Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-10 / 83. szám
1979. április 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Értőbb fiatalok A KÖNYV: örök divat S OKAN DIVATNAK vélik az olvasótáborokat. A kételkedők azt hajtogatják, egy-két hét alatt nem igen lehet valakit olvasóvá nevelni. Az újszerű táborok kigondolói pedig azt mondják: nem várnak ők sem csodákat, de a tábor jó alkalom arra, hogy fiatalok egy-egy csoportját közelebb hozza az irodalomhoz, a művészetekhez. Hogy táboroknak kell-e nevezni az olvasás ürügyén toborzott közösségeket, tulajdonképpen mellékes. Többségük nem tábori körülmények között tevékenykedik, régi kastélyban, diákotthonban, megyénkben Tisza-parti szálláshelyeken is. A lényeg inkább az: elsősorban a fehér foltoknak számító településekről küldenek olvasótáborba fiatalokat. Olyanokat, akik épphogy megízlelték az olvasás élményét, vagy az első tétova lépésekét tették meg a könyvtárak irányába. Miben segítenek az olvasótáborok? Tavaly a megyében hat helyen megközelítőleg kétszáz fiatal ismerkedett az irodalommal. A mozgalom gazdája a Hazafias Népfront megyei bizottsága, s annak közművelődési társadalmi bizottsága. Külön olvasótábori tanács foglalkozik a szervezéssel, a tapasztalok hasznosításával. Egy- egy olvasótáborban körülbelül harmincán vettek részt, nem többen, mint ami még lehetővé teszi a közvetlen, közösségi hangulat létrejöttét. Minden olvasótáborban letéti könyvtárat rendeznek be, s az olvasás jó értelemben véve irányított, mert rangos művekre hívja fel a figyelmet. Lehetőség van vitára, az egyéni' vélemény kifejtésére, filmek megtekintésére, írókkal, költőkkel való kötetlen beszélgetésre, kirándulásra, zenehallgatásra is. MEGYÉNKBEN is lassan túljutnak az olvasótáborok a kísérleti szakaszon. A tapasztalatok biztatóak, az eddigi „táborfajták” beváltak. Tavaly speciális összetételű tábort szerveztek: szakmunkások és szakmunkástanulók, szakközépiskolások, gimnáziumi tanulók együtt barátkoztak az irodalommal és egymással a tiszadobi olvasótáborban. Mándokon és Kállósemjénben általános iskolai diákotthonok lakóiból toborozták az olvasótábort. Ibrányban úttörő korosztályú gyerekek, Tivadaron ipari szakmunkástanulók, Dombrádon dolgozó fiatalok ütöttek tábort. S mi történt a táborozás után? A népfront közművelődési társadalmi bizottsága társadalmi segítséggel tovább bővítik az olvasótábori mozgalmat. Az idén a tavalyinak egyharmadával többet, összesen 300 fiatalt szeretnének táborba hívni, melyek anyagi fenntartásából egyre több vállalat, intézmény is részt vállal. Így a TESZÖV 15 ezer, a KIOSZ 4 ezer, a három nagy nyíregyházi üzem: a konzervgyár, a gumigyár és a papírgyár egyenként 3 ezer, a szakszervezetek megyei tanácsa ugyancsak 3 ezer forinttal segíti a táborok ellátását. M ÁR DOLGOZNAK a programok finomításán, a főbb témakörök kijelölésén is az olvasótáborok irányítását végző népfrontbizottságok. Ezek szerint az idén két fő témakört jelöltek meg, a nemzetközi gyermekév ál- kalmából a foglalkozások gyakori témája lesz a gyermek- és ifjúsági irodalom. A másik fő témakör Móricz Zsigmond munkássága, melyre a nagy realista író idei centenáriuma kínál jó alkalmat. Élő irodalmi műsort is visznek a táborokba, kiállításokat is megnéznek majd a résztvevők. Így hát nem a divat hozta létre az olvasótáborokat, hanem a műveltebb, értőbb fiatalok nevelésének sürgető igénye, amelynek egyik örökké divatos eszköze marad a könyv, az olvasás. (P. G.) Tavasz a határban Ha késve, mégis csak megérkezett a tavasz. A szárazabb domboldalakon a varjaknak már csak a feje látszik ki a vetésből, de a hajlatokban még víz csillog. A kora tavaszi esők nyomai. Encsencs felé tartunk, a szabolcsi dohánytermesztés egyik fellegvárába. A domboldalakon traktorok araszolnak, tavasziak alá tárcsázzák a talajt. Az út mentén szépen gondozott gyümölcsfák sorakoznak, másodszor permetezik az almafákat. — Tavaly nem volt szerencsénk az almával, a fagy miatt kevesett termett — mondja Mester Ferenc, a helyi Virágzó szövetkezet elnöke. — A dohány sem hozta azt, amit vártunk, de még így sem elégedetlenkedtünk, a kísérleti parcelláinkon 15—17 mázsát értünk el hektáronként. Pára a falon A múlt évben a szövetkezet a hagyományosan művelt táblák mellett a Dohánykutató Intézet útmutatása alapján kísérletképpen 15 hektáron termesztett dohányt. A kedvező tapasztalatok alapján a szövetkezet vezetői úgy döntöttek, hogy az idén a kutatóintézet módszereit 70 hektáron próbálják ki. Március elején kezdték a nagy munkát, a huszonhat tagú brigád felállította a fóliasátrakat, elvetette a magvakat. Most a sátrak alatt már megjelentek a palánták, de kidugta fejét a dudva is. Van hát munka bőven, hiszen ha az asszonyok nem gyomlálnának állandóan, a hívatlan vendég egykettőre elnyomorítaná a gyenge dohánypalántákat. A sátrak falán páracsep- pek gyöngyöznek, a fülledt levegőben asszonyok locsolják a melegágyakat. Hiába van gumicső, locsolóval hordják a vizet, hiszen a slag kiverné a földből az éppen hogy gyökeret eresztett palántákat. Nehéz ez a munka, hiszen napjában ki tudja, hányszor kell fordulniok, az asszonyok még se igen menizetek — intett a ven- idég. A pincér elindult a piros kockás abrosszal leterített asztalhoz. Arcán mosoly jelent meg, amilyennel a vendégéket szokta jutalmazni. Megállt az asztal mellett. —• Kedves egészségére! — mondta, s gyors mozdulatokkal, hamarjában rendet teremtett a húsos tál és tányérok között. Finom, mélyről jövő mosolya egy pillanatra sem szűnt meg. — Nem volt ros6z a fácán — vetette oda kurtán a vendég —, de talán még jobb lett volna, ha egy piciit tovább tartja a sütőben a szakács. A leves ellenben jóízű volt. Ja igen, még egy pohárka vörös bort, ha lehetne. — Örülök, hogy ízlett az ebéd — válaszolta az ősz hajú, bajuszos vendégnek Ja- kati Ferenc fizetőfőpincér. — A bort pedig azonnal hozom — s már fordult is a söntés irányába. Egy perc nem tellett bélé, tálcán egyensúlyozva hozta a pohár vörös bort. Karján ott lógott az elmaradhatatlan fehér szalvéta, ingnyaka körül pedig a csokornyakkendő. Ügyes ez a Feri — gondolta magában a vendég. — Egészségére — tette le az asztalra a poharat a pincér. Diszkréten hátrább lépett, megvárta, amíg az ősz hajú úr megissza az italt és szolkása szerint a vendég bal oldalán rendezte tovább az asztalt. — Tudja, barátom — kezdte lassan a imondókáját az ötven felé tartó vendég —, én régóta járok már ide. Előtte sok helyen, előkelőbbnél előkelőbb ébtermékben megfordultam, de a fácánsültet itt készítik a legffinomabbra. Most is csodálattal adózom a konyha művészének. Ellenben mondja meg a szaA gavallér kácsnák, máskor ropogÓ6abb- ra süsse a kakas bőrét, bőven locsolja forró zsírral. A bort pedig akárhonnan is hozatták, zamatosabb nem lehetne. Na, akkor hozzon még egy pohárral. Jakati Ferenc figyelmesen hallgatta az ebédelő szavait. Tehette, majdnem üres volt az étterem. A kért borral most is gyorsan fordult. — Látja, barátocskóm, egészen más ezen keresztül a világ — emelte a vendég szemmagasságba a poharát, s nézett az ablakon át a tó irányába. — Az ember mindjárt jobban érzi magát, ha egyet kortyol. — Az ősz hajú úr szinte beleharapott a borba, oly nagy kortyot nyelt le először. A pincér vele együtt ivott. Ügy érezte, ő is vörös bort nyel, majd megtörli a szája szélét. — Maga mindig ilyen csendes? — kérdezte a vendég, de nem hagyva időt a válaszra, folytatta: — Csak azért kérdezem, mert az ember még ha ebédel is, társaságra vágyik. Jobban csúszik a falat beszélgetés közben — s mintha csak magának mondaná, legyintett a kezével. — Szeretem ezt az éttermet — mondta a vendég, és jelezte, részéről befejezte az ebédet. —■ Tessék, parancsoljon, a számla. A pincér az ősz hajú elé tette a papírdarabot. A vendég megnézte, majd helyeslőén bólintott. — Jó a memóriája, barátom, csak éppen egy pohár borral kevesebbet számolt. — Azt én fizetem — válaszolt a pincér, s nem szólt többet. — Mindenkihez ilyen gavallér? — kérdezte a bajuszos, ősz hajú úr, miután a pincér felsegítette a felöltőjét. Feleletet nem várt a kérdésre. Kilépett a széles üvegajtón. A szabadban teleszívta tüdejét friss, tavaszi levegővel, s mint egy látomás, eltűnt a napsütésben. Sípos Béla Egészség * ■ ■■ ##■ es /ovo Vetik a tavaszi árpát nének máshová dolgozni. Legtöbbjüknek apja, nagyapja is dohányos volt, s nekik is a vérükben van a dohány szeretete. — A faluból többen tanulnak a debreceni dohánytermesztő iskolában, megoldott az utánpótlás — egyenesedik fel a gyomlálok közül Nagy József né. — De szükség is van az iskolázott szakemberre, mert a dohánytermesztéshez ma már nem csak szív kell. Az én fiam is a pesti kertészeti egyetemen tanul, ha végez, minden bizonnyal hazajön a mi téeszünkbe. Nagyecsedi helyzetkép — Jobb évet szeretnénk zárni mint tavaly, — mondja az iroda felé tartva a szövetkezet elnöke. — Igaz, a kalászosok állapota nem valami híres, de még sokat javulhat. Csak most már em- berelje meg magát az idő. Vagy harminc kilométerrel távolabb, a nagyecsedi Rákóczi Tsz helyzete nem valami rózsás. Igaz, tavaly hosz- szú idő után végre kilábaltak a veszteségek sorozatából, s ha minimális haszonnal is, de 220 ezer forint nyereséggel zárták az esztendőt. A múlt évben választottak új vezetőséget, s úgy tűnik, sikerül a zömmel fiatalokból álló szakembergárdának kihúzni a szövetkezet jó mélyre süllyedt szekerét a sárból. Úgy indultak ebben az esztendőben, mint már nagyon régen. Az ősszel minden talajmunkát elvégeztek, s aki ismerte a téesz helyzetét, tudja, milyen nagy szó ez. Aztán jött a belvíz, meg a Kraszna áradása, s alaposan helyben hagyták a határt. — A 70-es évek elején fejezték be a terület meliorálá- sát, majd százmillióba került, de a helyzet szinte semmit nem javult — mondja bosszúsan Radnai József fő- agronómus. — Most kénytelenek vagyunk újabb százezreket áldozni, szinte aki csak mozog, hetek óta a határban van, az árkokat tisztítják, vezetik a csatornákba a táblákon maradt vizet. A Sziget szélén Novák Tiborral, a szövetkezet növénytermesztési fő- ágazat-vezetőjével járjuk a határt. A kis terepjáró fuldokolva küszködik a sárral, még belegondolni is rossz, hogyan lehet itt szállítani a betakarított terményt. A szövetkezet legjobb talajú táblájának, a Szigetnek a szélén állunk. Mint a neve is mutatja, a terület szigetként emelkedik ki, de itt is tócsák tarkítják a búzavetést. Frissen ásott árkokban véknyan csordogál a víz a csatornák felé. Hogy mikor szabadul meg fölösleges terhétől a föld, ki tudja? A szövetkezet vezetői reménykednek: ha tartós marad a napos idő, még jóra fordulhat minden. — Holnap kezdjük (mire e riport megjelenik, remélhetőleg be is fejezik) az árpa vetését. Ahol a talaj nem bírja el a gépeket, kénytelenek leszünk kézzel is vetni, mert az idő sürget. Tavaly például ilyenkor már földben volt a cukorrépa, most viszont a területet meg sem tudjuk közelíteni, víz áll rajta — magyarázza Darabán János, a szövetkezet fiatal párttitkára. Időben végezni — Pánikról azonban szó sincs — veszi át a szót a fő- agronómus. — Száznegyven millió forintos termelési értéket tervezünk erre az évre, s bármennyire is kedvezőtlen jelenleg a helyzet, minden bizonnyal teljesítjük is. A gyümölcsösben, az állattenyésztésben megfelelően mennek a dolgok, a pillangósok jól teleltek, a talajt mindenütt előkészítettük a vetéshez. A következő hetekben kell majd igyekezni, hogy időben földbe kerüljön a kukorica, napraforgó, a zab, s akkor nagy baj nem lehet. Balogh Géza | gészséges gyermek — biztos jövő — hirdeti az egészségügyi világnap jelszava. A mondat, amely programot ad a világ minden részén erre az esztendőre. A felhívás, mely figyelmeztet kormányt, egyént, társadalmi szervezetet és világfórumot arra: álljon 1979- ben a gondoskodás középpontjában' a felnövekvő emberke. Talán van, aki erre nálunk legyint: minden rendben van. Kiváló az egészségügyi szolgálat, jól szervezett a terhesgondozás, a gyermekorvosi ellátás, óvodai és iskolaorvosok követik nyomon a gyermeket. Így igaz, s az is tény: az egészségügyi világszervezet felhívásának igazi célpontja az a sok ország, ahol még alapvető gondokkal küzdenek, ahol a gyermek joga korántsem épült bele a társadalmi jogok rendszerébe. Mégis, mi szól akikor nekünk? Sok. Hiba lenne, ha két_ ségtelen eredményeink mellett elfeledkeznénk arról, ezernyi a tennivaló. Megoldásra várnak feladatok az állami egészségügy területén, de talán még ennél Is több, ami a családokra vár. Tudomásul kell azt venni: az egészséges gyermek fogalom, nem csak fizikailag ép embert, de lélekben, szellemében is kifogástalant tételez fel. Gondoljunk végig néhány kérdést. Vajon jó-e, ha terhes asszonyaink cigarettáznak, netalán isznak? Tehetünk többet az otthoni higiéniáért, a gyermek okos öltöztetéséért, a korszerű táplálkozásáért. Csiszolásra várnak iskolában és otthon a gyermek szokásai, kényszeríteni kell őket a több és célirányosabb mozgásra. Okosan folytatni kell a családi életre nevelést, a szexuális felvilágosítást. És sorolhatnék.imég a itanní- valókat bőven. Ennyiből is látszik azonban, a biztos jövő érdekében marad még nekünk is tennivaló bőven. Megyénkben is napirendre kerültek ezek a témák. Nem ötletszerűen, nem kapmány- Iként. De szóba kerülnek iskolákban, egészségügyi előadásokon, orvosi rendelőkben egyaránt. Keresik és kutatják az egészségügyiek is, hogyan lehetne még tökéletesebbé tenni a különböző életkorú gyermekek szűrését, állandó figyelését, gyógyítását. Közös a feladat, s senki, akinek gyermeke van, nem mentes bizonyos kötelmek alól. lezünkben a jövő nemzedékének egészséges, okos nevelése. Irányítsa ezt a munkát saját örömünk és társadalmunk igénye. Társuljon lehetőségeinkhez a tenni akarás és -tudás megújuló lendülete. B. L. A nagyhalászi zsákgyárban Andrejkovics Ibolya és Ferenc Margit lánchengcreket készít a zsákszövéshez. (Cs. Cs. felv.) „Jobb évet szeretnénk”
