Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET KÖNYVHÉT• A Boldog szigettől a menedékhelyig MEGYÉNK TÁJAIN Pá ty od Évtizeden át foglalkoztatta Móricz Zsigmondot a terv: megírni élete regényét. Kulcsot készíteni életéhez és művészetéhez. Könyvtári könyve van már, regény, novella, mindenféle, csak ezt nem írta meg, a nagy vallomást, amely életművéből eddig kimaradt. Hiányérzet gyötörte, hogy nem mondott el mindent, sürgette az idő is — hatvanadik évéhez közeledett Egyszer izzásban égő aggyal ült le az írógépe elé, egyetlen pihenőnapja sem volt három hónapon át. Mire eljött a születésnap 1939-ben, a „regény” elkészült. Különös könyv az Életem regénye, szenvedélyes lírai vallomás gyermekkoráról, amely a végén azzal lep meg, hogy ennéF többet nem is mondhat magáról. „Tízéves koromig több történt velem, mint azóta öt- vpn év alatt.” Leírja benne szülőföldjét, elmeséli legforróbb élményeit, örömeit, feledhetetlen szenvedéseit Arcképet fest apjáról, édesanyjáról, nagyanyjáról, rokonairól. Az eredet érdekli, amelyből emberré, íróvá formálódott. A látható örökség és a környezet izgatja, az emlékek legmélyéig hatolva keresi írói látásmódjának kialakulását. Tudjuk, hogy Jókai sok élményt visz írásaiba gyermekkoráról, Mikszáth Kálmán is döntőnek tartja azokat a tapasztalatokat, amelyeket ifjúkorában szedett fel. Móricz Zsigmond egyedülálló abban, hogy közvetlen írói anyagként hozza át művészetébe, és gyermekként tud elmerülni a szülőföld boldog, mély világában. Tiszacsécsén született 1879- ben, Péter-Pál napján. A falucska akkor még Csécse volt, Szatmár megye, sőt az ország egyik legkisebb faluja. Keresztülfutja az országút, ez volt egyetlen utcája is. Két oldalán hatvankét ház bújik egymásba, szorosan összefogódzva. Melegebb fészket, bájosabb szülőföldet nála elképzelni sem lehet. Mellette folyik el a Tisza, füzes bokrok alatt. És a neve is oly édes, akár a friss gyümölcsé. Csécsét nem lakta földesúr, úgy élt maga teremtette zárt mozdulatlanságban az a háromszáz lélek, mint valami „boldog sziget”- en. Mindenki abban a sorsVégh Antal könyve lit azokhoz, akik közül eljött ... De nem hasonlít azokra se, akik között itt él. Ez így van. Se itt nincs bent az ember, se ott. Akárhová lép, szalad a talpa alól a talaj. Kóvályog, szédeleg, kapkodja a fejét: senki se tudja, hogy van ez? Azért ez a kalap mégiscsak valami ... lehetetlen, hogy ez ne számítson. Ha most nem lenne ez a kalapom, nem lenne rajtam semmi, amit észre lehet venni. — Fázik a feje? — kérdezte Lia — Dehogy fázik, csak nemrég vettem ezt a kalapot. Jó? — Klassz —„mondta Lia. ban, amelyben született. Többre nem vágyott, mert nem volt szabad. Állandó volt a gazdagság is, a szegénység is. Ma már nehéz elképzelni ezt a fajta „boldogságot”, de a kisfiú még ilyennek látta, napsütöttnek, gondtalannak. Mindenki a kedvében járt, pajtásai szívesen vették, ha vele játszhattak. A falu nagylányai karjukba kapták, kényeztették, s ő ezt természetesnek találta. Elsőszülött volt a családban is, apja büszkesége. „Nem hamvába hótt” — mondták —, megmondja ez a magáét.” Gyalog mentem, és büszke voltam, hogy Liához megyek. Én is vagyok valaki! Ha nem lennék, Lia elintézhetett volna úgy is, hogy mond valamit, csak úgy kutyafuttában és- nem kéri, hogy találkozunk. Lia engem egész nagy emberré tehetne... Hogy idősebb? Hisz én vesztettem egy évet! Amikor Béky tanító urat elvitték katonának. Elmegyek az egyetemre! Meg fogom próbálni. De őrült voltam a múltkor, hogy Júliát nem fektettem le a padra. Akkor most olyan bátor és magabiztos lehetnék, akkor most tudnám, hol tartok. De hisz én Liától nem akarok semmit, öt csak szeretni akarom. Góg is mondta, hogy arra, akit az ember szeret, vigyázni kell, óvni! Más dolgokra vannak más lányok. A Júliák, az Elvirák, meg az olyanok, mint Hedvig. Lia a Tóth-cukrászda előtt várt. Piros táska volt a vállán és a hajában kék virág. Uramisten, miért jöttem én ide? Mit akarok én ettől a lánytól? Hiszen ez olyan szép, tiszta, jól öltözött, hogy akárki feleségül vehetné! Én meg? Nem is merek tükörbe nézni. Jó, hogy van ez a széles karimájú kalapom. Már kétszer vágattam le a széliből, nem mertem vele így hazamenni. És apám mégis azt mondta, hogy letakarítsam a fejemről azt a jam- peckalapot mert úgy leveri, hogy esik vele a fejem is. Nálunk otthon a faluban törvények vannak. És ehhez azoknak is igazodni kell, akik már eljöttek onnan ... Hogy is nézne az ki: fogja magát az ember, eljön a falujából, aztán amikor vissza- visszamegy, már nem hason(Végh Antal: Akkor májusban esett a hó. — Magvető.) — Nagy baj történt — mondta Thu, amikor végre találkozott apjával. — Majdnem elkaptak a hekusok, csak a vészkijáraton tudtam kereket oldani. — Ügy látszik, a rendőrség megszimatolt valamit. Azt hitték, gyanútlanul elvezeted őket hozzám, de ügyesen átejtetted a fickókat — mondta Dong és látszott, hogy a menekülés tervén töri fejét — Hazamenned nem szabad, ülj be ide a Rex moziba. Anyut mindjárt értesítem. Este nyolckor találkozunk a Saigon-folyó partján, a kompnál. Nyugodj meg, nem lesz semmi baj, de most el kell válnunk, jobb, ha minél kevesebbet látnak minket együtt. Apu higgadt, határozott hangja megnyugtatta Thut A kora esti szürkületben sokan sétáltak enyhülést keresve a folyóparton. Fagylalt- és gyümölcsléárusok egymással versengve kínálták portékájukat A rakpart mellett horgonyzó teherszállító motoros bárkák és uszályok közül fenyegetően emelkedtek ki a csatahajók, ágyúik és géppuskáik vészjóslóan meredtek a város felé. Mindhárman megköny- nyebbülten lélegeztek fel, amikor a kompkikötő mellett egymásra találtak. — Benne vagyunk a pácban, de a barátaink segíteni fognak — kezdte — Dong. — Sikerült megtudnom, hogy besúgó férkőzött csoportunk egyik tagjának a bizalmába. Megneszelte, hogyan műkö(Kiss Tamás: így élt Móricz Zsigmond.) dik a mi kis postaszolgálatunk, és figyelni kezdték Thut. Már rólam is tudnak, ezért azt az utasítást kaptam, hogy utazzak el Saigonból. — És velünk mi lesz? — kérdezte lefelé görbülő szájjal Thu. — Hét évig megint nem láthatjuk egymást? — Ne keseredj el! Ha mindhárman nem mehetünk is el együtt, te velem jössz. Ketten könnyebben boldogulunk a rendőrökkel. Pihuong, neked egyelőre itt kell maradnod. Szereztem hamis papírokat és egy címet, ahol biztonságosan elrejtőzhetsz — sorolta Dong a teendőket. Thu a céltudatos, fegyelmezett szavakon át is megsejtette szülei fájdalmát. (Szarvas Péter: Thu, a saigoni lány)-Thu, a saigoni lány A két nagyobb község — Csenger és Porcsalma — között a legkisebb harmadik, Pátyod úgy húzódott meg sok-sok éven át, hogy a lehetőségeivel arányban mindig állta a versenyt. A valamikori határosztozkodásból neki a Szamosból nem jutott, de vízből, főként káros belvizekből mindig volt bőven. Ha a szájhagyománynak hinni lehet, akkor hajdanában az ivóvízre sem panaszkodtak (most annál inkább). Állítólag a tatárok ittjártakor már település volt a mai Pátyod helyén, és a neve is a hódítóktól ered: „pátyod” jó vizet jelentett az akkori tatár nyelvben, és azóta módosult Pá- tyodra a község neve. A városoktól, centrumoktól távoleső kisközségek útját járja Pátyod is. Az 1970- es népszámlálásnál a községnek még közel ezer lakója, (pontosan 999) volt. Most alig hétszázan élnek itt. A pátyodiak az ország minden részébe költöznek, de legtöbben Nyíregyházára és a fejlődő Mátészalkára vándorolnak el. Néhányan átköltöznek a nagyobb községekbe is. A rohamosan nyújtózkodó Porcsalma legújabb házaival sem érte el Pátyodot, de a tanácsi egyesítés már tíz éve megtörtént. A házszámmal ellátott 260 lakásban már átlagosan 3 fő sem lakik. Igaz, néhány lakásnak beszegezték ajtaját, ablakát. Most, hogy a két szomszéd községben javult a munkaalkalom (Porcsalmán a konzervgyár telepe mintegy 40, a csengeri cipőüzem húsz fő körüli pátyodit foglalkoztat), valamelyest lassult az elvándorlás. A termelőszövetkezetben is jobb a lehetőség, javuló munkakörülményeket találnak a fiatalok, így az utóbbi években több fiatal is épített családi fészket. Pátyod az állattenyésztéséről volt mindig híres. Itt nem telepítettek olyan almásokat, mint a szomszéd, vagy a Szamoson túli községekben. A felszabadulás előtt a határ kisebbik hányada, az úgynevezett pá- tyodi-tag volt a parasztoké. Sokan eljártak summásnak, vagy a helyi Madarassy uraságnál cselédeskedtek. A föld- és állatszerető parasztok mutatták meg 1945 után, hogy a pátyodi határból többet is ki lehet hozni. A kedvezőtlen talajviszonyok (sok belvíz) mellett 42 ezer forint volt egy-egy tsz-tag átlagos jövedelme 1978-ban. Az állattenyésztés szeretetét bizonyítja, hogy a négyszer több lakosú Porcsalmán 186 háztáji tehén van (megyei átlagban ez nem rossz) ugyanakkor Pátyodon 142 darabot tartanak. Jó magyartarka fajtát tenyésztenek, amelynek hízottan kelendő a bikája, az üszők megfelelő szelektálással, jobb takarmányozással szépen tejelnek. Erre a törekvő tenyésztő, tejtermelő szorgalmukra figyelt fel a tejipari vállalat, és egy saját kezelésű tejcsarnokot, tej- és kenyérüzletet épített a múlt esztendőben Pátyodon. Sertéssel is szívesen foglalkoznak, de mivel három éve nincs csürhekihajtás, egyre csők-* ken a kocalétszám. Ennek pedig egyéb oka nincs, minthogy nem akad olyan pásztorember a községben, akire rábízhatnák a jószág őrzését. A termelőszövetkezettől kapott háztájiban és a belső kertekben egyre többen kertészkednek. Az ÁFÉSZ közvetítésével fellendült a konzervuborka termesztése. A néhány száz öltől egészen a félhold nagyságig a legtöbb portán megtalálható az uborka. Egy négy—ötszáz öles terület jó időjárás mellett meghozza a 10—12 ezer forintot. Az uborka azonban csak szezonális elfoglaltságot ad, ha helyben találnának munkát, legalább 40 asszony elmenne dolgozni. Többször felvetődött, hogy létesítenek tésztakészítő üzemágat. Különösen felerősödött ez a kívánalom az utóbbi időben, mert a háztájiban termelt tojásnak nincs piaca, a különböző gyúrt tésztákkal pedig értékesíteni lehetne a tojást is. A tésztakészítés olyan elfoglaltság, amit a legfontosabb mezőgazdasági munkák idejére szüneteltetni lehet, így az őszi munkacsúcsra meg lehetne tartani az almaszedők, válogatók egy részét. Már csak azért is jó lenne mind több munkaerőt megkötni, mert a három másik nagy almással rendelkező község (Porcsalma, Angyalos és Tatárfalva) itsz-eivel egyesültek ez év januárjában. A közös nagy termelőszövetkezetben 400 hektár az almás. Ez az üzemág a legjelentősebb, a jövedelem nagyobbik hányadát is ettől várják. A szántóföldi növénytermesztésben sok gondot okoz a belvíz. Az Ecsedi-láp meliorációja nem hozta meg a várt eredményt. A vélemények ugyan eltérőek a vízrendezés megítélésében, de a tény az, hogy az őszi búzának alig 30 százaléka maradt meg. Május közepén különösen a pátyodi részen még igen sok volt a vetetlen terület. Hogy további rendezésekre van szükség, azt bizonyítják a községi tanács adatai is: ez év tavaszán 150 ezer forintba került Pátyodon a belterületi vízszivattyúzás, néhány lakás ennek ellenére is károsult. Porcsalma és Pátyod közös tanácsának létrehozása után a felső tagozatos gyermekeket 1974-ben Porcsalmára csoportosították át. Ezt annak idején a pátyodiak nehezen értették meg. Neheztelő véleményüket a gyakorlat oldotta fel: a gyermekek sokkal szakszerűbb oktatást kapnak, minden tantárgyait szaktanár tanít. Több gyermeket vesznek fel középiskolákba és ott jobban helytállnak. A fiatalok a jövő számára nyert nagyobb előny mellett bizonyos hátrányt még mindig emlegetnek Pátyodon. Valamikor tíz pedagógus tanított, most néhányan ellátják az alsó tagozatosok oktatását. így megcsappant az értelmiségiek száma, ami miatt a közművelődés és a felnőttek kulturális élete szenved csorbát. De belátjuk, ez a kisebb rossz, az iskola körzetesítése a jövő generáció érdekében történt. Amikor ezt a panaszt megemlítik, ugyanakkor büszkén mondják, hogy van egy jól működő ifjúsági klubjuk könyvtárral, ami 1977-ben létesült. Azóta a könyvolvasók száma megkétszereződött. Habár az épület kivitelezésével elégedetlenek, beázik. Ha most építenének egy klubot, összefognának a MOKÉP-pel és egy több irányú rendezvényre alkalmas termet képeznének ki. Egy egész községet érdeklő rendezvényt nem tudnak megtartani, pedig itt az élőszóra, a jó előadásra „éhesek” az emberek. Egy-egy pártnapra, külpolitikai előadásra, TIT-rendezvényre (az utóbbiból 40-et tartottak a múlt évben) annyian jönnek el, ahány embert meghívnak, és csak annyit hívnak meg, amennyien beférnek. A község lakói nem húzódoznak a társadalmi munkától, a múlt évben megyei szinten is kiemelkedő eredményt értek el: 490 forint volt az egy főre jutó teljesítés. Jó az adófizetési morál, különösen a háztáji föld, a ház után, de ez már nem mondható el az autót tartó fiatalok mindegyikéről. Ügy létezik a szülők rendszeretetét, kötelességtudását nem mindenki vette át, pedig erről messze földön híres volt Pátyod. Mai gondjuk, hogy a jó fűszer-, tej-, kenyérellátás mellett egyáltalán nem kapnak felvágottat, de még fagyasztott csirkét sem. Többször készült már terv vezetékes ivóvízre, de ennyire komolyan még nem foglalkoztak vele, mint mosk. Valószínűleg néhány éven belül megszűnik Pátyodon az ivóvízgond. Tervezi a tanács a belterületi belvizek lecsapolását. Bővíteni akarják az óvodát. Javítani szükséges a magukra maradt öregek szociális ellátását. Mindezek szép tervek, embereket szolgáló elképzelések és az egyesült község, valamint a nagy tsz mindezeket könnyebben megoldja, természetesen a pátyodiak akaratával, és segítségével. Csikós Balázs 1979. június 3.
