Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-11 / 108. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. május 11. Barátságunk pártjaink internacionalista együttműködéséből fakad Maróthy László beszéde a magyar—vietnami ifjúsági barátsági nagygyűlésen A vietnami Ho Si Minh Kommunista Ifjúsági Szövetség küldöttsége, amely Dang Quoc Baónak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjának, a Ho Si Minh Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága első titkárának vezetésével tartózkodik hazánkban, csütörtökön délelőtt Szentendrére látogatott. A vietnami vendégek délután a főváros egyik nagy múltú munkáskerületébe, Kőbányára látogattak, a Kőbányai Gyógyszerárugyárat keresték fel. A gyárlátogatás után a vendégek — a gyógyszeráru- gyár kultúrtermében — magyar—vietnami ifjúsági és barátsági nagygyűlésen vettek részt. A forró hangulatú nagygyűlést Hámori Csaba nyitotta meg, majd Földesi Jó- zsefné, a Kőbányai Gyógy- szerárugyár „Kabay József” ifjúsági Szocialista Brigádjának vezetője, a gyár egyik KISZ-alapszervezetének vezetőségi tagja kért szót. A fiatal mérnöknő felszólalásában egyebek között arról beszélt, hogy a gyár ifjúkommunistái és a vietnami fiatalok között a barátságnak és az együttműködésnek régi hagyományai vannak. Ezt követően a hazánkban tanuló vietnami diákok nevében Nguyen Thi Ngoc Lan, a budapesti nemzetközi előkészítő intézet hallgatója szólalt fel. Beszédében meleg szavakkal mondott köszönetét a sokoldalú segítségért. Ezután dr. Maróthy László emelkedett szólásra. — Nagy öröm számunkra, hogy hazánkban üdvözölhetjük a hős vietnami nép küldötteit, s itt . találkozhatunk vietnami testvérszervezetünk, a nagy forradalmár, Ho Si Minh nevét viselő ifjúsági szövetség képviselőivel — hangsúlyozta a KISZ Központi Bizottságának első titkára, majd arról szólt, hogy bár Vietnam — földrajzi értelemben — távol esik országunktól, népünk és hazánk fiataljai mégis jól ismerik Vietnam hős népének a nemzetközi imperializmus ellen vívott több évtizedes harcát és azt, hogy milyen küzdelmek árán teljesedett be Ho Si Minh álma, s jött létre az egységes Vietnam. — A magyar nép — mondotta — sokoldalú segítséget nyújtott a testvéri vietnami népnek és ebből ifjúságunk is kivette részét. A háború vészterhes éveiben szolidaritási akciók sorát szervezték a magyar fiatalok. A KISZ szállítóeszközöket, gyógyszert és vért, kerékpárokat és hírközlési berendezéseket juttatott el Vietnamba. Amikor most ismét szolidaritásunkat fejezzük ki a Vietnami Szocialista Köztársasággal, felemeljük szavunkat a maoista külpolitika ellen, és mélységesen elítéljük a Vietnam ellen indított fegyveres támadást. Szilárdan és határozottan ítéljük el, mert ez a külpolitika nagyon is messze áll a marxi— lenini alaptételektől: feladja az osztályszolidaritás és a proletár nemzetköziség elvét. Maróthy László végezetül arról beszélt, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a vietnami fiatalok kommunista ifjúsági szövetségének barátsága marxista-leninista pártjaink — az MSZMP és a VKP — internacionalista együttműködéséből fakad. Közös harcban és közös munkában ková- csolódott ez a barátság és ezért megbonthatatlan. Ez határozza meg együttműködésünk jelenét és biztató jövőjét is. Pártjaink elvi politikáját követve a világ minden fórumán együtt lépünk fel közös céljainkért: a békéért, az imperializmus, a gyarmatosítás és a fajüldözés ellen — mondotta befejezésül a KISZ KB első titkára. Ezután Dang Qüoc Bao, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Ho Si Minh Kommunista Ifjúsági Szövetség első titkára emelkedett szólásra. — A vietnami ifjúságot, a A Francia Kommunista Párt XXIII. kongresszusa csütörtökön délelőtt folytatta a szerdán, Georges Marchais főtitkár beszámolója után megkezdett általános vitát. Meleg ünneplésben részesítette a francia kommunisták tanácskozása a külföldi pár- i tok, forradalmi mozgalmak ' képviselőit, akiket Maxime Gremetz, a politikai bizottság tagja, az FKP KB külügyi osztályának vezetője üdvözölt. A kongresszus nagy figyelemmel hallgatta Joseph Sanguedolcet, Saint Etienne város kommunista polgár- mesterét, aki egyenesen arról a megbeszélésről érkezett, amelyen sokéves küzdelem után megegyezés született a város legnagyobb üzemének szanálásáról. A kommunisták, vietnami népet öröm és büszkeség tölti el a magyar nép sikerei láttán — mondotta —, s ezekre ösztönző példaként tekint saját szocialista hazájának építésében és országának védelmezése közben is. Külön öröm tölt el bennünket annak láttán, amit a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a magyar fiatalok tettek népünk forradalmi céljainak valóra váltása érdekében. A továbbiakban részletesen szólt a kínai vezetők világszerte, s így Délkelet- Ázsiában is megnyilvánuló nagyhatalmi törekvéseiről, azokról a provokációkról, amelyekkel Vietnam biztonságát és szuverenitását, a térség békéjét kívánták és kívánják aláásni. A továbbiakban részletesen szólt arról, hogy Vietnam ifjúsága és népe mélységes köszönettel tartozik a magyar népnek, ifjúságnak a sokféle módon kifejezett szolidaritásáért. — A magyar nép és ifjúság testvéri szellemtől áthatott szavai és tettei a proletár internacionalizmus ragyogó megnyilvánulásai — mutatott rá. A vietnami ifjúsági szövetség első titkára végül — Vietnam kommunista fiataljainak nevében — a magyar és a vietnami fiatalok barátságát jelképező vörös zászlót nyújtott át Maróthy Lászlónak és a gyár KlSZ-szerveze- tének. A nagygyűlés az Interna- cionálé hangjaival ért véget. a dolgozók hosszú küzdelme akadályozta meg a több ezer embert foglafkoztató gyár bezárását és a gyárban, va- lámint a bedolgozó üzemekben mintegy 8000 munkahely felszámolását. Saint Etienne városa látja vendégül pénteken az Óvári Miklós vezette magyar pártküldöttséget. A kongresszus a plenáris ülésekkel párhuzamosan bizottságokban is folytatja munkáját. Az egyik bizottság a határozat megszövegezésén, a másik a közös piaci integrációival, a június 10-i „európai” választásokkal kapcsolatos nyilatkozat megfogalmazásán dolgozik, a harmadik a szervezeti szabályzattal foglalkozik, míg a negyedik a mandátumok megvizsgálását végzi. (Folytatás az I. oldalról) Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere sajtóértekezletet tartott és azon bejelentette, hogy a hadászati fegyverrendszerek korlátozásával kapcsolatos tárgyalásokon a lényeget illetően alapvető kérdésekben elvileg megegyezés jött létre. Kijelentette továbbá, hogy a küldöttségeknek most Géniben egyrészt be kell foglalniuk a megállapodás szövegébe az elért megegyezéseket, másrészt pedig be kell fejezni néhány egyéb, másodrendű kérdés egyeztetését. A külügyminiszter az elért megegyezést kommentálva kijelentette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok most az új SALT-megállapo- dás aláírásának küszöbén áll és hogy a megállapodás a nukleáris fegyverkezési hajsza gyakorlati korlátozását jelenti. A kérdéssel kapcsolatban rövid nyilatkozatot tett James Carter, az Egyesült Államok elnöke és Harold Brown hadügyminiszter is. Kijelentették, hogy a SALT-megálla- podás pozitív szerepet tölt be a fegyverkezési hajsza korlátozásában, a nukleáris háború veszélyének csökkentésében, valamint a szovjet— amerikai kapcsolatok általános fejlesztésében. Az amerikai elnök nyilatkozatában mindazonáltal megismételte azt a kitételt, hogy feltétlenül szükség van az Egyesült Államok „erős védelmi rendszerének” fenntartására és „a NATO megszilárdítására”. Libanon a BT összehívását kérte Libanon a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte szerdán annak megakadályozására, hogy izraeli csapatok hatoltak be az ország déli részébe. — Brian Urquhart, az ENSZ- főtitkár közel-keleti ügyekkel megbízott helyettese szerdán fogadta az izraeli delegátust, s a megbizott ezután kapcsolatba lépett kormányával. Vasco Futscher Pereira, a BT elnöke, azoknak az országoknak a képviselőivel tanácskozott, amelyek kontingensekkel vesznek részt a dél-libanoni Unifil-erőkben. Az Unifil képviselőivel folytatott tárgyalások után az izraeli csapatok visszavonultak az ENSZ ellenőrzése alatt álló térségből, de az esti órákban tüzérségi támadást zúdítottak a körzetben fekvő Madzsdel Szelm településre. Az el nem kötelezett országok koordinációs irodája az ENSZ székhelyén közzétett nyilatkozatában tiltakozott az izraeli csapatok dél-libanoni támadása, a palesztin menekülttáborok bombázása és Libanon területi integritásának megsértése miatt. Tanácskozik az FKP kongresszusa NEW YORK-I LEVELÜNK Kísérleti nyíllak M artin Simonis 45 éves rendszeranalitikus, Sterling Heights-i lakos (Michigan állam) vérében a normálisnál sokkal több a mész. Ezért évente kétszer jelentkeznie kell felülvizsgálatra: az orvosok attól tartanak, hogy egyszer fehérvérűséget találnak nála. Simonist nemrégiben operálták pajzsmiriggyel. Egyáltalán sokat bajlódik az egészségével. Az elmúlt négy esztendő alatt tízszer feküdt kórházban. Egyik orvosa megpróbált a dolgok végére járni. Különösen azt nem értette, mi történt páciense vérével. — Nem röntgenezték túl sokat a fogait vagy a pajzsmirigyét? — kérdezte a doktor. A kétségbeesett Simonisnak (minden kórházi tartózkodásért átlagosan 4000 dolláros számlát kapott) ekkor jutott eszébe, hogy a fogát ugyan nem igen világították át, annál több röntgenbesugárzást kaphatott negyedszázaddal azelőtt, amikor is tizenegy tengerészgyalogos társával együtt mindössze 1600 méternyire tartózkodott egy atombombarobbantás színhelyétől. Nem tévedésből: a kísérlet végrehajtói azt állították, hogy az adott körülmények között ez ilyen távolságban veszélytelen. Éppen ezt akarták bebizo- -nyítani, amikor is a tizenkét (igaz, önként jelentkezett) katonát fél óráig hagyták egy lövészárokban a nevadai kísérleti telepen az atomtöltet felrobbantása után és csak azután szállították el őket helikopteren. A robbanás egyébként olyan erejű volt, hogy az Utah állambeli St. George városkában, a kísérlet színhelyétől több mint 230 kilométernyire is látták az „atomnap” felvillanását. Simonis a hadviseltek ügyeivel foglalkozó állami szervhez, az Egyesült Államok veterán hivatalához fordult, ám ott — saját szavai szerint — kinevették. Most kártérítésért perli a hivatalt. A részleges atomcsöndegyezményt megelőző légköri kísérletek során 1945 és 1962 között az Egyesült Államok 181 nukleáris szerkezetet robbantott fel az ország délnyugati területein, továbbá a Csendes-óceán térségében. 400 ezerre becsülik azoknak a katonáknak, valamint az atomenergia-bizottság alkalmazásában állott személyek számát, akik ezek során kisebb vagy nagyobb besugárzást kaptak. Valamennyiüknek azt mondották annak idején: amiben részt vesznek, az nem károsíthatja az egészségüket. Valójában — mint most fokozatosan kiderül — történtek közönséges balesetek is. Ennél gyakoribb, hogy az illetékesek figyelmen kívül hagyták a biológusok és az orvosok figyelmeztetéseit, elsüllyesztették az e szempontból „káros” vizsgálatok eredményét, meghamisították a sugárzó részecskéket tartalmazó esők utáni méréseket stb. S most, amikor a tudomány azt gyanítja, hogy még a kis mennyiségű sugárzás és a rák között is van összefüggés, egymás után jelentkeznek igényeikkel a károsultak. M évada, Dél-Utah, Észak-Arizona lakosai (tehát a kísérletek közelében élt, de azokban részt nem vett személyek) eddig 600 kártérítési pert indítottak az atomenergia-bizottság jogutóda, az energiaügyi minisztérium ellen. Az amerikai bíróságok azonban nem sietnek ezeket az ügyeket tárgyalni. Hiszen ha több esetben megítélik a kártérítést, újabb ezrek és tízezrek jelentkezhetnek, s mil- liárdokra perelhetik az Egyesült Államok kormányát. Vannak azonban „tiszta” ügyek is. Paul Cooper, akit ' nem sokkal egy 44 kilotonnás nukleáris robbantás után átzavartak a helyszínen, a még meleg talajú „zeroponton”, s aki ebbe két évtizeddel később belebetegedett, megnyerte a pert. Ügyéről rengeteget írtak az újságok. Cooper megkapta a kártérítést. De már nem lesz rá szüksége. Három hónappal ezelőtt meghalt fehérvérűségben. New York, 1979 május. DCuíeuír Qitoán CIPRUS: Tárgyalások küszöbén Kétéves szünet után, május 15-én ismét tárgyal egymással a ciprusi görög és török közösség vezetője: Szpi- rosz Kiprianu, a szigetország elnöke és Rauf Denktas, a ciprusi törökök vezetője Waldheim ENSZ-főtitkár rendezési javaslatáról tanácskozik majd. Ezek a száraz tények, mögöttük azonban a világpolitika szüntelen sodrása rendezgeti a sorokat. Köztudott, hogy Ciprus szigetén angol NATO-kontingens állomásozik. Ugyancsak NA- TO-körökből származik a „lehorgonyzóit anyahajó” kifejezés, amely nagyon találóan kifejezi az észak-atlanti tömb elképzeléseit Ciprus jövőjéről. A legenda szerint Aphrodite születési helyéül szolgáló, egykor virágzó turizmussal büszkélkedő szigeten újabban amerikai katonák bukkantak fel. Jelenlétük az iráni és török eseményekkel függ össze. Az amerikai stratégákat nyugtalanítja, hogy mindmáig nem tudták pótolni Iránból való kiűzetésük nyomán keletkezett veszteségeiket, Törökország ma szintén bizonytalan pont ahhoz, hogy oda helyezzék el radarbázisaikat, a Szovjetunió, a szocialista világ katonai megfigyelésére. Kézenfekvő megoldásnak tűnhet hát a méreteinél fogva különben is jobban ellenőrizhető Ciprus. Nem is haboztak, az amerikaiak máris áttelepítették az Iránban leszerelt berendezéseik egy részét, s a ciprusi angol támaszpontokról indulnak felderítő útjukra az U—2 és SR—71 típusú felderítő repülőgépek is. Az amerikai, illetve NATO- elképzelések szépséghibája, hogy Ciprus görög, illetve török közössége mindmáig nem tudott szót érteni kapcsolataik jövőjében, ez pedig állandó feszültségforrásul szolgál a NATO délkeleti szárnyán Törökország és Görögország között. Ezért az amerikaiak tavaly novemberben 18 pontos rendezési javaslattal, amolyan ciprusi Pax Americanával álltak elő. A javaslat szövetségi kormány, továbbá autonóm görög és török körzetek létrehozását és — bizonytalan, homályos megfogalmazásban — a görög ciprióták szabad visszatelepülését helyezi kilátásba a törökök által 1974-ben megszállt területekre. A közel-keleti mintához hasonlóan az amerikai rendezési javaslat nagyvonalúan „átlépi” az ENSZ Ciprusra vonatkozó határozatait, s az egész rendezést a világszervezet teljes mellőzésével képzeli el. Kurt Waldheim az idén áprilisban terjesztette az érdekeltek elé rendezési tervezetét, amelyet a görög és a ciprusi sajtó ismertetett. E tervezet legfontosabb pontjai a következők: — Kyrenia és környéke török fennhatóság alatt marad, de a törökök által megszállt, úgynevezett északi zóna többi körzeteiben biztosítják a görög menekültek számára a hazatérést, — a Karpaso-félszigeten (Ciprus északkeleti csücskében) a görög ciprióták saját ellenőrzésük alatt álló kantont alakítanak ki, — a két népközösség saját bírósági szerveket hoz létre, de ezektől függetlenül működik egy szövetségi bíróság is, — Cipruson egyetlen szenátus és egyetlen parlament működik, és ezek határozatai a görögökre és a törökökre egyaránt érvényesek, — mindkét közösség megőrzi saját rendfenntartó erőit, emellett szövetségi rendőrséget is felállítanak, — a két szövetségi államból létrehozott föderáció élén görög elnök és török alelnök áll, de mindkettőjüket a ciprusi nép választja meg. Bár a jelek szerint a ciprusiak nem egységesen reagáltak a javaslatokra, a két közösség vezetője lényegében a világszervezet főtitkárának tervezetét tekinti tárgyalási alapnak, s nem az amerikaiakét. Ciprusi testvérpártunk, az AKEL, a centrista irányvonalat követő EDEK párthoz hasonlóan elvetette az amerikai elképzeléseket, Athénban pedig még az ultrajobboldal sem tudott egyértelműen azonosulni azokkal. A törökök körében több kétkedő nyilatkozat látott napvilágot Waldheim elképzeléseivel kapcsolatban, elsősorban a saját rendfenntartó alakulatok megmaradása miatt, hiszen a törökök számszerű kisebbségben vannak Cipruson, amiből egyenesen következik, hogy nekik mindenképpen kisebb kontingenssel kell számolniuk. A tárgyalások megkezdése előtt azonban zavart okozott az a gesztus, amivel a görög ciprióták szabadon engedték börtönéből Nikolasz Szamp- szont, az 1974-es Makariosz- ellenes puccs ultrajobboldali vezéralakját (aki a Görögországgal való egyesülést akarta puccsa révén végrehajtani). Szampszont húsz évre ítélték, s most az NSZK-ba távozhatott, hogy állítólagos tüdőbetegségét gyógykezeltesse. Az 1974-es ciprusi pünkösdi király (nyolc napig nevezhette magát a szigetország elnökének) becsületszavát adta, hogy „amint meggyógyul, visszatér és folytatja büntetésének letöltését”. Ám megfigyelők kétlik, hogy ez a bizonyos ..gyógyulás” és visszatérés valaha bekövetkezik. Mindenesetre sokan úgy vélik, hogy Szampszon távoz- tával talán egy újabb akadály hárult el a tárgyalások útjából. H. P.
