Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-27 / 97. szám

1979. április 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 ■ ■ Ónként vállalt fegyelem Értelmiségiek Vásárosnaménybcm Munkáról, családról, szabad időről K-t, az egyik város üzemvezetőjét hóna­pokkal ezelőtt három ízben is felkérte a pártveze­tőség, tegyen eleget beszámo­lási kötelezettségének. Is­mertesse a gazdálkodással összefüggő kérdéseket, gon­dokat és feladatokat. Min­den alkalommal talált vala­mi kifogást. Egyszer azt, hogy sok az elfoglaltsága, „nem ér rá”. A következő alkalommal elutazott. Való­jában kibúvókat keresett. Miért? Tartott attól, hogy fejére olvassák mulasztásait, vezetési módszerének gyen­géit, a lazaságokat, fegyel­mezetlenségeket. Tisztázni szerették volna a vezetők közötti torzsalkodások okait, amelyek gátolták a munkát, rossz légkört teremtettek. Nem nézte tovább a párt­fegyelmet megsértő vezető mulasztását a pártvezetőség. Javasolták, vonják felelős­ségre. Bár az sem mellékes, mi­lyen hatást váltott ki a ve­zetőből, a jelentősebb mégis az, hogy ma már ilyen kér­désekben sem marad tétlen több helyen a pártvezetés. Ez mutatja azt is, érzéke­nyebbek lettek az emberek a hibákkal, a fegyelmezet­lenségekkel szemben. Még olyan esetekben is, amikor vezetőkről van szó. Más. A tsz-elnök nem tel­jesítette pártmegbízatását.* Korábban ezért már fele­lősségre vonták. Elmulasz­totta beszámolási kötelezett­ségét. Megsértette a szocia­lista vezetési normákat. Pa­naszok sokasága érkezett a pártbizottsághoz. Megvizs­gálták, intézkedtek. Egy má­sik gazdaságban éppen a ve­zető iszákossága volt az ere­dője a lazaságoknak, fegyel­mezetlenségeknek. Ezért pártbüntetést kapott. P. köz­ségben először a párttagság vonta meg a bizalmat az vezetése mellett uralkodott el a gazdaságban a lazaság. Ez rontotta az egész kollek­tíva fegyelmét. Kiragadott példák. Sze­rencsére azért nincs sok be­lőlük, mert a pártközvéle­mény idejekorán felfigyel rájuk és figyelmeztet. Té­vednek, akik úgy gondolják, hogy a hibák feltárásával egyes vezetők lehetetlenné tétele a cél. Valójában a sú­lyosabbak megelőzése, a fi­gyelmeztetés, s ugyanakkor őrködés a párt erkölcsi nor­máin. Párton belül nincs külön, megkülönböztetett joga sen­kinek. A pártfegyelem min­denkire egyformán kötelező. Helytelenül gondolkodnak azok, akik úgy vélik, hogy a magasabb követelmények kizárólag csak azokra vo­natkoznak, akik most lesz­nek a párt tagjai. Nem hi­vatkozhat senki korábbi ér­demeire, nem feledtetheti régebbi párttagságával bal­lépéseit, mulasztásait. Külö­nösen nem a vezetők, akik bizalmat élveznek, s ezzel élnek vissza. Egy párttag munkáját — legyen beosztott vagy veze­tő — minősítik párton be­lül és minősíti a közvéle­mény. Ennek szinkronban kell lennie. Nem hunyhat szemet hibák felett a párt­tagság, amikor azt elítélik az emberek. Milyen tekin­télye van annak a párttag­nak, aki fegyelemről szóno­kol, s ő lépten-nyomon megsérti? Van-e erkölcsi alapja felelősségre vonni beosztottat annak a vezető­nek, aki felrúgja a szocia­lista normákat, aki bizal­matlan, aki öntelt, csalha­tatlannak képzeli magát? Minden párttag önként vállalta, hogy aszerint él, dolgozik, ahogyan azt a szervezeti szabályzat meg­követeli. Munkájának milyen része „megy el” nem alkotó jel­legű tevékenységre? Mit tenne városa szellemi urba- nizálódásáért? Kikkel tart rendszeres baráti kapcsola­tot? Kiknek véleményére ad saját munkája, viselkedése megítélésénél? Mivel foglal­kozik szabad idejében? Mi­lyen pályát szeretne gyer­mekének? Az öt kérdést Bereg köz­pontjában, Vásárosnamény- ban tettük fel az értelmiségi klub tagjainak. Válaszaik két­ségtelen, sok egyéni sajátos­ságot i^ tartalmaznak, de jócskán akad általánosítható tapasztalat is. Nézzük, hogyan látják önmagukat.. . Hat értelmiségi dolgozó vá­laszolt kérdéseinkre. A nem értelmiségi, nem alkotó jel­legű elfoglaltságról így be­széltek: „Nem tudom ponto­san meghatározni, de 50 szá­zalék körül gondolom. Ren­geteg, sokszor haszontalan ér­tekezleten veszek részt. Az adminisztrálást nem érzem minidig tehernek'."Sájnos, nem tudok változtatni...” (Rudda Mihály, városi tanács műve­lődési osztályvezető.) Első kérdés: a munkáról „Ez a kiesés naponta há­rom-négy óra. Sok emberrel kell találkoznom és sok a be­szélő magatartású. Az admi­nisztráció is leköt. Változtat­ni úgy tudnék, ha elutasíta­nék embereket, ha kemé­nyebb, illetve lehetetlenebb lennék ...” (Szabó László gimnáziumi igazgató.) Hasonló a véleménye dr. Szabó István kórházi igaz­gató főorvosnak: „A munkám 30—40 százaléka főleg admi­nisztráció. Ezen, sajnos, nem lehet segíteni, mert a mun­kámmal — orvos vagyok — velejár és az egészségügyi ad­minisztráció manapság még nem gépesíthető.. Ugyanígy jellemzi „időmér­legét” dr. Matuzsa Ibolya körzeti orvos: „Sajnos, a sok papírmunka a gyógyító mun­kától vonja el az időt és ter­mészetesen a családtól.” Dr. Jenei András csoportve­zető főorvos, fogszakorvos op­timistább: „A 8 Őrai mun­kámból 1 óra megy el admi­nisztrációs, szervezési és tech­nikai dolgok elsajátítására. Ezen nem akarok változtatni, sőt szerintem nem is kell.. ” Miklós Elemér, a városi ta­nács elnökhelyettese így fo­galmaz: „Munkám fele megy el így, változtatás nem lehet­séges, mert a tanácsi munka erősen adminisztrációcent­rikus. A beszámolók, jelenté­sek nem mindegyike szolgál­ja a tájékoztatást.. Közösség, barátok Mit tesznek, vagy tehetné­nek a lakóhely szellemi fej­lődéséért? Szabó László: „Dolgozom a közéletiségért. Ügy vélem, ez egyik fontos tényezője a városiasodásnak. Adatgyűjtést, előadást, bizo­nyos kutatást is végzek. Egy- egy tömegeket mozgató ese­ményen, a magyar nyelv szép­ségével, kincseivel kellene művelni városunk lakossá­gát.” Rudda Mihály: „Főleg szer­vező munkát végzek. Anyagi, dologi feltételek, a személyi helyzet javítása — amiben legtöbbet tudok tenni. A leg­kisebb eredménynek is örü­lök. Nem sok sikerélményem van...” Többen arról szóltak, mit vállalnának, miben segítené­nek : „A kultúra igaz szere- tetére nevelést szívesen pro­pagálnám, hogy mindenki művelődjön — nem csak a szakmában” — fogalmazott dr. Matuzsa Ibolya. Dr. Jenei András így nyilatkozott: Több társadalmi munkában való részvétel, akár fizikai, akár szellemi munka terve­zésében, szervezésében is. Több véleménykutatásra gon­dolok a városrendezés terve­zésében stb....” Színes kép alakult ki a ba­ráti kapcsolatokról is: több­ségüknél a sorrend: rokonok, munkatársak, szomszédok, ha­sonló értelmiségi dolgozók. Néhány vélemény: „Fontossá­gi sorrend: szomszédok, mun­katársak, rokonok. Kimondot­tan jó barát kevés van. Jó, szoros ismeretség — inkább a pontos kifejezés. Ebből vi­szont sok van. Fizikai dolgo­zók között is. Szabad idő, gyermekek Negyedik kérdésünkre — kinek a véleményére ad leg­inkább — szintén változatos válaszokat kaptunk. Néhány megjegyzés: „.... mindennapi magatartásomat illetően a családom véleményére alapo­zok, de munkámat illetően munkatársaim véleményét nemcsak elfogadom, hanem kérem is. Barátaim vélemé­nyére is adok, de azokat min­dig az adott szempontok sze­rint rangsorolom ...” (Dr. Sza­bó István.) Rudda Mihálynál a sor­rend : „ ... feleségem, barátok, munkatársak, felettesek.” Sza­bó László: „...feleség, gyer­mek, munkatársak...” Dr. Ma­tuzsa Ibolya: „gvermek, szü­lő, munkatársak,'felettesem...” Dr. Jenei András: „barátok, ismerősök, egyszerű emberek és feletteseim véleményére...” S hogyan vélekednek a sza­bad időről? „A napi szabad időm 2—2,5 óra. Nagy részét fizikai munkával töltöm (kert). Otthon hivatali mun­kát nem végzek. Az olvasást többre becsülöm a tévénél. (Rudda Mihály.) „A szabad időm egy, két óra. A sorrend: olvasás, tanulás, felkészülés a holnapi munkára...” (Szabó László.) Dr. Jenei András: „öt óra a napi szabad időm. A családdal töltöm. Segítek a dolgozó feleség házi munká­jában. Sőt, a főzés hobbym. Rendszeresen olvasok: szép­irodalom, napi sajtó, szakiro­dalom. A több: a családdal eltöltött idő. Tanuló gyerme­keim ellenőrzése...” Ötödik kérdésünk az volt, milyen pályát szánnak a gyer­mekeiknek. Többségük értel­miségi szakmát gondolt, de — amint „vallották”, nem fogják erőltetni. „Mindenesetre szeretném, ha a fizikai-szellemi munka ötvöződne tevékenységében” — véli Rudda Mihály. „Be­csületes, munkát szerető em­bereket szeretnék nevelni a két gyermekemből, akik szá­mára a fizikai munka is nyu­godt közérzetet biztosíthat...” — fogalmazott dr. Szabó Ist­ván. „ ... Olyan pályát, ami nem olyan megterhelő, mint a mi­enk, orvosoké és sokkal több a szabad idő. Övónő, tanár... Természetesen, amihez hajla­muk, kedvük lesz...” — sze­retné dr. Matuzsa Ibolya. „Egy gyermekünk van, 13 éves, érdeklődő, a fizika, földrajz, technika, történelem köti le, jól tanul. Értelmiségi pályára alkalmasnak tartom és azt akarom, hogy bonta­kozó tehetsége alapján felső­fokú végzettséget szerezzen...” fejti ki véleményét Szabó László. „Jogász és mezőgaz­dasági pályát. Mindenesetre orvost nem, mert én az va­gyok ...” — válaszolta dr. Je­nei András. Mozaikoknak tekinthetjük a Beregben élő értelmiségiek válaszait. Villanásoknak, ho­gyan vélekednek munkájuk­ról, mi foglalkoztatja őket, hogyan képzelik, tervezik a jövőt... Érdemes, sőt szüksé­ges szellemi energiáikat még jobban hasznosítani. Jármű­javítók A gabonaforgalmi és ma­lomipari vállalat nyíregyházi központi műhelyében javít­ják a vállalat gépkocsipark­jához tartozó hetven darab szállító járművet. A javítá­sokon kívül elvégzik a Il-es szemléket és az esztétikai szempontból fontos külső ka­rosszéria- és festőmunkákat is. Juhász János és Szabó Sándor a ZIL teherautó nagy­javításán dolgoznak. (Császár Csaba felvétele) Munkavédelmi tanácskozás Újfehértón Kétnapos országos munkavé­delmi tanácskozást szervezett áp­rilis 25-én és 26-án Üjfehértón a gyapjúszövőgyárban a Textil­ipari' Műszaki Tudományos Egye­sület gyapjúipari szakosztálya. A tanácskozáson az ország gyapjú­ipari üzemeinek munkavédelmi szakemberei kicserélték vélemé­nyüket és meghatározták legfon­tosabb közös feladataikat. Az an- kéton előadások hangzottak el a gyapjúipari vállalatok tevékeny­ségéről, a munkavédelem terén elért eredményekről. Szó esett a hiányosságokról, a leggyakoribb veszélyforrások megszüntetésé­nek lehetőségeiről. A tanácsko­záson csaknem harminc munka- védelmi szakember vett részt. Farkas Kálmán Kiváló üzem Másodszor érdemelte ki a kiváló üzem címet a Gáva- vencsellői Nagyközségi Tanács költségvetési üzeme. A tizen­öt profilban, magas- és mélyépítéssel, szolgáltatóipari és szakipari tevékenységgel foglalkozó üzemben a múlt évben 18 százalékkal növelték a termelési eredményt a korábbi évhez viszonyítva. Javították a munkakörülményeket, kor­szerűsítették a műhelyek fűtését, több mint kétmillió fo­rintot költöttek a nehéz fizikai munkát könnyítő gépek vá­sárlására. Képünkön: az Ibrányban épülő nyolc tantermes iskola portáljait állítják össze. (Elek Emil felvétele) Páll Géza ősi szakma — kihalóban Három megyében egy van belőle. így aztán nem csoda, ha nem győzi visszautasítani a jobbnál jobb munkákat is. Ennek fő oka a kocsigyártó, Marcsek András életkora. A mester ugyanis 74 éves. Egészsége, ereje rendben, de mint mondta, „a húrt ak­kor sem szabad túlfeszíteni”. Amit viszont elvállal, abból remekmű lesz ma is. Erről Nyíregyházán, a Búza utcai műhelyében meggyőződhet bárki. — A szakma összetett — kezdte az idős mester. — A kocsi készítése közben min­denféle famunka előkerül. Ismerni kell a kerékgyártás, az asztalosság, a faesztergá- lyosság minden fogását. így készülhet el a küllő, a kerék­agy, az oldalzat, az aljzat. A kocsigyártónak a kovács­mesterség csínja-bínjához is érteni kell. így tudja megcsi­nálni a kocsi vasazatát a váz­tól a tergelyvégszegig, a pus­kától az agykarikáig. 'A ko­csigyártónál is igaz, hogy „egy kovács nem kovács, két kovács félkovács, három ko­vács egy kovács”, vagyis rá- fot húzni csakis hárman együtt tudnak. A biztonságtechnikailag tö­kéletes kovácsműhelyből a famegmunkáló gépek színjé­be vezet utunk. Kör- és sza­lagfűrész, meg egyéb rönkfát vágó, meg alakító gépek so­rakoznak itt. A filléres ősi szerszám, a cirkli, meg a több ezer forintos korszerű gépek és villanymotorok egymást kiegészítve jelentik a kocsi­gyártáshoz szükséges techni­kai eszközöket. Pénzbeli érté­kük is jelentős, de még ettől is figyelemre méltóbb: az egykori bognársegéd nemcsak a bonyolult gépekhez ért, ha­Marcsek András munka közben. nem elsajátította az elektro­nika szükséges ismereteit is. Szerszámait, gépeit maga éle­zi, javítja. Az udvar akár famúzeum­nak is beillenék. Ki tudja hány éve kivágott dió-, szil-, meg kőrisfák várnak meg­munkálásra. A fenyőt meg az akácot is csak jól kiszáradva lehet felhasználni. — A fa külön világ — folytatta a házigazda. — Nemcsak azt kell tudni, hogy melyik mire a legalkalma­sabb, hanem azt is, hogy hi­degre, hőre, vízre melyik ho­gyan viselkedik. Kerékagyat például legalább öt éve kifő­zött, kigőzölt, száraz fából le­het készíteni. Kocsiváznak a kőrisfa a jó, oldalnak meg csakis a dió jöhet számítás­ba. Az idős mester műhelyé­ben készültek talicskák, pa­rasztszekerek és úri hintók. A tuzséri Odescalchi herceg­nek egy sárga hajtóhintót gyártott, amelyen a 30-as években a kastélyban fellé­pő budapesti színészeket, szí­nésznőket kocsikáztatta meg. De gyártott konflisokat, meg tirpáktalyigákat — ez utób­biak állnak legközelebb szí­véhez. Készített versenyko­csikat tsz-eknek, állami gaz­daságoknak. Marcsek András dolgos éle­te során — 1919. január 1-én, 14 évesen szegődött el inas­nak Antal Lajos nyíregyházi kocsigyárába — az inasok egész sorát tanította meg a szakmára. A Kioszban nem csak alapító tag, de a mester­vizsga-bizottságban is sokáig tevékenykedett. Sigér Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom