Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 12. Látogatás a laktanyában Kitárul a laktanya kapuja, jönnek a látogatók, öreg és fiatal katona szíve dobban, hiszen pár órára beköltözik az otthon közéjük. Jön az asszony, hozza a gyermeket. — Nézd mekkora már! Jön a lányka. — Látod, hűséges vagyok! Jön az apa. — Na, egyél, egy kis hazai! Jönnek, akik korábban féltőn nézték a bevonulót, mustrálgatják gyermeküket. — Megerősödtél! — Jól nézel ki, fiam! — Jót tett neked a ka­tonaság! — Mikor szerelsz le? És az egyenruha jó fegyelmet is ad. Megcsendesült a hangos, összeszedte magát a szétszórt, tiszteletet tanult a kó­szanyelvű, s de tudja becsülni a kemény munkát végzőt! Szó esik mindenről, egymás szavába vágnak. Sok a mondani­való. S?elíd anyai simogatásra, esetlen apai vállveregetés- re, lopott menyasszonyi csókra, a gyermekkel játékra is fut­nia kell a pár órának. És utána? A viszontlátásra elhangzása után az élet megy tovább. Jobb kedvvel. Hisz’ ilyenkor mindennél jobban megértik, miért rajtuk az egyenruha, miért fogják a fegyvert. Értük. (Mikita Viktor felvételei) Orvosmeteorológia az üzemben Portán jelzik a „frontot“ „Fáj a fejem, ideges va­gyok, már megint itt a me­legfront ...” — Ki tudja, hányszor hangzanak el nap mint nap ilyen panaszok me­gyénkben is, hiszen az 1979- es esztendő eddig különösen jeleskedett frontbetörések­kel, időjárásváltozásokkal. S akinek szervezete az ilyes­mire érzékeny, tudja, hogy jobb esetben csak^ néhány rossz órát, kedvezőtlenebb esetben viszont egy-két rossz napot is hozhat a hideg- vagy melegfront. Fokozott veszély Ezek különösen a szív-, ideg- és érrendszeri bántal- maktól szenvedők esetében vannak hatással a munka­végzésre. Ilyenkor fokozott a balesetveszély a járművet vezetőknél, a gépeket irá­nyítóknál, kezelőknél, ám gondot okoz az elárusító­pultok, íróasztalok mellett dolgozóknál is, ha másért nem, a gyakoribb összezör­dülések miatt. Mind ez ideig időj árásfront- ügyben csak arról hallottam, hogy jó, ha a „frontérzé­keny” dolgozó tudja magáról, mikor befolyásolja hátrányo­san a légnyomás, az időjá­rás változása, és olyankor igyekszik jobban vigyázni... Ha meleg, akkor A Magyar Konzervipar cí­mű hetilap legújabb számá­ban viszont arról olvastam, hogy az országban van öt nagyüzem, ahol tettek is az időjárásfrontok hatásai ellen. Ezek közé tartozik a Szege­di Konzervgyár, ahol tavaly bevezették az orvosmeteoro­lógiai előrejelzést. Korábban egy felmérés során képet kaptak arról, hogy a nagy­üzem dolgozói közül kik és melyik frontbetörésre érzé­kenyek. Az intézkedésnek fontos munkavédelmi szem­pontja is volt, mert a gyár­ban hosszabb ideig tartó megfigyelés és elemzés során bebizonyosodott, hogy a „frontos napokon” megkét­szereződött a kisebb (főként figyelmetlenségből, ideges­ségből, gyengébb reflexekből adódó) balesetek száma. Űjabbán a gyár portáján piros, fehér és kék lámpa jelzi, hogy várható-e front­betörés, és ha igen, hideg vagy meleg. Az orvosmeteo­rológia közreműködésével azonban már a továbbfej­lesztést kísérletezik a gyár­ban. Az egyszerű jelzésen kí­vül melegfrontbetörés esetén az erre érzékenyeknek C-vi- tamin tablettát, hidegfront esetében az arra érzékenyek­nek B 1 vitamin és koffein- tartalmú tablettákat adnak; erre a gyár jelentős összege­ket áldoz. Mint a legtöbb új esetében, a vitaminok és az előrejelzés hatásáról is meg­oszlanak a vélemények. Lehet alkalmazni! Am az, hogy az ország né­hány nagyüzemében már fog­lalkoznak az időjárásfrontok okozta gondokkal, minden­képpen eredmény. Olyan, amely figyelemre méltó, s amelyet azoknál a szabolcs- szatmári üzemeknél is hasz­nosítani lehetne, ahol üzem­orvosok dolgoznak. Ha csak néhány balesetet előznének meg, ha csak elviselhetőbbé tennének egy sok embert súj­tó ártalmat, már mindenkép­pen megérné. M. S. „Cartographia Hungarica'' Térképbolt sufniban A POLCON POROSODIK NÁPOLY Fogadni mernék, hogy száz ember közül tíz sem tudja Szabolcsban, vagy akár a megyeszékhelyen, hogy Nyír­egyházán, a Dózsa György úton immár három esztende­je térképboltot nyitottak. Még azok sem veszik észre, akik naponta mennek el előtte. Nem is csoda, mert az üzletet nem az utcafronton helyezték el, hanem egy ud­varról nyíló helyiségben. Be­járata felé a legtöbben bi­zonytalan léptekkel közeled­nek, s eképp tűnődnek ma­gukban: itt lenne a térkép­bolt, ebben a kb. 10 négy­zetméternyi sufniban? Igen. Bármily hihetetlen, de ott van. Sokakban vetődött már fel a kérdés: méltóbb hely nem akad számára a város­ban? Vagy a Kartográfiai Vállalatnak nem lenne érde­ke, hogy — rangjának kijáró — reprezentatív helyre ke­rüljön a bolt? Furcsa lenne, hiszen Budapesten kívül csak Debrecenben és Nyíregyhá­zán van térképszakbolt. Dr. Hegyi Gyula igazgató érdeklődésünkre elmondta, hogy „szívügyük lenne” egy tágasabb üzlethelyiség Nyír­egyházán. A városi tanáccsal megbeszélések is voltak ez ügyben. A városi tanácson elmondták, az illetékesek nem zárkóznak el attól, hogy méltóbb helyre kerüljön a bolt. (Ügy gondoljuk, ha a segíteniakarás ilyen kedvező, a tettek sem várathatnak már soká magukra.) A bolt dolgozója még vala­mikor 1976 nyarán körlevél­ben értesítette a megye ok­tatási intézményeit a meg­nyitásról. Válasz, reagálás azonban sehonnan sem érke­zett. Legfeljebb néhány szü­lő, vagy diák vetődik be oly­kor általános vagy középis­kolai atlaszért. Mintegy 80 féle térkép kö­zött válogathatnak az érdek­lődők. Számos közülük, pld. Nápolyé, Rómáé, Velencéé, Dubrivniké évek óta poroso­dik a polcokon. (Pedig sok turistának lenne szüksége rá­juk, ám a könyvesboltokban, utazási irodákban ritkán le­het hozzájuk jutni.) Persze aki már járt itt, az máskor is felkeresi, különösen turis­taidény kezdete előtt növek­szik a forgalom. Akad néhány gyűjtő is. Számukra ritkaság is akad a boltban. Például az 1972-ben megjelent „Car- tographia Hungarica” map­pa, amely Magyarország tér­képeit tartalmazza a XVI. és a XVIII. századból. (kádas) Petőfi Sándor írta költői tanúvallomását: „Legszebb ország hazám az öt világ­rész nagy területén.” Ezt az „igazságot" Lakatos József festészettel teremti tovább úgy, hogy bakonyi látomá­sai, sopronhorpácsi feljegy­zései, szigetközi motívumai után Szabolcs-Szatmár szimbólumait fejti meg. Ki­állítása: meglepetés. Meg­lepetés,' mert erőteljesebbé vált. Eszmékben és eszkö­zökben is gyarapodott, — gyorsult egyúttal. Feleme­lő tudatossággal járja a maga egyedi útját. D akatos József 1938-ban született Sárváron. Fő­iskolai tanulmányai el­végzése után Mosonmagyar­óváron és Győrben tanított. Közben rendre nyíltak egyé­ni kiállításai Szombathelyen, Budapesten, Egerben, a győ­ri Műcsarnokban és Nyír­egyházán, Balmazújváros­ban. Bejárta képszerző figye­lemmel az országot, de je­lentősek párizsi, jugoszláviai, üzbegisztáni élményei is. Művei csoportkiállításokon szerepeltek Csehszlovákiá­ban, Szovjetunióban, Romá­niában, Lengyelországban. 1972-ben telepedett le Nyír­egyházán. Ez a mozzanat fel­gyorsította fejlődését. Na­gyon alaposan bejárta Sza­bolcs és Szatmár természeti és történelmi rétegekben oly gazdag és érintetlen tájait, s képekké alakította benyomá­sait. Közben több évig ve­zette a sóstói nemzetközi mű­vésztelepet, részt vett a haj­dúböszörményi alkotótábor munkájában, szívós munká­val ápolta a Magyar Képző­művészek Szövetsége Kelet­magyarországi területi Szer­vezetének titkáraként a ma­gyar, szovjet, lengyel, cseh­szlovák festők, szobrászok kapcsolatait, összetett, be­csületes művészi munkájának eredményeként festményei immár a nyíregyházi, győri, hajdúböszörményi, ungvári, vajai múzeumokba kerültek, egy festménye a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Gondolati és festői fejlő­dése mindvégig párhuzamos, így, mindig e kettős előre­haladás jegyében örökítette meg vizuális és gondolati él­ményeit, felismeréseit. Min­dig együtt. Első nagy műve a „Lidérc” sűrű múltidézet, melyet sárvári és szigetközi sorozat követett. Ahol jár, mindig körülnéz, s addig ke­res, míg festményben nem találja meg a buharai város­képet, Kodály portréját, a hajdúböszörményi kapukat és variációit egy csizmahúzóra. Minden képe győztes dráma, — az ember diadalmaskodik az erős formákban. Értelem­mel, munkával. Lakatos Jó­zsef ezt a folyamatot láttatja képein, ahogy a „Fák és gyö­kerek” indázása humánussá válik, ahogy az „Ölajtó” és a „Sövény” is az emberről be­szél ; színekkel, formákkal, — egyedi tónusokkal és jellem­ző alakzattal. Van benne va­lami ősi erő, valami bálvány­szerű szigorúság, ahogy az „Enyészet” riadalmát fogal­mazza, ahogy a „Ne lőj!” pa­rancsát újra összetett emblé­mává tömöríti a lyuggatott céltáblával és a fatörzsem- berekkel. Festői hatása figyelemre méltó. „Az üvöltő kapufélfa” csönd, de kiáltani kezd a premier plánba helyezett és színnel is fokozott forma, hogy lássuk a tárgyakban rögzült népi őserőt és karak­tert. Mostani kiállításán bővíti témáit, és eszközeit is. Olyan ellenpontban, hogy a csekei fejfák és a kozmikus repü­lés tárgyrendszere, — múlt, jelen, jövő szinte azonos for­maöltözéket kap Lakatos Jó­zseftől azért, hogy az emberi gondolkodás folyamatának erejét és egységét érzékeltes­se. Alapos megfontolással vé­gez képi műfordításokat a tákosi, csarodai templomról, Kölcsey sírjáról, szövőszékek­ről, Krúdy emlékhelyeiről, nyírségi fehér oszlopokról, — ezzel összegezi Szabolcs- Szatmár néprajzát, elmúlt századatait; összegezi és fes­tészetté fokozza. Jelentős sorozata a Kárpá­tok hegyvidékét láttamozza, elsősorban u. Vereckei-szo- rost, — történelmünk e fon­tos állomását. A látvány ku- bisztikus erővel jelenik meg, mintha a táj egyetlen hatal­mas szobor lenne a völgy­ben kanyargó Latorcával. Erő, méltóság, egyszerű pompa hatja át minden al­kotását, benne tükröződik a századok nagy névtelenje, a nép. A nép és a munka, a tárggyá, épületté növekedett közös küzdelem, a történelem Szabolcs-Szatmárban leper­gett és gyorsuló tempóval fejlődő portréja, mely immár festészet is Lakatos József jóvoltából és közreműködé­sével, aki tehetsége állandó összpontosításaival képekkel tudta megnevezni a tájat, a népet és a történelmet. Losonci Miklós Leitatták, kirabolták, megerőszakolták Öten egy nő ellen Sz.-né gyermekeit akarta meglátogatni a múlt év júni­us 24-én. Táskájába tett egy 28 000 forintos takarékbetét­könyvet és 3—4 ezer forint készpénzt. Amikor megérke­zett a faluba, egy közeli ital­boltba tért be, és megivott 2 fél deci pálinkát. Az italbolt­ból a Tisza-parti kisvendég­lőbe ment, ahol ugyancsak 2 fél deci pálinkát ivott. A kisvendéglő után a cukrászda következett, de mire ideért, az idő is eljárt és az asszony is ittas állapotba került. „ADD IDE A PÉNZED...” A cukrászdában iszogatott Lehoczki Sándor, tiszadadai lakos, aki felfigyelt rá, hogy az asszony beivott, s amikor kiment a cukrászdából, nyom­ban utánament. Lehoczki pénzszagot érzett és a kerí­tésnek támaszkodó Sz.-nére kiabált: „Add ide a pénzed, te vén piszok!”. Az asszony el akarta küldeni Lehoczkit, de az nem tágított mellőle. Az al­kudozás közben érkeztek oda Lakatos László, Lakatos Gusztáv, Makula Sándor és Makula József, tiszadadai la­kosok, akik, előzőleg már jól felöntöttek a garatra. Lehocz­ki elmondta nekik, hogy pénz van az asszonynál, jó lenne megszerezni és el is le­hetne „hancúrozni” vele egy kicsit. KIVITTÉK a pályára A terv gyorsan elkészült: megbeszélték, hogy az idős asszonyt megitatják és a fut- ballpályára viszik, ott nem zavarja majd őket senki. Le­hoczki és Makula József két oldalról karonfogták Sz.-nét és kivezették a futballpályá- ra. Itt kb. 2—3 deci pálin­kát öntöttek kényszerrel az idős nő szájába, majd levet­kőztették és megerőszakolták, közben Lehoczki megszerezte az idős nő pénzét. A rablóbandát két környé­ken lakó férfi megzavarta, ezért ruhájukat is otthagyva menekültek el a helyszínről. A felfedező tanúk bejelen­tése alapján a rendőrök rö­vid időn belül a helyszínre érkeztek, s a sértettet kórház­ba szállíttatták és összegyűj­tötték a helyszínen maradt ruhadarabokat a bennük lé­vő személyi igazolványokkal együtt. A tárgyi bizonyítékok mellett a rablók ábrázata is bizonyította, hogy erőszakos bűncselekményt követtek el, ugyanis az idős asszony vé­dekezés közben a támadók arcát kikarmolta. TÄRSTETTESEK A bíróság az öt elvetemült férfit erőszakos nemi közösü­lés és társtettesként elköve­tett rablás bűntettében mond­ta ki bűnösnek. Lehoczki Sán­dort, Lakatos Gusztávot 5 évi és 6 hónapi, míg Lakatos Lászlót, Makula Sándort és Makula Józsefet 5—5 évi sza­badságvesztésre ítélte. Vala- mennyiüket 5 évre eltiltotta a közügyektől és személyen­ként 4000 forint vagyonel­kobzást rendelt el. Az elítél­tek és védőik egyhítésért fel­lebbeztek. Dr. M. F. Lakatos József kiállítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom