Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-11 / 84. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 11. Budapestre érkezett Mikulás Benő Kádár János fogadta a CSKP KB titkárát A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának meghívására kedden Budapestre érkezett Mikulás Benő, Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának titkára. A vendéget a Ferihegyi re­pülőtéren Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára fogadta. Jelen volt dr. Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság budapesti nagykö­vete. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára kedden a Központi Bi­zottság székházában fogadta a hazánkban tartózkodó Mi­kulás Benőt, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárát. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszélésen részt vett Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. Jelen volt dr. Václav Moravec, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete. Folytatódik az Interkozmosz-program (Folytatás az 1. oldalról) nálásával. A szükséges mű­szereket a Szojuz 33 viszi ma­gával. A szovjet és a bolgár űrha­jós jókedvűen nyilatkozott a hordozórakéta előtt a rádió- és a televízió, a szovjet és a bolgár sajtó munkatársainak. Elmondták: örömmel vállal­koztak a feladatra, várják a találkozót a Szál jut 6 űrállo­máson immár több mint egy hónapja dolgozó társaikkal. Ezután elfoglalták helyüket az űrhajóban, ellenőrizték a műszerek, berendezések mű­ködését, az űrrepülőtér irá­nyító központjának munka­társaival együtt. A rajt előtt a két űrhajós rövid nyilatko­zatot tett. (A nyilatkozatokat később ismertetjük.) A szakértők még egyszer ellenőriztek minden előkészü­letet, majd a ballisztikai szak­értők által előre megállapí­tott időpontban elhangzott a parancs: az indítókulcsot a rajtra fordították, működés­be lépett a hordozórakéta el­ső lépcsőjének valamennyi hatalmas hajtóműve. Az űr­rakéta lassan, majd mind gyorsabban emelkedni kez­dett. A két űrhajós a rajt és a felszállás minden szakaszában kapcsolatban állt az ellenőrző központtal, jelentette a hely­zetet, beszámolt közérzetéről. Az első lépcső leválása után előbb a második, majd a harmadik lépcső hajtóművei vitték tovább az űrhajót a megadott pálya felé. A kör alakú pályára érve leváltak a harmadik lépcső berendezé­sei is: a Szojuz 33 megkezdte önálló útját. Napi külpolitikai kommentár Egy diktátor utazása A világ valamennyi hírügynöksége jelentette, hogy Anastasio Somoza, a Nicaraguái Köztársaság elnö­ke megérkezett az Egyesült Államokba, ahol „sza­badságát kívánja eltölteni”. Ha egy ország államfője va­lahová üdülni utazik, általában nem kelt különösebb fi­gyelmet. Nyilvánvalóan ez a szabály erősítő kivétel. Bár Somoza a kansasi Topekában nem győzte hangsúlyozni, hogy valóban pihenésről, valóban ideiglenes tartózkodásról van szó, szinte mindenki él a gyanúperrel, hogy a dolog nem ilyen egyszerű — és talán nem is ilyen ideiglenes. Természetesen minden hasonlat vitatható, mégis szá­mos megfigyelőnek jut eszébe, hogy nem is olyan régen egy másik ország diktátora, egyszemélyi ura távozott- „kül­földi pihenésre”. Somoza esetében nem alaptalan a kép­zettársítás, hiszen a kétségtelen különbségek mellett a két utazás azonos motívumai a következők: 1. A nicaraguai diktátor éppúgy hosszú esztendők óta amerikai segítséggel küzd az eltávolítását követelő töme­gek ellen, ahogy azt Reza Pahlavi tette 2. Somoza tanácsadói nyilvánvalóan kénytelenek vol­tak figyelembe venni azt az apróságot, hogy a CIA kép­telen volt megvédeni és hatalmon tartani az iráni uralko­dót, ebből pedig némi következtetést lehet — sőt ajánlatos — levonni. 3. Mint Iránban, Nicaraguában is szinte szüntelenül harcok vannak, a hírügynökségek számos városból jelen­tenek fegyveres összetűzéseket a Sandinista Nemzeti Front és a diktátor zsoldosaiból álló nemzeti gárda között. 4. Mint Reza Pahlaviról, Somozáról is tudják, hogy ha­talmas vagyona jelentős részét már kimentette az ország­ból. Olyan összegről van szó, amely a Somoza-familia több nemzedéke számára is luxuséletet biztosíthat a nyugati vi­lág bármely pontján. 5. Carternek a közelgő választások előtt nem kis ne­hézségeket okozhatna, ha egyértelműen tovább támogatná Latin-Amerika egyik leggyűlöltebb diktátorát, az emberi jogok lábbal tipróját. A washingtoni kongresszusban persze vannak olyan körök, amelyek .szerint „fenntartás nélkül tovább kell tá­mogatni” Somoza rezsimjét. Nem lehetetlen, hogy Somoza távozása most még nem teljesen végleges. De sokasodnak annak jelei, hogy a diktátor uralma felett messze hallha­tóan megszólalt a lélekharang. Harmat Endre Szemelvények Zalka Háté életéből korabeli képe Önkéntes tizedesi rangban vonul be a miskolci tartalé­kos tiszti továbbképző tanfo­lyamra. Folytatódik tehát a katonai oktatás, új vezetés alatt, magasabb fokon A szovjet írószövetség más szemében olyan szálka. Hiszen vannak az embernek kedves és súlytalan tradíciói. Van bájos és fájdalmas pont­ja. Hát tudják meg, hogy tisztán kegyelet.” ★ Verocska férjére büszke, érette bármire vállalkozni kész feleség. Mély lelki kap­csolatukra jellemző, hogy az asszony, férje elbeszélései nyomán képzeletből néhány magyar tájképet fest, és Zal­ka elragadtatottan ismer rá bennük az emlékezetében élő otthoni tájakra. ★ A húszas évek elején Zalka Máté engedélyt szerez rá, hogy rendszeresen pénzt küldhessen Magyarországra. Valut^engedélye egy otthoni hozzátartozójának anyagi tá­mogatására szól. A pénzt öreg édesapjának küldi, havonta 8—10 dollárokat... tagkönyve az idő, amikor hazamegy. Magyarországhoz nemcsak a múltja köti, hanem a jövő feladatai is, amelynek elvég­zésére vár. ★ Egész Spanyolország és az egész haladó világ temeti Lukács Pál tábornokot. A Szovjetunió meg a magyar kommunisták — Zalka Má­tét, az írót is. ★ Mint az életrajzi regény részleteiből kiderül: az in­ternacionalista Zalka élete végéig erős szálakkal kötő­dött a szülőföldhöz. Az útra- bocsájtó szatmári táj emléke mindvégig elkísérte. Megyénk népe is szívébe zárta híres szülöttét: a „névadó” város, Mátészalka múzeumában ál­landó kiállítás ismerteti az író-tábornok pályáját. A tisz­telet megannyi jeleként ut­cákat neveztek el róla, isko­lákat, kollégiumokat, s őrzik emlékét a nevét viselő szo­cialista brigádok és intézmé­nyek is. A legendás Lukács tábornok harcostársaival a spanyol fronton Budapesten, a Mező Imre úti temetőben katonai tiszteletadással ma délután 14 árakor vesznek végső bú­csút Zalka Mátétól, a spanyol polgárháború legendás hírű Lukács tábornokától. A spanyolországi Valenciá­ból az elmúlt héten hazaszállított hamvait a Munkás- mozgalmi Panteonban helyezik örök nyugovóra. 1896. április 23-án fizetség nélkül mérik a szeszt egy Sziamos-fparti kiskocsmában. Imént látott napvilágot a Matolcs falubéli Franki Mi­hály kilencedik — élőnek he­tedik — gyermeke, méghozzá fiú. A poharak a fal felé emelkednek, a túlnan lévő szoba irányába, ahová a kis jövevény megérkezett. ★ Kijárja a negyedik elemit. 1907 nyarán egyívású falusi pajtásaival együtt már az Isztrián, Volhinián, Szibérián keresztül a Távol-Keletre vi­szi el élete nagy utazása, hogy onnan visszafelé egészen Spanyolországig vezesse. E hosszú, nehéz, de hősie­sen szép út során válik iga­zán emberré Béla, és lesz be­lőle a forradalmárként, ka­tonaként, íróként hírneves Zalka Máté. Ahogyan özve­gye, Vera Ivonovna Zalka ír­ja: ő elsősorban is Ember volt, és ezért lett hős belőle; másképpen ez nem is tör­ténhetett. A matolcsi szülőház ötödik osztályt végzi. Tovább nem lehet várni — Franki Mihály fontos döntés elé ke­rül. Elejtse-e ábrándját, vagy sem? A családban még sen­ki sem végezhetett középis­kolát. Hát Béla? Mi volna, ha ... Hogy mérnököt, orvost vagy tanárt neveljen belőle, eszébe se jut — kereskedel­mire gondol. A gazdasági pá­lyákon lehet a leggyorsab­ban megvagyonosodni. Ehhez azonban a fiúnak előbb lega­lább a polgári iskolát kell el­végeznie. És most már kimondja a tervét. Az egész család lel­kesedik érte, hadd kerüljön ki közülük is egy vasalt nad- rágú ember, nagyságos, vagy ami itt többnek számít, te­kintetes úr. Valaki végre vi­gye többre, mint ők. ★ Legelső kiruccanása a nagyvilágba mindössze há­romórai döcögés k»tlovas sze­kéren. Ilyen szerény úttal indul az a pálya, amelyet semmihez sem hasonlíthatnánk jobban, mint egy nagy-nagy utazás­hoz. Mátészalkáról a matolcsi fiút Szatmárnémetin, majd vosztok felé. Nem mennek odáig. Egy kis állomáson fel­harsan : „Kivagonírozás 1” ... A Csendes-óceánról jön az a szél, ami a köpenyege szár­nyát lengeti. S még csak ki­lenc esztendeje annak, hogy lete első utazását gyermek­fővel megtette Matolcsról Mátészalkára — kétlovas sze­kéren. ★ Időnként oly forró hullám­ban önti el a nosztalgia, hogy alig tud erőt venni rajta. Egy alkalommal a kék no­teszbe belerajzolja Matolcs térképét. Talán attól retteg, hogy oly sokáig tart majd a háború, a fogság, hogy szülő­faluja képe is elhalványul az emlékezetében. Vagy így próbál képzeletben, noteszla­pon hazalátogatni? Honvágyas hangulatában írja — 1916. december 3-án — legelőször egyik verse alá a diákkorából való „Fáy Bé­la” álnév helyett — a „Zalka Máté” nevet. 2ÁLM MATE Zalka Máté szobra Mátészalkán A messzi Moszkvából érke­ző bankutalványok, a szó szo­ros értelmében meghosszab­bítják az öregember életét. Azért is, mert öregségére támaszt jelentenek, de még inkább azért, mert hónapról hónapra igazolják: mégis si­került valami az életében. Érdemes volt ennek a fiának a taníttatására áldoznia a sa­ját maga, meg — úgy lát­szik — az emberiség érdeké­ben. ★ Költői ötlet a hazát, szülő­földjét, gyermekkorát, esz- mélését idéző Mátészalka vá­roska szóösszetételének meg­fordításával teremteni meg végleges „írói inkognitó”-ját. A keserű hangulatú, kritikus hadifogolytársak között azon­ban nem arat osztatlan tet­szést vele. A tábor néhány íróembere roppantul fanya­logva fogadja. Béla nyilván eleve számít a „literátorok” némelyikének kötözködésére és irigységére, Minden művét magyarul írja. Noha szövegébe néha idegenes kifejezések vagy fordulatok vegyülnek, igen ízes nyelven, amelyből oly­kor kiütköznek gyermekkora matolcsi nyelvének emlékei. („Este”, „estidőben” helyett például gyakran ezt használ­ja: „estennet”) ★ Messzire szakadt életében Beliki Matolcsot helyettesíti. A forradalmár pisztolya és írógépe a Szatmár Múzeumban Január végén a hadapródi kinevezés és öt nap „eltávo­zás” már a közeli frontra in­dulást jelenti. Szabadságát Matolcson töl­ti. öt nap búcsú — ki gon­dolná, hogy örökre! — a szü­lőföldtől, a rokonoktól, a pajtásoktól, a riadt, ősz apá­tól. ★ A vasútvonal most egye­nesen délnek fordul, Vlagyi­és éppen azért alakítja át a „Szálkát” „Zalkára”, hogy a gúnyolódok ne tudják kifor­gatni. Legalábbis ez tetszik ki egyik jegyzetéből „Iste­nem, miért hogy ez a név a •«wptiitcu« upitn unt Hiába, a honvágy átszövi egész gondolatvilágát, nagy erővel uralkodik az érzékein — nem csupán azért, mert nem mehet haza, hanem, mert bizonyos benne: eljön cw«3 cmnom [marni; íi wer ' IflENGKHÜ 6K»E! * 8 2 5 frn 3 & AAv., M. .44 CÖCTOH» eo*o,»<j tfoae rc«*MX me > CÄTftflC« , ,, - Jt OprítHniactHtt í f, «Gtyom ß'CCl ’V*"" 1$3 (f »jöttééi** Matolcstól Madridig

Next

/
Oldalképek
Tartalom