Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
Ki volt Margittay János? Az egykori szabolcsi napilap, a Nyírvidék 1922-es számaiban böngészgetve került elő egy politikai végrendelet, amely így kezdődik: „Rövid, de nyugodt pihenés után reggel három órakor, gondolkodóképességem teljes tudatában, a legnagyobb lelki nyugalom közepette végakaratomat az azt érdeklődőkkel a következőkben tudatom ...” Az eredeti szöveget megszakítva az újságíró csupán annyit fűz hozzá: „ Az első pontban elveiről nyilatkozik, kijelenti, hogy elvhű és teljesen hű kommunista ... Ki is volt Margittay János? Az eddig megjelent dokumentumokban mindössze annyi található róla. hogy tagja volt az 1919-es második szabolcsi direktóriumnak. A fehérgárdista intervenció nehéz óráiban Pogány József hadügyi népbiztos nevezte ki a megyei forradalmi törvényszék elnökévé. A román burzsoá csapatoknak a Tiszáig történt előrenyomulását követően áz akkor Szabolcs megyéhez tartozó Takta- köz 9 települését Báj községből irányitó szabolcsi direktórium ügyvezető elnökeként egészen 1919. július végéig, a Tanácsköztársaság bukásáig szervezte a közigazgatást,- a Vörös Hadsereg ellátását. Pedig 1919 április végétől megyénkben a Tisza vonulásáig dühöngött a fehér terror. Ennek a közvetlen szomszédságában vetette meg a lábát az a szabolcsi direktórium, amelyet Margittay János vezetett, farkasszemet nézve a folyó túloldalán lévő ellenséggel, mindvégig arra várva, hogy visszatér még Nyíregyházára. A bukás után sokan vissza is tértek és perek, internáló táborok, börtönök várták őket. Ám Margittay Jánosra — aki ellenforradalmár árulókat végeztetett ki Nyíregyházán a román támadás nehéz napjaiban — nem térhetett visz- sza, mert a fehér terror, a birtokaikra, hivatalaikba visszatérő urak halálra keresték. Margittay János két évig volt illegalitásban, az ország különböző részein Fekete Lajos álnéven, s közben tartotta a kapcsolatot a csehszlovákiai, illetve az oroszországi kommunista emigrációval. Iskolai bizonyítványok, fényképek, levelek kerültek elő, amelyekből most, a Tanácsköztársaság győzelme és veresége után hatvan esztendővel ismerjük meg Margittay János életútját. Nyíregyházán született 1889. április 3-án. Mozdonyvezető volt az édesapja. A tehetséges fiú Nyíregyházán végezte el a négy elemit, azután Nagykállóban a négy gimnáziumi osztályt. 1905-ben a nyíregyházi Kossuth Gimnázium állította ki az ötödik osztály elvégzéséről szóló bizonyítványt, ezután a vasúthoz került segédraktárosnak. 1912-ben feleségül vette Palicz Julianna nyíregyházi varrónőt. Két év múlva megszületett az első és egyetlen gyermekük, Margitka. Kitört az első világháború, behívták és elvitték az orosz frontra. Most előkerült, Halicsban készült egyik fényképe, a hátulján ez olvasható: „Harctéri emlék forrón szeretett jó apámnak, s édesanyámnak. Gyermeki szeretettel: János.” 1918: vége a háborúnak. Margittay János visszakerült Nyíregyházára, ismét a vasúthoz. Az őszirózsás forradalom idején, mint, katonaviselt ember, a vasútőrségnél szolgált. 1918. október 31- én testületileg jelentették be csatlakozásukat a párthoz a nyíregyházi vasutasok. így ő is tagja lett a pártnak. A Tanácsköztársaság győzelme másnapján újjáalakult a nyíregyházi katonatanács. A Nyírvidék 1919. március 25-i számában e tanács végrehajtó bizottságának tagjai között olvashatjuk Margittay János nevét. Az április 18-án megalakult Szabolcs megyei munkástanács 15 tagú intéző bizottságába is beválasztották Margittay Jánost. A román csapatok ekkor már betörtek Szatmárba. A baloldaliak soraiban sokan meghátráltak és felbátorodtak az ellenforradalmárok. Kovács István, a vörösőrség nyíregyházi parancsnoka egy, az április 19-én éjszaka tartott ülésen kijelentette: nem hajlandó harcolni a proletárhatalom védelmében. A proletárhatalom Nyíregyházán válságos óráit éli. Újjáalakul a forradalmi törvényszék Margittay János vezetésével. A legfelsőbb megyei vezetést, az első direktóriumot is felváltotta a második és a munkások ebbe is beválasztották. A proletariátus lesújtott az árulóra. A forradalmi törvényszék halálra ítélte Kovács Istvánt és szervezték a harcot. A fehér túlerő azonban győzött. Április 26-án fel kellett adni Nyíregyházát. Bájon Margittay János tartotta egybe az ott élő számos nyíregyházi forradalmár. Július 10-én a belügyi népbiztos- ságnak írt jelentésében olvashatjuk: Margittay János halicsi képe az első világháborúból. „... A szabolcsi direktórium Báj községben működik ..Július 20-án megindult a Vörös Hadsereg offenzivája, s a vöröskatonák között számos szabolcsi is átkelt Tokajnál a Tiszán. Raka- mazt sikerült visszafoglalni. A vörösök harcaiban fegyveresen vett részt Margittay János is. Nyíregyházára azonban soha nem térhetett vissza, mert a szolnoki hadsereg összeroppanása megpecsételte a Tanácsköztársaság és forradalmárainak sorsát. Margittay János családjával Szeghalomra menekült, felesége és kislánya ekkor látta utoljára. Először 1921. november végén kapott tőle levelet a családja egy börtönőr jóvoltából, aki a Margit körúti katonai fogházból juttatta azt ki, s amely kalandos úton került fel Nyíregyházára: „ ... Egyik Budapestre való utazásomban a katonai hatóságok Szolnokon letartóztattak, irtózatosan és iszonyúan megkinoztak és folyton vallattak, hogy Csehország részére kémkedtem és kém- kedek, s majd ... felhoztak Budapestre és itt 1921. augusztus 12-én kémkedésért halálra ítéltek, mint Fekete Lajost. Ez a jó, hogy nem tudták meg az igazi nevemet és megtagadhattam családi voltomat, mert ellenkező esetben a feleségemet is letartóztatták volna ... Már itt Budapesten két akció is megindult érdekemben, éspedig az egyik: a kommunisták részéről akarnak kicserélni ... A másik, hogy a csehek részéről is megindult az akció, de én ebben nem bízok ... Meg aztán én Oroszországba való vagyok, ott az én helyem az én elvtársaimnál, s ha az idő szólít majd, visszajövünk ismét.. December 1-én kelt a következő levél: „... Ha majd nemsokára eljön az idő, hogy ismét együtt élvezhetjük az élet szépségeit és örömeit, majd elmondom azt a hallatlan szenvedést, amit én szenvedtem, de aminek árán megváltottalak titeket, forrón szeretett feleségem, s aranyos kicsi lányom __ Megmondhatod már neki is, hogy nemsokára eljön az idő, amikor az apukáját már nem Fekete Lajosnak, hanem Margittay Jánosnak hívják .. 1922. április 6-án bekövetkezik a vég. Az országos körözés következtében a Horthy-prrbékeknek sikerült az azonosítás. Margittay János a siralomházban, az akasztófa árnyékában írta meg utolsó levelét: „Kedves Juliskám! Szeretett kicsi leányom, Margit! Amikor ezt a levelet megkapjátok, engem már az erősek odatettek, ahová mindenki eljut, akár előbb, akár utóbb. De ez egy cseppet se okozzon nektek fájdalmat, mert elve- . mért, a proletariátus nagy, dicső, s majdan győzedelmeskedő harcában halok meg, s így bármikor büszkén, felemelt fővel — a jelenlegi önző társadalom ostoba megvetésével nem törődve — járhatsz a proletár testvérek között ... Nem kell tehát sem neked, sem pedig kislányunknak lesütött fővel járnotok a nagyvilágban. Énrólam és tetteimről az oroszországi emigráció tudott ... Én a földi pályafutásomat befejeztem, de a legnagyobb nyugalommal halok meg, mert szép nagy példák vannak előttem ... Ne feledd el, hogy a lányunk nevelése csakis proletár szellemben történhetik, hogy őneki soha sem szabad elfelednie, hogy az ö apja a dolgozók millióinak érdekében, az őket kizsákmányolok elleni küzdelemben halt meg ... Azt hiszem, hogy vannak, akik tudják, hogy a proletariátus szent ügyét bármikor fegyverrel a kezemben is védelmeztem ... S amikör titokban kellett harcolnom, hogy akkor milyen eszközöket választottam, az sem fontos! Van a jelenlegi társadalomnak egy mondása, amelyet ez a társadalom nem csak kiejt, hanem meg is teszi: a cél szentesítse az eszközt. Mivel különb emberek ők, hogy nekik mindent szabad a dolgozó milliók rovására?!... Ember-ember, dolgozó és dolgozó között nincsen különbség, csak dolgozó és here között! S ha a herék a maguk jólétének biztosítására minden eszközt fel tudnak használni anélkül., hogy a legkevesebb szégyenpír, vagy lelkifurdalás ülne ki arcukra, s nyugodt lélekkel ölik halomra a dolgozók ezreit, mennyivel inkább szabad volt ezt tenni nekünk, akik a dolgozók igaz, elvitathatatlan és jogos érdekeiért küzdöttünk s küzdeni fognak azok, akik hátramaradnfik... Üdvözlöm ezek után az összes nyíregyházi elvtársaimat, tekintet nélkül arra, hogy jóakaróim voltak vagy nem. Kérem úgy őket, mint minden egyes ismeretlen proletár testvéremet, hogy ügyünk — amely szent — érdekében tegyenek félre minden legkisebb nézeteltérést, s hárítsanak el maguk elől minden akadályt. ... Azt üzenem valamennyidjüknek: Világ proletárjai egyesüljetek! Most pedig sok-sok üdvözletei küldök minden rokonnak, testvéreknek és ismerősöknek egyaránt és összesen ... Téged és szeretett kicsi lányomat számtalanszor csókollak, meleg szeretettel férjed: Margittay János.” Harminchárom évet élt mindössze, amikor jeltelen sírba tették. Könyveit, apró használati tárgyait életben maradt fogolytársainak hagyta örökül. Feleségének azt tanácsolta a királyi ügyész, hogy felejtse el a férje nevét. Az asz- seony azonban nem tette. Varrásból tartotta fenn magát, és rejtegette forradalmár férje hátrahagyott leveleit, 1942- ben bekövetkezett haláláig. A leveleket, fényképeket a szekrény mélyén őrizte mostanáig a kivégzéskor hét, ma hatvanöt esztendős leánya, Margitka, asszonynevén Joó Károlyné. Margittay János élete nagy regény. A történelem által megírt dráma, amely méltán megérdemli hogy hatvan év elmúltával is közkinccsé tegyük, hiszen a legtöbbet, életét adta a népért, a forradalomért, a mi mai szép világunkért. Megyéjének, városának kötelessége, hogy törlessze ezt az adósságát mártírja, Margittay János és egyúttal a szabolcsi munkásmozgalom iránt. Kopka János, Somogyi Jolán Az acélt most is edzeni kell... Ami örömet ad „Szeretem a szakmámat. Egy harmadik éves ipari tanulóinak — különösen a vasas szakmában — talán már feleslegess is ezt mondani. Itt már az első évben eldől, hogy ki kerülhet az «edzőbe«, azaz kiből mi válik, kiből lehet igazi vasas szakember ... A precizitás a legfontosabb ebben a munkában, mert a vas nem tréfál. Aki kapkodva kezdd a szakmát, az akár bele se fogjon ... Ha jód, pontosan dolgozik az ember, akkor nincs baj Ha minden pászol, kifogástalanul dolgozik ’ a rendszer, a berendezés is ... Hallotta már, hogy beszél a v,as? Bizony, még visít is, ha el akarják fűrészelni, de nem jól fogják be a párhu- zamszorítóba.” Négy vasas szakmát tanuló, harmadik éves diák rögtönzött vallomása ez az elhivatottságról, a vasas szakma tiszteletéről, szerete- táről. Nagy József Gégény- ből, Danku Miklós Gyuláhá- záról, Bogár János és Kiss Zoltán Nyíregyházáról került a 110-ies számú ipari tanulóintézetbe. A szakmáról beszélnek — a víz-, gázkészülék-szerelő, a központifűtés- és csőhálózat-szerelő, a vas- és fémszerkezet-lakatos, az esztergályos — de a munkáról is hitvallást tesznek. Nagy József víz- és gázkészülék-szerelő — Eigy ismerősöm, aki ugyancsak víz -gázkészüdék - szerelő, az beszélt nekem erről a szakmáról. Aztán láttam egy kisiparost is dolgozni az egyik rokonnál. A fürdőszobát szerelte. Tetszett. Elhatároztam, hogy megtanulom én is a szakmát, s a mi fürdőszobáinkat már én szerelem be. Két év múlva lesz vízmű Gégény- ben is ... — Gyulaházáról sokan i választották a központifűtésszerelést. Őket követte a bátyám, én meg az ő nyomdokaiban járok. Az intézet kollégiumában már a mi tanulócsapatunk cserélte (ki a régi radiátorokat. A fővárosban egy fád évig szereltünk egy KISZ-lakónegyedben Ha ott járok, feltétlenül megnézem, hogy vizsgázik a munkánk. — Az apám nagy barkácsoló. Otthon már tanulóköröm előtt is sokat dolgoztunk együtt. Még hegeszteni is megtanultam. Itt pedig már az Alkotó ifjúság páDanku Miklós központifütés- és csőhálózat-szerelő Bogár János vas- és fémszerkezetlakatos lyázaton is nyertem díjat egy munkámmal. — Két rokonom is esztergályos. Már értettem a különböző fogásokat, mégis sokáig gondolkodtam a választáson, hiszen egy szakmát nem lehet csak úgy elhamarkodni. Persze, az sem mindegy, hogy milyen szakmunkás mellé kerül a tanuló. Mert van aki érti ugyan a szakmát, de nem szereti. Csak ledolgozza a nyolc órát, nem magyaráz, váltáskor is szalad zuhanyozni. Én jó szakmunkás mellé kerültem ... — Tudja, miit jelent az, amikor az ember magának csinálja a szerszámot és azzal dolgozik? Nekem is van ilyen saját kalapácsom, meg gyorscsőfogóm. A jó szerszám pedig? Nahát! Víznél sem lehet akárhogyan dolgozni, de gáznál... még robbanást is Okozna. Aztán, amikor egy bonyolult rajz- okozta izgalom után kialakul a szép, kész munka, akkor ... szinte elolvad az ember az örömtől. — A legjobban szeretek lánggal hegeszteni. Olyan szép dolog az, amikor három anyagot — a két testet és a pálcát — egybeolvasztja az ember. — Én a gyakorlati munkahelyemen már együtt dolgozom a fiatal szatomunkáKiss Zoltán esztergályos (Mikita Viktor felvételei) sakkal. Nemrég építkeztünk otthon és a teraszkorlátokat már együtt csináltuk meg az apámmal. —• Azt mondják, nem is igazi vasas az, aki nem tudja magának miegélezni a szerszámot. A jó esztergályos például még a követ is előkészíti a köszörüléshez. Mert egy életlen késnél még a forgács is csúnya, de a rossz szerszám rongálja a gépet, az anyagot, s még az ideget is ... Pedig a vas beszél, de csak azzal, aki ért a nyelvén. Huszonnégy alapművelet minden csínját-bínját kell ahhoz megtanulni — csavarkötést, szegecselést, reszelést, egyengietést, menetvágást, mérést, marást — hogy az ősi anyag sok-sok új változata, ötvözete továbbra is engedelmes, segítő szolgája legyen az embernek. Tanulni. Aki nem teszi, az akár ne is kezdjen a vassal... Tóth Árpád KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1979. április 30. 1922 áprilisában írott levél az akasztófa árnyékából (részlet). Készlet a csaladjának küldött utolso levélből.
