Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

1979. július 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Érdekütközés Miről álmodik a címerező lány? A HUNGAROFRUCT Szö­vetkezeti Külkereskedelmi Vállalat Sza'bolcs-Szamár me­gyei kirendeltségének áru­forgalmi előadója, Sztráda Gyula, aki egyben szakszer­vezeti bizalmi is volt, több le­velet küldött a vezérigazga­tóságra, amelyebben külön­böző visszaélésekre hívta fel a figyelmet. Az addig 32 dol­gozó érdekét képviselő bizal­mit a közelmúltban néhány dolgozó kérésére visszahív­ták tisztségéből. Természete­sen elsőként éppen azok a dolgozók kérték a visszahí­vását, akik miatt a levelek íródtak. Sztráda Gyulának kertész- mérnöki diplomája van. En­nél a vállalatnál több mint nyolc éve dolgozik. Ez idő alatt kétszer kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést. Falujá­ban a HNF elnöke. A kör­nyéken köztiszteletnek ör­vend. Azért reklamált külön­böző fórumokon, mert úgy ér­zi visszahívásával erkölcsi kárt okoztak neki. De csak neki okoztak erkölcsi kárt? Az ERKÖLCSI vitathatat­lan, de tisztáznunk kell, hogy a visszahívás jogos vagy jog­talan. Mit tartalmaztak ezek a le­velek? Azt, hogy a vállalat egyes dolgozói csúszópénzt fogadnak el, hogy a vagonok elosztása és futtatása szabály­talan, több dolgozónak nem fizetik a gépkocsiátalányt, a hétvégi munkát nem számol­ták el az egyik kollektívá­nak. Közérdekű bejelentések kerültek papírra. A közérde- dekű bejelentőt pedig jogvé­delem illeti meg! A bizalmi tisztség önmagában is vé­dettséget jelent, tehát a beje­lentő, ha úgy tetszik, dupla védettség alatt állt. (Meg kellett volna erősíteni tiszt­ségében, s pont fordítva tör­tént: visszahívták. Pedig a le­velek valós közgondokat is tartalmaztak. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, minthogy más csatornákon is érkeztek hasonló bejelentések. Ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy a kirendeltség három vezető­jét leváltották! A gépkocsi­átalány kifizetését jogosnak tartották, a hétvégi túlmun­kát is kifizették. Sztráda Gyu­la gazdasági és szakszervezeti munkájára nem volt panasz. A „megrendült bizalom­nak” nincsenek kézzelfog­ható okai. Jellemző, hogy elő­ször egy termelési értekezlet végén szabálytalanul akarták visszahívni a bizalmit. Ez el­len többen tiltakoztak. A má­sodik, már szabályos fóru­mon a visszahívást megsza­vazták ugyan, de többen tar­tózkodtak a szavazástól. Há­rom tartózkodóval beszél­tünk. Ök azt állították, hogy semmi indokot nem láttak Sztráda Gyula visszahívásá­ra. AZ „ELLENTÁBOR” kép­viselői azt mondják, hogy Sztráda Gyula notórius leve­lező és munkatársai, válasz­tói megkérdezése nélkül kül­dözgette a leveleket Buda­pestre. Igaz, először megyei fórumokon is kereshetett vol­na orvoslást a bajokra. Ol­vastunk egy hivatalos iratot, amelyben a tröszt vezetője kérte, hogy „írásában közölje mindazokat a tényeket, ame­lyekről tudomása van, hogy ezek alapján meg tudjam in­dítani a vizsgálatot.” Az egyik általa beküldött leve­let nyolcán írták alá, tehát megkérdezte munkatársait, nem folytatott egyéni szél­malomharcot. A hétvégi túl­munkát is többek kérésére panaszolta. A bizalmi visszahívása a KPVDSZ megyei bizottsága szerint is igazságtalan volt. A szóbanforgó vállalat megyei kirendeltsége az egyik buda­pesti kerületi szakszervezet­hez tartozik, így a megyei bi­zottság nem tudott intézked­ni. Sztráda Gyula a kerületi szakszervezettől nem kért vé­delmet, „csupán” a tröszt szb-titkárának segítségét kérte. A TRÖSZT SZB-TITKÁ- RA KÜLDÖTT egy hivatalos levelet a bizalminak. Szó sze­rint idézzük: „Engedje meg, hogy ezúton is megköszönjem 4 évi társadalmi munkáját, amelyet szakszervezetünk­ben mint bizalmi végzett. A visszahívása után is termé­szetesen élvezni fogja a bi­zalmunkat és megbecsülésün­ket gazdasági munkájában." Furcsa vigasztaló levél ez, amelyben burkoltan elisme­rik, hogy Sztráda Gyulát nyomós indok nélkül hívták vissza tisztségéből. Teszi ezt éppen az, akinek kötelessé­ge volna alaposan megvizs­gálni a történeteket s védel­met nyújtani annak, aki szakszervezeti munkájával igyekezett a közösség érdekét szolgálni. Nábrádi Lajos _________________________ Fogadalom Júlia előtt S ajben Júlia anya­könyvvezető színe előtt immár hetedik esztendeje mondják ki a há­zasulandó menyasszonyok és vőlegények ünnepélyesen a boldogító „igent”. Hogyne jönne zavarba ilyenkor egy lány?! Különösen az első házasságkötési aktusoknál pirult el, hiszen a hajadon anyakönyvvezető adott ta­nácsokat az életre, hívta fel a vőlegény és a menyasz- szony figyelmét az egymás iránti tiszteletre, a kölcsö­nös megbecsülésre, a házas­ságból eredő kötelességekre. Bár a nyírteleki anyaköny­vi kerületben a községi ta­nács vezetői között többnek van anyakönyvvezetői vizs­gája, legtöbbször mégis előtte köttettek a házasságok az elmúlt években. Júlia 1972 májusa óta végzi ezt a szép munkát, öl­ti a nyakába a Magyar Nép- köztársaság címerével hím­zett nemzetiszínű szalagot. Ez idő alatt legalább 260 fi­atalt bocsátott el a család- alapítás útján, s látott el jó tanácsokkal. Különösen iz­galmasak és népesek a KlSZ-esküvők, hiszen ilyen­kor úttörők adnak műsort, az egész násznép elkíséri a fiatalokat az anyakönyvve- zetö elé. Emlékezetes ma­rad számára az egyik eskü­vő. Dunántúli volt a vőle­gény, nyírteleki a menyasz- szony. A leendő férj és kí­sérete díszes ruhában, népi hímzésű kendőkkel érke­zett, s színes, hosszú ruhá­ban voltak a koszorús lá­nyok is. öt is megajándé­kozták egy színes, népi hím­zésű háziszőttessel, amit most is őriz. Esketett kato­natisztet és honvédségi al­kalmazásban álló menyasz- szonyt. S amikor azt kér­dezte Júlia, hogy „akar-e az itt megjelent X. Y. férje lenni, a vőlegény úgy vágta magát vigyázzba, mintha a parancsnoka előtt lett vol­na. L eginkább azonban ak­kor lepődik meg, amikor újra látja az ismerős arcokat néhány év múlva. Azokat, akik elvál­tak vagy újra házasságot kötnek. S ilyenkor van a legnagyobb zavarban: ne­kik mit is mondjon útrava- lóul? Sajben Júlia július 4- én esketett utoljára. Előtte kötött házasságot Veszpré­mi Éva és Hrenkó András. Az anyakönyvvezető lány búcsúzik. Más irányba ka­nyarodik el útja: a jövőben Nyíregyházán fog dolgozni a Fémmunkás Vállalatnál. Most az ő búcsúztatására készülnek a nyírteleki ta­nács dolgozói. (f. k.) Skála­csizma méretre Rekordrészvételt hozott a 22. nyári építőtáborozás: SSztabolcs-Szatmárból az idén csaknem ötezer kö­zépiskolás kel útnak, hogy a KISZ megbízólevelével autópályát, gyárat épít­sen, gyümölcsöt szedjen, a szőlőskertekben és zöldségkertészetekben dol­gozzék két hetet. Ezer diáklány — négy cso­portban — a törökszentmik­lósi Bagi Ilona építőtáborba utazik, amely egyik„ lggna-i gyobb megyei táborunk. A helyi állami gazdaság 7300 hektáros nagyüzem, ahol a fél Tiszántúl számára állíta­nak elő hibrid kukorica és búza vetőmagot. Ennek minő­sége nagyrészt a szorgos di­áklányokon múlik, akiknek munkája most javarészt a hagyományos kukoricacíme­Hatan a kétszáznegyvenből, mereztek. ban lábon vagyunk, reggel hatkor beállunk egy sorba, és a tízóraihoz úgy kell meg­keresni a brigádot, mert még nem értünk a sor végére — kapcsolódik a beszélgetésbe Szőke Éva, — hatalmas táb­lák vannak itt, ráadásul igen­csak pipiskedni kell a ná­lunk magasabban ülő címer­ért. akik a második csoportban Törökszentmiklóson kukoricát cí­Munkában a nagykállói óvónőjelöltek brigádja. jából talán vesztett is egy kicsit. A táborozókat nem önti ki az eső — faházakban laknak. A zuhanyból negyed­óra múltán is meleg víz öm­lik. A második turnus is új keretet kap hanglemezekre, mert időközben új ABBA és Koncz jelent meg, • Az étel nem gond: évek óta ugyan­azok a szakácsok főznek, már-már szabolcsi szokások szerint. Beat—Winettou Mert az építőtábornak ott­hont adó gazdaság ragasz­kodik a szabolcsi lányokhoz, akik már immár harmadik éve dolgoznak Törökszent­miklóson. A volt Almássy- kastély 34 hektáros őspark­jában felépített kellemes kör­nyezetű építőtábort csak azok a lányok cserélnék el másikkal, akik azt gondol­ják, hogy a Balaton mellett vízparton épültek fel az épí­tőtáborok, s a szőlőkötözés könnyebb, mint a címerezés. De egyre többen vannak, akik már mindkettőt próbál­ták: sok a „törzsgárdista” építőtáborozó, aki évről évre vállalja a két hetet. Programokban az építőtá­borban sincs hiány. Székely- fi Erika, a tanárképző főis­kola hallgatója, az építőtábor egyik vezetője sorolja, miben is vett részt eddig a hat kö­zépiskolából érkezett diákse­reg: a legújabb kollekcióját mutatta be a Magyar Divat Intézet manökencsoportja, a 100 folk C együttes a Winet­tou beatfeldolgozásával szó­rakoztatta a táborozókat, a Mikroszkóp Színpad özvegy Karnyónét hozta. KRESZ- vetélkedőt rendeztek, kirán­dultak Szolnokra, Török- szentmiklósra, Mezőtúrra. Megválasztották a tábor szé­pét, iskolák közötti kézi­labda. asztalitenisz és fut- fallbajnokságot szerveztek, megnyitották a kihelyezett könyvtárt — és még koránt­sem ért véget a programsor. Amely a munkaidő és a pi­henők kivételével kitölti az egész napot, attól kezdve, hogy a Jegenyerádió hajnali 4,15-kor a Keresem az egyes számot című punk rockkal ébreszt, és este a Santana együttes andalító számával ringat álomba — amelynek legjellemzőbb képe a kuko­ricacímer lehet, mérsékelt izomlázzal. De a jól végzett munka után az építőtáborban ez nemigen okoz gondot. Marik Sándor rezés. Kalászol a kukorica — Ha kalászol a kukorica, az nagyon szép látvány és jó termést ígér, de ha a mi hibridvetőmag-tábláinkban virít a „címer”, az már bajt jelent, éppen a munka lénye­gét, a jó vetőmag előállítását veszélyezteti — magyarázza dr. Simíts Péter növényter­mesztési főmérnök. — Az idén többször ki akart fogni rajtunk a növény, hirtelen kalászolt. Az építőtáborozók azonban kifogástalanul dol­goztak, állták a sarat... — Ami szó szerint értendő — hallottuk üjváry Ilona tá­borvezetőtől —, mert az idei szeszélyes időjárás nem ke­rülte el az építőtábort sem. Így aztán a gazdaság 250 gu­micsizmáért a budapesti Ská­lába küldte beszerzőit, s most minden lányunk mé­retre vett Skála-csizmában indul eső után címerezni. — Nehéz munka a címere­zés — kérdezem az egy hét után első helyezett brigád vezetőjét, Lippai Juditot. — Itt láttunk életünkben először ilyet — mondja —, ki kell szedni az anyanövény címerét, hogy önporzás be ne következzen, azaz kifogásta­lan hibridvetőmag legyen a termés. — Azért szokatlan ez a munka, mert egész műszak­Nem a nagyság dönt A gazdaságban híre járt, hogy ez a brigád nem egy­szerűen dolgozni jött a tá­borba, hanem eleve megpá­lyázták a 26 brigád közül az első helyet, hogy bebizonyít­sák: nem az életkor, nem a választott hivatás és nem is a testmagasság dönti el a munka eredményét. Hogyan is alakult ez a brigád, s mi a titka a sikerüknek? — erről beszélgettünk az ebédszünet utáni pihenőben Lippai Ju­dittal és társaival. — Ahhoz meg kell ismerni az egész csapatot — mondja a brigádvezető. — Egy osz­tályból jöttünk, most leszünk másodikosok a nagykállói Budai Nagy Antal Gimnázi­umban és mindnyájan óvó­nőnek készülünk: Jászai Ma­rianna, Balogh Andrea, Fe­hér Piroska, Rákóczi Julian­na, Szabó Zsuzsanna, Márta Erzsébet, Fitos Irén, Mátyás Ilona. Amikor elhatároztuk, hogy építőtáborba jövünk, abban is megegyeztünk, nem fogunk lazsálni. Törzsgárda a táborban A KISZ-építőtáborozásnak nagy hagyományai vannak már, a „hőskor” romantiká­Jó munka után ízlik a friss ebéd. (Elek Emil felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom