Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-08 / 82. szám
1979. április 8. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Visszakérdezés „menet közben“ Nemcsak' beszélni kell a következetességről, hanem cselekedni is érte. Ezt az igényt fogalmazták meg párttagok egy-két hónappal ezelőtt az év végi beszámoló taggyűléseken. Jobbat akaró szándékuk az idei termelési terveket segítő munkájuk, száz meg száz elhangzott és határozattá fogalmazott javaslatuk a termékek minőségének javításáért, a hatékonyság növeléséért, az energiával való takarékosságért, s az ezekhez szükséges emberi feltételek megteremtéséért a gazdaságpolitikai cselekvési programokban ösz- szegeződött. Ne feledjük: a cselekvési program párthatározat. Kötelessége minden párttagnak végrehajtani, megvalósításán munkálkodni. Valójában a párt politikája a határozatokban fogalmazódik meg. Nos, ha ez így van, akkor a helyi politika kidolgozásában, alakításában és végrehajtásában részt vállalni kötelesség. Tapasztalható pártszervezeteink vezetésében egyfajta kiegyensúlyozottság. Nincs kapkodás, javult a tervszerűség, s ezt a munkastílust jól segítik a cselekvési programok, hiszen van mihez mérni a munkát. Lassan közeledik a negyedév vége. s számolni kell azzal, hogy a párttagság visszakérdez: hol tartunk a cselekvési programokban foglaltak megvalósításával? Felkészültek erre az üzemi pártbizottságok, pártvezetőségek. A tarpai Esze Tamás Tsz-ben a februári taggyűlésen már ellenőrizték, hogyan zajlott le a téli nagy gépjavítás. Vizsgálták, hogy a szakosított telepeken álkalmazott új vezetési rend bevált-e? Megkötötték a szerződéseket a vállalásokra a szocialista brigádok. A MOM mátészalkai gyárában a javasolt tálcarendszert vizsgálták meg, amely arra hivatott, hogy a hatékonyságot növelje és segítse elő a minőség javítását. A Taurus nyíregyházi gumigyárban a március 16-i üzemi párt- vb ülésén már tárgyalták a termékek minőségének javítására hozott intézkedések hatását. Figyelmeztettek a veszteségforrások feltárására. És már készülnek az április 19-i vb-re, amelynek napirendjén az első negyedéves terv teljesítését és az anyaggazdálkodás helyzetét vitatják meg. Lehetne sorolni a példákat, amelyekből úgy tűnik, nemcsak a határozatok kimunkálására - fordítottak pártszerveink és pártszervezeteink nagy energiát, hanem a végrehajtásra, a megvalósítás ellenőrzésére is. És ez mindenképpen a vezetés egyik — ha nem a legfontosabb — elemének, az ellenőrzésnek a javulását bizonyítja. F. R. A településért S záznyolcvannyolcmillió forint roppant nagy összeg. Egy rakáson csak bankosok, pénznyomdászok láthatnak ennyit. A havi keresethez, a háztartás nagyságú vásárlásokhoz szokott mindennapi ember elképzelni is nehezen tudja ezt az összeget. Ügy talán könnyebb felmérni, ha elmondjuk : önkéntes társadalmi munka nyomán 1978-ban ennyivel gazdagodott megyénk, és ebből az összegből — ha szétosztanánk — minden szabolcs-szatmári lakosra 328 forint jutna, így már érthetőbb, súlyoz- hatóbb mennyi szabad óra, -nap van a nagy öszec mögött. Hosszú statisztika lenne, ha felsorolnánk, hány kilométer járda, vízelvezető árok. mennyi park, fasor díszük, hány úttörőszoba, sportpálya és egyéb létesült az ingyenes, önzetlen munkából. A társadalmi munkának nem csak a mennyisége növekszik évről évre, de tartalma, minősége is változik. Üj dolog, hogy egyre inkább előtérbe kerültek azok a társadalmi munkák, amelyek már nem elsődlegesen alapvető ellátási gondokat oldanak meg, hanem a település esztétikai képének otthonossá tételének, vonzásának erősödését, fejlesztésének hivatottak szolgálni. Lakosságunkban erősödik az a szemlélet, hogy nemcsak megfogalmazza igényeit, hanem megvalósításukat is magáénak vallja. A társadalmi munka kifejezi a társadalmi és egyéni érdek találkozását, a növekvő közéleti aktivitást, az egészséges lokálpatriotizmust. Ha eddig szükség volt a társadalom önkéntes munkájára, ahogy mondani szokták, jól jött, akkor az idén ez többszörösen igy van. Az ismert közgazda- sági helyzet miatt a tanácsok bukszája nem vastagodott a megnőtt igényekkel arányosan. Más, itt van a nemzetközi gyermekév. Még több bölcsődével, óvodával, játszótérrel szeretnénk kedveskedni a kicsinyeknek és otthonosabbá tenni az iskolát. Ugyanakkor magunk, a felnőttek is tisztább levegőt, szebb, egészségesebb környezetet szeretnénk. Ezért is szerepel az idei megyei célkitűzések között hangsúlyosan a természet társadalmi védelme. De ne csak általában gondoljunk a természetvédelemre, védjük, gondozzuk azokat a parkokat, sportpályákat, fasorokat is, amelyeket korábban sok fáradtsággal hoztunk létre. Cs. B. Óradivatok N em tudom, hogy ki vette észre, és ki nem, de úgy tűnik, hogy megéltük ezt is: az órákból, ezekből az embert hosszú ideje kísérő hasznos tárgyakból divatcikk lett. Korábban elég volt, ha pontosan, vagy majdnem pontosan mutatták az időt. Volt napóra, homokóra. ingaóra, később azoknak, akiknek a zsebe bírta, jutott zsebóra is. Az órák lehettek kicsik, vagy nagyok, szépek, vagy éppen csúnyácskák. egyetlen dolog volt bennük a fontos: mutassák az időt. Mindezeket tudván sem állítom persze, hogy a történelem folyamán mindig tudtuk volna, hogy hány óra van, de ehhez nem volt az óráknak közük. Most valami más történik körülöttünk. Óránk nemcsak időt, hanem társadalmi rangot is jelezni kezdenek. Persze ezt sem egyformán pontosan. Kezdődött mindez akkor, amikor az órások kitalálták, hogy egy órában elfér kettő is, azaz az óra nemcsak' az időt mutatta, hanem naptári szolgálatot is ellátott. Télen ránéztünk az óránkra, és tudtuk, hogy nincs augusztus 19-e, tehát holnap is dolgozni kell. Nyáron ránéztünk és egyből tudtuk, hogy legalább háromnegyed évig kell várni a nyereségrészesedésre. Akinek ilyen órája volt, az naponta ötször megnézte, hogy hányadika van. A naptáras órák aztán kimentek a divatból. Mit ér egy egyszerű naptár? A következő óracsodák már valamiképpen jelezték a jeles napokat. Feleségünk és kedvesünk, kedveseink név- és születésnapjait, gyermekeink ajándékos ünnepeit, vagy éppen az OTP-részletek befizetési határidejét. Mondanom sem kell, hogy ez csak a kezdet volt. Az órák addig mutatták az időt. A legfürgébb órások leszerelték róluk a mutatókat, s divatba jött, valamivel drágábban a kvarcóra. Ez lepipálta azt a rúgós órát is, amit már felhúzni se kellett. Ez mar csak akkor mutatta az időt, ha valami bigyót megnyomtunk rajta. Ehhez fel kell húznunk a kabátunk ujját, szabaddá kell tenni az órát, hogy mindenki lássa, hogy nekünk másféle van. mint a másféléknek. Ez az óra is tudja természetesen a naptárt, a legdrágábbak u születésnapokat is. Szédületes előnyük, hogy időről időre félre kell tennünk, mert nem kapni hozzájuk elemet. Aki nem látja az orankat. annak is el lehet tehát: mondanunk, hogy van egy négyezer forintos óracsodánk, de most veszünk bele... Egy- egy ilyen mondatba a rúgós ketyegőjű szegények sápadtak bele. Jártam néhány társaságban, s míg hölgyeink az arc- krémeiket, illatszereikéi és szabóik számláját vitatták meg, mi komoly férfiak a NEHÉZ VÁLTOZTATNI Előbbre lépni kockázattal Bérgondok és a valóság a Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezetben Kiss Lajosné szalag vezető a nyugati exportra készülő motoroskabátok minőségét ellenőrzi. Fotó: Nlikita Viktor — Általában azért kevés a fizetés, mert kicsi az alapbérünk. Egy-két kiugrás ugyan van, mi például jól keresünk, de azi nem nézi senki, hogy tavaly mennyit túlóráztunk — említi a va- salógép mellett görnyedve Szilágyi János, aki az alapítás óta, 29 éve dolgozik a Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezetben. Gyengén fizető Egy percre sem áll meg, igazgatja a kabátokat, az exportra kerülő tétel precíz munkát kíván. Ugyanúgy a gép mellett, szinte csak fél mondatokkal válaszol Papp Gábőmé, miközben serényen dolgozik: — Természetesen azt szeretné az ember, ha több pénze lenne. Nekem kétezer— kétezer-kétszáz jön ki egy hónapban. Ha azt nézem, hogy tizedik éve járok be Nyírbogéiról, szakmunkás vagyok, akkor nem a legtöbb. Béralaptúllépést beszélnek, de ehhez én nem értek, a főnökök tudják. A szakmában az egyik leggyengébben fizető üzem a Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezet. Bár tavaly több, mint tizedével növekedtek a bérek, azonban a havi átlagkeresetek így is alig haladják meg a 2100 forintot. A százszázalékos teljesítmény mellett a segédmunkásoknál 7,41, a betanított munkásoknál 9,30, míg a szakmunkásoknál 11,29 forint az átlagórabér. — Igaz, hogy az üzem- és munkaszervezéssel még lehetne sok mindenen változtatni. de sok tekintetben kötve vagyunk — mondja Seres István, a szövetkezet elnöke. — Ilyen bérszínvonal mellett nem biztos, hogy nagyobb normát lehet követelni. A néhány éve elkészült új üzemházzal a termelés körülményei ugrásszerűen javultak. Raktáruk viszont jószerivel nincs, pedig a termelés fele exportra kerül, magas a tőkés bérmunka aránya, s az igényes partnerek a megfelelő raktározást is számon kérik. Az idén tudnak 1,8 millió forintot fordítani raktárépítésre. — Annak örülünk, hogy ilyen alacsony bér ellenére is jól dolgoznak szövetkezeti tagjaink — kezdi Méhész András, amikor az alacsony bérek kialakulásának okairól érdeklődünk. Á bajok gyökere Bár határozottan nem mondják, de kiderül, hogy a mai bajok gyökere korábbi keletű. Részese ennek a tagság is, amikor a pillanatnyi előnyökért szavazott a korábbi vezetőség. Hiszen öt évvel ezelőtt egy éviben csak 21 ezer forintot kerestek a szövetkezetben 'tízmilliós termelés mellett. Éveken keresztül alig emelkedtek a keresetek, de arról híres volt a szövetkezet, hogy az év végi nyereségből minél többet igyekeztek szétosztani, egy- másfél havi bérnek felelt meg a nyereségrészesedés. Kár, hogy akkoriban a KISZÖV-ben sem figyelitek oda kellőképpen a 'bérek ilyen alakulására, mert most, hiába közel hamm in omi Ili ős a termelés, ötmilliós a nyereség, mégis jóval kisebbek a lehetőségek a bérarányok nagyobb változtatására. Bár igyekeznek a szövetkezet vezetői megragadni minden lehetőséget a bérek növelésére, megpályáznak minden kedvezményt, azonban nyilvánvaló, hogy csak a.végzett munka arányában, a nyereség növelésével együtt lehet emelni a béreket. Nagyobb sorozatok Ebben az évben igen jól indult a termelés. Már az első negyedévben tízmilliónál tartanak, kedvező a rendelésállományuk Ezzel együtt jóval magasabbak a keresetek is. — Tavaly voltak kis tételek, sokat kellett átállni, azért kerestünk kevesebbet — vélekedik Talabos Éva szakmunkás. — Most nagyobb sorozatok vannak, gyorsabban haladunk. Pedig normarendezés is volt, észre lehetett venni, hogy sokkal többet kell teljesíteni ugyanazért. Amennyire örülnek a szövetkezet vezetői annak, hogy jól alakul a termelés, annyira gondban vannak azért, hogy ez több bér kifizetését eredményezte. Ahhoz, hogy az alacsonyabb átlagot 'ártani tudják, esetleg a termelést kell visszafogni. Ráadásul még az olyatf jogos igényeknek sem tudnak eleget tenni, hogy a végzett munka arányában ismerjék el a jól dolgozóikat. — Olyat, hogy jutalom, már évek óta nem ismerünk. Egy huncut fillért sem kap azért valaki, ha jobban dolgozik — mondja Szilágyi János. Feszültség több irányból A 220 embert foglalkoztató szövetkezetét egyszerre terhelik a fejlesztés gondjai, hiszen a minőségi termelés további gépesítést kívánna, s nyomja az alacsony bérek miatti feszültség. Erre az évre a múlt évi bértömegből is tartalékoltak, de merészebb lépésre nehezen szánják el magukat, mert nagy a kockázat. Pedig a bérekkel csak akkor lehet utolérni a város, az iparág átlagát, ha a nagyobb adót is vállalva — természetesen a jövedelmező termelés mellett — igyekeznek emelni a bérekét. Lányi Bolond csuklónkat mutogattuk egymásnak. persze nem úgy, mint ahogyan viták közben mutatjuk a másiknak néha. Ám ez sem volt elég. Most olvastam a múltkoriban, hogv valahol nyugaton új kvarcóracsoda született. Ez már majdnem a tökély. Nem mutat ugyanis semmit. Nem ketyeg. Nem kell húzni. Ezen elég megnyomni egy gombocskát, kíváncsiságunknak megfelelően egyszer, kétszer, ötször, tízszer és az óra hangosan megmondja, amire kíváncsiak vagyunk. Az időt, a napot, az aktuális névnapot. Ez az óra egy, az óra ára hét nyelven beszél. Én még nem láttam ilyet és tekintettel új vámrendelkezéseinkre, nem tudom, hogy ezen a héten latok-e, lehet, hogy várnom kell. Igazából nem is látni akarom az órát, hanem hallani, amikor látni fáradt gazdájának megmondja az időt. Kicsit sajnálom, hogy az órát nyugaton találták ki. Mi a magunk körülményei között nagyszerűen alkalmazhatnánk, parányi változtatásokkal: Hosszú értekezleteken például egyszerre nyomnánk meg a gombocskákat, es egyszerre kezdenék el suttog ni az órák, hogy „már” tizennégy óra, húsz perc, harmincöt másodperc. Már .. Az előadó ettől észrevenné magát és eszébe jutna a felesége, aki amikor hazaér, megnyomja a gombocskát és az óra a nej helyett kezdi rá, hogy „már megint R andevúra váró fiataloknak az óra „még csak”-ot, munkába indulóknak „hijnye, az iste- nit”-et mondana. Perspektíva van tehát bőven. Egyetlen dolog van, ami nyugtalanít a divatban: alkalmasak lesznek-e ezek az órák a szocialista együttélésre? Azt hiszem, nem is veszek ilyen órát, hiszen számos unalmas ismerősöm van, s amikor egy-egy beszélgetés közben lopva az órámra pillantok, akkor kész lebukás lenne, ha az órám tapintatlanul kiabálni kezdene: „Hagyd abba, mert már...” Nos, valóban későre jár. Abba is hagyom. Bartha Gábor
