Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-04 / 102. szám

1979. május 4.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Vélemény

E

gyik üzemünk első számú gazdasági vezetője megsértődött, mert a róla készült írásos fényképet 8 kissé fésületlennek találta. Azért háborodott, mert a fogalmazás, úgymond nyers, sarkos. Kétségtelen, őszinte volt és nyílt. Jellemezte az igazgató vezetési stílusát és módszerét. A nyíregyházi papírgyárban viszont az igazgató megköszönte a segítséget, úgy ítélte meg, a szakszervezeti bizottság reálisan értékelte munkáját.

A szakszervezeti bizottságok is tapogatóznak még. Bizonytalanok e jogkor helyes gyakorlásában; nincs tapasztalatuk, ezért bátortalanok. Zavarja őket az, mit szól majd a gazdasági vezető és helyettesei, ha a róluk évenként készülő vélemények csakis az objektív valóságot tárják fel? Igyekeznek úgy véleményt készíteni, hogy ne sértődjenek meg, ugyanakkor viszont elhallgatni sem szeretnék a hibákat.

Az SZMT elnöksége legutóbbi ülésén megállapította: „Üjszerű feladatot jelent a gazdasági vezetők éves munkájának véleményezése. Bátortalanság, bizonytalanság tapasztalható, előfordul az is, hogy a véleményezés elmarad az szb részéről.” Ennek különböző okai lehetnek. Sokat árthat a sértődöttség is, a vezetők szubjektív megítélése is. Ezek az írásban elkészült vélemények akkor hasznosak, ha segítséget adnak a gazdasági vezetőknek munkastílusuk és módszerük tökéletesítéséhez, ha elmélyítik a jó partneri kapcsolatot minden szinten, ha elősegítik az ■ üzemi demokrácia érvényesüléséi, mélyülését.

Tapasztalatok bizonyítják: vállalataink, gyáregységeink szakszervezeti bizottságainak túlnyomó többsége reális véleményeket készített a gazdasági vezetők múlt évi munkájának értékeléséről. Ezeket elfogadták. így történt ez a MÁV záhonyi vontatási főnökségnél is, ahol a nyílt, őszinte hangvételű bírálatot köszönettel fogadták. Kétségtelen, hogy az írásban elkészült vélemények nem tökéletesek, egyik helyen óvatoskodás, a másik helyen túlzások találhatók bennük. Egy azonban biztos: jó akarattal készültek, közelítenek a valósághoz, igyekeznek konkrét segítséget nyújtani a gazdasági vezetőknek. Néhány igazgató azonban ennek ellenére is tekintélyét félti az szb véleményezési jogának érvényesülésétől. Ügy véli, az egy személyi vezetésen esik csorba, ha rámutatnak hibáira.

Hogyan reagál a munkásközvélemény? „Egyenes beszéd volt.” „Úgy érezzük a mi véleményünket írta le az

szb.” „Őszintén feltárták a vezetők erényeit, hibáit.” És így tovább. Valójában akkor közelíti a realitást a gazdasági vezetőkről készült vélemény, ha az tükrözi a munkások megítélését. Nem szabad elfelejteni, hogy az írásban elkészült vélemények a szervezett dolgozók nevében fogalmazódtak. Ezzel élni annyit jelent, mint érvényt szerezni az üzemi demokráciának.

Farkas Kálmán

Indulnak a gépek.

SZERETI EZT A FÖLDET

Jövedelem burgonyából

Szürke akácok hajladoznak a déli szélben, a mező fölött sárgásszürke porfelhő kavarog. A papi Kossuth té- esz egyik táblájának szélén nézelődünk, nem messze tőlünk a fasor alatt zetorok, teherautók állnak. Burgonyával töltik a vetőgépeket, mert ha fúj is a szél, attól még dolgozni kell.

Herczeg István, a termelőszövetkezet fiatal főagro- nómus-helyettese lehajol, s földdel takar be egy elhul- lajtott krumplit.

jére mar el is felejtettük, hogy nemrég még krumplit ültettünk.

Megritkult vetések

A két traktor egyszerre dübörög fel, s a traktorosok — akik majd két évtizede tagjai a szövetkezetnek — elindulnak. Fazekas gépe hajszálpontosan követi Kőiét, mintha zsinóron húznák őket.

✓ Nem messze tőlük ritka búzavetést borzol a szél, be- le-belekap a homokba, s a fák között rakja le. Eszembe jutnak a főagronómus- nak, Gonda Ferencnek a szavai, aki a legnagyobb gondként említette a homokot. Tudniillik roppant mód csínján kell bánni az ilyen talaj művelésével, hiszen ha nem vigyáznának, egykettőre elhordaná a szél a termőréteget.

— Sajnos, nem valami fényesen teleltek az ősziek — mondja ismét Herczeg István. — A téli nagy hidegek miatt megritkult az állomány, s a laposabb részeken a víz sem kímélte. De hát a kockázat hozzátartozik a mezőgazdasághoz.

— A burgonya után mi következik?

Dinnye, dohány, paradicsom

— A kukorica vetése. Aztán jön 200 hektáron a doHamarosan meglelik a tartály...

hány, majd nyolcvanon a dinnye, meg hetven hektáron a paradicsom palántázása. Ezektől sokat várunk, hiszen eddig majd minden esztendőben jól fizettek. Reméljük az idén sem lesz másképpen. De addig ki tudja, hány álmatlan éjszakánk lesz még.

B. G.

Beregdaróc, Napkor és a főiskolai tangazdaság sikere

Több tej Szabolcsból

A tejipar gyorsan fejlődik megyénkben. Ezt bizonyítja a nyíregyházi és a mátészalkai tejporgyár, valamint a hamarosan elkészülő tejfel- dolgozó és túrógyár a szatmári központban. A szakemberek szerint a két szabolcsi üzem az ezredfordulóig biztosítja a megye lakosságának ellátását tejből és tejtermékekből. Ám ehhez tejre van szükség, és minél többre.

Az elmúlt évig Szabolcs- Szatmár megye értékesítette az országban a legtöbb tejet, csak 1978-ban előzte meg a rangsorban Bács-Kiskun. Szabolcsban hatvanegyezer tehenet tartanak, aminek több mint a fele — harmincegyezer — kistermelők tulajdonában van. Tavaly ösz- szesen 133 millió liter tejet értékesítettek, s ennek közel az ötven százalékát a kistermelők adták át a tejipari vállalatnak. Ez azt jelenti, hogy közel azonos helyet foglal el a nagyüzemi és a háztáji tejtermelés. Éppen ezért nem lehet közömbös a kistermelők helyzete, hiszen még nagyon sokáig szükség lesz az általuk előállított termékre.

A tejtermelés, ösztönzésére, a termelési eredmények, a szaporulati mutatók, valamint a tej tisztaságának javítása érdekében hirdették meg hét évvel ezelőtt a megyei tejtermelési versenyt a termelőszövetkezeti közös gazdaságok részére. Három éve pedig országos tejtermelési versenyt hirdettek, melynek eredményeit a napokban értékelték az illetékesek és jutalmazták meg a győzteseket és a helyezetteket.

Az 1978-as tejtermelési versenyhez nyolcvankét szabolcsi nagyüzem 22 ezer kétszáz tehénnel és 9660 kistermelő 16 ezer tehénnel csatlakozott. így elmondható, hogy a felhívás kedvező visszhangra talált olyannyira, hogy a két évvel ezelőtti verseny helyezettjeitől jobb eredményeket értek el 1978- ban a gazdaságok és a kistermelők.

Az egy fejt tehénre jutó tejtermelés növelésében a be- regdaróci Barátság Termelő- szövetkezet járt élen: 3712 literről — 282 tehén átlagában — 4431 literre növelte a tejhozamot. A második kategóriában — a 100 hektár mezőgazdasági területre jutó tejtermelés növelésében — az első díjat a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság kapta, míg az árutej-értékesítés növelésében elért eredményéért a napkori Kossuth Termelőszövetkezetet jutalmazták első hellyel. A tejértékesítésben a kistermelők sem maradtak el. Tizenöt tehéntől Molnár Gyula dombrádi lakos 45 ezer száz liter tejet adott át, hétezer literrel többet, mint tavaly. Tukacs Bálint darnói téesznyugdíjas pedig egy tehéntől 6500 liter tejet fejt, s ezért kapott első díjat és jutalmat. Ezenkívül még hatvankét kistermelőt részesítettek pénzjutalomban.

Sipos Béla

__________________s_i______________________

Tanárjelöltek majálisa

M

ajálisra hívta a me* gyeszékhely lakóit május elsején a tanárképző főiskola. Szólt a zene, a táncosok, dalosok az esőtől a kerengőben találtak menedéket. Itt ültek modellt a rajz szakos hallgatóknak azok az érdeklődők, akik — amint a kiírás tudtul adta, jutányos áron, 6 forintért — portrét Rajzoltattak magukról.

Mi volt még? Az egyik sátorban céllövölde, a másikban az éter vándorai, a rádióamatőrök forgalmaztak, a harmadikban egy fiatal fazekas forgatta korongját. Volt sátra a bábfigurák és -játékok készítőinek is, akiknek ügyességét sokan próbálták ellesni.

Nem hiányozhatott, természetesen a lacipecsenyés sátor sem, ahol, a későn érkezők már csak zsíros kenyeret kaptak.

Jó volt a hangulat, a főiskolai majálist, ötletes, hagyományteremtető lépésnek tekinthetjük. Egy újabb arcát mutatta meg a megyeszékhely lakóinak a tanárképző, íme ezt is tudjuk. S ha másnap idegen rongálok, randalírozók nyomait is fellelték a fiatalok, bizony nem árt meggondolni: jövőre elkel néhány „vigyázó” is, hogy akik a majálist összetévesztik a rongálással, ne tegyék ezt zavartalanul...

(P)

Kői Balázs

— Négyszáz hektáron termesztünk az idén burgonyát — mondja, — felét már elvetettük. Szereti ezt a földet, jól fizet. Tavaly 270 mázsát értünk el hektáronként, az idén is hasonló termésre számítunk.

Nyílegyenes csík

Közben megtelnek a tartályok, elindul a vetőgépekkel a két traktoros, Kői Balázs és Fazekas Géza. Régi szakember mindkettő, így hát nem jelent gondot a nyílegyenes burgonyacsík tartása.

— Sok van még hátra? — kérdezem tőlük, mikor visz- szatérnek a fasorhoz.

— Ezt a táblát most kezdtük nemrég, de másfél nap alatt végzünk vele — vélekedik az elöl haladó Kői Balázs.

— Kétszázötven hektáron már készen vagyunk — mondja Fazekas Géza, le- szállva e»y pillanatra a traktorról. - Tíz nappal ezelőtt kezdtün hozzá, szerencsére szép az dő, jól haladunk. Még egy jó hét, s május eleA fatorony tövében

H

árom község: Barabás, Vámosatya és Gelénes termelőszövetkezete egyesült. Az egyesített tsz fiatal pártvezetőségi titkára, Pásztor Miklós Vámosatyán lakik. Szolgálati lakása -a falu kellős közepén van a híres fatorony árnyékában. A felsőfokú mezőgazdasági technikum elvégzése után a Békés megyei Csorvásról jött ide, s megtetszett neki a táj, megszerette az embereket és itt maradt. Hogy miként jutott ehhez a háromszobás, kényelmesen berendezett szolgálati lakáshoz, azt a felesége mondja el, láthatóan szívesen emlékezik a történtekre:

— Kisvarsányban nevelkedtem, de 1967-ben az aranyosapáti tsz-ben dolgoztam könyvelőként. Beküldtek a nyíregyházi pártiskolára, egyhetes továbbképzésbe. Pásztor Miklós a barabási tsz-ből jött a tanfolyamra. Az egyhetes pártiskolán

megismerkedtünk, megszerettük egymást, majd házasság lett a dologból. Idehozott a férjem, ebbe a szép szolgálati lakásba, ahol jól megférünk és jól élünk immár három gyermekünkkel. Kezdetben pártvezetőségi tag voltam, de erről le kellett mondanom, amikor a férjem lett a párttitkár. Most mint a tsz nőbizottságának elnöke végzek közéleti munkát a három faluban.

A három határ menti faluban — a nyugdíjasokkal együtt — csaknem kilenc- száz tsz-tag műveli a beregi földet. Mostanában a hegyen is sok követ megmozgatnak. A hegyet talán idézőjelbe kellene tenni, hiszen inkább domb. Négyen ülünk a szobában, egyikünk sem tudja a magasságát. A házigazda Pásztor Miklós a polcról leemel egy könyvet, ez a címe : Találkozás Bereggel.

Felüti egy helyen és ezt olvassa: ,,A táj maximuma a Barabás határában emelkedő, 179 m tengerszint feletti magasságú Tipet-hegy”. A házigazda magyarázza, hogy a Tipet-csúes közelében gépekkel vágják a hegyoldalt, teraszos módszerrel 35 hektár jóféle szőlőt telepítenek. Először három év múlva kóstolhatjuk meg a hegy levét. A telepítés új technológiája miatt a környéken híres cseresznyefákat is ki kellett irtani. Csak hírmondónak maradt három jó öreg cseresznyefa. Merő véletlen, hogy a hegy folytatásán, túl a határon, a mezőkaszonyi szovhoz dolgozói szintén új szőlőt telepítenek.

Néha robbantás és hatalmas kövek puffanása veri fel a környék csendjét. A tsz kőbányáját a vízügyi igazgatóság üzemelteti. A párttitkár így folytatja:

— A Tisza két partja sok követ elnyel. A vízügyisek ezzel a kővel védekeznek a hullámverés ellen. Persze a tsz-tagok'is kaphatnak követ a bányából, ha építkeznek. Roppant kemény ez a szürke kő, de fundamentumnak és lábazatnak nagyon jól megfelel. A barabási pártház homlokzata is ilyen faragott kőből van kirakva.

A kővel és a szikes földdel keményen meg kell küzdeni az .ittenieknek. Fárasztó munkájuk ebédszüneteiben eddig többnyire szalonnát

sütöttek az erdők, a fasorok gallyainál. A változásról Pásztorné ezeket mondja:

— Eddig csak az irodisták kaptak főtt ételt az óvoda konyhájáról. Egy idő után a dolgozók reklamáltak, romlott a légkör. Erre intézkedtünk, újabban a Tiszaszalka és Vidéke ÁFÉSZ konyhájáról gépkocsival naponta meleg ételt hozunk. Állattenyésztők, növénytermesztők is igényelhetik a meleg ebédet.

I

smét a házigazda veszi át a szót:

— A mezőkaszonyi szovhoz tagjaival meleg, baráti kapcsolatot alakítottunk ki. Április 4-én, május 1-én és november 7-én táviratban köszöntjük egymást, ősszel a Barátságkertben személyesen is találkozunk. A nyáron pedagógusok és régi öregek közreműködésével ■ kezdjük megírni a három község monográfiáját. A baráti kapcsolat is belekerül a történelmünkbe.

Nábrádi Lajos