Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-18 / 166. szám
4 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1979. július 18. Napi külpolitikai kommentár A diktátor megfutamodott NICARAGUA ZAKLATOTT TÖRTÉNELMÉBEN fontos dátumként tartják majd nyilván 1979. július 17-ét: a kedd. re virradó éjjel ugyanis valamennyi tisztségéről lemondott Anastasio Somoza diktátor. Az ország haladó erőinek harca hosszú és véres csaták után diadalmaskodott, a gyűlölt kényúr végül is kutyaszorítóba került. Elhamarkodott dolog lenne a rövid hírügynökségi jelentés birtokában a sandinisták teljes győzelmét méltatni. Managuában ugyanis — amelyet a hazafiak már teljesen körülzártak — a- törvény- hozás egyhangúlag új elnököt választott, Francisco Urcuyo Malianos személyében, aki eddig a képviselőház élén állt. Vagyis a több mint négy évtizedes Somoza-uralom egyik fontos közjogi méltóságát töltötte be. Ráadták vok- sukat a konzervatív ellenzék tagjai éppen úgy, mint Somoza hívei. S ez a körülmény önmagában is elegendő ahhoz, hogy föltételezzük: a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front és a vele együttműködő diktatúraellenes erők aligha ilyen változásért folytatták az eddig már több mint 20 ezer áldozatot követelt harcot. Az időközben — alig néhány napja — megalakult ideiglenes kormány nem valószínű, hogy együttműködik majd a népelnyomó rezsim képvise- lőházánEik volt elnökével, akinek a megbízatását ennek következtében, enyhén szólva, ingatagnak nevezhetjük. Sok egyéb kérdőjel is adódik Somoza lemondásának szűkszavú bejelentése nyomán. Mindenekelőtt az, hogy vajon az Egyesült Államok — amely az utóbbi hetekben mindent elkövetett a számára kedvező változás előkészítésére, s eközben a sandinistákkal is kapcsolatot teremtett — miként fogadja a managuai bejelentést Valószínű, hogy a hírhedt Nemzeti Gárda ellenállása most már hamarosan teljesen összeomlik, miután száznál több magasrangú tisztje ismeretlen helyre távozott. Az azonban elképzelhető, hogy az ország élére került új politikus nem egykönnyen engedi át a hatalmát. Annál is inkább, mert elődje példája roppant csábító: köztudott, hogy a Somoza. család félmiíliárd dollár értékű vagy még annál in nagyobb vagyont harácsolt ösz- sze. TELJESEN KÖZÖMBÖS, hogy a dicstelen véget ért diktátor most merre keres menedéket: az Egyesült Államokban telepedik le, ahová néhány napja már kedvenc gépkocsijait is elmenekítette, vagy Romeo Lucas Garda tábornok, Guatemala diktátora vendégszeretetét élvezi majd. Nicaragua jövője a tét. Ha Urcuyo ragaszkodnék hatalmához, a véres polgár- háború ideig-óráig még folytatódhat. Ha nem, a sandinisták teljes győzelme után megkezdődhet az ország talp- raállásúnák nehéz korszaka mindazok támogatásával, akik Nicaragua népének áldó. zatos,, hősi küzdelmével a legnehezebb időkben is szolidaritást vállaltak. Gyapay Dénes Hazánkba látogat a belga külügyminiszter Henri Simonét, belga külügyminiszter Púja Frigyes külügyminiszter meghívására július 18-án hivatalos látogatásra Magyarországra érkezik. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) meghatározott feladatok végrehajtásának időszerű kérdéseit A megbeszélésen jelen volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Roska István külügyminiszter-helyettes, Rajnai Sándor hazánk bukaresti nagykövete, illetve Ni- colae Constantin, az állami tervbizottság elnöke, a magyar román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság román tagozatának elnöke, Vasile Gliga külügyminiszter-helyettes és Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. A magyar—román hivatalos tárgyalások az Országházban folytatódtak Lázár Györgynek és Hie Verdetnek a veze- -otésével. A kormányfői megbeszélésen részt vett Marjai József, a Minisztertanács elnök- helyettese, Nicolae Constantin, valamint a magyar és a román tárgyaló küldöttség. A hivatalos tárgyalások befejeztével Lázár György és Ilié Verdet jegyzőkönyvet írt alá, amelyben rögzítették a tárgyalások eredményeit és meghatározták a két ország együttműködésének, mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének soron következő feladatait. A hivatalos magyar-román kormányfő; tárgyalásokról közleményt r.dtak ki. Ilié Verdet hivatalos, baráti látogatását befejezve feleségével együtt néhánynapos pihenésre a Balatonra utazott. ★ A látogatásról kiadott közleményben a kormányfők elismeréssel szóltak a kétoldali; gazdasági kapcsolatok fejlődéséről. 1980 utáni gazdasági együttműködés fontos feladatának tekintették az áruforgalom jelentős mértékű növelését, az érvényben lévő gyártásszakosítási és termelési kooperációs megállapodások meghosszabbítását és bővítését, illetve új egyezmények kötését. A kormányfők többek között megállapították, hogy a közeljövőben megnyílik a Magyar Népkörtársaság Kolozsvár—Napoca-i főkonzulátusa és a Román Szocialista Köztársaság debreceni főkonzulátusa, összhangban az 1977. évi legfelsőbb színtű elhatározásokkal. A két kormányfő megállapodott abban, hogy szorgalmazni fogják a Csengersima —Petea magyar—román ha- tártákelőhelynek a megnyitását a nemzetközi forgalom számára, szükségesnek tartva ehhez a feltételek megteremtését. Ugyanakkor megállapodtak abban, hogy a két ország illetékes szervei megvizsgálják a kishatárforgalmi átkelőhelyek száma növelésének lehetőségét. A román miniszterelnök hivatalos baráti látogatása, a gyümölcsöző megbeszélések hozzájárultak a magyar és a román nép barátságának és internacionalista szolidaritásának erősítéséhez, a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság sokoldalú együttműködésének- bővítéséhez a két nép, a szocializmus, a béke és a nemzetközi együttműködés javára. A tárgyalásokat nyílt, baráti munkalégkör jellemezte. Az elért megállapodásokat jegyzőkönyvbe foglalták, amelyet a két miniszterelnök aláírt. Ilié Verdet hivatalos baráti látogatásra hívta meg a magyar miniszterelnököt. Lázár György a meghívást köszönettel elfogadta. Kádár János fogadta Rigoberto Padillát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden a KB székházában fogadta, a küldöttség élén hazánkban tartózkodó Rigoberto Padillát, a Hondurasi Kommunista Párt főtitkárát Kádár János a magyar nép internacionalista szolidaritásáról biztosította az ország demokratikus átalakulásáért, a hondurasi nép felemelkedéséért, a társadalmi haladásért küzdő hondurasi kommunistákat és más haladó erőket. Rndrej Gromiko magyar kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar és a szovjet nép barátságának erősítése, a béke és a szocializmus ügyének előmozdítása terén szerzett érdemeiért 70. születésnapja alkalmából a „Béke és Barátság Érdemrenddel” tüntette ki Andrej Gromikót, a Szovjetunió külügyminiszterét. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára táviratban köszöntötte Andrej Gromikót 70. születésnapja és magyar kitüntetése alkalmából. Szófia Szervezeti és személyi változás Kedden Szófiában a bulgáriai oktatási rendszer átalakítására vonatkozó javaslatok elfogadásával, néhány szervezeti és személyi kérdés megvitatásával, Todor Zsiv- kov zárszavával ért véget a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának kétnapos ülésszaka. Személyi kérdésekben a következő döntések születtek: A politikai bizottság tagja lett Peko Takov, a politikai bizottság póttagja, az államtanács elnökhelyettese, Ljud- miia Zsivkova, a központi bizottság tagja, az állami kulturális bizottság elnöke és Todor Bozsinov, a központi bizottság titkára, a miniszter- tanács elnökhelyettese, akit egyben .felmentettek a kb titkári tisztsége alól. A központi bizottság titkárává választották Tak Milko Balevet, a központi bizottság tagját, a kb első titkárának irodavezetőjét, valamint Miso Misevet, a kb titkáráságának a tagját, a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsának elnökét. Változások a világgazdaságban (t.) Kisebb fogyasztás, csökkenő termelés !▼[ agyarország része a világgazdaság- yy[J nak, így ami a közeli és a távoli or- szágokban végbemegy, valamiképpen hatással van rá. Az utóbbi években egyre gyakrabban beszélünk külső káros gazdasági hatásokról. Egyszerűen azért, mert amikor jól megy minden, természetesnek tűnik, de amikor sűrűsödnek a gondok, érezni a nehézséget és annak kellemetlen következményeit, akkor azokat meg is fogalmazzuk. Napjainkban és várhatóan hosszabb ideig, a második világháborút követő majdnem három évtizedhez mérten a tőkés világ- gazdaságban számottevő változások kezdődtek és történnek. Ennek sem méreteit, sem a következő évtizedekre várható hatásait teljes egészében sem a szocialista, sem a tőkés közgazdászok felbecsülni nem képesek. Csak a változások fő vonalai láthatók, s ami ennél sokkal fontosabb: hatásai, káros következményei máris széleskörűen érzékelhetők. Ami a változásokból legszembetűnőbb: a tőkés országok (e fogalom használata során mindig a legfejlettebb, mintegy 15 tőkésországról van szó) termelésének és nemzeti jövedelmük növekedésének üteme csökkent. A második világháborút követő két és fél évtizedben a tőkés országok termelése évente átlagosan 7—8 százalékkal nőtt (ezen belül pl. az Amerikai Egyesült Államokban 4—5, Japánban 12—14 százalékkal). Az a hiedelem kezdett kialakulni a világban, hogy megszűnt a válság és bekövetkezett a kapitalizmus aranykora. A hetvenes évek elején ez a képzet eloszlott, amikor szinte egyik rtapról a másikra sok tőkés országban visszaesett a termelés, súlyos válságjelenségek ütötték föl a fejüket. Majd ismét növekedett a termelés, de most már az évi átlag 3—4 százalék körül van, ami fele a háborút követő idők fejlődésének. Ma szinte minden közgazdász és más szakember egyetért abban, hogy a tőkés országok termelésének növekedése ennél nem lesz több. Jellemzővé válik hosszabb időszakra a lassú, viszonylag alacsony szintű növekedési ütem. Ez önmagában nem baj, hiszen egy gazdaság egészséges voltát, fejlődését nem kizárólag és nem is első helyen a termelés növekedésének üteme határozza meg, illetve helyzete csupán ebből nem ítélhető meg. A tőkés országokban a súlyosabb probléma, hogy a termelés lassú növekedését a munkanélküliek számának ugrásszerű emelkedése és a felgyorsuló infláció kíséri. A növekedési ütem, a munkanélküliség és az infláció együttesen már olyan tünet, amiből meg lehet ítélni a gazdaság egészének helyzetét, a változás lényegét. A termelés növekedésének alacsony üteme nem ösztönzi a tőkéseket új beruházásokra, a termelés bővítésére. Elmaradnak a gépekre, berendezésekre, felszerelésekre a megrendelések, ami a nehézipari és a gépipari ágazatok vállalatainál a termelés csökkenéséhez vezet. S a tőkés viszonyok között ha csökken a termelés, a feleslegessé váló munkaerőt elbocsátják. Ez az egyik oka a munkanélküliségnek. Míg a másik az infláció. Ugyanis az infláció jellegzetessége, hogy minden terméknek az ára.szinte naponta emelkedik. A munkások a drágulás következtében éles harcot vívnak élet- színvonaluk csökkenése ellen, és béremeléseket követelnek. Ha megkapják, ezzel a termékek önköltségén belül a munkabér, mint költségtényező nagyobb lesz. Ez ismét a cikkek drágulása irányában hat, mert a tőkés nem hajlandó profitját csökkenteni, a terheket a fogyasztóra hárítja át. Tehát miközben a munkás életszínvonala biztosításáért küzd és jogos harcot vív, a tőkés hatalmi pozícióban lévén — a nép tömegeinek kárt okozva — a profitját védi, sőt növeli. Az infláció bizalmatlanná teszi a vásárlót, tart a helyzet rosszabbodásától — ráadásul a munkás fél az elbocsátásától —, ezért tartalékol, kevesebbet fogyaszt. Ugyanebben az irányban hat maga az áremelkedés is, ami egy bizonyos ponton túl — még az egész jövedelem elköltése esetén is — kisebb árumennyiség megvásárlását teszi csak lehetővé. Végső soron tehát nemcsak a beruházási tevékenység csökken, hanem a személyes fogyasztás sem nő olyan ütemben, mint korábban. Ez szintén visszahat a termelésre, annak csökkentése irányában. S ha ehhez a már huzamosan munka nélkül levők sok milliós táborát is hozzávesz- szük, a fogyasztás viszonylagos csökkentésének irányzata még erőteljesebb lesz. Nem szükséges magyarázni, hogy — a munka- nélküli segély mellett is — a munkátlan ember fél a jövőtől, fél attól, hogy sokáig nem jut ismét munkához, fél a segély értékének csökkentésétől, mivel infláció van, s ezért tartalékol. A segély is kisebb, mint a fizetése volt, tehát kényszerűen is kevesebbet fogyaszt, ráadásul takarékoskodik is, így fogyasztása még kisebb. O ehát nem a termelés növekedési üte- • me, annak a korábbinál alacsonyabb szintje csak a probléma, az csupán következménye egyéb nehézségeknek, mutatója a mélyebb okoknak. Magyarország szempontjából is közömbös, hogy a tőkés országokban az ütem hogyan alakul, de az már nem, hogy ezen országok belső piaca bővül-e vagy stagnál, esetleg szűkül. Ma ugyanis nagyon nehéz eladni a tőkés piacokon, mert mind a termelő, mind a fogyasztó mérsékelte vásárlásait és még az adott tőkés ország saját termelését is nehezen tudja értékesíteni. Ezzel szemben óriási az árukínálat a tőkés piacokon, ami az importőrt, a külföldi vásárlót elkápráztatja. S ami ezzel együtt jár: a tőkés országokban, ha már vásárolnak külföldről, igényesek a minőségre, a csomagolásra, a szállítás módjára, tüzetesen vizsgálják az árat és lehetne tovább sorolni. Következik: Az árrobbanás hatása. Gyulai István GALSAI PONGRÁC: tfizi játékai 24. Az örökkön siető Hevesi — homlokára tapadó, izzadt hajával, bomlott nyakkendőjével, lehamuzott és pecsétes zakójában, a zsebéből kikandikáló följegyzésekkel; megtömve gondokkal, ötletekkel és könyvekkel — naponta abban a tudatban érkezett munkahelyére, hogy egy élő organizmusba lép, amely folyton épül és működik; ahol még éjszaka is történik valami, hiszen a színészek álmukban is tovább érlelik szerepüket. Bajor Gizi, Ambrus távozásakor, fölfedezőjét és legfinomabb ízlésű pártfogóját vesztette el. Hevesi kinevezésével pedig igazi mestert kapott. Az új igazgató kerek tíz évig marad tisztében. De már 1922-ben, igazgatása elején hozzákezd Az ember tragédiája felújításához; 1923-ban három Shakespeare- ciklust állít össze, tizenkét, illetve tizennégy—tizennégy drámával, s a művek javát később is repertoáron tartja; 1924 júniusában megindítja a Klasszikus Hétfők sorozatát, amelyben Szophoklészt, Schillert, Tolsztojt, Gogolt, Ibsent és Shaw-t viszi színre, — sőt csappant anyagi lehetőségei ellenére, külön diákelőadásokat is tart, filléres helyárakkal. Bajor csak a felszabadulás után játszott több klasszikus szerepet, mint a Hevesi-korszak első két évadában: tizenhárom közül összesen hatot! Az ember tragédiájában Kimont játssza, a Vízke- reszt-ben Violát, A makrancos hölgy-ben bősz Katát, a Szentivánéji dlom-ban Fuckot, Tolsztoj Az élő holttest- jében Mását és Ibsen Soilness építőmester-é ben Wangel Mildát. Mi a közös ezekben az alakításokban? Az ösztönök alvajáró biztonsága, amellyel a klasszikus hősnők — alkatától sokszor idegen — világában is tájékozódni tud (Mása). A legtermészetesebb kedély, lényének benne- termett, vele-nőtt játékossága, amellyel fiúruhában udvarol, makrancos Kataként toporzékol, vagy gonoszcsont manó képében ugrál; anélkül, .hogy manége-mutatványokra szorulna (Viola, Puck). A színészi pillanatok ezerfélesége: egy megkezdett moz-; dulata még ki sem élte magát, már más lelki rezzenést jelző gesztusra vált át (Mása, Wangel, Hilda). És végül az utánérzések tökéletes hiánya: Váradi Aranka után úgy éli át Puckot és Csillag Teréz után bősz Katát, mintha ezeket a szerepeket előtte még senki sem játszotta volna. Jóllehet nem tartja „klasz- szikus színésznőnek” magát. „Félek Shakespeare-től — mondja egyik nyilatkozatában. — Persze, félelem nélkül nincs igazi színpad. A színészeknek ugyanolyan eleme, segítsége a szorongás, mint sokat emlegetett hite a művészetben. Én legalább sose titkoltam, hogy ma is úgy tudok drukkolni, mint növendék koromban. De ez a félelem más. Ez nem az átélés forróságában tart, hanem megbénít.” Bálint Lajos pedig megírta, hogy a Soilness építőmester próbáján bemenekült hozzá a titkári szobába, leomlott a kanapéra s úgy kérlelte: vegyék el tőle Hildát! Ibsen nőalakja túl komoly neki. Érzi, hogy meg fog bukni benne... Bajor Gizi, pályája jelen szakaszában — hasonlatosan a múlt század, extázisuktól ragyogó, kései mimusaihoz: Dúséhoz, Sarah Bernhardt- hoz, Rossihoz, akik talmi iparos-drámákban is világraszóló sikert arattak — a „köny- nyű” feladatokat kedveli; az íróilag „könnyűt”, amely egyedül a színész számára „nehéz” — hiszen nem any- nyira reprodukálni, inkább produkálnia kell. (Folytatjuk)
