormányalakítási tárgyalások Dél-Európában? Két dél-európai országban folyik a „nehéz szülés”: a kísérlet az új kormány megalakítására. A héten felemás benyomás alakulhatott ki: Olaszországban változatlan az egy helyben topogás, Portugáliában viszont kirajzolódtak a legalábbis átmeneti megoldás körvonalai. Miután a kereszténydemokrata Andreottinak nem sikerült új kabinetet formálnia az erőviszonyokat lényegében nem érintő itáliai rendkívüli választások nyomán, Pertini, a szocialista köztársasági elnök váratlanul a szocialista Craxit bízta meg a puhatolódzó tárgyalásokkal. Csakhogy a szocialistáknak alig 10 százalék jutott a voksokból, míg a kereszténydemokratáknak majd négyszer, a kommunistáknak háromszor annyi. Craxinak tehát partnerek után kell néznie. A kommunisták lényegi bevonását aligha kívánja. A kereszténydemokraták pedig eleve gyanakodnak egy olyan próbálkozás kapcsán, amely Olaszország háború utáni történetében először nem kereszténydemokratát helyezne a kabinet élére. A párt jobbszárnya különben is úgy vélte, hogy Andreotti után majd Piccoli próbálkozhat. így Craxinak kevés esélyt adnak: ismét 27. De Zilahy Lajos első nagyobb lélegzetű darabjának, a Hazajáró lélek-nek már tárgyi köze volt a művésznő személyéhez is. A harmincéves Zilahy, nemesi előnevével, természetes eleganciájával és finom, keltőid típusú arcával igen megnyerő egyéniségnek látszik. Álmodozó tekintete és karcsú, kisportolt alakja van. Szeme a puha, kissé feminin arcban a korai, parfőmös dalocskák szerzőjét sejteti. A hajlékony termet meg az egykori, kitűnő tornászé. Még most is naponta kijár a Rudasba, s a gőzfürdő betonján testedző gyakorlatokat végez. Romantikus hajlamok és rugalmasság — e kettő szinte predestinál a sikerre. Zilahy ellenzékinek vallja magát. De ellenzékiségét látványnak is mutatós, romantikus reformtervekben éli ki. Terveit pedig roppant hajlékonysággal próbálja megvalósítani. Gyűlöli, s közben imádja az arisztokráciát. Ez megint szerencsés kettősség. Hiszen a bomlását érző arisztokrácia titkon már lenézi imádóit, akik ájult hódolattal bókolnak előtte — viszont a sebeket csak azoktól tűri el, akik mégsem egészen idegenek tőle. így olyan rés táVégül is nem volt más kiút: rendkívüli választások lesznek, de előtérbe került az átmeneti, ügyvivő kormányfő személye is. Az elnök az erősen jobboldali Mota Pinto helyett Maria Lourdes de Pintasillgo asszonyt, eddigi UNESCO-nagykövetet jelölte, aki a kommunisták és a szocialisták parlamenti támogatásával számíthat a többségre. Mindez biztosítéka lehet talán annak, hogy egy megfelelő légkörű választásokat követően, majd ne csak ügyvivő kabineté legyen az országnak. Tollhegyen Véletlen és mégsem véletlen egybeesés: az indokínai menekültek kérdéseivel foglalkozó genfi konferencia napra pontosan 25 évvel azután nyílt meg, hogy 1954. július 20-án, Géniben az Indokína értekezlet tanácskozott. Ez akkor olyan határozatokat fogadott el, amelyek lehetővé tették volna egy békés, egységes Vietnam létrehozását. Am az nem jöhetett létre, mert a megegyezést felrúgták, a vietnami népre újabb hosszú háborút kényszerítettek. S a sokat emlegetett menekültproblémának is itt az eredője. A Vietnamra rákényszerí- tett sok évtizedes háborús időszak, Washington és Peking politikája idézte elő. Azok, akik manapság a fogdmeget kiáltó tolvaj módjára másra szeretnék a felelősséget áthárítani. Vietnam emberileg minden segítséget meg akar adni a háború, eszközként is használt áldozatainak s humanitárius szempontoktól vezéreltetve ott van Genfben. Ám — a nemzetközi közvélemény szolidaritásától övezve — elutasít minden beavatkozási kísérletet azok részéről, akiknek többek között érdemes lenne egy pillantást vetni a naptárra is. Réti Ervin mad a legfelső osztályok tudatában, amelyen könnyen átcsúszik a kígyósima indulat. Zilahy is gyakran kijön a sodrából. De indulata síkos és hajlékony. Fejjel sohasem megy a falnak. Elcsúszik mellette. Arisztokrácia-gyűlölete arra készteti, hogy reformterveiben „leszámoljon” az uralkodó osztállyal és műveiben tragikus válságokba sodorja hőseit — míg titkolt ragaszkodása megóvja attól, hogy felismerje: ezek a reformok mégsem jelentenek teljes leszámolást, a hősök válságai pedig csak látszattragédiák. E nem csekély tehetségű író pályáján a társadalomjobbító szándék és az üzleti számítás; műveiben a magvasabb mondanivaló és a sikerérdek húzása egyszerre érvényesül. S ő legtöbbször a könnyebb ellenállásnak enged. Ha észreveszi, hogy reformötletének — amellyel nemcsak használni akar, hanem meghökkenteni is — nincs kellő „sikere”: kiábrándul belőle, elejti és újat választ. Mint író pedig ösztönösen megérzi, hogy mit kíván az irodalom, s mit a közönség. Tehetsége és üzleti érzéke még nagy vállalkozásai előtt kiderül. Zilahy már első regényével szenzációt kelt. Ahogy a koGALSAI PONGRÁC: jSajof (jizi játékai Magyar vezetők távirata a Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából EDWARD GIEREK ELVTÁRS, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, HENRYK JABLONSKI ELVTÁRS, a Lengyel Népköz- társaság államtanácsának elnöke, PIOTR JAROSZEWICZ ELVTÁRS, a Lengyel Népköz- társaság minisztertanácsának elnöke Varsó Kedves elvtársak! A Lengyel Népköztársaság nagy nemzeti ünnepén, Lengyelország újjászületésének 35. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri lengyel népnek. A magyar nép magasra értékeli azokat a kiemelkedő sikereket, amelyeket a testvéri lengyel nép a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével az elmúlt három és fél évtized alatt a szocializmus építésében elért. A Lengyel Népköztársaság szocialista építőmunkájának eredményei, növekvő hozzájárulása a szocialista országok egységének és összeforrottságának erősítéséhez, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom közös ügyéhez, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához méltán vívták ki a haladó és békeszerető erők őszinte elismerését és tiszteletét szerte a világon. A magyar és a lengyel nép hagyományos barátsága és együttműködése, amely a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján egyre szorosabb, tartalmasabb, gazdagabb lesz, jól szolgálja a szocializmus építését országainkban. Pártjaink és országaink baráti kapcsolatainak sokoldalú fejlesztése mindkét nép kölcsönös érdeke. A jövőben is azon leszünk, hogy lendületesen fejlődő együttműködésünk továhb erősítse népeink kipróbált barátságát, a szocialista közösség egységét, a béke és a társadalmi haladás híveinek közös harcát. Országuk újjászületésének 35. évfordulója alkalmából szívből kívánjuk önöknek és a lengyel dolgozó népnek, hogy újabb, tartós sikerek gazdagítsák a hazájuk felvirágoztatásáért, a szocializmus és a béke ügyének győzelméért kifejtett felelősségteljes tevékenységüket. Budapest, 1979. július 22. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCÉI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ★ A lengyel nemzeti ünnep alkalmából Apró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Stanislaw Gucwa-t, a Lengyel Népköztársaság Szejmjének elnökét. A Hazafias Népfront, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa táviratban köszöntötte lengyel partnerszervezetét. rábbi Tisza István-riportok a politikai közérzetet, úgy hozza izgalomba a Halálos tavasz a közönség igénytelenebb rétegeit. Az író a tollát hol méregbe, hol mézbe mártja — s mindkettővel egyformán jól, egyformán simán ír. Aztán a színvonalnak is megadja a magáét: Szépapám szerelme című elbeszélése kis remeklés e műfajban, Zilahy egyik legjobb munkája. Bár drámaírói bemutatkozása nem a legsikeresebb, de a Hazajáró lélek már bejelenti a színpadi fortélyok mesterét. Hamarosan megválik a szerkesztőségtől is. Nem szorul rá többé, hogy újságírásra fecsérelje az erejét. Kivéve a rangos megbízásokat. Néhány év múlva a Pesti Napló Londonba küldi; Miklós Andor nyolcmillió papírkorona előleggel indítja útjára — s ő e szép summából tökéletes européernek képezi ki magát. Érthető, hogy Bajor Gizit mindez csodálattal tölti el. Egy igazáért harcoló, tehetséges író, aki még kitűnő üzletember is !... A Hazajáró lélek bemutatója után, 1923 januárjában — állítólag a Tasnády Iloná- ék lakásán rendezett banketten — szövődik szorosabb kapcsolat Bajor Gizi és Zilahy Lajos között. „Bajor-szanatórium”. Így hívták — tán a híres Pajorszanatórium mintájára a Baross utcai lakást, ahol Zilahy és Vajda fordult meg leggyakrabban. A két férfi — az elköltözött férj és a szerelmes férjjelölt — ugyanis a legjobb barátságba került egymással. Ez is az asszony műve volt. Ez a múltat a jelennel megbékítő, rendbontó cimboraság. Hiszen Gizi nemcsak a magánytól idegenkedett, hanem a páros egyedülléttől is: a „te az enyém, én a tiéd” múlandó pásztor-idilljétől, ahol a szerelmesek előző kapcsolatukat megtagadva falják fel érzelmeiket; ő a familiáris, társasági légkört kedvelte, amelyben jókedvű egyetértésben élnek mindazok, akiket szeret. Vajda Ödön, különválásuk óta a Bíró utcában lakott, Zilahy meg nem messze tőle, a Bimbó utcában. így sűrűn átugrottak egymáshoz. Sőt, rövidebb időre össze is költöztek. De legényéletüket nem tudták megszervezni. Vajdának egy tönkrement bárónő viselte gondját, aki azelőtt még a hamutartót sem ürítette ki. Az ügyvéd úr könyörületből vette magához. S a hölgy büntetésből főzött is neki. Egyszer Vajda ebédre hívta a barátját. De már a lépcsőházban valami kannibáli bűz vágta orron őket. Benyitottak a konyhába, s elképedve látták: a koronás gazdaasszony nem bontotta fel a csirkét, hanem tol- lastól-zsigerestől megsütötte pecsenyének. Zilahy ekkor tréfával viszonozta az éhkoppot. Félrevonta a hölgyet, s közölte vele: ha a doktor úrnak kedvezni óhajt, legközelebb muskátlifőzeléket készítsen neki. S a botcsinálta szakácsnő, — hogy hibáját jóvátegye — másnap kiütött a cserépből egy bokor muskátlit, lefosztotta róla a leveleket, megfőzte és föltálalta — vacsorára. (Folytatjuk) ri riXÍTfT -j7l >!•; > * I » * V _111 I itll_A A
