Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-24 / 119. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG Csaronda-parti nyár A Csaronda partján nefe­lejcsek nyílnak. A tün­dérrózsa még aluszik, bimbóját növeli. Partján a vadzabban őz heverész, jöt- tünkre ugrik, s usgyi, elsza­lad. A magasban fenn héja köröz. Vajon mit lát éles sze­me a magasból? Fácáncsir­két? Vagy talán azt figyeli, hogy a vaddisznó malacát mint tereli a tisztáson át? Mert tereli, s a nagy meleg­ben egy tocsogóban meghem- peredik gyorsan. Nem fél. tudja, ilyenkor nem dörren fegyver. De elég egy hangos szó, vagy a fényképezőgép kattanása, a zajra máris fi­gyel, s csörtet, féltve kicsi­nyét, az erdő sűrűjébe. Ar­rébb nagy kopácsolás hallik. Fejsze csattog. Fát vág vala­ki? Nem. Két szorgos ember etetőt ácsol. Szemben magas­les. Erdei céllövölde lenne? Mert vad van erre bőven. Fut este a szarvas, az őz, reb­ben a sokféle madár. Csak óvatosan — intenek mostan. Vipera van az erdőben sok. És egy keréknyom mellett, ahol a nap felforrósította a földet, heverész egy. Nem túl nagy, lehet harminc centis. Megijedünk, de ő még, jói­ban fél, nyomban elcsúszik, vissza se néz. Bogársereg zümmög a levegőben. Méhek és szúnyogok rajzanak éppen. És aki bátor, s a fűbe hever­ni mer, az hatalmas labdá­nak látja a pitypang pihe- gömbjét. Hallgatjuk a csen­det. Csak madár csicsergése, harkály kopogása, csörtető állat patazaja töri meg néha. A nyári erdő éli szép életét. (Bürget Lajos—Gaál Béla) KERTÜNK EGY SZABOLCSI SZTORIT Színházi nívódíjasok Mi történt velük a színpadon, vagy a kulisszák mögött, amiről így mesélnek barátaiknak: „Ez Szabolcsban esett meg velem.” Egy sztorit kértünk a debreceni Csokonai Színház művészeitől, akik a közelmúltban a nyíregyházi színházban nyújtott magas művészi teljesítményükért nívódíjban része­sültek. Itt ismertem meg a férjem Szabó Ibolya színművésznő egy régebbi dátumot említ, 1947-et, ekkor játszott itt elő­ször. Itt ismerte meg a "fér­jét, Sáradi Zoltán színmű­vészt. Különösen az ifjúsági közönséget dicséri a művész­nő. Meghitt és otthonos a nyíregyházi színház, a közön­ség értő és figyelmes. — Sztorit? Nem éppen kel­lemes, de a közönség feled­tette a fájdalmat. A Diákbo- londítót játszottuk Nyíregy­házán, nagyon fájt a lábam. Befáslizva játszottam végig, sokan talán azt gondolták, ezt így kívánja a darab. Csak én éreztem, mennyire fáj. De a közönség elismerése feled­tette a fájdalmat. Szép sike­rünk volt. Pálinkásüveg Korcsmáros Jenő színmű­vész is először a közönségről szól: szívesen játszik Nyír­egyházán, az előadás minden percében érzi, együtt van a közönség és a színész. — Volt egy humoros eset — emlékszik a „Félbehagyott nők” című zenés bohózatra. — Részeges festőt játszottam a darabban. Egy alkalommal sehogyan sem engedelmeske­dett a mikrofon huzalja. Hiába erőltettem, a végén ráncigáltam, megakadt a ze­nekari árokban. Egyszer az­tán nagyot rántottam rajta, és kitört a nevetés. A zenész­kollégák ugyanis heccből egy pálinkásüveget erősítettek a huzal végére. A közönség pe­dig azt hitte, ez is így van a darabban. Két „atyai" mondat Virágos Mihály operaéne­kesnek több emlékezetes epizódja fűződik a nyíregy­házi színházhoz. A mostani színházépület megnyitásakor ő játszotta az ünnepi nyitó előadóéban, a Bánk bánban Tiborcot. Azóta több opera- előadás szereplője, s nagyon büszke rá, hogy egyetlen na­pig sem volt táppénzen. Szto­ri helyett egy tévhitet szeret­ne eloszlatni... — Mindig jégbehűtött ita­lokat fogyasztok és soha nem volt baj a torkommal. Bízom benne, hogy ezután is így lesz és még sokat énekelhe­tek a nyíregyházi közönség­nek, akik között sok barátom van ... Besenyei Zsófia színmű­vésznő is sok kellemes estét szerzett játékával a nyíregy­házi közönségnek. Vajon előny vagy hátrány egy nagynevű művész „gyerme­keként” játszani? — Inkább hátrány — mondja, majdnem szó szerint idézzük a művésznőt, de a lényege: mintha többet vár­nának tőle a kollégák — s talán a közönség is —, mert a nagy Besenyei lánya. Pedig ő önmaga akar lenni. Vajon mit szól a kritikus atya, ha a színpadon látja? — Az egyik előadáson nem tudtam, hogy ott van a kö­zönség soraiban. A nevetését ismertem meg. Ettől kezdve nagyon zavartan, lámpaláza- san játszottam. Két mondat nála elég és gondolkozhat az ember... Nekik szólt a taps Mohos Nagy Éva operaéne­kes úgy vélekedik, azért sze­ret a nyíregyházi színházban Új autóbusz-menetrend május 27-től Több járat a peremkerületekbe Szerte az országban, s így természetesen Szabolcs-Szat- márban is új autóbusz-me­netrend lép életbe május 27- től. Mi jellemzi az újat s mi­lyen jelentős változásokat hoz a tömegközlekedésben? — kérdeztük Szabó Józseftől, a Volán 5-ös számú Vállalata személyforgalmi főnökségé­nek vezetőjétől: — A nyíregyházi tömeg- közlekedés menetrendjének összeállításánál elsősorban a városszéli, peremkerületek­nek jobb és hatékonyabb közlekedésbe való bekapcso­lására ügyeltünk. Ennek ér­dekében ezentúl több járat indul naponta a 2-es, a 4-es, az 5-ös, a 6-os, a 9/a és a 9/m vonalain s gyarapodik a 15-ös járat is. Természetesen mindezért — hiszen autó­buszparkunk jelenleg nem bővült — lesznek olyan vo­nalak, ahol ritkábban indul­nak ' a gépkocsik. Ez persze nem a csúcsidőszakokban je­lentkezik majd. Munkaidő kezdete előtt és után a meg­lévő vonalainkon egyetlen egy járattal sem lesz keve­sebb! Nyírbátorba hív a Nyírbá­tori Városi Tanács, s a Ma­gyar Történelmi Társulat meghívója. Az 1979. június 8-án kezdődő tudományos konferencia témája Szende Pál. A születésének" 100. évfor­dulója alkalmából rendezett konferencián — többek kö­zött — előadás hangzik el a polgári értelmiség e jelesé­nek történelemszemléletéről, munkásmozgalomhoz fűződő kapcsolatáról, s az 1918-as polgári forradalomban betöl­tött szerepéről. Az előadók közt szerepel dr. Hanák Péter, a Magyar Történelmi Társulat alelnö- ke, Hajdú Tibor, állami-dí­jas történész. A bevezető előadást Szende Pál, a radi­fellépni, mert itt érik be a szerepe, itt csiszolódik, töké­letesedik és a közönség figye­lő, okos csenddel jutalmazza a játékát. — A Pillangókisasszonyban játszottam az egyik alkalom­mal, többször is rosszullét fogott el, alig vártam a szü­netet. A közönség persze nem tudhatott meg semmit abból, hogy gyereket vártam, terhes voltam. A Pillangókis­asszony nagyáriája után ro­hantam az öltözőbe, a mos­dóba ... Nagy Lászlóné Nagy Ibolya A csökkenés a délelőtti napszakot érinti majd. Utas­számlálással, tudományos vizsgálatokkal ugyanis bebi­zonyítható, hogy rendkívül alacsony ezen időben több járat kihasználtsága. Meg­próbálkozunk egyes gépko­csitípusok átcsoportosításá­val is. Például napközben a 12-es járaton csuklósok he­lyett szóló Ikarusok bonyo­lítják majd le a forgalmat. Változást jelent — mondta el a Volán osztályvezetője —, hogy megváltozik a 6-os autóbusz végállomása. A já­ratok a járási hivatal helyett május 27-től a vasútállomás­ról indulnak majd s ugyan­innen közlekedik majd a 16- os járat a éli ipartelepig. Az esztendő végéig várha­tó fejlesztésekből egy gépko­csit Fehérgyarmat elővárosi közlekedésének javítása vé­gett állítanak majd forga­lomba, egyet pedig — ha ad­dig a megfelelő út is elké­szül — a Ságvári-telep be­kapcsolására szánnak majd. (kalenda) kális reformer címmel Szabó Géza, a nyíregyházi tanár­képző főiskola adjunktusa tartja. Az 1879-ben született Szen­de Pál — az 1918-as Károlyi­kormány pénzügyminisztere — pályája Nyírbátorból in­dult. Ott van 1901-ben a Tár­sadalomtudományi Társaság megalapítói között, melynek későbbi vezetője Jászi Oszkár lesz. Programjukban az álta­lános választójog megszerzé­se, földreform, adóreform, a vámkérdés megoldása szere­pel. Személyes szálak fűzték Adyhoz. ö is részes a költő „felfedezésében”, s érdemei vannak Ady népszerűsítésé­ben is. S egy érdekesség: 1907-ben készített Werbőczy című tanulmányának hatásá­ra születik meg Ady Ülj tör­vényt Werbőczy című költe­ménye, melyet a költő Szen­dének ajánl. Az 1919-ben emigrációba kényszerülő tudós-politikus, előbb Bécsben, majd Prágá­ban, Brüsszelben él. 1935-ben halt meg Romániában. Hattyú­pár N em tudom, ki ho­gyan van vele, de én nagyon örültem a hírnek: van már haty- tyúnk, ott úszkálnak a sóstói tó vizén. Tatáról vásárolta a Szavicsav, egy gúnárt és egy tojót, hogy utódokról is gon­doskodhassanak, ha ne­tán kedvük szottyan. Évégből épült nekik a ház, amelybe — ha előbb egy kicsit vonakodva is — beköltöztek, fészket csináltak, egyszóval — ahogy mondták akkor — „kezdenek gyanúsan vi­selkedni. Idestova egy hónapja már ennek. A változás legfeljebb annyi, hogy a házikó közelébe merész­kedő vadkacsákat a hattyúpár erélyesen el­hessegeti. Aztán úsznak egy nagyot, sétálnak a parton, s láthatóan örülnek a bámészkodó embereknek. Egyszóval, mintha elkényelmesed- tek volna. No, persze: van berendezett lakás és napi rendszeres étkezés, a csemegét jelentő árpa­darából, no meg ami ép­pen jólesik — a tóból. Talán sok is a jóból. Mert valamelyik nap hajnalok hajnalán hol láttam őket? Ott ültek a parton, tisztes távolság­ban a házikótól és egy­mástól. Az egyik éppen tollászkodott, a másik — talán éppen a gúnár — unottan bámulta a vizet. Hát így állunk. A fészek meg? Üres! Hiába is le- sik-várják mindennap a nagy eseményt a gondo­zók, nincs abban egy ici- ke-picike hattyútojás sem ... Hogy mikor lesz? Ki tudja? A hattyú — így mondják — békés ter­mészetű madár. Nem il­lik kérdésekkel zavarni. tá. Üzleti reklám Egy ausztráliai sportcikke­ket gyártó cég a termékei iránti nagyobb kereslet ér­dekében a következő felirat­tal nyomtatott plakátot: „Le­gyen könnyűbúvár! Csak a tenger mélyén van bizton­ságban a kellemetlen láto­gatóktól és a terhes telefon- beszélgetésektől !” Csendes Csaba Légyirtó a pálinkásüvegben Börtön viccért Pályája Nyírbátorból indult Tudományos konferencia Szende Pálról maszkmester, színházi fod­rász, neve keveset mond a közönségnek. Ö a kulisszák mögöttiek egyike, akinek azért sok köze van a siker­hez. Vannak olyan darabok, mint a Régi módi történet, amikor gyakran öregednek, változnak a szereplők, a fé­sűt le sem tudja tenni. Egy hónapban 300 munkaórát tölt a színfalak mögött, nincs es­te, ünnepnap... — Büszke vagyok az egyik újításomra, amit a nyíregy­házi előadásokon is kipróbál­tunk. Nylonharisnyából olyan kopaszparókát készítettem, amit ha most föltennék, ma­ga sem ismerné meg ilyen közelről sem, hogy nem ere­deti ... Nekik szólt a taps a leg­utóbbi színházi évadban. Páll Géza Tréfának indult a dolog, de majdnem emberéletet kö­vetelt. Pintye Mihály és Duszka József, a nyíregyházi húsipari vállalat élőállat- felhajtói munkatársaikkal igen jó viszonyban voltak, különösen fizetési napokon. Tudták mindketten, hogy B. György sem veti meg’az italt és ez adta az ötletet, hogy megvicceljék egy kis „cse­resznyepálinkával”. Duszka József a raktáros­tól szerzett egy fél liter Fiiból nevű légyírtó szert, amit egy cseresznyepálinkás üvegbe öntött. Pintye Mihály amikor észrevette a közelben dolgozó B. Györgyöt, megkérdezte tőle, hogy iszik-e egy kis pá­linkát? B. György először szabadkozott, de mikor Pin­tye biztatta, hogy már ők is ittak, elvette az üveget és meghúzta. Amikor visszaadta az üve­get, megkérdezte, hogy nem méreg-e, mivel érezte, hogy szája azonnal duzzadni kezd. Pintye megnyugtatta és is­mét odanyújtotta az üveget, B. György ismét belekortyolt, de rövid idő múlva rosszul lett. Orvos, majd mentő ér­kezett és B. Györgyöt életve­szélyes állapotban szállítot­ták kórházba, ahonnan 8 na­pi kórházi kezelés után tért haza, de még sokáig táppén­zes állományban volt. A bíró­ság előtt mindkét vádlott az­zal védekezett, hogy viccnek szánták és nem gondolták, hogy súlyosabb következmé­nyei is lehetnek. A bíróság megállapította, hogy a Fiiból mérgező és em­beri élet kioltására is alkal­mas, s a felelőtlenség B. György életébe is kerülhetett volna. A viccért Pintye Mi­hályt 6 hónapi, míg Duszka Józsefet 4 hónapi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Az ítélet még nem jogerős. (m. f.) 197«^'jus 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom