Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-06 / 130. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. június 6. Árok is, gödör is... Feltúrt utcák Városszerte nagy a felfordulás: lezárták a múzeumhoz vezető utat, bontják a főtér parkjának kerítéséi, csöveket vezetnek mély árkokba, csatornáznak, s néhány nap múlva az oktatási centrum és a főtér déli oldala mellett is megjelennek a munkások, hogy elkészítsék a rég várt parkolót. A legfontosabb munkát az Árpád utcában végzik, itt épül a csapadékfőgyűjtő csatornája, amely majd a múzeum előtti tó vizét vezeti az úgynevezett „vasvári főfolyásba”, vagyis abba a hálózatba, amely elvezeti a város csapadékvizét Nyírbátorból. E csatornarendszer fontosságát tulajdonképpen azok a nyírbátoriak érzik legjobban, akik a Sal- lai, a Mester, a Víg utcákban, s olyan helyeken laknak, ahol az idei csapadékos tavasz házakat tett lakhatatlanná, utcákat formált járhatatlanná, mert a nyílt árokrendszer, az eltömő- dött átereszek képtelenek voltak megbirkózni a naponta hulló eső támadásával. A most épülő csatorna megoldja majd a gondokat. Az árkokból — amelyeket szintén bővítenék — a múzeum előtti tóba vezetett csapadék nagy keresztmetszetű csőhálózaton jut a városon kívülre, ahol a vízügy szakemberei a befoga- dómedret bővítéssel teszik alkalmassá a megnövekedett csapadékmennyiség befogadására. A csatornaépítés a belvízveszély csökkentésén, megszüntetésén kívül más haszonnal is jár: meder- tisztítás után élővízzé válik a múzeum előtti tó. Lakások júliusban Negyvenkét család szurkol ezekben a napokban a szokottnál is jobban az építőknek, hiszen már csak néhány hét kell ahhoz, hogy befejezzék a Hunyadi utcai 42 tanácsi értékesítésű lakás építését. A város vezetői úgy látják, hogy a műszaki átadás és az esetleges hibák kijavítása után július végére beköltözhetnek a boldog tulajdonosok. Az ötödik „átállás” után a műszaki értelmiség egész generációja nevelődött ki a Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátori gyáregységében. Legutóbb a motorkerékpárgyártásról tértek át a szerszámgépek előállítására, szerelésére. Több új üzemcsarnokot húztak fel az udvaron, egyes üzemrészekben már a termelő gépeket szerelik. A teljes átállást 1980. június 30- ra tervezték, de a kivitelező Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat és a tervezők, beruházók összefogásával fél évvel előbbre hozzák az átadást. A gyáregység műszaki végzettségű szakemberei újítások egész sorát adták be, a Csepel Művek Trösztje által kiírt gyártmány- és gyártásfejlesztési pályázatra küldték el kidolgozott javaslataikat. Néhány éve pedig a tröszt alkotói nívódíjat alapított a legkiemelkedőbb gazdálkodói, fejlesztési tevékenységért. Nyírbátorban először kapott nívódíjat Tisza István főmérnök, műszaki igazgatóhelyettes. Kiemelkedő munkát végzett a szerszámgépgyártásra és -szereSzende Pál (1879—1934) Hír: Nyírbátor város tanácsa és a Magyar Történelmi Társulat június 8-án tudományos konferenciát rendez Szende Pál születésének 100. évfordulója alkalmából. Egy nagy generáció, a „második reformnemzedék” sajátos egyénisége, kora egyik legkiemelkedőbb politikusa, közgazdasági, jogi, történelmi írója, közéleti személyisége volt. Radikális reformer, aki egész életét hazánk ellentmondásos fejlődésének kutatására, a gazdasági, társadalmi szerkezet és kultúra modernizálására, igazságosabbá tételére tette fel. Száz éve született Nyírbátorban. Élete végéig bátorinak, nyírséginek vallotta magát. Elemi iskolái után Nyíregyházán középiskolás, majd a fővárosban joghallgató. Az ügyvédi diploma megszerzése után kenyérkeresete az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesüléshez köti, ahol magas tisztségeket tölt be, s szerepe meghatározó az egyesülés demokratikusabbá tételében is. Ugyanakkor elméleti munkássága természetszerűen kapcsolja a radikális értelmiséghez, melynek egyik elismert egyénisége, a marxizmushoz legközelebb álló csoportjának vezéralakja lett. Tevékeny résztvevője a radikálisok szervezeti életének, a Huszadik Század körének, a Társadalomtudományi Társaságnak, a Választójogi Ligának, majd az 1914-ben megalakult Országos Polgári Radikális Párt egyik alapítója, alelnöke. Közkedvelt előadója munkásakadémiáknak és a Galilei Körnek. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején pénzügyi államtitkár, majd pénzügyminiszter. Szende képes volt rá, hogy belássa, a forradalom új elméleteket kíván, másokat, mint ami annak előtte vezető gárdájának fegyvertárában volt. Pénzügyminiszterként nemcsak a szűk értelemben vett pénzügyi politika foglalkoztatta, hanem a pénzügyi reformterveket, a politikai követelményeknek, a gazdasági lehetőségeknek és a pénzügyi korlátoknak megfelelően igyekezett megvalósítani. A Tanácsköztársaság győzelme után rövid ideig még név nélkül segít az új pénzügypolitika kialakításában, majd 1919 májusában emigrál. Fél Európát bejárja, sokat tanul, dolgozik. Közgazda- sági körökben a legismertebb szakemberek közé tartozik. Politikai nézetei a szociáldemokrácia baloldalához közelítették. 1934-ben halt meg Szinérváralján. Élete és münkássága azokhoz tartozott, akik a magyarországi forradalmakat magas színvonalon, emberi tisztességgel, „szent indulatokkal” segítették előkészíteni, s tragikusan vergődtek a polgári demokratikus forradalom nagy dilemmái között. Tudományos és politikai hagyatéka méltó az utókor kritikai értékelésére, morális öröksége pedig megbecsülésünkre, tiszteletünkre. Dr. Szabó Géza főiskolai adjunktus lésre való áttérésben, s oroszlánrészt vállalt a nagy értékű beruházás fél éves előbbre hozásában. — A nívódíjat nem „egyszemélyes” kitüntetésnek érzem — említette Tisza István. — Ha nem alakítunk ki olyan tartalmas munka- és személyes, jó kapcsolatot a tervezőkkel, a beruházóval és a kivitelezővel, akkor nem lehetett volna ilyen eredményt felmutatni. Csak közreműködésükkel tudtunk lefaragni egy fél évet és a megszabott költségen belül elkészíteni mindent. Többen neveztek a tröszt gyártás- és gyártmányfejlesztési pályázatára. Itt 4 nyírbátori ért el sikert: Knoll János műszaki osztályvezető, Oláh István technológus, Bírta János üzemmérnök és Zsigó László szerszámlakatos. A Kiváló Újító kitüntetés ezüst fokozatával Kiss Pétert, a gyártóeszköz-gazdálkodási csoport vezetőjét, a bronz fokozatával Kapitány Sándor üzemvezetőt és Pintye István művezetőt jutalmazták. T. K. Rendezési terv még az idén Rendkívüli ülésen hagyta jóvá az elmúlt napokban a városi tanács Nyírbátor központjának rendezési programját. Azóta a Városépítési Tudományos Tanács is jóváhagyta a tervet, néhány módosításra azonban szükség van. Például arra, hogy hosz- szú távon ki kell telepíteni a gabonaforgalmi silóit, megszüntetni a Nyírkémia szeszfőzdéjét, s jelenlegi helyén csak a palackozás marad. A tervezők most nagy ütemben dolgoznak: augusztusra elkészítik a szabályozási tervet, az év végére pedig a részletes rendezési terv is készen lesz. Leláté épül A sportszerető városlakók emlékeznek rá, hogy négy évvel ezelőtt társadalmi munkával egy új futballpá- lya épült a régi mellé, ám talaja nem felelt meg a követelményeknek. A napokban ismét elkészült ugyanaz a pálya, amely körülbelül félmillió forintba került és ebben is sok a társadami munka. Az avatásra azonban még várni kell: a fű erősítésére, gondozására még néhány hónapig szükség van, hogy tökéletes legyen a pálya. A sporttelep továbbfejlesztésére már megvannak a tervek: a két pálya között lelátó épül majd társadalmi munkában, a meglévő öltöző mellé pedig újabb öltözőt és súlyemelőtermet építenek. Az oldalt összeállította: Balogh József A Nyírbátori ÁFÉSZ ABC-áruházában közel 70 milliós forgalmat terveznek ebben az évben. (Elek Emil felv.) A HÉT-BEN IS SZEREPELT. Városellátás vonal alatt Néhány \hete a Hét műsorában láthattunk hangulatos filmet Nyírbátorról, a város 700 éves évfordulója ürügyén. A riporter Kapu József tanácselnököt is megszólaltatta, aki a mai gondok közül a lakáshiány mögé a város lakóinak ellátását sorolta. Gazdagabb választék, jobban szakosodott üzlethálózat kellene, a vendéglátásról nem is beszélve, amely a minimális igényeknek sem felel meg. Pedig nem múlt el nyomtalanul az öt városi év: a tervek között az elsők között volt a kereskedelem, az ellátás fejlesztése, de a régi üzletek lebontása, az újak felépítése még jó részt a jövő feladata. De kezdjük az elején, az élelmiszer-ellátással, hiszen ez a városlakók és az ellátást végző áfész-dolgozók legnagyobb közös gondja. Ha ilyesmiről bárhol is szó esik, azzal szokták kezdeni, hogy alapvető élelmiszerekből kiegyensúlyozott. jó az ellátás. Sajnos, Nyírbátorban a legalapvetőbb élelmiszerből, a kenyérből sincs olyan, amilyet a lakosság szeretne. Az ok egyszerű: a Mátészalkai Sütőipari Vállalat csak a saját boltjaiba szállít naponta kétszer is friss árut, a szövetkezet boltjaiba egyszer visz, azt is előző napi sütésből. Szállítási szerződés sincs a két cég között, mert a sütőipar nem vállalja, hogy kielégíti a szövetkezet igényeit. Mit tesz az áfósz? Kevés kenyeret kér, mert a vásárló a frisset veszi a vállalat boltjából. Volt rá példa, hogy a sütőipari kenyérbolt eladója beteg lett, bezárt, s természetesen pillanatok alatt elfogyott az a harminc-negyven kenyér, amit az áfész- boltos rendelt, pedig máskor ez is a nyakára száradt. Másfajta, de gond a tejtermékellátás is. Alapvető termékekből megrendelés szerint szállít a vállalat, ezekből a boltvezetők rendelnek óvatosan, de a választék csak reklámban szerepel, kemény sajtokból egy-kétfélénél nincs több, ízesített joghurtot pedig a kiemelt boltok is nagyon ritkán kapnak. Húsból, húskészítményekből még az előbbieknél is rosszabb az ellátás, kicsi a keret, s alig-alig pótol valamit a szövetkezet kétszáz darabos hizlaldája. Pótolják vágott baromfival! — szokták II sütőipar nem vállalja... "hÖT a baromfi bús? Ki a gazda? Segítséget érdemelnek ilyenkor mondani, ám Nyírbátorban még az sem megy. Mert nem hogy teljes választékot nem kapnak, még egész csirkéből sem kapnak annyit, amennyit rendelnek. Valószínű, hogy lenne mélyhűtött baromfi, ehhez azonban hűtőkapacitás kellene, ahhoz meg fejlesztési alap és ebből van a legkevesebb a szövetkezetnek. Pedig építeni is kellene, mert egyre korszerűtlenebb a hálózat. 1977-ben 77 boltjuk alapterülete 10194 négyzet- méter volt, tavaly pedig már csak 67 bolt volt, s az alapterület is 9972 négyzetméterre csökkent, pedig ebben az évben új abc-t avattak, s felépült egy bútorraktár is. Persze nem mindenben olyan feszítőek a gondok, mint az élelmiszer-ellátásban. Van például egy olyan játékbolt, amilyen a megyében sincs, csak éppen — forgalom híján — unja magát benne a boltvezető. Nyolcszázezres árukészlettel jó, ha 80 ezret forgalmaz havonta, s ez bizony luxus. Nyírbátor lakóit — legalábbis ami a bolti forgalmat illeti — 90 százalékban a szövetkezet látja el: néhány maszek bolt és a tsz zöldségboltja kivételével minden a szövetkezeté, pontosabban övék a felelősség mindenért, ami van, és ami nincs. Más a helyzet a vendéglátásban: itt a Kakukk, a Báthori étterem és két italboltjuk van — egyiket rövid időn belül be kell zárni —, a Debreceni úti Tip-Top a vendéglátóé, a dohánygyár, a tanács, az iskola konyháját és most már a má- riapócsi éttermet az Alföldi Vendéglátó működteti. És ez fájó pont a szövetkezetnél. Mert ezeket az éttermeket, konyhákat az üzemek, az intézmények készítették, építették, s amikor kész volt, átadták az Alföldinek, átvet- ték-elhódították a dolgozókat, s a nyereség — amiből a fejlesztési alap képezhető — szépen elmegy Nyírbátorból, pedig évente egy abc épülhetne belőle. A szövetkezetnek pedig nincs pénze, pontosabban évi 3—6 millió fejlesztési alapot tud képezni, ami kevés Nyírbátor, 13 község és 3 tanya lakóinak ellátásának fejlesztéséhez. Épült itt korábban műszaki áruház, most ötvenmilliót forgalmaz (Mátészalkán egy ilyen bolt forgalma meghaladja a százmilliót is), de ide nem lehet élelmiszert vinni, s van olyan abc-jük, amilyet jobb helyeken már az ötvenes években bezártak, mert nem felelt meg a minimális követelményeknek sem. Az ellátás gyengeségeiért nemcsak a szövetkezet a felelős. Igaz, túlnyomórészt vállukon nyugszik a gond, de segítésük is több figyelmet érdemel. Ha egy maszek boltost, egy kisiparost szanálnak, a tanács gondoskodik újabb épületről, ha egy szövetkezeti boltot bezárnak, építsen helyette magának a szövetkezet. A közeljövőben két abc épül, egyik a Fáy utcai lakótelepen, a másik a Zrínyi utcai részen. De a jó ellátás ennél is többet igényel. S ebben nemcsak a szövetkezetnek, a tanácsnak is lépni kell! .........................■■■■..........?!!!»!!!!!!!!!!!■!§!■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■■■■■■■■■■■ ■ ■■■■■■■■■ jpfc 1II1 h s ■aiiaimaii »::!!!!!!!!!!!?!!!?!!!!■!!!!■■■■■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■■■■■■■■■■■■■■ aaaaaaaaaaai 55 = 55 SS;; „ZBflBaaaaaaaaBaBaaaaaaaBBaaBaBBaaBaaaBaaaaaaBBaaflaaBBflaaBBBBBaaaaaaaaasBaB aaaaaaaaaaai ^^^^^^^...-::*****"''''"'''''''**";":!:!!!:!!!!!!::!!!!íiíií!!i|iiaiaiaiiiiiiaiiiiaaaaaaaaai*iaB(BB ......... ■ BBBBBBBBBBI ^ .......................................................................................................................... Alkotói nívódíj —
