Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. .iius 2. (Folytatás az 1. oldalról) Tapsra verődtek a tenye­rek, amikor a városrészben feltűnt a Leonyid Iljics Brezsnyevvel, valamint a delegáció tagjaival érkező gépkocsisor. A kedves vendé­gek Kádár János, Gyenes András, Méhes Lajos, Púja Frigyes, Szűrös Mátyás és Szépvölgyi Zoltán társaságá­ban megtekintették az új la­kótelepet. A rohamléptekkel fejlődő XI. kerület e városré­szében 1965 óta, a Szovjet­uniótól vásárolt házgyárak elemeiből, több mint tízezer lakás épült, s mintegy 30 ez­ren költöztek összkomfortos, új otthonokba. A gépkocsi­sor végigfutott a Petzval Jó­zsef, a Mérnök és a Fehér Lipót utcán, s az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, a Legfelsőbb Tanács el­nökségének elnöke Kádár Jánossal integetve viszonoz­A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének hi­vatalos baráti látogatása al­kalmából Leonyid Iljics Végéhez ért a szovjet párt- és kormányküldöttségnek a testvéri Magyarországon tett látogatása. A protokollnak megfelelően látogatásunkat hivatalosnak nevezik, de mindenféle formalitást azon­nal feloldott az a meleg és szívélyes fogadtatás, amely­ben bennünket részesítettek. Ez természetesen nem ártott ügyünknek. Ma Kádár János elvtárssal közös nyilatkozatot írtunk alá, amely tükrözi tárgyalá­saink eredményeit. Jó és gyümölcsöző megbeszéléseket folytattunk. Azt mondanám, hogy azok országaink együtt­működésének új erőforrásai. Ez a gazdaság olyannyira fontos területére is vonatko­zik. Kádár elvtárssal együtt még tavasszal megjelöltük egy sor döntő fontosságú kér­dés megoldásának útját. Ezt követően derekas munkát vé­geztek a minisztertanácsok elnökei. Most meggyőződéssel jelenthetjük ki, hogy a szov­jet—magyar kapcsolatok ha­tékonysága dinamikusan nö­vekedni, minősége javulni fog. A látogatás politikai ered­ményei is jelentősek. A kom­munizmus és a szocializmus építésének folyamatában mind mi, mind a magyar kommunisták állandóan új jelenségekkel, új problémák­kal találjuk szemben magun­kat. Éppen ezért hasznos ta a csaknem 200 ezer lako­sú XI. kerület képviselőinek üdvözlését. A XI. kerületiek között ott voltak Kelenföld évente 60— 70 milliárd forintnyi értéket termelő, sok szovjet alap­anyagot és energiahordozót felhasználó üzemeinek, gyá­rainak dolgozói is. A BHG Híradástechnikai Vállalat élenjáró szocialista brigád­jainak vezetői, a Szovjet­uniónak készülő telefonköz­pontok gyártásának avatott mesterei. Ugyanúgy, mint a Magyar Kábel Művek képvi­selői, a Vinnyicát és Albert- irsát összekötő, a szocialista országok összefogását példázó 750 kilovoltos távvezeték ma­gyar szakaszán húzódó kábe­lek készítői. Kézlengetve kö­szöntötték az elhaladó ven­dégeket az egészségügyi nuk­leáris gyógyító berendezése­ket a Szovjetunióba és a töb­bi szocialista országba szállí­tó Gamma-gyáriak, valamint Brezsnyev, az SZKP Közpon­ti Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségé­nek elnöke és Kádár János, egyeztetni útvonalainkat, sőt, pontosabban szólva: közös útvonalunkat. Ezt megtettük, érdekes és hasznos munka volt. A nemzetközi politikai ten­nivalók megvitatását a teljes egyetértés jellemezte. Ugyan­az a gondolat irányítja lép­teinket: megóvni és erősíte­ni a békét, lehetővé tenni a világ népei számára, hogy erőfeszítéseiket és erőforrá­saikat teljes mértékben az al­kotás céljaira összpontosít- hasák. Akkor majd valóban széles távlatok nyílnak az emberiség társadalmi fejlődé­se előtt. A háborús veszélyt végér­vényesen elhárítani nehéz, nagyon nehéz. Tudatában va­gyunk, hogy olyan feladatot tűzünk ki, amely a világtör­ténelem egész folyamán meg­oldatlan maradt. Maga a mo­dern fegyverek jellege teszi halaszthatatlanná ezt a fel­adatot. Ám most új időket élünk, újak a lehetőségek. A világban megszilárdult az enyhülés politikai irányzata. Ez pedig sok mindent magá­ban rejt. Mi úgy értelmez­zük, hogy ez nem egyszerű­en készség a párbeszédre, ha­nem egyszersmind követke­zetes, reális lépések megtéte­le annak érdekében, hogy el­hárítsuk mindazt, ami hábo­rús tűzvészt okozhat. Emlékezzenek vissza, mek­kora volt a kétkedők és kis­a Zsiguli-programhoz évente több tízezer porlasztót készí­tő Kismotor- és Gépgyár dol­gozói. A vendégek útja a szolgál­tatóházzal, művelődési ház­zal, ABC nagyáruházzal, s a jövő év elejére elkészülő 600 személyes filmszínházzal, va­lamint pihenőparkkal büsz­kélkedő városközponttól a Tétényi út és a Szakasits Ár­pád út találkozásához veze­tett. Az itt felépült új óvoda be­járatánál a környék lakóinak tapsa, éljenzése és Hargi­tai Antalné vezetőnő köszön­tötte Leonyid Iljics Brezs- nyevet. A verőfényben fürdő kertben pedig 140 apróság zászlócskákkal integetve fo­gadta az érkezőket. Kadle- csik Marci, Mayer Szilvi és Zimmer Gyuszi köszöntő ver­sikével kedveskedett a kerti székekben helyet foglaló párt- és állami vezetőknek. A „mind e kerek nagyvilá­az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára beszédet mondott a televízióban, illet­ve a rádióban. hitűek száma, amikor tíz év­vel ezelőtt itt, Budapesten, a Varsói Szerződés tagorszá­gai az összeurópai biztonsá­gi és együttműködési értekez­let előkészítésének sokoldalú programjára tettek javasla­tot. Azt hangoztatták, hogy ebből semmi sem lesz. Mégis lett. Helsinkiig tövises volt az út, s mi mégis végigjártuk. Napjainkban senki sem vi­tatja, hogy az értekezlet eredményeképpen megja­vult az európai politikai lég­kör, s az együttműködés kü­lönböző szféráiban létrejött az előrehaladás megbízható alapja. Szükségesnek tartjuk, hogy a záróokmányt féltő gonddal kezeljük, s mind teljesebb mértékben érvényre juttassuk a gyakorlatban. Csakis így zárhatjuk le mindörökre az európai történelemnek a „hi­degháborúhoz” kapcsolódó keserű fejezetét, s szilárdít­hatjuk meg az enyhülést. A közelmúltban Budapest a szocialista országok új kez­deményezésének szülővárosa lett. Arra a javaslatra gondo­lok, hogy rendezzünk össz­európai értekezletet az Ame­rikai Egyesült Államok és Kanada részvételével. Mi úgy értelmezzük, hogy Euró­pa, amely annak idején elin­dította a politikai enyhülés folyamatát, képes és köteles példát mutatni a katonai eny­hülés megvalósításában is. gon, boldogságot, békét” kí­vánó szavak után a kicsi­nyek vörös szegfűcsokrokkal szaladtak a vendégekhez. Közben a nagycsoportosok dalba kezdtek, s a lányok, fiúk, akik Fekete Jánosné óvónőtől tanulták a baráti ország verseit, dalait, a má­sodik strófától már oroszul énekeltek a születésnapi bol­dogságról. A gyerekarcok, a kedvesen csengő hangok mo­solyt csaltak minden arcra, s amikor a kis ünnepség végén az óvodások rázendítettek a „Kalinkára”, taps köszönte meg. A kicsinyek hosszan inte­gettek a távozó szovjet párt­ós kormányküldöttség, a ma­gyar vezetők után. Azután körbefogták a Leonyid Iljics Brezsnyevtől kapott nagy Misa-mackót, a moszkvai olimpia jelképét, s kibontot­ták a delegáció ajándékait, a sok-sok játékot rejtő dobozo­kat. Az értekezlet természetesen nem helyettesíti a leszerelés kérdéseiről már folyamatban lévő tárgyalásokat, ám két­ségtelen, hogy elevenebbé te­heti azokat. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kérdésekben min­den esetben előtérbe kell ál­lítani a leszerelés feladatait. Ez vezérel bennünket a Car­ter elnökkel két hét múlva megtartandó találkozó előké­szítésében. Mint ismeretes, úgy ter­vezzük, hogy e találkozó so­rán megerősítjük és aláírjuk a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló szovjet —amerikai szerződést. Ez az Köszöntőm a televízióné­zőket és a rádióhallgatókat. Örülök, hogy alkalmam nyí­lik szólni a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatá­sáról, amely kiemelkedő je­lentőségű politikai esemény hazánk életében. Leonyid Il­jics Brezsnyev elvtársnak, a szovjet párt- és kormánykül­döttség vezetőjének és a kül­döttség tagjainak a szemé­lyében ismerősöket, baráto­kat, a nagy szovjet nép tisz­telt képviselőit vártuk és fo­gadtuk. Népeinket baráti kapcsolatok fűzik össze, en­nek megfelelően mostani tárgyalásunk is barátok, küzdőtársak, testvérek talál­kozója. Amikor a szovjet párt- és kormányküldöttséget hazánk­ban üdvözöljük, az első gon­dolat, ami eszünkbe jut: a felszabadulás. Annak a nép­nek a képviselőit köszöntjük körünkben, amely a II. világ­háború vérzivatara, a Hitler- fasiszta megszállás, a Horthy- fasiszta terror korszaka után elhozta számunkra, a sokat szenvedett magyar nép szá­mára a felszabadulást. Ezt soha nem felejtjük el! A magyar és a szovjet nép, pártjaink immár 34 eszten­deje, mind a mai napig, jó időben és rossz időben együtt küzdöttek, együtt dolgoztak, s ez így lesz ezután is. Ezért mondhatjuk, hogy vendége­ink személyében küzdőtársa­inkat, testvéreinket és bará­tainkat köszöntjük. Nem a véletlen szeszélyé­ből, nem néhány ember el­határozásából, hanem azonos szocialista, kommunista el­veinkből és céljainkból, né­peink közös érdekeiből kö­vetkezik, hogy együtt hala­dunk. Az elmúlt évtizedek­ben sokoldalú, széles körű és mély kapcsolatok épültek ki pártjaink, országaink, né­peink között. Együttműködésünk a tár­sadalom életének minden fő területét átfogja, kiterjed a szocialista, a kommunista társadalom építésének min­den területére, a gazdasági okmány, amelyen az utolsó simításokat végzik, vitatha­tatlanul a legnagyobb lépés lesz, amelyet a nukleáris fegyverkezési hajsza megfé­kezése érdekében valaha is tettek. Továbbá az a véleményünk, hogy az új, legmagasabb szintű szovjet—amerikai ta­lálkozó elősegítheti a két ország közötti általános kap­csolatok, és ezzel együtt az egész nemzetközi légkör ja­vulását is. Erre a javulásra szükség van. Természetesen nemzetközi kérdésekről is lesz vélemény- csere. Vagyis úgy utazunk Bécsbe, hogy teljes mérték­ben készek vagyunk az aktív és konstruktív párbeszédre, s arra számítunk, hogy az amerikai fél álláspontja ugyanez lesz. A béke érdekei vitathatat­lanul megkövetelik, hogy az enyhülés globális jelleget ölt­sön, hogy az emberek a föld bármely sarkában élhessenek a béke gyümölcseivel, s sza­badon alakíthassák életüket. Ennek kapcsán lehetetlen említés nélkül hagyni annak az országnak a politikáját, amely egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy szóval és tettel hátráltassa az eny­hülést. Kínáról beszélek. Kínának napról napra nö­vekszenek a legkorszerűbb nyugati fegyverekre támasz­tott igényei. Peking hátat for­dít minden kezdeményezés­nek, amely a fegyverkezési hajsza korlátozására irányul. Ráadásul Peking állandó fel­hívásokkal fordul a NATO tagországaihoz és Japánhoz, hogy fegyverkezzenek, fegy­verkezzenek. Kína, amelynek életbevágóan szüksége van saját belső feladatai megol­dása érdekében a békére, a KÁDÁR JÁNOS: munkára, a kultúrára és nemzetközi tevékenységünk minden fontos kérdésére. Számunkra fontos és hasznos, hogy ebben a szellemben rendszeresen találkozunk, megbeszéljük, egyeztetjük harcunk tapasztalatait, és vé­leményt cserélünk arról is, hogy miképpen haladjunk to­vább. A népeink közötti barát­ság mélyen él a tömegekben; sokoldalú kapcsolatainkban minden tekintetben kifeje­zésre jut a kölcsönösség. Ez mutatkozik meg abban is, hogy mi Magyarországon a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról minden esz­tendőben állami ünnepként emlékezünk meg, s így ünne­peltük — örvendő szívvel, bizakodással és reménység­gel eltelve — a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulóját is. A közel­múltban viszont nemcsak mi emlékeztünk meg a magyar munkásosztály forradalmi pártja megalakulásának 60. évfordulójáról, valamint a dicső emlékű 1919-es Magyar Tanácsköztársaságról, hanem velünk együtt ünnepelt a ha­talmas, 260 milliós szovjet nép, az egész szovjet társa­dalom is. Nagyon örülünk, hogy az öntudatos csepeli dolgozók­nak a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulója tiszteletére indított munkaverseny-mozgalma nemzetközi visszhangot kel­tett A csepeli felhíváshoz egész népünk csatlakozott, és ebben szerepet játszott az az elismerés is, amellyel e kezdeményezést a Szovjet­unióban fogadták. Brezsnyev elvtársnak a csepeliekhez, a magyar dolgozókhoz küldött személyes üdvözlete fellelke­sítette népünket, hatalmas arányokat öltött a szocialista munkaverseny. Élve az alka­lommal, ezúttal is köszönetét mondunk azért a magas ki­tüntetésért, amelyben a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elnöksége a kezde­ményező csepeli dolgozókat részesítette, s amelyet Leo­háborús veszély komoly for­rásává vált. Ez év áprilisában a kínai vezetők bejelentették, hogy nem hajlandók meghosszab­bítani a szovjet—kínai szer­ződés hatályát. Ezzel egyide­jűleg Eekingben szükséges­nek tartották kifejezésre jut­tatni, hogy készek tárgyalá­sokat folytatni a Szovjetunió­val a kapcsolatok megjavítá­sáról. A szerződés elutasítása és a kapcsolatok megjavítá­sáról tett kijelentések nem­igen egyeztethetők össze. Ennek ellenére készek va­gyunk komolyan és pozití­van vizsgálni a szovjet—kí­nai tárgyalások felvételének kérdését. Mi a kínai félnek nem egyszer javasoltuk, hogy állapodjunk meg kapcsola­taink normalizálásáról, és a jószomszédság medrébe te­reljük azokat. Erre mi most is készek vagyunk, ám ma­gától értetődően nem har­madik országok érdekeinek rovására. Vagyis, ha a kínai fél valóban jó szándékot mu­tat, rajtunk nem fog múlni. Kedves elvtársak, abban a szerencsében volt részem, hogy sokszor járhattam a Magyar Népköztársaságban. És minden egyes látogatás arról győz meg, hogy az önök csodálatos országa töretlenül és lendületesen fejlődik. A magyar vezetőkkel és az önökkel való találkozások legjobb benyomásaival térünk vissza hazánkba. Annak tu­datában utazunk el, hogy a Szovjetunió és a népi Ma­gyarország javát, az egész szocialista közösség javát szolgáló közös, nagy felada­tok várnak bennünket. Engedjék meg, hogy békét, boldogságot és boldogulást kívánjak önöknek. Minden jót barátaim! nyid Iljics Brezsnyev elv­társ a mostani látogatás ke­retében adott át. Széles körű társadalmi érintkezésünknek — a közös politikai kérdéseken túlme­nően — nevezetes találkozási pontjai, megnyilvánulásai vannak kulturális téren is. A magyar alkotó művészek — köztük az írók, a zene- és képzőművészek s más művé­szeti ágak képviselői — szá­mára nagyon sokat je­lent a szovjet közvélemény őszinte érdeklődése, és a ba­ráti fogadtatás. Hogy csak egy példát említsek a kultú­ra területéről: a mostani színházi évadban 128 szovjet színház játszott magyar szín­darabot, több magyar szín­házi társulat is szerepelt a Szovjetunióban, ahol nagy rokonszenvvel, barátként fo­gadták őket, s produkciójuk — ezt megelégedéssel álla­píthatjuk meg — nagy tet­szést váltott ki. Áttérve a mostani látoga­tás keretében végzett érde­mi munkánkra: mint min­dig, ezúttal is őszintén, be­csületesen és híven tájékoz­tattuk szovjet barátainkat helyzetünkről, feladataink­ról és gondjainkról. Elmond­tuk, hogy népünk minden te­rületen lelkiismeretesen, pon­tosan és céltudatosan dolgo­zik a fejlett szocialista társa­dalom építésén. Ha visszatekintünk saját korábbi helyzetünkre, megál­lapíthatjuk, hogy eredménye­ink hatalmasak, példátlan előrehaladást ért el népünk, amióta a szocializmus építé­sének útján jár. Az előreha­ladás, a fejlődés magasabb színvonala azonban új, ne­hezebb és bonyolultabb fel­adatokat is elénk állít, külö­nösen a külgazdasági feltéte­lek számunkra kedvezőtlen változása nehezíti munkán­kat. De bizakodóak vagyunk: megoldjuk feladatainkat. Fő erőforrásunk népünk szocia­lista egysége, a nemzeti ösz- szefogás szocialista céljaink elérése érdekében. (Folytatás a 3. oldalon) Púja Frigyes és Andrej Gromiko külügyminiszterek magyar—szovjet kultu­rális és tudományos együttműködési egyezményt írtak alá. (Kelet-Magyaror- szág telefotó) Leonyid Brezsnyev és Kádár János beszéde a rádióban és a televízióban LEONYID IUICS BREZSNYEV: Öltsön globális jelleget az enyhülés Együtt haladunk a jövőben is

Next

/
Oldalképek
Tartalom