Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-19 / 115. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. május 19. KOMMENTÁR Gyilkosság a kávéházban Megdöbbentő terrortáma­dás Ankarában: fegyveresek behatoltak egy kávéházba, s hat fiatalt a helyszínen agyonlőttek. A legfrissebb török dráma számunkra kis­sé érthetetlen, egyszersmind iszonytató. Törökországban, ott, ahol a „szürke farkasok”, az újfasiszta gyilkos bandák garázdálkodnak, már csupán egy hír a sok közül. Bülent Ecevit kormányfő­nek azonban nemcsak emiatt súlyosbodnak a gondjai. Az ország gazdasági helyzete válságosra fordult. Hetven százalék körüli az infláció, a munkanélküliség már a fel­nőtt lakosság húsz százalékát sújtja. Az ipari üzemek tel­jesítménye katasztrofálisan alacsony, s a központi bank devizakészlete rohamosan apad. Az alapvető élelmisze­rekért, cigarettáért és más létszükségleti cikkekért kí­gyóznak a hosszú sorok. Törökország stratégiai fon­tossága az iráni események kapcsán megnőtt. Ecevit ed­dig következetesen képviselte azt a politikai irányvonalat, hogy a szomszédos Szovjet­unióval korrekt, jó kapcsola­tokat ápolva egyengesse ha­zája érdekeit a tőkés orszá­gok közösségében, nem utol­sósorban a NATO-ban. Ren­deződtek Ankara és Washing­ton kapcsolatai, bár gazdasá­gilag ebből a törökök eddig nem sok hasznot húztak. Most a török külügymi­niszter Japánban tárgyal. El­sősorban arról a segítségről folytat eszmecserét, amelyet a szigetország Ankarának - nyújtana. Tokiói lapok a gaz­dasági együttműködési és fej­lesztési szervezet (OECD) Tö­rökországnak nyújtandó se­gélyét 5—600 millió dollárra becsülik, amelyből 47—50 milliót Japán szavazna meg. Tavaly már 60 millió dollár segélyt nyújtott Tokió a gaz­dasági ba jókkal küszködő Ankarának. A belső feszültség minden­képpen nehezíti Ecevit dől-, gát. Törökországban rendkí­vül komoly erőt képvisel a hadsereg. A tábornokok egye­lőre lábhoz tett fegyverrel fi­gyelik az eseményeket. Kér­dés, hogy a gazdasági bajok, a terrorhullám és a kisebbsé­gek ellenségeskedése köze­pette meddig tart a türelmük. Gy. D. Befejeződtek a szovjet— jugoszláv tárgyalások Pénteken Moszkvában folytatódtak, s befejeződtek a legfelsőbb szintű szovjet— jugoszláv tárgyalásoik. Leo­néid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének elnöke mellett szovjet részről a tárgyalásokon And­rej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter és Konsz- tantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára vett részt. Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elnöke kíséretében, volt Sztárre Do- lanc, a JKSZ KB elnökségé­nek tagja és Joszip Vrho­vec, a JSZSZK külügymi­nisztere. A tárgyalások során alá­húzták, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia szilárdan ál­lást foglal az enyhülés fo­lyamatának elmélyítése mel­lett, amellett, hogy ez a fo­lyamat a világ minden kör­zetére kiterjedjen. Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke, a JSZSZK elnöke meghívta Leonyid Brezsnye- vet, az SZKP KB főtitkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnö­két, hogy tegyen hivatalos baráti látogatást Jugoszlá­viában. A meghívást a szov­jet fél megelégedéssel elfo­gadta. Fidel Castro Mexikóban A mexikói Cozumelben megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Fidel Castro ku­bai és Jósé Lopez Portillo mexikói elnök között. A ku­bai államfő csütörtökön ér­kezett kétnapos látogatásra Mexikóba. Jósé Lopez Portillo csü­törtökön este vacsorát adott vendége tiszteletére. Fidel Castro pohárköszöntőjében hangsúlyozta: Kuba teljes mértékben támogatja a me­xikói elnöknek azt a tervét, hogy az ENSZ szervezésében nemzetközi energiaügyi kon­ferenciát tartsanak. Fidel Castro elismerően szólt Mexikó olajpolitikájá­ról, kiemelve, hogy olajipará­nak fejlesztését Mexikó nem az észak-amerikai olajszük­ségleteknek rendeli alá, ha­nem az új nemzetközi gazda­sági rend létrehozásának szolgálatába állítja. (Folytatás az 1. oldalról) jelentették a levegőből az adatokat a tüzérségnek. A lövegek nagy erejű tűz- támogatásával vízre szálltak az első kétéltű páncélozott harci járművek. Az úszó harces2iközök menet közben nyitottak tüzet az „ellenség­re” a vadászrepülők oltal­ma alatt. Ugyancsak megin­dultak az önjáró kompok, fedélzetükön egy-egy harc­kocsival. Az erőteljes, lendü­letes támadás lehetővé tette, hogy a hídépítők is hozzá­lássanak munkájukhoz. A gyakorlat végeztével a kormány elnöke találkozott a feladatukat teljesítő kato­nákkal. Elismeréssel szólt a derekas helytállásról. A gyors, pontos, fegyelmezett akciójukról. Sok sikert kí­vánt további feladataik vég­rehajtásához, munkájukhoz. A katonák megköszönve a jókívánságokat jelképes ajándékot adtak át Lázár Györgynek. A Varsói Szerződés tagál­lamainak a Pajzs ’79 had­gyakorlat alkalmából ha­zánkban tartózkodó honvé­delmi miniszterei és az álta­luk vezetett küldöttségek tagjai, valamint a Varsói Szerződés tagállamai egye­sített fegyveres erőinek, fő- parancsnoka és törzsének főnöke pénteken a Hősök te­rén megkoszorúzták a ma­gyar hősök emlékművét. A hadgyakorlat alkalmából hazánkban tartózkodó hon­védelmi miniszterek és az általuk vezetett küldöttségek tagjai, valamint a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erőinek főpa­rancsnoka és törzsének fő­nöke pénteken megkoszo­rúzták a Gellérthegyen a fel- szabadulási emlékművet is. TELEX MOSZKVA Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottsága és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának meghívásá­ra a közeli napokban ba­ráti látogatásra Csehszlo­vákiába utazik Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB PB tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának el­nöke. NICOSIA Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár elnökletével pénteken délelőtt megkezdte tanácsko­zását Szpirosz Kiprianu cip­rusi köztársasági elnök és Rauf Denktas, a szigetország török közösségének vezetője. A két népcsoport között két évvel ezelőtt szakadtak meg a közvetlen tárgyalások. A ta­nácskozást semleges terüle­ten, az ,ENSZ ciprusi béke­fenntartó erőinek Nicosia melletti főhadiszállásán tart­ják. WASHINGTON Szombaton Pekingbe uta­zik az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA 13 tagú kül­döttsége, hogy a Kína szá­mára felállítandó amerikai műholdas távközlési rend­szerről tárgyaljon. A delegá­ció élén Robert Frosch, a NASA vezetője áll, tagjai között vannak a nemzetbiz­tonsági tanács munkatársai is. A két ország Teng Hsziao- ping kínai miniszterelnök­helyettes idei washingtoni látogatása idején állapodott meg az űrkutatási együttmű­ködésben. ISLAMABAD Asghar Khan, a Pakisztáni Tehriki—Isztikal Párt elnö­ke határozottan elítélte azt a jelenséget, hogy bizonyos or­szágok Pakisztánt a szomszé­dos államokban lezajló tár­sadalmi változások elleni harc színterévé akarják vál­toztatni. Asghar Khan bírálta a pa­kisztáni kormány bel- és kül­politikáját, s kijelentette, hogy ez Pakisztán nemzet­közi tekintélyének romlását eredményezte. A világűrbe vezetű út kezdete A Gagarin űrhajósképző központot 1960-ban hozták létre, a Moszk­va melletti Csillagvárosban. Rendelkezik itudományos la­boratóriumokkal és gyakorló készülékekkel jól képzett tu­dósokkal, mérnökökkel, mód­szertani szakemberekkel, pi­lótaképzőkkel. Hogyan is megy végbe a gyakorlatban? Az első szakaszban minden űrhajós számára közös prog­ram szerint folyik az okta­tás. Az űrhajósok megszer­zik az űrhajózás alapjaira vonatkozó ismereteket, ta­nulmányozzák az alapvető embervezette űrhajótípuso­kat. Egyidejűleg általános fizikai és speciális orvosi­biológiai felkészítés is folyik. A tapasztalatok azit mu­tatják, hogy az űrhajós fizi­kai felkészültsége fontos té­nyező a repülési program si­keres végrehajtása szem­pontjából Minden egyes űr­repülés abszolút konkrét fel­adatot állít a résztvevők elé. Ebből kiindulva épül fel töb­bek között a fizikai felkészí­tés, hogy az űrhajósok — sportnyélven szólva — csúcs­formába kerüljenek a start idejére. De még a legintenzívebb fizikai felkészítés sem tud­ja megóvni őket a súlytalan­ság okozta löbegés kezdetén a kellemetlen érzetektől. Gregorij Grecsko űrhajós, a Szovjetunió kétszeres hőse, miután visszatért a 96 na­pig tartó űrútjáról, így be­szélt erről: — Csak a televízió képer­nyőjén tűnik úgy, hogy az űrhajósok nyugodtan ülnek a foteljeikben, vagy úszkál­nak az űrhajóban, s csakis az a dolguk, hogy a nézőket „szórakoztassák”. Nézzék csak milyen könnyű zsong­lőrködnie a ceruzával, vagy bukfencet vetni a súlytalan­ság állapotában. Csakhogy ez a könnyedség csalóka. A súlytalanság mindenekelőtt súlyosságával hat az ember­re, amely a fejünkre nehe­zedik. Csakúgy kalapál a halántékunk, mintha á fe­jünkön állnánk. Az ember állandóan igyekszik vala­hogy „lábra állni”. De ezek­kel a kellemetlenségekkel nincs lehetőség sokat törőd­ni, dolgozni kell. Szerencsé­re általában csák a repülés első napjaiban fordulnak elő ilyen dolgok. A második szakaszban a legénység együtt készül fel a küszöbönálló űrrepülés konkrét feladataira. E prog­ram közös a kijelölt és a tartalék legénység számára. A második szakasz fő fel­adata áz űrhajó vagy űrál­lomás tanulmányozása, a fe­délzeti rendszerek összetéte­lének és működésének, a tudományos felszerelésnek az űrrepülés programjának a megismerése, a legénység és az irányító személyzet együttműködési módjainak a kidolgozása stb A szocialista országok űr­hajósjelöltjei a nyelvtanu­lással kezdték a közös mun­kát. Alaposan el kell sajátí­taniuk a szakkifejezéseket. Itt egy adott szó csak egyet­len fogalmat: tárgyat, jelen­séget, műveletet jelöl. Más, akár közelálló jelentőségű szavak használata is tilos, mivel hibákhoz vezethet. Bizonyos tapasztalat már a Szojuz—Apolló közös szov­jet—amerikai űrrepülési program kapcsán is kiala­kult. Most az Interkozmosz 'keretén belül, ez a tapaszta­lat mélyül és bővül. Az űrhajósképzés alapjai és elvei évek során alakul­tak ki. A képzés egyébként szovjet és nemzetközi le­génység esetében is azonos séma szerint folyik. A repü­lési gyakorlatok és ejtőer­nyős ugrások például elen­gedhetetlenek. Ezek képes­séget fejlesztenék ki a tér­ben való tájékozódásra, vá­ratlanul megváltozott hely­zetben is képessé teszik az űrhajósokat a gyors döntésre. A szovjet űrhajósok általá­nos felkészítése két évig tart. A szocialista országok űrha­jósainak kiképzéséhez is legalább ennyi idő szüksé­ges. Mivel azonban az űrre­pülés során nekik kevesebb dolguk van az űrhajó és az űrállomás irányításéval, több idejük jut a kísérletek gon­dosabb, részletesebb, tudo­mányos program szerinti előkészítésre. A tapasztalat azt bizonyít­ja, hogy ez a megoldás igen hatásos. Vladimír Remek csehszlovák űrhajós lengyel kollégája Miroslaw Her- masziewszlki, valamint az NDK-lbeli Sigmund Jehn és a bolgár Georgij Ivanov ha­sonló módszerrel készült fel. Meg kell mondani, hogy felkészülésük során szorgal­masan dolgoztak, munka­napjuk rendszerint napi 10—12 órás volt, ami meg is hozta az eredményét, mert űrrepüléseik bizonyították, hogy alaposan elsajátították az űrhajós szakmát. Befejezésihez közeledik a magyar, a kubai, a mongol, és a román űrhajósjelöltek felkészítése. Egyesek a kozmoszbeli utakat romantikusnak neve­zik. De a kiképzést aligha nevezhetjük romantikusnak. Éveken át kísérlet kísérle­tet követ. Az elméleti gya­korlatok fárasztják az agyat, a tornaszerek sokszor pró­bára teszik az izmokat. De az űrhajósjelölteknek mindent végig kell csinálniuk, ki kell bírniuk a nagy cél érdeké­ben. Rudolf Kobal A „hölgy“ születésnapja N incs a világon még egy turisztikai látványosság, amelynek akkora sikere lenne, mint a párizsi Eiffel-toronynak. Mivel a francia nyelv szabá­lyai szerint a torony (la tour) nőnemű szó, a franciák nemes egyszerűséggel „hölgynek” vagy „vasasszony­nak” nevezik, ezért gyakran hallhatjuk azt a megjegy­zést, hogy a torony a „világ legnagyobb sikert elért asszonya.” Erről a sikerről mostanában a szokásosnál is több szó esett, mert a torony ezekben a napokban töltötte be kilencvenedik születésnapját. A „vasasszony” magas kora ellenére egyáltalán nem veszít hódolóinak soka­ságából. Ellenkezőleg. Születésének első évében, 1889- ben 1,9 millió csodálója akadt. Ez akkor világrekord­nak számított. Ez különösen nagy örömet és kasszasi­kert hozott a torony tervezőjének, építésvezetőjének és az építés fő vállalkozójának, Gustave Eifellnek. Az 1889-es párizsi világkiállítás alkalmára épült torony­nak ugyanis igen sok ellenzője volt. Emiatt az építés költségeit is Gustave Eiffel kellett, hogy vállalja. A csaknem csődbe jutott tervező-építő, akinek 20 évre átengedték a torony üzemeltetését, hogy így szerezhes­se vissza a pénzét, ha tudja, már az első évben vissza­kapta befektetésének háromnegyed részét. Az azóta eltelt 90 év alatt több mint 70 millió lá­togatója volt a toronynak. A látogatók száma tavaly ér­te el a rekordot, amikor is 3 430 886 turista ment fel a torony első, második vagy harmadik emeletére. Azok a szerencsés olvasók, akik a 70 millió látogató közé so­rolhatják magukat, tudják, hogy milyen nagyszerű ki­látás nyílik a toronyból Párizsra. Aki pedig — drágább viteldíjért — felliftezik a harmadik emeletre, még spe­ciális postabélyegzővel ellátott képeslapot is küldhet ismerőseinek. A torony fennállása során már többször életve­szélybe került. Mint említettük, már születése se volt könnyű, mert sokan ellenezték építését. Mikor pedig 1909-ben lejárt az Eiffellel kötött 20 éves szerződés, a város vezetői, irodalmi és művészeti nagyságai közül is sokan követelték a torony lebontását. Az akkor évekig tartó vitának két eseménye vetett véget. Az egyik: egy Gustave Ferrié nevű katonatiszt javasolta, hasznosítsák a tornyot, mint kitűnő adó-vevő antennát. Ennek ki­próbálása során sikerült fogniuk egy rádióüzenetet, aminek segítségével leleplezték a híres kémnőt, Mata Harit. A második életmentő esemény pedig az első vi­lágháború idején történt, mikor is több olyan táviratot, rádióüzenetet fogtak el, amelyek, a német hadsereg kü­lönböző támadási terveit tartalmazták. A torony így megmenekült, mert bebizonyosodott, hogy nemcsak tu­risztikai, hanem katonai értéke is nagy. A második világháború alatt újabb reális veszély fenyegette a tornyot: Hitler megparancsolta, rombolják le az Eiffel-tornyot. A tervet szerencsére nem sikerült végrehajtani. A háború idején, amikor Párizs német megszállás alá került, Hitler is járt a toronyban, de nem liften, mint a turisták. Párizs megszállásakor ugyanis a hidraulikus lift titokzatos körülmények kö­zött elromlott és nem akadt szakember, aki megjavítot­ta volna. Párizs felszabadulásának másnapján jelent­kezett egy szerelő és egy csavarhúzó segítségével újra beindította az 1889 óta — még ma is — működő liftet. A 90 év azonban nem kevés még egy „vasasszony” életében sem. Hiába ölt — a tervező utasítása szerint — minden hét évben új ruhát, amihez 35—40 tonna festéket használnak fel. Minden évben új panaszok jönnek, hogy hol itt fáj, hol ott fáj. A több mint 18 ezer darabból és 1 050 846 szegecsből összerakott torony mind több javításra, alkatrészcserére szorul. Ki kellene cse­rélni a harmadik szintig vezető 1710 lépcső egyharma- dát, modern lifttel kellene kicserélni a jó öreg régit. Ez nagy költség, ezért ismét akadnak, akik megkon­gatják a vészharangot s a nagy költségek elkerülése végett ismét a torony halálát követelik. Ezek érvelnek azzal, hogy mivel a 320 méter és 75 centis torony a téli hidegben 6 centiméterrel összehúzódik és az erős szél­ben a korábbinál jobban — 15—20 centimétert — ki­leng, mind nagyobb veszélyt jelent a látogatókra és a környezetére is. A fokozódó veszély és a növekvő fenn­tartási költségek miatt tehát ismét halált követelnek a 90 éves toronyra. A z Eiffel-torony azonban már rég Párizs szimbó­lumává és a turisták szerelmévé vált. Ezek ta­lán elegendő érvek lesznek a csupán gazdasági szempontok szerint -ismét halált kiabálók tervei ellen és a világ, a századik évfordulóján is -ragaszkodással és szeretettel köszöntheti majd a megifjodott Eiffel-tor­nyot. JC&tuííLi cJiioríjn. Waldheim ENSZ-főtitkár részvételével Nicosiában megkez­dődtek a ciprusi görög és török közösség képviselőinek tárgyalásai. A képen balra Szpirosz Kiprianu, középen Kurt Waldheim, jobbra Rauf Denktas. (Kelet-Magyarország telefotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom