Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-08 / 82. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. április 8. o KLUBRÓL KLUBRA A Bessenyei György értelmiségi klub KÖLTÉSZET RATKÓ JÓZSEF: Három értelmiségi klub­ban jártam eddig. Az első a „pótolhatatlanság” egyszeri élményével lepett meg, tag­jai ugyanis a klubalapító összejövetelen találkoztak utoljára. A másik ennél va­lamivel élénkebb élettel di­csekedhetett egészen meg­szűntéig, időnként ott tartot­ták a pedagógusok a nagyobb alapterületű helyiséget igény­lő névnapi murikat. ★ A nyíregyházi Bessenyei György értelmiségi klub a harmadik. Jellege: általános, tehát nincs kötött szakterüle­te, bármivel foglalkozhatnak. Fenntartója: a TIT megyei szervezete és a Nyíregyházi Városi Művelődési Központ. Három tagú társadalmi veze­tősége van, élén a klubtit­kárral. A programok szerve­zésére Kecskovszki Józsefet kérte fel a TIT, aki legszíve­sebben a klub menedzseré­nek nevezi magát. Űj formá­jában 1977. január 1-től működik a klub, azóta min­den héten egyszer, csütörtö­kön hét órakor találkoznak a Lenin téri épületben, általá­ban meghallgatják a soron következő előadást, eddig több mint 140-et. Jelenleg 29 beiratkozott tagja van a klubnak a követ­kező összetételben: 14 tanár­nő vagy óvónő, nyolc agrár-, illetve üzemmérnök, egy po­litikai munkatárs a KISZ-től, két könyvtáros, egy üzemgaz­dász és három főiskolai hall­gató. A fő tudnivalókhoz tar­tozik még az is, hogy kezdet­ben 10 forintos tagsági díjat fizettek, ez újabban meg­szűnt. Valamennyien TIT-ta- gok. többen tartanak rend­szeresen előadásokat, számos helyen kedvezményt kapnak tagsági igazolvánvukra — például az megfelel egy szín­házjegynek. sutt is „nyüzsög”, közéleti te­vékenységéről ismert, vagy munkahelyén szervezőkészsé­géről, társadalmi aktivitásá­ról. A másik típus a társkereső, a szónak abban az értelmé­ben, hogy nem a férjjelölt felfedezésének reményében iratkozik be egy ilyen klub­ba. Hasonló korú és hasonló érdeklődésű, gondolkodású társakat keres, általában nem egyet, hanem többet: hogy gondolataikat kicseréljék. ★ A következő kérdés: a programok. Maguknak ter­veznek. Mindenki benyújt­hatja a kívánságlistát, ezek alapján döntenek a témákról. Kialakult ez a forma: általá­ban minden héten meghall­gatnak egy előadást, tehát úgynevezett kötött program­juk van. Ezután akár a té­mához kapcsolódva, akár bármi másról, ami aktuális — szinte magától kialakul a vi­ta, ami úgy szokott kezdődni, hogy az egyik klubtag szól valamit a szomszédjához. Volt már úgy is, hogy éjfél­kor „eszméltek”; elvitatkoz- ták a fél éjszakát. Előadás helyett néha más közös prog­ramot csinálnak, kirándulás, mozi, színház, de voltak már üzemlátogatáson is. S még egy lényeges rész­letkérdés; talán a legfonto­sabb: kevesen, vagy elegen vannak-e? Szerintük elegen. Néhány érdeklődőt még szí­vesen fogadnak, de például százas létszámú klubot el sem tudnak képzelni. Próbál­tuk megsaccolni, mennyi le­het Nyíregyházán az egye­temről, főiskoláról kikerült, az úgynevezett szórakozóhe­lyekre nem kíváncsi, de szel­lemi partnereket kereső fia­tal értelmiségiek száma. Bi­zonyosan több száz ... ★ S most menjünk egy ki­csit „közelebb” néhány rész­letkérdésben. Az első talán a legfontosabb: az út, amelyen valaki ide bejön. Egybehang­zó vélemények alapján a „göngyölítő módszerre” sza­vaznak, ez azt jelenti, hogy volt két-három kezdeménye­ző elme, s mindenki hozott magával valakit. Többen vannak közöttük olyanok, akik akaratuknál fogva nyüzsgőbbek az átlag­nál, akiket nem elégít ki a hét minden napján a tévé, akik az egyetemeken, a főis­kolákon, s főleg a kollégiu­mokban megszokták azt a természetes pezsgést, mely­nek híján kikerülve, s mun-, kába állva a szellemi eltes- pedés rémképe jelent meg lelki szemeik előtt. Jellemző, hogy nem egy klubtag má­★ Elfogadott tény, hogy az összes közül a falusi értelmi­ség helyzete a legnehezebb. És a városi értelmiség? Ami­kor ebbe a harmadik értel­miségi klubba készültem, megpróbáltam összeszedni, mit várnék én egy értelmisé­gi klubtól, vagyis milyen funkcióknak kellene megfe­lelnie ahhoz, hogy vonzó le­gyen? A több mint két év alatt persze sokan megfordultak itt. Volt, aki csak egyszer né­zett be, mások egv-két hónap után maradtak el. Jellemző, hogy akik időközben férjhez mennek, megnősülnek — nem jönnek többet. Ellenpél­dának G.-ék házasságát hoz­zák fel. ők itt ismerkedtek meg. találkozásuk ..klubhá­zassággal” folytatódott, de családi állapotuk változása ellenére is aktív tagjai a klubnak. Nekik is természe­tes ez, a klubtagoknak is, de ők csupán azt a kivételt kép­viselik, mely erősíti a „sza­bályt”. A legtöbben azt a biztos pontot látják a klubban, melyre a szabad időt tervez­ni lehet, mely a társas kap­csolatok kialakításánál szá­mításba jöhet, s ahol lehető­ségük van az ismeretek rend­szeres bővítésére. Ezért fur­csa, hogy egyetlen orvos nem járt még itt, a jogászok ugyan érdeklődtek, de beiratkozott tag nincs közülük. Csak bi­zonyos értelmiségi pályán tudnak a klub létezéséről? ★ Először is — talán a régi kávéházi mintára — egy olyan helyiségre lenne szük­ség, mely intézményes kere­tek között, vagy anélkül, meghatározott időben nyitva lenne, s oda egyedül vagy mással bemehetek, mert be­szélgetni szeretnék, vagy egyedül akarok maradni. Kellene bele néhány újság, pár társasjáték, egy pohár üdítő, kávé. Viszonylagos rendszerességgel kellenének olyan programok, melyekből érdeklődésem szerint kivá­lasztom, ami tetszik. Érdekes előadások, moziban nem for­galmazott filmek, lehetőség a közös vitára, egy lemez meg­hallgatására, vagy éppen ar­ra, hogy ne csináljak sem­mit ... Vannak ilyen klubjaink? Lehetnének. Ha jól felszerelt üzemi klubjainkra gondolunk — nagyon sok megfelelne ezeknek az alapkövetelmé­nyeknek. Az egyiket azonban csak hetente két órára nyit­ják ki, a másikban csak az évfordulós megemlékezésekre toboroznak össze néhány em­bert, akinek ezek után igen furcsa képzetei lesznek a klub szó hallatán ... ★ Mindezeket a klubtagok „képviselőivel” megvitattuk, nagyrészt egyetértettünk. Ők mindenesetre igen jól érzik magukat a klubjukban. Bár sok ilyen lenne. Akiket cik­künk elgondolkodtat, — fia­tal értelmiségieket, vagy ilyen klub fenntartására illetékese­ket —, azoknak ezennel be­mutatom a. fenti gondolatok értelmi szerzőit, öt beszélge­tőpartneremet : Bíró Katalin és Mendler Etelka, a Nyírber beruházási előadói, Takács Ildikó, a Kemév személyzeti előadója, és fivére Takács László, a napkori tsz agrár­mérnöke, valamint Horváth Mihály, az Agrober villamos- mérnöke, és jómagam: Baraksó Erzsébet Szalonnasütés — közösen a Kemév-klub tagjaival. Aj ánlás V ersekkel jelentkezik (s nem is először) ez a leszólt vidék, Szabolcs-Szatmár megye: tizenhárom nem fiatal fiatal ember verseivel, amelyek közt jók, rosszak, tiszta be- szédűek és dadogósak egyaránt akadnak. Illesse figyelem, kísérje szeretet és ag­godalom íróikat — szeretet, hogy eljuthassanak, aggodalom, hogy eljutnak-e a vox humá­néig, a József Attila-i „tiszta beszéd”-ig, megtanulják-e mindannyian „a soha nem hallott szép szavak anyanyelvét”. Mert tömi földdel az idő az énekes szájakat; mert a vers fölött virrasztók sze­mére hajnalra borosta nő; hasadozik az éneklő szív; mert eltűnnek a földben az arcok, a szív-alakúak; a széles csontú fejeket megszedi a varjú. Mert halálozunk. Meghalt Isten dru­szája, Kormos István, meghalt Nagy László, a Gyémánt-arcú kőszáli lélek. S remény a gyászban csak egy: hogy jönnek új énekesek, akikben még „szent az elrendelés?” s végzik a végezhetetlent, az elözvegyült munkát, így legyen. Így lesz. (A költészet napjára jelenik meg tizenhárom szabolcs-szatmári költő antológiája, mely­hez Ratkó József írt bevezetőt. Ebből a kötetből válogattunk.) SZIGETI GYÖRGY: Csak előtted vagyok én tiszta Áldjon meg téged az isten — aki oldalbaversz — az öröm-nélküli reggeleken. Azt mondod, borotválkozz meg, végy tiszta inget, végy erőt. Majdnem azt kérdeztem, kinek mondjam el, hogy a fák lezuhantak a levelekről, s úgy lebeg a világ, mint szelíd szemedben a bánat — gyökértelenül, értelmetlenül... A szélnek itt az a dolga, hogy összekotorja a szemetet. A pádon egy ismeretlen ül, térdén a glóriája. Egy cigány hasában törött üveg zárja le a vitákat. Az isten áldjon meg téged, az én istenem, aki nem fésüli a szakállát, legszebb cipőjét nem veszi fel, belekölykedzik a macska, ingerült álmai vannak, az ördög kitagadta. Ha ülök a kutyaugatások mögött, adj a kutyáknak enni. Szép homlokod mögött a szemednek — adj a lelkednek enni. SZIGETI GYÖRGY: Beállók az erősek közé Látod, én boldogan dobom el a megszokás gacsos cipőit — az eleven nőket szeretem, s az eleven forradalmat, pedig felkínálták nekem is — ha megfizetem — a nyugalmat. Ügy élek köztetek, hogy nem takarom el a félig-teleírt lapokat sem, szabolcsi parasztok dalait, vagy ostoba vicceket hallgatok este — nem ujjongok — semmi okom rá, és nem vagyok kétségbeesve. Nem csitítom a zajos világot, félig hordom ki verseimet — beállók az erősek közé, habár gyengébb vagyok én mindenkinél; aki piros pettyet visel tüdején, bort iszik, dalol és száz évig él. MAGYAR JÓZSEF: Égni kell! — Dózsa és Jeanne d’Arc menyegzője — Aludj kedvesem, a sár befordul, alábúvik a pataknak, jóbarátunk a halál másodszor indítja szívét — januárban tücsökzenét hallok, mi dolgom véle, mi dolgunk a pattogó vakolattal, legyen veled az isten, mint elkapart sebek alatt az élet — éhes kölyöknek cukorsüveg. Velem vagy, nincs más dolgom, hogy tudjam. Tenger szállt ablakunk előtt. Szólj rám, szoríts, verj, vagy védj meg, mert nem tudom kinek mondjam el, hová szoruljak, hová fussak, csak előtted vagyok én tiszta, hogy ingemet a vér megissza. Zörög a vonat, zihál kéménye. Csattog a kerék, keresi; nincsenek sínek. A szép hazugság ideje eljött, reggel van, elfelejtelek — áldjon meg téged az isten és védjenek a sebek. BODNÄR ISTVÁN: Tíz lovacska A tűzből jössz szemem elé TE SZŰZ! Dózsa menyasszonya, királyi feleség. Lázadás Istene, Istennője — néktek a szabadság szentség. Tűz-csokor kezetekben, ajándék a nászhoz, Tapsol, dőzsöl az úr-had, tolakszik a párhoz. Az alku sunyit csak! Perselyben már a nyelv. Tűzről nem pattan lány, se legény. Égni kell! Tíz kicsi ujja tíz lovacska útvesztőkben toporogva sarjadozva cseperedve tárgyak között perlekedve Tíz kis ujja gyönge karddal bukdácsolva csikóhajjal csikóhajjal zöld kezekkel tétovázó tenyerekkel Téblábolnak nyargalásznak bármit látnak odamásznak bármit látnak mind szeretnék tapogatnák megízlelnék Tíz kis ujja tíz lovacska útvesztőkben toporogva kevélykedők nem hajolnak parolázni most tanulnak KM

Next

/
Oldalképek
Tartalom