Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-11 / 108. szám
1979. május 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Olcsóbban, korszerűbbet Beszélgetés Kazareczki Kálmánnal, az AGROBER vezérigazgatójával Faiskolai hiítütároló A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság gyulatanyai üzemében 47 millió forintos beruházásból faiskolai hűtőtárolót és feldolgozót épít a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat. Felvételünk a szociális épület falazásáról készült. (Elek Emil felv.) Szárnyaszegett „fecskék"? Főiskola után - pályakezdés elölt Több figyelmet a könyvtáros- és népművelőképzésre A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tervező Beruházási Vállalat (AGROBER) a múlt évi munkája eredményeivel elnyerte a kiváló címet. A legjobb kirendeltségei pedig élüzemek lettek. Az utóbbi címet nyerte el a Sza- bolcs-Szatmár -megyei AG- ROBER-Jkirendeltség is. Az élüzemavató ünnepégen részt vevő Kazareczki Kálmán vezérigazgató válaszolt munkatársunk néhány kérdésére. — Nagyvállalattá nőtt az AGROBER, már a múlt évben együtt dolgozott a korábbi ültetvénytervezőkkel, ez év elejétől pedig újabb családdal gazdagodott a vállalat, beolvadt az ÉLTERV is. Hogyan tett eleget sokrétű feladatának a nagyvállalat? — Az V. ötéves terv döntő éve volt az 1978-as esztendő. A párthatározatok messzemenő figyelembevételével és a megrendelőinkkel való jó partneri kapcsolattal tudtuk elérni eredményeinket. Csak két számot mondok, több mint 3500 tervdokumentációt készítettünk, melynek kiviteli értéke 22 milliárd forint. A munkánkat mások ítélték meg. Egyfajta minősítésnek számít, hogy ebben az ötéves tervben egymás után harmadszor nyertük el a kiváló címet. — Hogyan tudtak eleget tenni a nagy beruházási „éhségnek”? — Az igaz, hogy a mező- gazdaságban is nagy beruházási kedv volt és van. Azt is megállapíthatjuk, hogy ez nem mindig állt arányban a népgazdaság teherbíró képességével. Mi azonban a lehetőségekhez képest ellentáll- tunk a nagy nyomásnak, és partnereink egyetértésével, jó együttműködéssel mennyiségben, minőségben és határidőiben is sikerült eleget tennünk a legfontosabb .kívánalmaknak. — Az AGROBER hogyan tesz eleget annak a kívánalomnak, amelyet így fogalmazhatnánk meg, jobb minőséget olcsóbban? — Már a XI. kongresszus felhívta a figyelmünket a minőségi munka javítására, a határidőik rövidítésére, a költségtakarékos, korszerűbb tervezésre. Akkor hatékonyabb egy beruházás, ha ugyanabból az összegből határidőre több kapacitást tudunk előteremteni. Példának hoznám az egyik legköltségesebb beruházási ágazatot, a szarvasmarhatelepek építését. Mi az utóbbi években 35—40 százalékkal olcsóbban előállítható épületterveket adtunk át a megrendelőknek. Közben pedig az építőanyagok ára is szépen emelkedett. Ennek ellenére az egy tehénre jutó féröhelyköltség, mint említettem több mint egy- harmadával olcsóbb a korszerűbb istállóinkban. Jelentősen előre léptünk a juhtenyésztés terén is, itt 12 épülettervtípusból válogathatnak a megrendelők. Hasonló törekvéseink vannak .a baromfitenyésztés segítésében is. — Milyen főbb feladatok állnak az AGROBER előtt? — A gabonatárolás megoldása mellett egyre nagyobb igény van a burgonya- és zöldségtárolók építésére, de sürgős feladatként említhetném az olcsó és biztonságos műtrágyatárolók tervezését is. A megrendelők szemléletében van még visszahúzó erő, akadnak, akik cifrább, módosabb épületet szeretnének velünk megterveztetni. Egyes .kivitelezők is szívesen építenének drágább épületeket, esetleg ez a vállalatnak érdeke, de nem érdeke a népgazdaságnak. Folytatnunk kell a költségtakarékos tervezést. Ezt írja.elő számunkra az MSZMP Központi Bizottsága 1978. évi — mező- gazdaságról szóló — márciusi határozata is. Az általunk tervezett létesítmény ne csak technológiailag, műszakilag, hanem közgazdaságilag is korszerű legyen. — A vállalat vezetése, szakemberei számára milyen szemléletbeli feladatot jelölne meg a következő évekre? — Valamennyi egységünknél bővüljön a közgazdasági szemlélet. Ne csak a közgazdász, a főkönyvelő, hanem az építész, a gépész, az agrármérnök, mindenki figyelje a költségeket is a korszerűség mellett. Már most, a VI. ötéves terv előkészítése idején nyújtsanak szakembereink minél na_ gyobb segítséget megrendelő partnereinknek a helyes döntések kialakításában. Együttműködésükkel érjék el: a tervek és a kivitelezések is a lehető legrövidebb időn belül készüljenek el, hogy a tervidőszakban készült dokumentációk nyomán minél több épület és üzem léphessen termelésbe már a VI ötéves terv idején. A beruházásokban most tapasztalható bizonyos enyhülés, egy kis lélegzetvételnyi idő ahhoz, hogy a partneri kapcsolatot még magasabb szintre emeljük és közös munkánk nyomán még kamatozófoban működjenek a létesítmények — fejezte be nyilatkozatát Kazareczki Kálmán. Elérkezett a szárnypróbálgatás ideje, útra készülnek az első „fecskék”: a nyíregyházi tanárképző főiskolán négy évvel ezelőtt indult új szakok, a könyvtár és népművelés szak végzős hallgatói. Ahhoz képest, hogy hamarosan elhagyják a „fészket”, többségük meglehetősen szárnyaszegett. Ha képzeletben visszaug- runk négy évet, azt látjuk, hogy már a kezdéskor „hátrányos helyzetűek” voltak. Az új tanszékek a főiskola udvarán a „Nyárfásban”, egy kiérdemesült felvonulási épületben kaptak helyet, oktatási körülményeiket a többi tanszékével össze sem lehetett hasonlítani. Ez azóta mit sem változott. Megfelelő felszerelések, tankönyvek nélkül kezdtek, a népművelők tankönyveinek egy része azóta sem készült el. Egyik nagy gondjuk lett a szakok szerencsétlen párosítása. Erről így foglalta össze tapasztalatait Csendes János főiskolai docens, tanszékvezető. Különórák, stb. — Az ének szakosokról, a könyvtári vonalon gyakorlatilag le kellett mondani. Különórák, énekkar stb. Jó volt a biológiával kapcsolt szakpár, hiszen a könyvtáraknak szükségük van természettudományos képzettségű szakemberekre. Ezt megszüntették, s helyébe bevezették a magyart. Ami ebben különösen bosszantó: semmiféle érdemi vita nem előzte meg a döntést, csak jött az intézkedés és kész... A népművelést kezdetben orosszal is földrajzzal is kapcsolták. Második éve már csák a népművelés orosz maradt meg. Udvardi Lakos Endre főiskolai adjunktus, tanszékvezető erről így vélekedik: — Ezzel azt érjük el, hogy eleve elnőiesítjük a pályát. A mostani 24-es keretre tizennyolc hallgatót vettünk fel, ebből tizenhat nő. Az orosz miatt... Négy év napi gondjaiból csak egyet emelünk ki, ez is elég: itt van például a gyakorlati képzés. A népművelőket a megyeszékhely intézményei nem tudták fogadni. Vajon miért? Ezért kijárnak Nagykállóba, ha sikerül „elfogni” egy gépkocsit. A könyvtárosoknak jó helyet találtak, nekik meg másfajta gondjaik vannak: arra lenne szükség, hogy a meglevő igényekre alapozzák a könyvtárosok szakképzését. Elsősorban műszaki, mezőgazdasági és orvosi könyvtárakhoz kellene szakosodási lehetőséget adni. Heten maradtak Ezek után pedig íme néhány vélemény a végzősöktől, akik most szembenéznek magukkal: ki vagyok, menynyit érek, mit vállalhatok, mire leszek képes? Könyvtárosokat itt a fél ország számára oktatnak. Tizennégyen voltak induláskor, mostanra heten maradtak, köztük olyan, aki az ének révén zeneművészi pályára lép, s olyan, aki makacsul keresi azt amit eredetileg ígért ez a képzés: pedagógus lesz és könyvtáros egy személyben. — Valamikor orvosnak készültem, ezért választottam a biológia szakot. A könyvtár úgy jött hozzá. Valószínűleg a megyei kórház könyvtárában fogok dolgozni — mégiscsak „közel” az orvostudományhoz ... (Kürner Éva). — A nyírteleki napközis nevelői állás kínálkozik a legjobbnak. Egyelőre a biológia tanításáról nem is álmodhatok, hatvanan végzünk összesen, s harminc helyet hirdettek. Nem tudom, miért tanítanak, ha nincs ránk szükség! A könyvtár? Itt a négy év alatt csak egyre inkább megerősödött bennem, hogy az nem nekem való . .. (Demeter Attiláné) — Ajakon leszek iskolai könyvtáros. Ez a legszebb feladat, olyan amire eredetileg vállalkoztunk. (Hegedűs Árpádné) — A Volán Vállalat könyvtára már biztos, mint utolsó lehetőség. Hogy mit tudok leendő munkahelyemről? Semmit. Üzemi könyvtárosi képzést nem kapunk. Ha most félek is, valahol csak kell dolgozni... (Fábián Zsuzsa) Másképp képzelték — És a népművelők? Ti- zenketten kezdtek, tizen végeznek. Egyikük keserűen így fogalmazott: „Mi voltunk a kísérleti nyulak, rajtunk próbáltak ki jót. rosszat. Ez igaz. de vajon nem ez-e az ..úttörőkre” váró, mindig is szép- ségekkel-gyötrelmekkel teljes feladat? Azt mondják, azért másképp képzelték. Négy év után úgy érzik, sem a főiskola, sem a megyeszékhely nem vette észre, hogy itt népművelőket képeznek. Senki sem kérte a munkájukat. Ha meg maguktól nyüzsögni kezdtek, megkapták a figyelmeztetést: ne tévesszék össze a főiskolát a közművelődési intézményekkel. S ezek után hogyan tovább? Mit segítenek megyénkben, ahol most is 80 százalék a képesítés nélküli népművelők aránya? — Én itt maradok Szabolcsban, de egyelőre fogalmam sincs, hol. Amit hirdettek, azt képesítés nélküli is vígan ellátja. Olyan helyek vannak a pályázatban, ahová évek óta képesítés nélkülit sem kapnak. (Németh Mihály) — Elővettük a térképet, néztük, rajta van-e egyáltalán a kisközség? Mert ne kerülgessük: falura egyikünk se megy szívesen. Én például Pécsre, illetve Győrbe adtam be pályázatomat. Az egyik sikerül! (Kálmán Éva) Fantázia a peremvidéken — Hazamegyek Borsodba. Népművelő szeretnék lenni, de napközis nevelőnek kell lennem. Szerződésem volt, 28 ezer forintot kellene visszaadnom, ha mást választanék. Remélem, találok valami csoportot, amit szabad időmben vezethetek. (Oláh Ágnes) — Nyírpazonyi vagyok. A szakdolgozatom anyaga nyíregyházi téma, s a sóstóhegyi klubkönyvtár vezetését pályáztam meg. Ezekben a peremkerületi művelődési házakban van fantázia. (Szabó Erzsébet) Van, aki máris kibontakozni látja maga előtt a munkát, s van, aki mit sem tud arról, mi vár rá. A két szakon végző tizenhét hallgató közül tizennégy osztotta meg velem gondolatait. Nem a siránkozás, hanem az értelmes munka iránti vágy bennük a döntő. Többségük mégis szorongva áll a pályakezdés előtt, s ez arra figyelmeztet: jobban oda kell figyelni kezdettől végig képzésükre. Mert ki látott már szárnyaszegett madarat repülni? Baraksó Erzsébet Cs. B. Á futatom — A kerület egy fiút és két lányt kér — mondta Fehér Piroska. Elgondolkodva rágták ceruzájukat. Végül Balázs Balázs szólalt meg: — Azt hittem, az kap jutalmat, aki megérdemli. S most rájöttem, ennek még az ellenkezője sem igaz. — A többiek már ismerték a dörgést, csend volt, szobahőmérséklet. Balázs folytatta: — Mi négy fiú és egy lány nevét írtuk fel, ők dolgoztak a legjobban, számos fekvőtámaszt csináltak történelemórán, és legalább háromszáz Márka-kupakot vittek vissza. — De a kerület — mondta megint Fehér Piroska. Ha folytatnia kellett volna a mondatot, nem biztos, hogy sikerül neki. Szerencséjére, Riz Ottó közbevágott: — Nézzük a neveket, sorrendben mondom. Gusztáv, Ödön, Kobold, Abigél, Vendel. Levágjuk az első hármat, a jutalmat tehát Gusztáv, Ödön és Kobold kapják. Ilyen egyszerű. Ki jön moziba? — Na nem — mondta Fehér Piroska, és Fekete Barna egyszerre. — A kerület egy fiút és két lányt kért, te pedig három fiút mondtál. — Hát jó. Kobold helyett legyen Abigél. A Kobold úgyis elég hülyén hangzik. — De a viselője egész évben jól dolgozott! — Abigél is! — De a kerület! — Legyetek konstruktívabbak — szólalt meg Bölcs Benő. — A kerület úgy kéri, hogy a háromból kettő fizikai, egy pedig értelmiségi származású legyen. Azért fordítva, mert tavaly is fordítva volt. — Valamit nem értek — mondta Riz Ottó. — Nem mindegy, hogy valakinek honnan származik a munkakedve? Leintették. — Gondolkozz inkább! Végül úgy döntöttek, hogy a jutalmat Gusztáv, Abigél és Vendel kapják. Vércsoportjuk ugyan nem egyezett a kerület által kérttel, ám bíztak a felsőbb szervek rugalmasságában. Ugyanígy a hajszín tekintetében is voltak eltérések — a kerület két vöröset és egy kéket kért — de ezen hajfestéssel még lehetett segíteni. — Jó — mondta Bölcs Benő. — A jutalmat tehát Gusztáv, Abigél és Vendel kapja, Ödönt és Koboldot pedig eltesszük jövőre. Talán lesz olyan statisztika, melybe ők is beleférnek. Ki jön moziba? — Baj van — mondta Fehér Piroska. — Most vettem észre az előjegyzési naptáramban három nevet: Rebeka, Szilárd és Gedeon. — Kik ezek? — hördült fel Fekete Péter. — Egyiket sem ismerem. — Rebeka és Szilárd éveken át kiemelkedően dolgozott — mondta Bölcs Benő, homlokának ráncait simítgatva. Már a háború előtt is egészen kiváló munkát végeztek, de valami mindig közbejött: hol az ivararány tért el a kívánatostól, hol a szemük színe nem egyezett... — És Gedeon? — vágott közbe Riz Ottó. Csönd lett. Gedeont nem ismerte senki. Bölcs Benőnek rémlett valami... talán a Rákóczi-szabadságharc idején, mintha lett volna egy ilyen nevű egyén, akinek a jutalmat valami ok miatt nem tudták átadni... De nem szólt semmit. így azután Gedeont is megszavazták. — S mi lesz Ödönnel és Kobolddal? — kérdezte Balázs Balázs. — Ne izgulj — mondta Bölcs Benő — az ezredfordulóra ők is sorra kerülnek, az is lehet, hogy hamarabb. Reméljük, nem halnak meg addig. Föld S. Péter
