Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-13 / 110. szám

1979. május 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mit adhat a falu? Gondolatok egy országgyűlési bizottsági ülés után G yüre mama utazáshoz készült. Még előző este megfürdött. Kivasalta a sötét ruháját, kendőjét, ki­pucolta cipőjét, s bár csak délután utaztak Pestre a To­kaj expresszel, már indulás előtt egy órával ott toporgott a kiskapuban. Laci, a fia ami­kor meglátta mosolygott. Is-, meri a mama természetét, így jóval előbb megérkezett fele­ségével a Zsigulin. Ne ide­geskedjen a mama. Kocsival vitte ki az állomásra. Ilyen távol még soha nem volt a kis otthonától. Mióta a férje meghalt, egyedül él. Egyedül gondozza a kertet. Virágokat, földiepret egy-egy ágyás zöldségfélét termel uno­káinak. Nem magányos. Fiai beosztják, melyikük a soros, ki gondoskodjék arról, ami a mamának éppen szükséges. Menetrendszerűen érkeznek az unokákkal. Ilyenkor örül, boldog. Felbonthatja a legfi­nomabb, évek óta féltve őr­zött befőttjeit, amiket csak nekik tartogat. • Laci első osztályra váltotta a jegyeket. Gyüre mama, ami­kor belépett a fülkébe, ki­próbált minden helyet. S bár jegye nem az ablak mellé szólt, ő ott foglalt helyet. Megtapogatta a plüss huzatot. Eléggé gyengén lát már. Az­tán kényelmesen elhelyezke­dett. Amikor elindult a vonat, még türelmes és hallgatag volt. Kibámult az ablakon. Nézte az elfutó tájat. De ahogy telt, múlt az idő, egyre türelmetlenebb lett, mint a gyerek. Fészkelődött, nem lel­te a helyét. Egyre csak azt kérdezgette Lacitól, menyétől is, és a fülkében utazóktól is, messze van-e még az a Pest? Sóhajtott nagyokat, csontos, ráncos kezével kis fekete re- tiküljét szorongatta, babrál­ta. Űzte volna az időt. Aztán Lacit, „kisfiát” kérdezte, nem éhezett-e meg? Ö pakolt az útra ételt. Ott van a polcon a csomagban, csak le kell emel­ni. „Nem régen ettem, finom csülökpörkölt volt az üzemi konyhán.” Laci arra gondolt, talán éhes lehet a mama, azért kér­dezi. Izgalmában a mama va­lóban elfelejtett még ebédelni is. Pillanatok múlva ' fehér damasztabroszt bontott ki a mama. Nem volt éhes a „kis­fiam”, de nem utasíthatta vissza az édes kínálását. És Gyüre mama porciózott. Kí­nálta a fülkében ülőket. Pu­colta a tojásokat, vágta a son­kát. Ő is harapott egy keve- sett. Boldog volt, mert kezé­ből etethette az ő negyven éven túli „kisfiát”. Kosárral a karján érkezett az Utasellátó pincére. Beszólt a fülkébe: „Feketét, hűsítőt tessenek.” Laci Siót kért, szo­pókával. Elkészítette. És a mama, talán életében először, Mama utazik A Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár deniecseri üzemépülete. RIZSTERMELÉS, 79 Küzdelem aratásig (d) .suQsr'tSJf / — Mi újság a rizs­fronton? — Már egycenlis. — Ilyenkor? Más években május 10. körül vetik. — Tíz nappal elő­rehoztuk az idén. Szent György napján már a földben volt. Máthé Ferenc, a kölesei Kossuth Tsz öntözéses ága­zatvezetője büszkén kihúzza magát. A. hír, amit mond, jó. Nagy törekvés, fejtörés, ” pkoákodas’ yah', Három év csőd — Az elmúlt három esz­tendőben a rizs (katasztrofáli­san rosszul sikerült. Nemcsak nálunk. Országosan bajok voltaik. Tavaly négymázsás átlagot arattunk. Nem ért be. Ez így nem maradhat — szólt a verdikt. Se másutt, se ná­lunk. Kezdték azzal, hogy a 220 hektárból az idén csak a leg­jobb 120-at vetették be. A többit feljavítják. Aztán ki­dolgozták az új technológiát, a modern szervezést. Mindent bele! — szólt a döntés. Csak nem fog ki rajtunk ez a frá­nya növény! — Két fajtát vetettünk az idén. A nucléorisa francia és a szarvasi karcsú került a földbe. Szerencsénk volt a vetési idő megválasztásával. nw; r~-sisaMMMrafflässrasBssa szalmaszálon szivogatta a kaj­szi levét. Gyüre mama azonban meg­lepetést tartogatott. A hűsítő elfogyasztása után kattant a csatos retikül s előhúzott az aljáról egy tábla csokit. Re­megő kezeivel megbontotta és elosztotta. Csak az idő akart nehezen múlni. „Hamarosan megérke­zünk” — mondta Laci. „Lassan készülődhetünk” — jegyezte meg valaki. A mama fiatalo­san felpattant s korát megha- zudtolóan sietett az ajtó felé. „Azért még van idő, anyu­kám” — nyugtatta Laci a kö­zel 80 év terhét hordó édes­anyját. Mama, mint szófogadó gyerek, visszaült a plüssre. Kis idő múlva kérdezte^ ho­gyan találják meg az ő kis unokáját, Mariannát abban a nagy városban? „Ugye fiam, várnak bennünket az állo­máson. Mivel megyünk be?” Laci megnyugtatta, taxit fog rendelni, ami a helyszínre viszi őket. Gyüre mama így érkezett meg nagy izgalmak közepette Pestre, látogatóba legkisebb unokájához. F. K. Úgy okoskodtunk: ez a tíz nap nyereség rengeteget szá­míthat. Mert a siker útja — magyarázza Máthé —: a tő­sűrűség, a sok napfény, a gondos figyelem a növekedés minden szakaszában. Mert a rizstermesztés nem más, mint 135 nap izgalom. Ennyi a te- nyészidő. Mi aztán április 24 óta morzsolgatjuk, számol­gatjuk a napokat. Aztán ha a bugahányás meglesz, attól számítva 35 napra már be­hunyt szemmel is lehet arat­ni. Kisasszonykor indulnának a gépek. Miután a magyar ember megszerette a rizst, hát kí­vánja is. De vajon a fo­gyasztó óhaja hogyan talál­kozik a termelő szándékával? A—'Há ’ol^ri,v- ríiint* *á( hiúit "év1beiír'''tálckör ‘•weíilufeoPr>S- rn'agyárázza 'ét ágazátvézét'ő. — Ügy szoktuk számolni, hogy a hektáronkénti 25 má­zsára már nem fizetünk rá, a 30 mázsa esetében minden 2. mázsa ingyenben van. Lénye­gében úgy tervezünk: 30 hek­tárra kell munkaerő. Vagyis nem köt le sok embert. Per­sze vannak költségek, például a növényvédelem. Ettől tartanak most Köl­esén. Hiába társak a tyukodi repülőre, volt, amikor cser­benhagyták őket. — Pedig létkérdés, hogy időben jöjje­nek. Ugyanis azt döntöttük, hogy a rizst állandóan víz alatt tartjuk, s csak a máso­dik permetezésre engedjük le. Nos, ha nem jönnek a megbeszélt napon, akkor az nagyon nagy baj... — És mások hogyan véle­kednek a rizsről? kérde­zem, s utalok arra, amit á já­rási pártbizottságon hallot­tam: növelni kell á termőte­rületet. — Milotán 20 hektárral in­dulták, de érdemes szétnézni Tiszabecsen — mondja bú­csúzóul Máthé Ferenc. Felújítás saját erőből Régi jó ismerősként kö­szöntjük egymást Bartha Je­nő elnökkel és helyettesével,, Németh Istvánnal. Még Ma­gosligetről ered a barátsá­gunk. — Rizs? Nos, mondhatunk jót is. :— Talán már az idén is lesz? — No, azért olyan gyor­san nem megy. Voltak, itt ré­gen nagy területek, ahol rizst termelték, de ezek egy része használhatatlan — mondja Bartha Jenő. — Ez az esztendő a fel­újításé. Saját erőből csinál­juk — így Németh —, mert ez az olcsó. — Ismerem ezt a munkát, ezen a mérnöki szakon végeztem egykor, öt­ven hektárt teszünk az idén alkalmassá, és jövőre indu­lunk. Ember van, a személyi feltételek jók. Persze lesz itt gond, hiszen gép kell, kor­szerű rizsarató. A tiszabecsiek más mód­szerre esküsznek. Ügy vélik: jobb az, ha melegben le­eresztik a vizet, jobban me­legszik a talaj, rövidül a te- nyészidö. Mondom a kölesei példát, mire csak annyi a vá­lasz: — Mindegy, vetélkedjünk, legyen az eredmény majd a döntő. Kedvet érzek a szavakból. Látni, hogy nem kényszer, hanem az okos felismerés vi­szi vissza őket a rizshez. Agro­meteorológia j S>L- .1 J3£<31-ilu ’OLÍZjll/í ikJiü 11 G A I -s.igq &?LW33©Bl, —. folytatja ■ az elnök —, lényegesen még- \ bízhatóbb agrometeorológiai szolgálatra lenne szükség a rizs termesztéséhez. Itt na- |. pok, órák számíthatnak. Jó a ' tapasztalat, de mi van, ha becsap a hagyomány? — Ügy véljük — összegzi a tiszabecsiek véleményét rizsügyben Németh István —, hogy itt, ahol van hagyo­mány, tapasztalat, vétek len­ne nem újrakezdeni a ter­mesztést. Vizünk van, a fel­tételeket országosan bizto­sítják. A növénytermesztés más ágai nálunk úgysem sole jót ígérnék. A hatvanas években a fe­hérgyarmati járás területén 3000 hold, tehát közel 2000 hektárnyi rizsterület volt. Fülesd, Sonkád, Kölese, Mi- lota, Tiszabecs határának képéhez hozzátartoztak a kockák. Mit mond a jelen- rcü és a jövőről Károly László, a városi-járási, párt- bizottság gazdaságpolitikával foglalkozó titkára? .Hírt no;­— Elhiszem,, „ hogy a rossz évek kedvet szegtek. Ugyan­akkor az is tény: a rizster­mesztés nagy népgazdasági érdek. Ezért is döntöttünk Úgy/: serkentjük, ha kell ha­i tározotfal ösztökéljük a töv­eket a termesztésre. A terme­lési kedv nő. Az árak, a ter­helés feltételei megnyugta­tóak a gazdaságok számára. Való igaz, nem lehet örökös az olyan év, mint a tavalyi, amikor eddig sosem tapasz­talt alacsony hőmérsékletű tenyészidő tette volna tönkre a termést. — Nem fog ki rajtunk ez a növény! — Mindent beleadunk, nem lehet, hogy ne sikerül­jön! — Ha .most se sikerül, ak­kor soha.! — Megcsináljuk, bennünk nem fog csalódni senki! Néhány a felkiáltások kö­zül, melyek a beszélgetések során hangzottak el. Hiszek a tudományban. De mellé te­szem ezeket a Mkiáltó mon­datokat. Mert ez az ember igazi arca, akinek kezében van a megye rizstermelésé- nék jövője. Bürget Lajos □ z elmúlt évtizedben a mezőgazdaság­ban olyan fejlődés ment végbe, amely teljesen átformálta a terme­lő, gazdálkodó falut A nagyüzemek, a rendszergazdaságok új viszonyokat terem­tettek. Megjelentek a legkorszerűbb gépek, ipari berendezések, a korszerű technika és technológia megannyi válfaja. Ezzel együtt nőtt a szakemberek száma, egyre több ma­gas képzettségű és igényű, főleg fiatal gaz­dagította a falusi társadalmat. Törvényszerű volt, hogy ezzel a válto­zással egy időben lényegesen átrendeződjék a gazdálkodó egységek egymáshoz való vi­szonya is. A közlekedés, a szállítás, az anya­gi és műszaki ellátottság élénk kapcsola­tok létrejöttét indokolta. A mezőgazdasági jellegű településeken is fő feladattá vált az ember szellemi és fizikai erejének, a ter­melés tárgyi tényezőinek hatékony, gazda­ságos felhasználása, a termelés mennyisé­gének és minőségének, a termékek export­jának fokozása. Nem véletlen tehát, hogy az országgyű­lés mezőgazdasági, valamint építési és köz­lekedési bizottsága együttes ülésének napi­rendjére a településfejlesztés és a mező- gazdaság időszerű kérdéseit tűzte. A sokol­dalú elemzésen alapuló megállapítások egy összegzése azt szögezte le: „Megnőttek a te­lepülésfejlesztéssel szemben, elsősorban a települési infrastruktúrával szemben tá­masztott igények. Falusi településeink je­lenlegi fejlettségi szintjükön ezeknek az igényeknek nem felelnek meg.” Mind a me­zőgazdaság, mind a települések fejlettségi szintjében lényeges területi különbségek vannak. Megyénkben is megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdaság fejlődésével nem tar­tott lépést a települések fejlődése, korsze­rűsödése. Sürgető feladat Szabolcs-Szat- márban is a falvak, községek gyorsabb üte­mű fejlesztése, korszerűsítése, az összhang megteremtése. Induljunk ki abból: az emberek ott sze­retnek élni, ahol megtalálják azokat a kö­rülményeket, melyek a munkavégzéshez, az otthoni, családi és társadalmi élethez szük­ségesek. Bizonyos komfortérzés kívántatik tehát a falvakban is. Ez perdöntő a szak­ember-ellátottság szempontjából is. Olyan feltételeket. kiül te’Peiateni—hQ&y kÁseJSib«, településefl kóhelyükrol, ne kívánkozzanak minden­áron a városba. Magyarán: a városi körül­ményeket kell a falvakban meghonosítani, mert ha ez nem történik meg, akkor az el­vándorlás előbb-utóbb az állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek eredményes munkáját s a népgazdaság érdekeit is ve­szélyezteti. Szabolcs-Szatmár megyében a párt és a kormány területfejlesztési politikájának megfelelően megkülönböztetett módon kap­tak segítséget a gyengébben fejlett terüle­tek. Az elmúlt 10 év alatt öt új város és 34 nagyközség alakult. A lakosság kétharma­da új vagy felújított, többségében korsze­rű, kényelmes otthonokban lakik. Nagyot ■ fejlődött a közművelődés, a közoktatás, az egészségügy is. Látható a változás az ellá­tás és a szolgáltatás terén is, amely elfo­gadható színvonalon elégíti ki a megye la­kosságát. Nagyon fontos, hogy a megye la­kóinak mintegy ötven százaléka vezetékes, jó ivóvízhez jutott. Javult az út- és járda- ~ hálózat, sok helyen elkezdődött a belvíz- és szennyvízhálózat kiépítése is. Aki megyénket járja, azt is észreveszi: községeink szépek. A lakosság mindenfelé sok gondot fordít arra, hogy portája tiszta legyen, virág . díszítse az utcát, a kertet. Ápolják a falusi élet számos varázsát, a bé­kés nyugalmat, az egymás iránti szerete­ted tiszteletet, a munka becsületét, a közös­ségi érzéseket. Erre építve folyik megyénk­ben a természet és a környezet védelme is, amely a levegő, az erdők, a vizek tisztasá­gát, a környezet szépítését tekinti felada­tának. Nyugodtan mondhatjuk: a hagyo­mányok őrzése, a szép falukép megterem­tése nem ellentétes a korszerűsítés, a ké­nyelmesebb élet megteremtésének igényé­vel. Természetesen mindez nem egyszerűen szándék kérdése. Megyénk ezért az ötödik ötéves terv időszakában 5,6 milliárd forin­tot fordít a településék fejlesztésére. Fel­ismertük, hogy a falusi lakosság képzettség szerinti összetételének változása, az igé­nyek várható növekedése olyan szociális, kulturális feltételeket vet fel, amelyek csak az eddiginél jóval fejlettebb infrastruktú­ra, települési környezet alapján elégíthetők ki. Ennek megfelelően épültek a lakások, a. bölcsődei és óvodai helyek, a tantermek, a víz- és szennyvízvezetékek. A központi pénzkereteket nagymértékben egészítették ki a társadalmi munkák. Az öt évre ter­vezett 710 mijliós társadalmi munkából ed­dig már több mint félmilliárd realizálódott a községekben. Az élet, az országos és helyi tapasztala­tok szükségessé teszik, hogy a településren­dezési és -fejlesztési terveket felülvizsgál­ják. Változtatás is szükséges, melynek egyik központi kérdése kell legyen az ízléses te­lepüléskép kialakítása, a termőföld védel­me, a hagyományok ápolása, a háztáji gaz­dálkodás feltételeinek biztosítása. Tudomá­sul kell venni, hogy a falu§i települések jellegzetes funkciója a mezőgazdasági ter­melés. Ez még akkor is elsődleges tényező, ha a, falvak lakosságának jelentős hányada legalábbis főfoglalkozásként már nem a mezőgazdaságban dolgozik. A lakosság na­gyobbik része ugyanis sosem szakad ei tel­jesen a mezőgazdaságtól, mert kisebb-na- gyobb kertjeiben továbbra is termelő ma­rad. b Ügy véleró, hogy a jövő,feladatai /me­gyénkben is világosan meghatározhatóak. Nagyobb mértékben kell'figyelembe venni ' a településhálózat és a mezőgazdasági ter­melés területi sajátosságaiból adódó köve­telményeket. A mezőgazdaság üzemi köz­pontjainak elhelyezésekor az alsófokú köz­pontokat célszerű előnyben részesíteni. Eb­ből eredően szükséges megvizsgálni, mi­lyen módon lehet a VI. ötéves terv kere­tében az alsófokú központok fejlesztését elősegíteni. □ mikor Szabolcs-Szatmár megye ilyen irányú gondjait, terveit figyelembe vesszük, azt is tudni kell: 1980-tól sem áll majd nagyobb összeg a fejlesztések céljára rendelkezésre. Az országos elosztó-1 son tehát változtatni kell, gondosan figye? lembe véve azokat a javaslatokat és aján­lásokat, melyeket a két országgyűlési bi­zottság együttes ülésén a képviselők ter­jesztettek elő. A helyi szervezés, átgondolt tervezés a fő erő, tapasztalataink elemzése a javuló összhang megteremtésének előfel­tétele. Palóczy Lajosné országgyűlési képviselő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom