Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-15 / 164. szám
Mindig elégedett legyen a vendég Harminc kilométeres műszak EGY PINCÉR NEM PINCÉR, KÉT PINCÉR FÉL PINCÉR, HÁROM PINCÉR A PINCÉR. EZT TARTJÁK A SZAKMABELIEK. Nem baj, hogy a mai felszolgálók már nem tudják, hogyan is vágtattak be a tükrös Koronába lóháton a randalírozó huszártisztek. Nem hiányzik a kedves vendégnek az „alázatos szolgája” fogadtatás sem. De az már kissé szakmai szegénység, hogy a mai fiatal pincérek nem hallottak neves elődjeikről. Az olyan mesterekről, mint Rózsa Ferenc, Kostyál Géza és Csáthy Béni bácsi; akik ismerték és kiszolgálták a finom falatokat kedvelő Krúdyt, akik mindig pedánsak, tiszták és szolgálatkészek voltak. Vajon milyenek a mai pincérek? Telepóczki András a Sza- bolcs-Szatmár megyei Szálloda és Vendéglátóipari Vállalatnál a pincérek, szakoktatója. Alig 25 éves. Kilencven pincér képzése tartozik hozzá. Meg sem melegedett a vendégek között, máris kiemelték. — A tanulóidőt is számolva, öt évig szolgáltam fel. A szakmát örvény Jánostól tanultam. Megtanultam, hogyan kell foglalkozni a vendéggel. Mert ebben ő mester. Miért kell legalább három pincérnek a placcon lenni? Egy — s ez általában a fizető — a vendéget fogadja, felveszi a rendelést, a másik kettő az ételes és italos. Előfordul, hogy a placcon egy pincér sincs. Ezt okozhatja a túlzsúfoltság és az igénytelenség is. — Miért lett pincér? — Nem a jövedelem miatt. Én mezőgazdasági technikus voltam. Szeretek az emberekkel foglalkozni. Űj arcokat látni, kiszolgálni. Telepóczki András pincérként havonta átlagosan borravaló nélkül 3200 forintot keresett. Előadóként 2600-at kap. A Hotel Szabolcsban dolgozott. Telepóczki András — A pincérnek mindig ápoltnak, tisztának kell lennie. Ezt tanítjuk. Egyik tanítómesterem mondta: a pincér olyan, mint a színész. Gondját, bánatát nem viheti a vendégek közé. El kell azokat felejtenie, ha az étterembe lép. A formaruha, a tiszta cipő, az ápolt kéz és haj kötelező. Sajnos ezekkel némelyiknél baj van. És néha hiányzik a felszolgáló- ',-endő is. Enélkül nem lenne : zabad belépni az étterembe. — Vannak vendégek, akik az ismerős pincért keresik — mondja. — Sajnos előfordul, hogy „dobálják” a pincért, így a vendég hiába keresi a megszokott arcot, nem találja. A volt Ezerjó étterem most Borsodi Söröző. A pincérek itt bőrkötényt viselnek, mint egykor a söröslegények, sárga, felhajtott ingujjban állnak a vendég elé. Ilyet hord zöld nadrággal llecskó Lajos is. — 25 éves vagyok. Tíz éve pincér. A régi Koronában kezdtem. Igazi tanítómesterem örvény János volt. Arra voltam büszke, hogy már elsőéves koromban ki tudtam szolgálni egy asztaltársaságot — mondja. — Hiányoznak a szakmából a régi, tapasztalt tanító- mesterek. őket az iskola nem pótolhatja. Van egy gyakorlóterem. Tanulók helyettesítik a vendégeket. Ez komolytalanná teszi a tanítást. Nos 3 évig így gyakorol a pincértanuló. Hétfő, kedd, szerda iskola, csütörtök a már említett iskolai gyakorlat és péntek, szombat az étteremben. Itt találkozik először a vendéggel! Ez kevés. Velünk annak idején többet foglalkoztak. llecskó Lajos ő a saját „bőrén” is szokta mérni, hol milyen a fogadtatás. Tiszták-e az asztalok, térítők. hamutartók, milyenek a felszolgálók. — Sok apró dolgot ellestem a Royalban, a Szabadság étteremben, a Mátyás pincében. Vörösboros kosarat először a Royalban láttam. Ezt azért használják, hogy ne keveredjen fel a bor.) A Szabadságban a bélszínflambí- rozást tanultam meg. Erről csak olvastam a könyvből. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy mindig tiszta han- gedli (kendő) legyen a pincérnél, s tisztán, pedánsan jelenjen meg, ne gyászoljanak a körmei. — Sajnos előfordul az ilyesmi is. — Ott az üzletvezető is igénytelen. Az ilyen fiatal nem való pincérnek. El kell tanácsolni. — Hogy fogja fel, hogy ön kiszolgál? — Természetesnek veszem. Jólesik az embernek, ha problémamentesen kielégítheti a vendég igényét, és az elégedetten távozik. — Előfordul, hogy a pincér nem tudja, mi van az étlapon? — Sajnos igen. Ennek nem lenne szabad megtörténnie. Olyan nincs, hogy „tessék várni, megkérdezem, miből készült ez az étel”, meg hogy van-e vörösbor. Ha a pincér beöltözött, szolgálatban van. Ezeket tudnia kell. llecskó Lajost is el akarták már szólítani a vendégek mellől. Magasabb beosztást ígértek neki. Nem vállalta. Itt érzi jól magát. Kétszer volt országos versenyen. Tanulókorában 27 közül negyedik lett. Csapatversenyben — már pincérként — Miskolcon, a Katowice étteremben dobogós helyen végeztek. Nyitrai Ferenc Nyitrai Ferenc a vendégek kedvelt Pitkinje. — Tíz éve vagyok pincér, de a vendégek fele így szólít — mondja. — Jó érzés. Ügy gondolom, azért becéznek, mert szeretnek. Sok törzsvendégem van. Szerintem nem nehéz megtartani a vendéget, csak egy a fontos: úgy kell kiszolgálni, hogy elégedettek legyenek. Pedig akadnak közöttük „nehéz” emberek is. Érteni kell a nyelvükön. Van olyan, akit az ajtóban meglátok, és már rendelem is a lapcsánkát. Ez a kedvence. A másik csak a jéghideg sört szereti. Már viszem is a Kinizsit a mélyhűtőbe. Vannak idősebb bácsik, akik több figyelmességet igényelnek. Hozzájuk több türelemre van szükség, míg a zónát, a főzeléket kiválasztják. örvény János és Kapta Jenő voltak a mesterei. — Sokat tanultam tőlük. Pedig véletlenül csöppentem a szakmába. Most a vendéglátóipari szakközépiskola kiegészítőjére járok Budapestre. Természetesen, a szakmában akarok maradni. — Mi vonzza? — Nem a pénz. Bár nem tagadom, nem keresek rosz- szul. Van ebben a szakmában rossz is, de több a jó és a szép. Csak egyet nem szabad elfelejteni: a vendég az úr. És a vendéget szeretni kell. Még akkor is, ha véletlenül elfelejt valamit, és utólag rendel. Legfeljebb egy újabb kört futok. Belefér abba a 20—30 kilométerbe, amit egy éjszakai műszakban talpal az ember. Farkas Kálmán TESSÉK KÉRDEZNI Á fiatal munkásokról Válaszol Kassai István ifjúmunkás-felelős Szabolcs-Szatmár megyében egyre több a fiatal munkás. Beilleszkedésük, munkássá válásuk segítése ezer- -nyi feladatot ad a vállalatvezetőknek, az idősebb munkatársaknak, de nem utolsósorban a KISZ-szervezeteknek. A szórakozás, a sportolás lehetőségét még nem mindenütt teremtették meg. Minderről Kassai Istvánnal, a KISZ megyei bizottságának munkatársával, ifjúmunkásfelelőssel beszélgettünk. — Mit jelent az „első generációs munkás” kifejezés? — A fiatal munkások többségének szülei, nagyszülei a mezőgazdaságban dolgoztak. Megyénkben kevés a munkásdinasztia. Ez a sajátos helyzet sajátos feladatok elé állít bennünket. Az első generációs munkásfiatalok formálására, segítésére nagyobb gondot kell fordítani. Az ipari üzemek többsége nálunk fiatal. Nem is olyan régen csak a SZÁÉV és a záhonyi átrakókörzet KlSZ-bizott- sága számított jelentősnek. Az utóbbi években egészséges változás tapasztalható. Eredményesen működő KISZ-bizottság van már a gumigyárban, a KEMÉV-nél, a Volánnál, a szálkái MOM- ban. Nálunk a munkásfiatalok a mennyiségi és a minőségi változások korát élik. Tanulékonyak, fegyelmezettek, nemcsak a munkahelyükön; a szibériai vasútvonal, vagy a paksi atomerőmű építésén is megállják a helyüket. Munkássá válásuk, mondjuk így: jó ütemben halad. — Ez által eredményesebb a termelő munkájuk? — Feltétlenül. A sajátos munkaverseny, vagy például a „Ki minek mestere” vetélkedő részben a szakmai rutin megszerzését szolgálja A szemléletváltozást főleg a politikai oktatás segíti elő. A sóstói iskolán az elmúlt oktatási évben először szerveztünk tanfolyamot a termelésfelelősöknek. A KISZ- alapszervezetek eredményes gazdaságpolitikai agitációt fejtenek ki. Megyénkben több mint ötszáz ifjúsági brigád versenyez a szocialista brigádmozgalomban. Az ifjúsági brigádok jól segítik a gazdasági munkát. A közelmúltban erről szólt a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat igazgatója is, akit meghívtunk a sóstói iskolába, hogy tartson egy előadást. Az igazgató azt is hangsúlyozta, hogy a munkásfiatalokat érdemes elengedni a termelésből a különböző fórumokra, tanfolyamokra, mert a kiesés később megtérül. — Hogyan érvényesül a munkásfiatalok érdekképviselete? — A KISZ KB egyik határozata nyomán tavaly minden üzemben érdekvédelmi felelőst jelöltek ki. Részükre felkészítő tanfolyamot szerveztünk. Az érdekvédelmi felelősök felvilágosító munkát is végeznek. Erre azért van szükség, mert számos középvezető és sok fiatal nem tudta, hogy a KISZ-nek például a béremelésnél mi a joga. Talán az érdekképviseleti munka javulásának is köszönhető, hogy a fővárosi vállalati központok egyre több segítséget adnak a szabolcsi munkásfiataloknak. A Csepel Szerszámgépgyár nyírbátori gyáregysége különösen jó példaként említhető. Hogy a fiatalok, megkapják a megfelelő anyagi és egyéb támogatást, igyekszünk növelni a tömegbefolyásukat. Erre szolgálnak a nyár végén megrendezésre kerülő ifjúmunkás napok is. Idén újítást vezetünk be: előbb ágazatnapokat tartunk, majd egy megyei, összetett ifjúmunkás nap megrendezésére kerül sor. Gondot fordítunk arra is, hogy a rendezvény elsősorban ne kulturális, hanem politikai demonstráció legyen. — Gyakran jár üzemekbe, munkásfiatalok közé? — A közelmúltban felmérést készítettünk az építőiparban dolgozó fiatalokról. A munka zöme nem íróasztalnál zajlott. Ha nincs felmérés, akkor is járok ki üzemekbe, közvetlen tapasztalatokat szerezni. Persze még többet szeretnék kint lenni a fiatalok között. N. L. Felvételi után Július közepétől Szabolcs- Szatmár megyében is sok fiatal lesi izgatottan a postást. Egyetemekről, főiskolákról várják a hírt, pontosabban a jó hírt. Ha nagy borítékkal állít be a postás, „Ielombozódnak”, mert visz- szaérkezett az érettségi bizonyítvány és a címzettet nem vették fel valamelyik felső- oktatási intézménybe. A kicsi boríték viszont jó hírt takar. Á postás által közvetített rossz hír a fel nem vett fiataloknak talán az első nagy csalódást jelenti életükben. Ez a rossz hír ne legyen senki számára elkeserítő. Közhelynek tűnik, de igaz: ma már számos lehetőség van a fiatalok előtt. Sőt, szinte számtalan. A minimum pontszámot elért fiatal fellebbezhet, tovább élhet benne a remény. A helyhiány miatt fel nem vett fiatalok kérhetik átirányításukat más felsőoktatási intézménybe, vagy más karra, szakra. A szakmunkás- képzőkben is mód van kevésbé divatos szakma tanulására. És uram bocsá’, az sem nagy baj, ha el kell menni fizikai munkára. Sőt, hasznos az egy-két vagy több éves fizikai munka. Akár nyugdíjig is érdemes a fizikai munkát vállalni, ennek a munkának ma már rangja, nagy becsülete van. Lapunkban is számos sza- bolcs-szatmári (és pesti) vállalat hirdeti a fiataloknak szánt állást. Lehet választani, válogatni. Nem fontos lemondaniuk a továbbtanulásról azoknak sem, akik kétkezi munkával kezdik az életet. A levelező úton szerzett bizonyítvány egyenlő értékű a nappalin szerzett bizonyítvánnyal. (n. 1.) Beszélnek róla Tízmilliós újítás Csépke Balázs nem szereti, hogy beszélnek róla. Szerényen elhárít minden személyéhez fűződő elismerést. Pedig munkájával érdemelte ki, hogy beszél róla a gyári kollektíva. Három évvel ezelőtt figyelték fél először a fiatal szállítási üzemvezető-helyettesre, amikor — s ezt hangsúlyozza! — kis kollektívájával egy esztendő alatt csaknem 300 ezer forint kocsiálláspénzt takarított meg a Nyíregyházi Papírgyárnak. Gyórsan haladt előre. Három év alatt a segédművezetőből üzemvezető-helyettes, majd osztályvezető-helyettes lett. Kovácsvölgyi Zoltán igazgató és a főmérnök — mint precíz üzem- és rendszerszervezőben — benne látták azt a személyt, aki rendet teremt az anyaggazdálkodásban. A legnagyobb zűr idejében került ide. Akkor, amikor 30 millióval volt nagyobb a megengedettnél az anyagkészlet, s ez 500 milliós hátrányt okozott a nyereségben. Egyéves megbízatást kapott: teremtsen rendet. És ő sikerrel igyekszik megfelelni a bizalomnak. Beszélik, amióta kezébe futnak össze a szálak, 20 millióval csőikként az elfékvő készlet, s ez jó az embereknek, a vállalatnak és a népgazdaságnak. De nem csak ezért beszélnek újabban Csépke Balázsról és hétfős csapatáról. Azért is, mert egy hónap alatt készített „Munka- és üzemszervezés a szállítási üzemben” címmel írt és beadott pályázatukkal első díjat nyerték a vállalati versenyben. Oroszlánrésze volt a pályamunka elkészítésében. Most kalkulálják Pesten, hogy tíz, esetleg még több milliós újításról van-e szó, amelyet az egész papíriparban alkalmazhatnak. Egy biztos: Az igazgató elmondta, újításukkal kb. 10 milliós megtakarítást könyvelhet el az idén a Nyíregyházi Papírgyár. Most kondicionált rendszerben történik a gyárban az alappapír tárolása, a legminimálisabb veszteséggel. Ha számításba vesszük, hogy évente 10 ezer tonna mennyiségről van szó, akikor értékelhető, mit jelent ez az újítás. ö dolgozta ki a hetes kollektívából az alappapír-táro- lás új, milliókat megtakarító rendszerét. Hatása az év végi nyereségben lesz igazán mérhető forintban is. Az alappapír-szállítmányok Záhonyba érkeznék. Korábban átrakták a szovjet vagonokból. Üjabban a szovjet vagonok magyar tengelyeken Nyíregyházáig futnák. Nincs rakodási költség és veszteség, s a vagonok — mivel kooperálnak a nyíregyházi, a debreceni konzervgyárral és más üzemékkel — árukkal megrakodva indulhatnak vissza Záhonyba. Ez az újítás mellék, de nem mellékes nyeresége. F. K. lOlLlPlAlLlAl 1979. július 15. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
