Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-21 / 169. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 21. Közös ünnep a földrajzi távolság alig több, mint 250 kilométer. A legközelebbi lengyel város, vajdasági székhely. A testvér- városok baráti összefogásának mértékegysége persze korántsem a kilométer. A távolságot itt nem térképen mérik. „A közeinél is közelebb" — írta a közelmúltban egy lengyel folyóirat, a „PerspekXywy" riportere Nyíregyháza és Rzeszóv kapcsolatairól, s v a lengyel kolléga pontosan azokat a szorosra fűző kapcsokat lelte meg szabolcsi témaportyáján, amelyek a legmélyebb és legnemesebb érintkezési pontok a két szocialista ország e két tájegységének múltjában és jelenében. Ha valaki még akárcsak néhány évtizede is Rze- szów nevét említette, a lengyelföld más részein élők — többnyire lekicsinylőén — hozzátették: „Igen, ez a Polska—B vagyis a „B-kategóriájú, elmaradott, tessék-lássék módon fejlesztett régió. Rze- szów volt a szunnyadó, kisvárosias külsejű vajdasági székhely, alig 60 ezer lakosával, manufaktúránál nemigen jelentősebb kisüzemeivel. És persze Rzeszów nevével azonosították az írástudatlanságot, a közlekedés, a népegészségügy elmaradottságát ... és talán itt, nálunk Szabolcsban a legkönnyebb elképzelni, hogy még mi mindent... Amikor magam először láttam e vidéket — jó másfél évtizede — éppen „nekigyürkőztek’ a rze- szówiak. A Miastoprojekt- ben, a városi tervező intézetben rajzokat, maketteket mutatott a főmérnök. Tavalyelőtt újra ott jártam: láttam a vasbetonüveg valósággá vált, életre kelt maketteket. Utak, hidak, viaduktok, lakónegyedek épültek és korszerű nagyipar cseperedett fel a hajdani „lengyel Szicília” földjén. Rzeszów megháromszorozta lélekszámút, rangot szerzett •magának a nemzetgazdaságban, a kulturális és művészeti életben. nnek a gyors ütemű fejlődésnek, az ottani nép alkotó munkálkodásának legalább annyi és olyan értékes párhuzama érhető tetten napjainkban, mint a magyar és a lengyel nép évezredes történelmében számos jeles eseménynek. A múlt és a jelen, a történelmi sorsközösség és a szocialista építés hasonlóságai, egymást termékenyítőén kiegészítő tapasztalatai voltak és ma is serkentői az együttmunkál- kodásnak. Nyíregyháza és Rzeszów tucatnyi vállalata, intézménye szőtt testvéri kapcsolatokat. Szakemberek cserélnek módszereket, szabolcsi és rzeszówi dolgozók százai pihennek egymás üdülőiben és ki tudja hányán álasztják akárcsak hétégi túrájuk úticéljául a et közeli várost... í i A városok, a tájegyse- ■ k kapcsolatai szépen ff ilödnek. Ellátogattak egymáshoz a két megye oí i tbizottságainak és tail sainak delegációi is. í ibeszélései bizonyára ú, lendületet adnak Nyíregyháza és Rzeszów baráti kapcsolatainak. (sz) □ NOWINY DZIENNIK POLSKIÉI ZIEDNOCZONEI PARTII ROBOTNICZEJ Ezt az oldalt Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából rzeszówi testvérlapunk, a Nowiny munkatársai írták. A lapáttól a komputerig Avagy hogyan lett az ígéretből valóság A lakásprogram élvonalában Országos elsők a rzeszówi építők 1945—1979: a két dátum egyik végpontján lapát, a másikon komputer, Jelképe ez annak a változásnak, amely az utóbbi 35 évben Lengyelországban végbement. 1945-ben mindent elölről kellet kezdeni — sajátkezűig. A szükség, a nélkülözés méretei szinte hihetetlenek voltak. Azután a gyárakból egymást követték az első jelentések: „Megkezdtük a lapát, a kalapács és a szeg gyártását”. Majd csak 1947- ben kerülhetett sor az első pótkocsi próbagyártására, s az első lengyel teherautó, a „Star—204” ekkor talán még a tervezők grafitjában sem fogant meg. 1949. augusztus 4. jeles dátum volt. A Starachowice autógyárból kigördül 23 kocsi, s még az év végéig újabb 254. Varsó .alatt az Ursus gyárban egy elavult német gép, a „Lanz-Buldog” mintájára már 1946-ban elkészül az első traktor, 1949-re pedig ugyanez az üzem 3844-et készít a „C—45”-ösből. Wroc- lawban az egykori „Linke— Hoffmann Werke” udvarát még romhalmazok borítják, amikor a lengyel Pafawag vagongyár sínre állítja az első szénszállító tehervonat- szerelvényt. Az akkori idők és napjaink között három és fél évtized a távolság. Ezek az évtizedek pedig úgyszólván két korszakra osztják Lengyelország időszámítását. Amilyen mértékben stabilizálódik az ország helyzete (a reform során tisztázódnak a földtulajdon jogi kérdései falun, majd 1946 januárjában állami kézbe kerülnek a kulcs-üzemek) oly mértékben csökken a munkanélküliség, sőt el is éri nullpontját 1950-re. És ekkor kezdődik a máig is tartó munkaerőhiány. A szakemberek seregeit is megtizedelte a háború, s az új népi Lengyelországban alig 85 ezer tanítóval, 8 ezer orvossal, 4 ezer mezőgazdásszal, 3 ezer 300 ügyvéddel és mintegy 10 ezer mérnökkel kellett hozzálátni az újjáépítéshez. Ez volt tehát az a lengyel szellemi kincs, amellyel gazdálkodni lehetett. Az akkori 24 milliós lélekszámú országban alig 600 ezer ember tudott értelmiségi munkát vállalni, s ebben a szegényes adatban a hivatalnokokat is bele kellett számítani. Találóan jellemezte a kor helyzetét Higgins amerikai újságíró a „New York Herald Tribune” hasábjain: „A most induló hároméves terv hivatott Lengyelországot kiemelni a háború előtti félfeudalizmusból, a gazdasági elmaradottságból. Ez a terv ipari állammá kívánja tenni Lengyelországot. Olyan országgá, amelyben a nemzeti vagyon egyenlően oszlik majd szét az alapvető iparágak államosítása révén. Tisztességgel kell szólni arról, hogy a lengyel baloldal herkulesi munkát végzett az ország gazdasági újjáépítésében. Ez pedig akkor válik a leginkább érzékelhetővé, ha felidézzük a Lengyelországban véghezvitt borzalmas pusztítást.” Akaratlanul, szinte automatikusan kívánkozik ide egy reflexió, összehasonlításul az 1979-es évvel. A gazdaság, a mindennapi munka kompu- terizációjában korántsem vagyunk nagyhatalom. Az e területen élenjáró országok és a köztünk lévő különbséget számos gazdasági gond miatt nem tudjuk gyorsan csökkenteni. De más területeken — amelyek ugyancsak a munka könnyítését szolgálják — például a gépesítésben, automatizálásban a haladás már sokkal szembetűnőbb. Joggal vallhatjuk, hogy a régen megfogalmazott cél — a szellemi és fizikai munka különbségének nivellálá- sa, a civilizált munkakörülmények kialakítása — már- már elért eredményünk. Ma nem csupán több lengyel ember végez szellemi munkát, hanem mindenek előtt a lengyel munkás könyebben és magasabb színvonalon dolgozik. Különösen érzékelhető változásokat hozott e téren az utóbbi évtized, tehát az 1970 decemberi VII. pártkongresz- szus óta eltelt időszak. (J. K.) A rzeszówi Egészségügyi 'Intézményeiket Építő-Szerelő Vállalat m u nkáak o 1 lekt í vá j a első lett a lakásberuházások, a gigantikus méretű lengyel lakásprogram gyors és jó minőségű megvalósítására hirdetett országos munkaversenyben. „Építsünk több lakást dolgozóinknak!” — hangzott a Lengyel Szakszervezetek Országos Tanácsának felhívása, amelybe ezer építő vállalat kapcsolódott be. Ilyen mezőnyben lettek tehát elsők a rzeszówiak. Testvérlapunk, a „Nowiny” munkatársa a jó murtka titkait kutatta ennél a vállalatnál. — Nagyszerű munkásaink vannak. Mindössze ez a titok nyitja — mondja a LEMP üzemi bizottságának titkára, Jan Mazur. — Olyan munkások, alkik a pártszervezet és a munkás-önkormányzati tanács felhívására bármikor hajlandók napi 16 és 20 órás műszakot is vállalni, ha úgy kívánja a munka. Így épültek fel kezük és gépeik nyomán lakóépületek sorai Rzeszówban, Nowy Saczban, Tarnowban, Przemyslben és Krosnóban. így adhattuk át hát épületünket új lakóinak jóval a határidő előtt. A lakásépítés tervei feszítettek Lengyelországban, ahol a párt által meghirdetett nagyszabású lakásprogram a kiemelt beruházások élén áll. Ez a rzeszówi vállalat például a munkaverseny esztendejében 32 ezer lakóhelyiségben végezte el az építő-szerelő munkákat. A rzeszówi építőknek az országos első helyezés rangot ad, s ez a rang további kemény munkára kötelez. Persze legalább ilyen értékes ugyanennek a munkáskollektívának egy másik eredménye is: a lengyel építő vállalatok sorában harmadik helyen állnak a munka termelékenységét illetően... A „Nowiny” legfrissebb híre: az Egészségügyi Intézményeket Építő-Szerelő Vállalat az idei első félévben a tervezettnél 8 millió zlotyval magasabb termelési értéket állított elő. A Wilga az egyik legkeresettebb kis motoros gép. Repülőgépgyártás Repülőgépek és helikopterek, repülőgépmotorok, alkatrészek, vitorlázó repülőgépek — íme, a lengyel repülőgép- ipar terméklistája. Az iparág gyors fejlődése az 1971- ben hozott határozat eredménye. Abban az évben került aláírásra a lengyel—szovjet együttműködési szerződés a repülőgépgyártás területén. Lengyelország megkezdte a korszerű mezőgazdasági repülőgépek gyártását, egy- és kétmotoros könnyű helikopterek, vitorlázó-repülőgépek, valamint az ezekhez a gépekhez szükséges hajtóművek és szélesebb értelemben vett felszerelések előállítását. Néhány konkrét példa: A rzeszówi vajdaságban, Mielecben, a helyi PZL Közlekedési Felszerelések GyáFejlődő iparág rában, megkezdték a Szovjetunióban gyártott IL—86 légibuszokhoz szükséges alkatrészek és elemek gyártását. Az IL—86 350 utast szállít, óránkénti sebessége 950 km. Ugyanebben az üzemben megkezdték az AN—28 típusú utasszállító repülőgép gyártását, mely 15—20 utast vesz majd fel fedélzetére. Az AN új változata a Lengyelországban már évek óta gyártott kis személyszállító repülőgépék sorozatának kiegészítése lesz. Dromader és Belfegor, valamint Kruk — azoknak a mezőgazdasági repülőgépeknek a neve, melyeknek gyártásában szakosodtak Lengyel- országban. Dromader 1500 kiló műtrágyát, a Belfegor 2900 küót, míg a Kruk 1 tonnát szállít és szór a földekre. Lengyelország ma a második helyein áll a világban a mező- gazdasági repülőgépek gyártása terén, elsősorban a szocialista országoknak exportál, de jut Afrika és Közel- Kelet országaiba is. Mi—2, a több változatban is előállított helikopterek jele. A személyszállító változat 8 személynek ad helyet. Islkra — sugárhajtású oktató-gyakorló repülőgép. Sebessége — 750 km/óra. Vitorlázó repülőgépek — legújabb közülük a Pirat (Kalóz) — eleganciájukról és kitűnő eredményeikről ismertek. Legjobb bizonyítéka ennek az a sok bajnoki cím, melyet a lengyel vitorlázó repülők épp ezeken a gépeken szereztek. Pawel Deresz Sorokban a krosnOi üveggyár SIKERE. Szép eredményt ért el a Poznani Nemzetközi Vásáron a Krosnói Üvegkohómű. Az „Export Bajnoka” cím második fokozatát kapta a gyár tetszetős és kiváló minőségű termékeiért: kis- és nagyméretű poharakért, kancsókért, csuprokért, amelyeket Kro$nóból valamennyi kontinens 27 országába szállítanak. A legnagyobb megrendelő az Egyesült Államok. NON-STOP A FÖLD KÖRÜL. Június 12-én, déli 12 óra 7 perckor Gdynia jachtkikötőjéből kifutott a tengerre a „Dar Przemysla” Henryk Jaskula kapitánynyal, Przemysl város szülöttével a fedélzetén. A bátor hajós magányosan indult Föld körüli útjára, melynek 347 napja, vagyis ilés fél hónap alatt minden kikötőt elkerül, érintve a Jóreménység fokát, Leeu- wint és a Hornt. Hasonló merész vállalkozást — nonstop hajózást a Föld körül — mindeddig csak két magányos hajós tett. Jaskula kapitány visszatérése 1980 májusára várható. 400 ÉVES GYÓGYÜDÜ- LÖHELY. Iwonicz-Zrój, a rzeszówi vajdaság „gyöngye”, egyben az ország egyik legrégebbi gyógyhelye ősszel ünnepli 400. évfordulóját. Balneológiái tudományos konferencia köszönti majd a jubileumot, de az évforduló alkalmából a minap adták át az 50 -millió zlotys költséggel készült „Építők Szanatóriumát” is. ESKÜVŐ FOLKLÖR MÓDRA. A rzeszówi belváros utcáin színesen-tarkán feldíszített bricskák vágtattak végig, majd megtorpantak a városháza épülete előtt. Az egyikből kiszállt a népviseletbe öltözött ifjú pár, pontosabban a tizenötödik pár a Rzeszówi Műszaki Főiskola táncegyüttesének tagjai közül, akik az elmúlt 10 év során a közös művészeti munkában ismerkedtek meg. Halina Obara és Da- riusz Fijalkowski esküvőjének minden mozzanata az ólengyel néphagyományoknak megfelelően történt: meghintették az ifjú párt gabonaszemmel és aprópénzzel, köszöntötték őket sóval és kenyérrel. IFJÜSÁGI HAGYOMÁNYOK MÜZEUMA. Különösen gazdag hagyományokban a Podkarpacie hegyaljának ifjúsági mozgalma. A két világháború közötti haladó szervezetek hagyatékaiból — mintegy 700 tárgyi emlékből — múzeumot rendeztek be Podkarpacie központjában, Krosnóban. HÓDIT A „DROMEDAR”, illetve pontosabb lengyel nevén az M—18 Dromader, a lengyel repülőgépipar újszülöttje, a mieleci WSK gyár szériatermése. Novi- Sad-ról, a jugoszláviai Vajdaság székhelyéről érkezett hír szerint aranyérmet kapott a gép az „Agro” Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállításon. Nemrégiben légi úton indult el a „Dromader” tűzoltó típusa egy párizsi bemutatóra, és próbára teszik a lengyel repülőt az USA-ban, Kanadában és az NDK-ban is.
