Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-29 / 123. szám

1979. május 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á jobb munka tartalékai Modellek munkaszervezésre A napokban az együttmű­ködés lehetőségeiről tanács­koztak Nyíregyházán a Ne­hézipari Minisztérium Ipar- gazdasági és Üzemszervezési Intézetének, valamint Sza- bolcs-Szatmár vállalatainak, szövetkezeteinek vezetői. A tanácskozás után beszélget­tünk dr. Tornai Józseffel, az Igüszi igazgatóhelyettesével. — Intézetük csaknem más­fél évtizede alakult. Mi a leg­fontosabb feladatuk? — Az intézet a minisztéri­um tanácsadó szerve. Külön­böző szervezési, számítás- technikai terveket dolgoz ki, s alkalmaz a vállalatok, gyá­rak közreműködésével. Igen sokoldalú a munkánk. A kü­lönböző főosztályokon, osztá­lyokon tevékenykedő félezer szakember távlati tervek, üzem- és munkaszervezéssel foglalkozó módszerek, model­lek kialakításán fáradozik, de terveket készítünk az üzem- fenntartás, az anyagmozgatás, az ösztönző rendszerek, a munkahely kialakításának jobb megszervezésére is. — Milyen gyakorlati hasz­nuk van ezeknek az új szer­vezési eljárásoknak? — Csak egyetlen példát hadd említsek. Nemrég egy angol céggel közösen új szer­ződési formát dolgoztunk ki, s alkalmaztunk a Biogálban. A munka alig 10 hónapig tar­tott, s a gyár 50 százalékos termelékenységnövekedést ért el. Persze tudjuk, minde­nütt egyformán alkalmazható módszereket, sémákat képte­lenség kidolgozni, hiszen a helyi sajátosságok sok min­dent meghatároznak. Az idén 38 témára kötöttünk szerző­dést, s ezek megvalósítása során remélhetőleg sikerül olyan módszereket is talál­nunk, amelyek általánosan elterjeszthetőkké válnak. — Önök szerint milyen ma a magyar gazdaság szervezői­nek munkája? — Finoman fogalmazva, rengeteg még a tennivaló e téren. Az országban csak né­hány évre tekinthet vissza a szervező szakemberek kép­zése, s ez az oktatás színvo­nalán is meglátszik. Nagyon sok helyen ma is úgy véle­kednek, ha valaki nem felel meg közvetlen termelésirá­nyítónak, jó lesz szervező­nek. Óriási tévedés, hiszen a világot járva látjuk, milyen eredménnyel jár egy-egy jól megszervezett folyamat. Na­pirenden van például nálunk mostanában az anyag- és készletgazdálkodás. Itt már egyre tarthatatlanabb a hely­zet, mégis máig várat magá­ra egy alapvető dolog: a készletek központi nyilván­tartása. Ezt még a különféle ágazatoknál sem találjuk meg. Pedig már van egy sereg számítógépünk, csak nem mindig élünk kellőképpen velük. Most talán javul a helyzet, hiszen az országban regionális számítógépes köz­pontokat hoznak majd létre. — Tudományos intézetük nemrég együttműködési szer­ződést kötött a szervezési és vezetési társaság szabolcsi szervezetével. Hallhatnánk erről bővebben? — Szeretnénk elérni, hogy a jól bevált szervezési mód szereink gyorsabban terjed­jenek el, ezért is örülünk a szerződésnek, ami a maga ne­mében egyedülálló. Kölcsö­nösen informáljuk egymást az ágazati tevékenység fejlő dését, problémáit, az aktuális munka- és üzemszervezést érintő kérdésekről. Előadó­kat biztosítunk a legkülönfé­lébb témákban, hogy csak néhányat említsek: új létesít­mények komplex szervezése, az üzemfenntartás, az anyag- mozgatás, a termelés szerve­zése, irányítása, számítódé pék üzemeltetése. De ha fel kérnek bennünket, szívesen vállalkozunk egy nagyobb gyár komplex szervezésének kidolgozására is. — A szerződés megkötése előtt volt-e már kapcsolatuk szabolcsi üzemmel? — Igen. A Taurus új beru­házásának úgynevezett háló­terveit mi készítettük el. S a legutóbbi információink sze­rint a munka szépen halad — Köszönöm a beszélge­tést. Balogh Géza Forrasztják a, betűket A vásárosnaményi író­gépgyárban Gulyás Magdolna a központo­sított villákra forraszt­ja fel az írógépbetűket. (Császár Csaba felv.) SZABOLCSI KIÁLLÍTÓK KÖZÖTT Egy sorban a legjobbakkal A Budapesti Nemzetközi Vásár forgatagában a pros­pektusra vadászók a Taurus Gumiipari Vállalat kiállítóte­rülete előtt a legújabb, textilradiál mezőgazdasági abroncs ismertetőjét kapják meg. A gépipari kiállításon az Ipari Szerelvény- és Gépgyár Mátészalkán gyártott univám visz- szacsapó szelepeit mutatja be egy ismertető. — Csak össze kell hasonlí­tani a régebbi szeleppel, máris látszik a különbség — magyarázza az érdeklődők­nek Szalma Attila, az ISG képviselője. — Ebből a ter­mékből tavaly csak exportra gyártottunk, idén már bel­földre is jut belőle. Sokkal kevesebb anyagot kell fel­használni a gyártáshoz, jó­val könnyebb a megmunká­lása. Textilradiál Nyíregyházáról A gumigyári kiállításon, a sajtótájékoztatón Nyíregyhá­za neve esett többször szóba. Az új típusú mezőgazdasági textilradiál abroncsokat az év második felében kezdik gyártani, a szocialista orszá­gokban elsőként. — Bemutatjuk a leendő ha­zai vásárlóknak, a külföldi érdeklődőknek, bár ettől füg­getlenül jelentős exportra számítunk az évi 210 ezer da­rabos termelésből — mondja Kopácsi Erzsébet, a Taurus kiállításának vezetője. S bemutatják az újrafutó- zott acélradiál abroncsokat is, melyekre több, mint ötvenezer kilométeres garanciát vállal­nak. Az olasz gyártmányú berendezést a közelmúltban helyezték üzembe Nyíregyhá­zán. A szerszámgépek kiállításá­nál Tisza István, . a csepeli szerszámgépgyár nyírbátori üzemének főmérnöke figyeli a külföldi kiállítók gépeit. 1. O ** reg barátom, egyik nagy könyvkiadó vál­lalatunk igazgatója, s akinek eredeti foglalkozása orvos, egyszer, tárgyalás közben, minthogy szünet nél­kül cigarettáztam, megkér­dezte : — Mondd csak, mennyit szívsz te naponta? — Általában két doboz­zal. — Nem érzed az ártalma­it? — A reggeli köhögéseken kívül nemigen. — Én hetven darabot szív­tam naponta — mondotta —, s lám, most semmit. — Csak úgy, egyből abba­hagytad? — Egyből a kiskutyának sem megy, fiam. Fokozato­san kell hozzászoktatni a szervezetet az új helyzethez. S így vagyunk minden élve­zeti cikkel. Én mindennap — pontosan feljegyeztem —, egy szivarkával szívtam ke­vesebbet ; bármilyen hely­zetbe kerültem, a saját ma­gam által előírt gyógymódot betartottam. A szervezetet, amely hozzászokott a niko­tinhoz, csak a fokozatosság elve alapján lehet becsapni. Eljött a hetvenedik nap, s ezzel az utolsó cigaretta. A hetvenegyedik napon már rá sem gondoltam a valamikori szenvedélyre. Egyáltalán. 2. Nagyapa jó korán kiment az ibrányi határba szántani. Gyönyörű tavasz volt, a fá­kon is kicsi a lomb, el lehe­tett látni a tág határban messzire. Eke elé fogta a két jószágot, megemelte a ka­lapját: Galambos Lajos: Hogyan lakói leszokni a dohányzásról? — Na, isten nevében. De előbb még rágyújtunk, hadd füstöljön a pipa, míg a ba­rázda szaporodik. A pipa megvolt, a gyújtó­szerszám megvolt, de a do­hányos zacskót sehol sem ta­lálta. Még az élelmiszeres tarisznyát is átkutatta, aho­vá persze soha nem szokott dohányt rakni; de hátha! Nem volt hátha, vizen, sza­lonnán, kenyeren kívül nem volt ott más semmi. S a határban még senki. Mint a lógó nyelvű kutya, aki árnyékot nem talál nagy nyári melegben, meghúzott két barázdát. Kimondhatat­lanul szenvedett, míg végre a másik dűlőben feltűnt egy szintén szántani készülődő ember, s innen nézve, mint­ha füstölt volna. Legyen akárki, gondolta az öreg, lesz tán annyi emberség benne, hogy ad egy pipa dohányt. A két jószágot a föld végén le­állította és sietvén sietett ama másikhoz. Közeledvén egyre nyugodtabb lett: hi­szen Fekete Samu az Ib- rányból, jó ismerős, baj már nem lehet. Odaérvén, üdvözölték egy­mást s az öreg mindjárt elő­adta nagy baját. Fekete Sa­mu nevetett, leültek a sze- kérrudra, füstöltek, beszél­gettek egy kicsit a világ sor­sáról, aztán indult ki-ki a maga dolgára. — Hanem — szólt az öreg után Fekete Samu, — vigyél még egy pipára valót, ne le­gyen gondod vele. Aztán dolgoztak egész nap békével. Ha nem is volt ele­gendő az a két pipa egész napra, a pillanatnyi ínségen sokat enyhített. De mennyit. Otthon aztán este megtalálta dohányos zacskóját annak a deszkának a szélén, amelyen a szűzdohányt vágni szokta. Mindjárt zsebre is tette, hogy másnap véle gondja ne legyen. Alvás előtt a pipáját a tornác párkányára helyez­te, hogy minden kéznél le­gyen, a reggeli induláskor. Jó korán indult ismétel­ten, kint a földön az eke elé fogta a két jószágot s ahogy a földet nézte, tudta, hogy estére végez itt a szántással, jöhet majd a krumpli veté­se. Szokása szerint meg­emelte a kalapját: — Na, isten nevében. De előbb még rágyújtunk, hadd füstöljön a pipa, míg a ba­rázda szaporodik. A dohány megvolt, a gyúj­tószerszám megvolt, de a pi­pa sehol. Még a tarisznyát is átkutatta, ahová pipát pláne soha nem szokott tenni; minden hiába. Akkor fogta a dohányos zacskót az öreg s belevágta az első, friss ba­rázdába: — Az anyátok istenit, hát ti vagytok értem, vagy én ér­tetek? S elkezdte a munkát. Alig húzott három baráz­dát, jött ám a Fekete Samu nagy sebbel-lobbal. — Ne haragudj, komám, most én jártam úgy, mint tegnap te. Otthon maradt a zacskó, kínálj meg egy pipa dohánnyal. — Nincs mondta az öreg. — Micsoda nincs? — Dohány. Fekete Samu csak nézett. Az arca veresleni kezdett, mint a jóvérű kakas taréja. — Tegnap se, ma se? — Soha többé — vélte az öreg mordan. Fekete Samuból kiszállt a vér és már sápadtan mond­ta: — Tudod, mi vagy te, ko­mám? — Mi? — Gané ember. Álltak egymással szem­ben, mintha gyilkolásra ké­szülődnének. Az öregben csitult előbb mégis a vér. Megfogta Fekete Samu kar­ját s odavezette az első friss barázda elejéhez. — Kapard meg itt a föl­det — mondta. Samu megtette. — Ott a zacskó? — Itt. — Vigyed az egészet. Mert ahogy mondtam, én soha többé. A mint hazatért este, a tornác párkányán meglátta mindjárt a pipát. Ki- sem fogta a jószá­gokat a szekérből, fogta a pipát, és a gallyvágó tőkéhez vitte. Ott a kisbaltával por­rá zúzta még a szárát is. A meglévő dohányt tűzre ve­tette. És életében soha többé rá nem gyújtott. — Ismerkedünk azzal, hogy mit tud más, s mi az, ami nálunk jobb — jegyzi meg. — A nálunk gyártott radiál fú­rógépeket már nem állítottuk ki, mert van bőven megren­delésünk belföldre és kül­földre. Az emlékező gép Szerepel viszont a csepeli szerszámgépgyár legújabb au­tomata megmunkáló sora, a gyártmányfejlesztés legfris­sebb terméke, amelynek a programozását beépített me­móriaegységgel végzik. — Nyírbátor is kap még az idén egy NC-vezérlésű gé­pet, olyat, ami a kiállításon szerepel — tájékoztat Nagy Gábor, a vállalat gyártásfej­lesztési osztályvezetője. — Nekik is lépést kell tartani azzal a fejlődéssel, ami a gépiparban van. Egy másik pavilonban a gyógyszeripar azon termékeit mutatják be, amelyek a me­zőgazdaság kemizálását se­gítik. A tiszavasvári Alkaloi­da Vegyészeti Gyár három szert vonultat fel. A Gramo- xone és a Glialka gyomirtó­kat és a Primőr levéltetű el­leni szert. Az utóbbi kettőt az Imperial Chemical Indust- ry-val, az egyik legnagyobb angol vegyipari céggel együttműködve gyártják. — Az Alkaloida a gyártásra egy teljesen független eljá­rást dolgozott ki. A vásárlók korábban Gomex néven is­merték a szert. Az ICI-vel való kapcsolat után engedé­lyezték a szernek a Gramo- xone nevet, amelyet a világ igen sok országában ismer­nek — beszél Vágó István, a Gyógyszeripari Egyesülés kép­viselője. — A nagy céggel való piaci kapcsolatok előse­gítik a termék nagyobb ará­nyú exportját. Alkalom összehasonlításra A BNV-n egymás mellett szerepelnek a külföldi és ha­zai kiállítók egy-egy iparágon belül. Alkalom ez az össze­hasonlításra, megtudni, hogy az élenjáró technikában hol tartunk. S öröm volt a BEAG kisvárdai és nyíregyházi gyá­raira gondolva olvasni a moszkvai olimpiához készült berendezések ismertetőjét: egyszerre 25 helyszínről 20 színes tv-adást és 100 rádió­adást lehet közvetíteni. Egy időben 2600 riporter dolgoz­hat. A berendezések kezelésé­hez 900 alkalmazott szüksé­ges. A BEAG által az olimpi­ára szállított berendezések értéke 600 millió forint. Az 1800 kiállító között a tu­catnyi szabolcsi üzem kis részarányt képvisel. Am az­zal, hogy a legjobb, leg­újabb termékek között sze­repelnek, egyben bizonyíta­nak is. Kalandok Évekre visszamenőleg visz- szalapozok a májusi króni­kákba. „Egy barlangász a budapesti Ferenc-barlangban négy holttestre bukkant. A fiatalok feltehetőleg eltéved­tek ...” „A Tiszában fürdött D. Ignác és D. Imre. A gyere­kek segélykiáltására helyszín­re futók a 7 éves D. Imrét ki­mentették, a 4 éves D. Ignác holtteste után a kutatás fo­lyik ...” „Két halálos áldoza­tot követeltek a vizek a hét végén. V. Béla az X-i kubik- gödörben fürdött és elme­rült ... H. Bertalan 17 éves diák felhevült testtel csó­nakból a Tiszába ugrott és.. Iszonyatos és sajnos, vár­hatóan idén is bővülő króni­ka ez. A nyár, a nyarat kós­toltató tavasz nemcsak örö­met hoz, hanem szomorú tragédiákkal is fenyeget. Vi­zekben, élő folyókban és holt­ágakban gazdag megye va­gyunk. A csábítás nagy, a helyi ismeretek olykor a ve­télkedéshez is bátorságot ad­nak. Megyénk egyik nemzet­közileg is rangot érdemlő üdülőhelye Gergelyiugornya, minden évben áldozatot szed, de elmondható ez Csenger- ben éppúgy, mint Fehérgyar­maton, Tivadarban csakúgy, mint Jándon, s folytathatnám e sort szinte a végtelenségig. Van Tiszánk, Szamosunk, Tú­runk, Krasznánk... A védelem? Üjrafestik a tiltó táblákat, motoros csóna­kok járják a vizeket, mentő­csónakok vigyázzák a stran­dokat. de van valami, amit a legszélesebb társadalmi össze­fogás sem biztosíthat: nem védhetjük meg azt, aki ma­ga sem akarja, hogy megvéd- jük. Megyénk idegenforgalma nagyot fejlődött, de még ko­rántsem ért a lehetőségei határára. Ezen a tavaszon, nyáron is sok vendéget vá­runk. Nekünk, az itthoniak­nak, a veszélyt is ismerők­nek kell példát adni a fegye­lemből. Tragikus híreket idén is kopognak majd a telexgépek, de az rajtunk is múlik, hogy hányszor. Legyünk hát gaz­dái az életnek, hogy a jókedv kínáló gazdái is lehessünk! Bartha Gábor Nyargalás mj$ícsí a vasárnap, de őri- mi ási a szabadság. A csárda kertjében népes társaság. Hat felnőtt és sok gyerek. Valójában a gyerekek csak négyen vannak, de any- nyit fészkelődnek, hogy sok­nak látszanak. Az asztalon sör. Sok sör. Kóla, ami már meleg, fagyi, ami már megolvadt. A négy gyerek csupa divatos ruhács­kában unja magát, A ha+ felnőtt beszélget. A kép egy órával később is ugyanez. Két órával később is ugyanez lenne, de az egyik kislány felmászik a kerítés korlátjára. Meginog? Nem tudni, de a következő pilla­natban már a kerítésen kí­vül van. Felpattan és felsza- badult-boldogan nyargalni kezd. Szalad, szalad, átnyar­gal ezen az óriás gyönyörű­ségen, amit néhány szál fű, bokor, és a fák jelentenek. A mama még megrémülni sem ér rá, már további három gyerek lovagolja a kerítést, a mama még visszahívni se tudja az ő egyetlenét, már négy gyerek nyargal boldo­gan, s már visszaparancsolni se lehetne őket. Utánukszaladni a felnőt­tek restek. A gyerekek se mennek messze, és a dél­utánból sincs már sok hátra. Indulnak. A mamák ször- nyülködnek, mert a gyerekek izzadtak és egy kicsit mocs­kosak is. A felnőttek rossz­kedvűek, egy kicsit elnehezí­tette őket a sör. A három gyerek még a dorgálás köz­ben is boldog. Egy gyönyörű fogócskával gazdagabbak. És a délután még szebb is lehe­tett volna, csak két-három buszmegállóval kellett volna arrább leszállni... De ezt ők nem tudják. Szegényeknek ez volt az-óriás szabadság.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom