Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. június 3. (Folytatás az 1. oldalról) mint Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának vezetője, Fodor Lász­ló, Varga István, az MSZMP KB osztályvezető-helyette­sei, és Roska István külügy­miniszter-helyettes ; — szovjet részről: L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Közponli Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnöke, A. A. Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisz­tere, K. V. Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, az SZKP KB titkára, K. V. Ruszakov, az SZKP KB titkára, J. V. Ar­hipov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió minisztertaná­csának elnökhelyettese, V. F Dobrik, az SZKP KB tagja, Ukrajna Kommunista Pártja Ívovi területi bizottságának első titkára, V. J. Pavlov, az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vete, valamint L. M. Zamja- tyin, az SZKP KB tagja, az SZKP KB osztályvezetője, A. J. Blatov, az SZKP Köz­ponti Revíziós Bizottságának tagja, az SZKP KB főtitká­rának tanácsadója, G. A. Ki- szeljov, az SZKP KB osz­tályvezető-helyettese, Ny. V. Sislin, az SZKP KB konzul­táns csoportjának vezetője, V. G. Makarov, a Szovjetunió külügyminiszterének főta­nácsadója. A tárgyalások résztvevői megvitatták a magyar—szov­jet kapcsolatok továbbfej­lesztésének fő irányait, véle­ményt cseréltek a békéért és a nemzetközi enyhülésért folytatott harc, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A magyar kommunisták és a dolgozó magyar nép nagyra értékeli a szovjet népnek az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak valóraváltá- sában elért nagyszerű ered­ményeit. A magyar fél elis­meréssel szólt arról, hogy a szovjet nép lenini kommu­nista pártja vezetésével kor­szakalkotó eredményeket ért el a kommunista társadalom A felek áttekintették a Ma­gyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Szovjetunióban tett 1974. évi látogatása alkalmából kötött, majd az ezt követő legfelsőbb szintű találkozókon tovább­fejlesztett és konkretizált el­vi megállapodások valóra- váltásának menetét. Megelé­gedéssel állapították meg, hogy a magyar—szovjet kap­csolatok eredményesen és di­namikusan fejlődnek, teljes összhangban a Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió 1967-ben aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésé­vel, az MSZMP XI. kong­resszusa és az SZKP XXV. kongresszusa határozataival. A felek megállapították: Magyarország és a Szovjet­unió testvéri barátságának szilárd alapja a társadalmi rend közössége, a magyar és a szovjet nép alapvető érde­keinek egysége, a marxiz­mus—leninizmus és a szo­cialista internacionalizmus elveihez való hűség. Az élet meggyőzően igazolja a ma­gyar—szovjet szövetség ha­tékonyságát, mely biztosítja a két ország érdekeinek vé­delmét, s jó szolgálja a szo­cialista közösség összeforrott- ságának és nemzetközi befo­lyásának erősítését, Európa és az egész világ békéjének és biztonságának megszilár­dítását. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió, a magyar és a szovjet nép barátsága és együttműködése fejlődésé­nek mozgatóereje az MSZMP és az SZKP testvéri összefor- rottsága. A rendszeres leg­magasabb szintű találkozók, az állandó munkakapcsolat, a széleskörű véleménycserék gazdagítják a két párt tévé­Közös nyilatkozat építésében. A Szovjetunió ta­pasztalatai áz új társadalmi rendszer létrehozásában elvi jelentőségűek az egyetemes társadalmi haladás számára. Hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió kiemelkedő szerepet játszik a világbéke megőrzé­sében, a népek harcában a társadalmi haladásért és a nemzeti függetlenségért. A Szovjetunió és az SZKP kö­vetkezetes internacionalista politikát folytat, amely ko­runk forradalmi erői — a szocialista közösség, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom, a nemzeti fel­szabadító mozgalom — egy­ségének erősítésére irányul. A magyar nép nagy megtisz­teltetésnek tartja, hogy ba­rátjának és szövetségesének tudhatja a Szovjetuniót és bizton számíthat cselekvő szolidaritására, elvtársi se­gítségére. A szovjet kommunisták, a szovjet nép őszintén örül a magyar dolgozók jelentős si­kereinek, amelyeket az MSZMP XI. kongresszusán kijelölt nagy feladatok való- raváltásában elértek. A szov­jet küldöttség nagy érdeklő­dést tanúsított az MSZMP alkotó tevékenysége iránt, amellyel kidolgozza a fejlett szocialista társadalom építé­sének, a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség szövetsége erősíté­sének, a párt és a nép kap­csolatai elmélyítésének, a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésének feladatait. Megelégedéssel szólt a Ma­gyar Népköztársaság és az MSZMP hozzájárulásáról az európai és a világbéke meg­őrzéséhez, a szocialista kö­zösség erősítéséhez, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom összeforrottsá- gának megszilárdításához, a népek nemzeti és társadalmi felszabadító harcához. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép nagyra értékeli a magyar kommu­nistáknak, a magyar dolgo­zóknak a Szovjetunióhoz fű­ződő internacionalista, elv­társi és testvéri viszonyát. Jelentős eredmények jel­lemzik a két ország már 30 éve jól fejlődő műszaki-tu­dományos együttműködését. A felek időszerű feladatként jelölték meg a közös tudo­mányos tevékenység népgaz­dasági hatékonyságának nö­velését és még szorosabb ösz- szehangolását a magyar— szovjet gazdasági kapcsola­tok követelményeivel. A küldöttségek aláhúzták a testvéri országok szoros együttműködésének fontos­ságát a nagy népgazdasági feladatok végrehajtásában, köztük az energia- és nyers­anyaggondok megoldásában. Megállapították, hogy az ösz- szefogás nagyszerű példája a KGST-tagállamok több ez­res építőkollektívájának in­ternacionalista együttműkö­désével elkészült és üzembe helyezett Szövetség gázveze­ték, a Vinnyicát és Albertir- sát összekötő, magasfeszült­ségű villamos távvezeték. Magyarország és a Szovjet­unió továbbra is hatékonyan hozzá kíván járulni a KGST tevékenységének fejlesztésé­hez és tökéletesítéséhez. A KGST fennállásának 30 éve során felhalmozott tapaszta­latok meggyőzően bizonyít­ják a testvéri államok közös erőfeszítéseinek nagy elő­nyét a gazdaságban, a tudo­mányban és a technikában. A felek határozott intézke­déseket tesznek a jövőben is a szocialista gazdasági integ­kenységét, lehetővé teszik az előttük álló feladatok leg­kedvezőbb megoldását. Az MSZMP és az SZKP — a vi­szonyukra jellemző mély köl­csönös tisztelet, az őszinteség és a teljes bizalom szellemé­ben — minden módon és minden szinten hozzájárul a pártkapcsolatok további szé­lesítéséhez, a Magyar Nép- köztársaság országgyűlése és a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa, a két ország kormá­nya, állami és társadalmi szervezetei kapcsolatainak és együttműködésének bővíté­séhez. A küldöttségek vélemény- cserét folytattak a Magyar Népköztársaság és. a Szovjet­unió távlati gazdasági együtt­működésének fő irányairól. Megállapították, hogy az árucsere-forgalom dinami­kus növekedése, a termelési együttműködés fejlődése, a hosszú távú gazdasági meg­állapodások hozzájárulnak Magyarország és a Szovjet­unió népgazdasági feladatai­nak megoldásához. A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió kormányfőinek a kö­zelmúltban lezajlott találko­zóján kidolgozott megállapo­dások valóraváltása előmoz­dítja a kölcsönösen . előnyös gazdasági kapcsolatok elmé­lyítését. A felek szükségesnek tart­ják az együttes tervezési te­vékenység tökéletesítését, a termelési kooperáció és sza­kosítás fejlesztését. Kiemel­ték annak fontosságát, hogy mielőbb fejezzék be a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió legfontosabb gazdasági ágazatait felölelő termelési kooperáció és sza­kosítás 1990-ig szóló hosszú távú programjának kidolgo­zását. ráció komplex programjának valóraváltására, cselekvőén részt vesznek a KGST-tagor- szágok hosszú távú együtt­működési célprogramjainak megvalósításában. Magyar- ország és a Szovjetunió, a baráti országok sikeres tár­sadalmi-gazdasági fejlődése fontos tartalékának tekinti a gazdasági integráció előreha­ladását. A küldöttségek nagy fi­gyelmet szenteltek a magyar —szovjet ideológiai együtt­működésnek. Kifejezték, hogy kölcsönösen előmozdít­ják Magyarország és a Szov­jetunió ideológiai intézmé­nyeinek, tömegtájékoztatási szerveinek alkotó együttmű­ködését. A látogatás során aláírták a magyar—szovjet kulturális és tudományos együttműködési egyezményt, amely új lehetőségeket teremt e kapcsolatok szélesítésére és elmélyítésére, Magyarország és a Szovjetunió népeinek kölcsönös szellemi gazdago­dására. A két küldöttség megelé­gedéssel állapította meg, hogy a magyar—szovjet ba­rátság ápolása és elmélyítése a társadalom legszélesebb kö­reinek ügyévé vált. Kedve­zően értékelték a Magyar— Szovjet Baráti Társaság és a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság tevékenységét, amely jelentősen hozzájárul a' két testvéri nép közeledéséhez. II A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió külöttsége széleskörű véleménycserét folytatott a nemzetközi élet kulcskérdéseiről. A felek megállapították, hogy ma is időszerű az az értékelés, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai 1978 novemberi moszkvai nyilatkozatukban adtak a nemzetközi helyzet­ről. Az Európában és a világ­ban végbemenő kedvező irá­nyú változások mellett a nemzetközi életben továbbra is aktívan tevékenykednek a „hidegháború” korszakának visszaállítására törekvő im­perialista és reakciós erők. A NATO militarista köreinek az a célja, hogy fokozzák a fegyverkezési versenyt, kato­nai fölényre tegyenek szert a szocialista közösség orszá­gaival szemben és megkísé­reljék aláásni a nemzetközi enyhülés alapjait. Magyarország és a Szov­jetunió — a Varsói Szerződés ytöbbi szövetséges államával együtt — most és a jövőben is mindent megtesz azért, hogy az enyhülés folyamata megerősödjék, kiszélesedjék, egyetemessé és visszafordít­hatatlanná váljék. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió rendkívül fontosnak tartja az államok közötti bizalom erősítését és a katonai enyhülést szolgáló gyakorlati intézkedéseket. Európában. Erre irányul a szocialista államoknak az a javaslata, hogy az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten részt­vevő valamennyi állam kössön szerződést: nem al­kalmaznak elsőként egy­más ellen sem nukleáris, sem hagyományos fegyvert. A katonai enyhülés előmoz­dításában és az európai álla­mok közötti bizalom erősíté­sében hasznos lenne — a zá­róokmánnyal összhangban je­lenleg is megvalósuló biza­lomerősítő intézkedések ki­egészítéseként — azoknak a javaslatoknak a gyakorlati alkalmazása, melyek 'szerint az országok előzetesen beje­lentik a nagyobb katonai mozgásokat, nagyszabású lé­gi hadgyakorlatokat, az össz­európai értekezleten részt vevő államok parti vizeihez közeli nagyméretű haditen­gerészeti gyakorlatokat. A Varsói Szerződés tagál­lamai külügyminiszteri bi­zottsága budapesti ülésének új jelentős kezdeményezése, hogy hívják össze az összes európai állam, az Egyesült Államok és Kanada képvise­lőinek politikai szintű érte­kezletét. Ez széleskörű lehe­tőséget nyit mindezen javas­latok érdemi áttekintésére és más államok olyan javasla­tainak megvizsgálására, ame­lyek a katonai szembenállás mérsékléséhez, a fegyveres erők és fegyverzetek kon­centrációjának és mennyisé­gének csökkentéséhez, az európai béke és biztonság megerősítéséhez vezetnek. A felek meggyőződése, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megálla­podásának küszöbön álló alá­írása a hadászati támadó­fegyverek korlátozásáról, rendkívül nagy jelentőségű a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása szempontjá­ból. Életbelépése jelentős előrehaladás lesz a fegyver­kezési verseny korlátozásához vezető úton. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozot­tan síkra száll a közép-euró­pai fegyveres erők és fegy­verzetek csökkentésével fog­lalkozó bécsi tárgyalások si­keres előrehaladásáért. A szocialista államok javaslatai lehetővé teszik, hogy e tár­gyalásokat az egyezmény konkrét kidolgozása felé te­reljük. Most a nyugati orszá­gokon a sor, hogy a javasla­tokra konstruktív választ ad­janak. Az európai földrész helyze­tének áttekintése során a fe­lek ismételten megállapítot­ták, hogy a Helsinkiben elfo- gadott záróokmány vala­mennyi elvének és megálla­podásának következetes és teljes valóraváltása az euró­pai és az egész nemzetközi helyzet további javulását szolgálja. Ebben a folyamat­ban fontos szerep vár az összeurópai értekezleten részt vevő országok képvise­lőinek 1980. évi madridi ta­lálkozójára. A Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió kész érdemben hozzájárulni e találkozó sikeres megtar­tásához. Az egyenlőségen és a köl­csönös előnyökön nyugvó együttműködés szélesítésé­nek konkrét lépése lehetne a KGST és az Európai Gazda­sági Közösség viszonyának alapelveiről szóló egyezmény mielőbbi megkötése. A küldöttségek felléptek amellett, hogy a béke, a jó­szomszédság és az együttmű­ködés erősödjék a Balkán­félszigeten. Kifejezték re­ményüket: a balkáni népek nem engedik meg, hogy e fontos térség a nyugtalanság és a bonyodalmak fészkévé váljék az enyhüléssel és a békével szembenálló erők cselszövésének következté­ben. A Magyar Népköztársaság és a Szovjeunió kifejezte ag­godalmát a közel-keleti ese­mények veszélyes alakulása miatt. Ismételten megerősí­tették, hogy szolidárisak az arab országokkal, amelyek határozottan elutasítják az Egyesült Államok égisze alatt Egyiptom és Izrael között megkötött arabellenes külön­békét. A felek aláhúzták, hogy Kí­nának az enyhülési folyamat megszakítását, új feszültség- gócok létrehozását, háborús konfliktusok kirobbantását célzó hegemonista, terjeszke­dő politikája komoly fenye­getést jelent a békére, ko­runk forradalmi és felszaba­dító erőinek ügyére. Magyarország és a Szov­jetunió ismét megerősíti in­ternacionalista szolidaritását a kínai agressziót bátran visszaverő hős vietnami nép­pel, és valamennyi békesze­rető erővel együtt hatá­rozottan támogatja a Vietna­mi Szocialista Köztársaság konstruktív álláspontját, amely Délkelet-Ázsia béké­jének helyreállítását és biz­tonságának megerősítését szolgálja­A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kifejezve elvi álláspontját Kína jelen­legi külpolitikájáról egyúttal megerősíti azt is, hogy ba­rátságra törekszik a kínai néppel, kész a békés egymás mellett élés elvi alapján normális államközi viszonyt fenntartani a Kínai Népköz­társasággal. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió aktívan tá­mogatja a nemzeti függet­lenségért és a társadalmi haladásért küzdő ázsiai, af­rikai és latin-amerikai népe­ket az imperializmus, a ko- lonializmus, a neokolonia- lizmus és a faji megkülön­böztetés ellen folytatott har­cukban. A külödttségek ki­emelték az el nem kötelezett mozgalom pozitív szerepét ebben a harcban és remé­nyüket fejezték ki, hogy az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek, 1979 szeptemberében Havan­nában sorra kerülő értekez­lete újabb hozzájárulás lesz a népek békéjének és bizton­ságának erősítéséhez, az el­nyomás és a diktátum impe­rialista politikája elleni harc­hoz. A felek ismételten kifejez­ték elhatározásukat, hogy a jövőben is minden módon elősegítik a szocialista közös­ség testvéri országai külpoli­tikai együttműködésének el­mélyítését, amely a nemzet­közi enyhülés folyamatának és a világpolitikai légkör egészségesebbé válásának hatalmas mozgató ereje. Megerősítették készségüket, hogy következetes intézkedé­seket tesznek a Varsói Szer­ződés szervezetének — a bé­ke és a nemzetközi biztonság megbízható eszközének — erősítésére. A tárgyalásokon véleményt cseréltek a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom számos kérdéséről. A felek megállapították, hogy napjainkban egyre nő a kommunista és munkás- mozgalom nemzetközi szere­pe és befolyása. Elsősorban a szocialista és a kapitalista or­szágok kommunista és mun­káspártjainak kezdeménye­zései és együttes erőfeszítései eredményeként olyan nagy horderejű kérdések kerültek a világpolitika középpontjá­ba, mint a termonukleáris háború elhárítása, a fegyver­kezési hajsza megfékezése és a leszerelés, a békés egymás mellett élés elvének megerő­sítése a különböző társadalmi rendszerű államok között, a hegemonizmus elleni harc, a gyarmatosítás és a faji meg­különböztetés megszüntetése és más kérdések. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja tisz­telettel tekint a társada­lom forradalmi átalakításá­ról, a szocializmus és a kom­munizmus építéséről szóló, Marx, Engels, Lenin tanítá­sait továbbfejlesztő testvér­pártok alkotó útkeresésére. Az élet igazolja, hogy gyü­mölcsöző ez a tevékenység, ha figyelembe veszi mind az osztályharc, mind a szocialis­ta átalakulás általános tör­vényszerűségeit, mind pedig az adott országok konkrét történelmi feltételeit és nem­zeti sajátosságait. A magyar és szovjet kom­munisták következetesen sík- raszállnak valamennyi kom­munista és munkáspárt elv­társi együttműködésének fej­lesztéséért, az egymás közötti viszony azon általánosan el­fogadott elvei alapján, ame­lyeket a kétoldalú és a nem­zetközi találkozókon dolgoz­tak ki, beleértve az 1976-os berlini értekezletet is. A tárgyalások résztvevői rámutattak a testvérpártok internacionalista szolidaritá­sának növekvő szerepére, az aktívabb közös fellépés, az együttműködés és az össze- forrottság erősítésének szük­ségességére. E cél érdekében a Magyar Szocialita Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, mint korábban, a jövőben is min­dent megtesz. A magyar és a szovjet fél mély megelégedettségét fe­jezte ki a szívélyesség, a testvéri barátság, a teljes kölcsönös megértés légköré­ben, az MSZMP és az SZKP, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió nézeteinek minden megvitatott kérdés­ben megnyilvánuló egysége jegyében lezajlott tárgyalá­sok eredményei felett. Kife­jezték meggyőződésüket, hogy a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének a Ma­gyar Népköztársaságban tett hivatalos baráti látogatása az internacionalista testvériség és a sokrétű együttműködés elmélyülését szolgálja a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió között, és újabb hozzájárulás a szocialista kö­zösség megszilárdításához. L. I. Brezsnyev, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségének elnöke, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnöksége és a szovjet kormány nevében meghívta Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkárát, hogy a Magyar Népköztársaság párt- és kor­mányküldöttségének élén te­gyen hivatalos baráti látoga­tást a Szovjetunióban. Ma­gyar részről a meghívást kö­szönettel elfogadták. Budapest, 1979. június 1. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LEONYID ILJICS BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke III. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom