Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-22 / 93. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 22. Éljen és erősödjék a kommunista világmozgalom internacionalista összefogása! Az elmúlt héten ismét szembe kellett néznünk a pusztító elemekkel: lélegzetvisszafojtva figyeltük a jugoszláv tengerpart földren- gésdrámáját. Felmérhettük azonban azokat a pusztításokat is, amelyeket nem a természet féktelen erői idéztek elő, hiszen földünk nemcsak szeizmikus, hanem politikai értelemben is nyugtalan. útján, s ez egyúttal békepolitikájának még teljesebb érvényre juttatását jelenti. Űj tényezőként említhetjük, hogy a korábbiaknál sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a gazdasági hatékonyság növelése, a belső tartalékok jobb kihasználása, s a szocialista demokrácia még magasabb szintre történő emelése. Természetesnek tűnik az is, Szovjetunióval, Laosszal, Kambodzsával.) Kínai részről egyelőre semmi érdemlegeset nem tettek a tárgyalóasztalra. Viszont változatlanul megszállva tartanak a határon Vietnamhoz tartozó magaslatokat, a találkozót megelőzően egy súlyos tengeri és légi provokációt követtek el. (Egy kínai katonai gép behatolt Vietnam területe fölé. s nem messze a fővárostól lezuhant.) Ezért egyértelműen az a központi kérdés: vajon Peking ezúttal igazán tárgyalSzovjet—afgán barátsági szerződés ratifikálása: Leonyid Brezsnyev a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke aláírja az okmányt. (Ke- let-Magyarország telefotó) Robbanások sorozata a brüsz- szeli repülőtéren, a római városháza főbejáratánál, s , az északír városokban, a szokásos hadijelentések mellett a dél-libanoni ENSZ-csapatok növekvő veszteségeiről érkező tudósítások, válsághírek nem kis mennyiségben: Ilyen körülmények között jogosan vetődik fel a kérdés, vajon tovább tudunk-e haladni azon az ígéretes úton, amelyet minden gond ellenére a nemzetközi kapcsolatok javulása. az enyhülés, a kibontakozás jobb lehetősége jellemzett, O Mi a jelentősége a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésszakának? A moszkvai jelentések, amelyek beszámoltak a március 4-én újjáválasztott Legfelsőbb Tanács első ülésszakáról, egy határozott és világos elvi politika folyamatosságát tükrözhették. A rövid, programadó beszédek azt tanúsították, hogy a Szovjetunió következetesen halad a maga hogy amikor a szovjet parlament — az alkotmányos előírások értelmében — a Központi Bizottság előzetes javaslatai alapján újjáválasztotta az államvezetést, megerősítette Leonyid Brezsnye- vet az államfői és Alekszej Koszigint a kormányfői tisztségben. Minden jel szerint a következő hónap mozgalmas lesz. Két-három héten belül készen áll az aláírásra a SALT- egyezmény, s az esedékes szovjet—amerikai csúcstalálkozó színhelye „félúton” Európában lesz, a legújabb feltevések szerint Svédország fővárosában. A Legfelsőbb Tanács elnökségének döntése a szovjet—afgán szerződések ratifikálásáról. Válasznak kellene érkeznie a jegyzékre, amit a moszkvai kínai nagykövetnek adtak át. Emlékezetes ugyanis, hogy a kétoldalú barátsági szerződés felbontása során kínai részről olyan érv hangzott el: Peking nem zárkózna el az államközi problémákról folytatandó Több ezres rokonszenvtüntetések voltak Teheránban a baloldali szervezetek bizalmát élvező Teleglianj ajatoliah mellett, akinek családtagjait az iszlám forradalmi bizottságok pár napra őrizetbe vették. Képünkön: az egyi'k felvonulás résztvevői a vallási vezető képével. tárgyalás elől. Szovjet részről most egyenesen javasolták: kezdjenek megbeszéléseket a békés egymás mellett élés szellemében. Ehhez kölcsönös jóindulat kell, s a kínai válaszból majd kiderül, vajon Peking kész-e komoly párbeszédre. © Miről tárgyalnak Hanoiban Vietnam és Kína képviselői? Kína és a tárgyalások viszonya az igazi kérdés Hanoiban is, ahol megkezdődtek a két ország külügyminiszter-helyettesi szintű megbeszélései. Régi igazság, hogy jobb akár hosz- szabban tárgyalni, mint bármilyen röviden háborúzni. Ez különösképpen vonatkozhat a hanoi nemzetközi klub asztalánál helyet foglaló küldöttségekre, hiszen február— márciusban még a fegyverek feleseltek a kínai—vietnami határvidéken. Vietnam komolyan készült a tárgyalásokra, s ennek jegyében fogant hárompontos rendezési terve is. Először: fel kell számolni a kínai agresszió közvetlen következményeit, kezdve attól, hogy demilitarizált ütközőzónát alakítanak ki a határon egészen a fogolycseréig. Másodszor: a szuverenitás, a be nem avatkozás, a területi sérthetetlenség alapján rendezni kell az összes vitás kérdéseket, beleértve a posta, a közlekedés, a gazdasági kapcsolatok stb. újraindítását. Harmadszor: a korábbi kétoldalú megállapodásokat alapnak véve, véglegesen tisztázni kell a határvonalakat, nemcsak a szárazföldön, hanem a vitát képező szigetek esetében is. Vietnam tehát hajlandó megbeszéléseket folytatni a kétoldalú kérdések minden vitás eleméről, de eleve kizárja olyan problémák napirendre kerülését, melyek Hanoi és harmadik országok kapcsolatait érintenék. (Például Vietnam szerződései a ni akar-e, vagy csupán két fegyveres összetűzés közötti diplomáciai közjátékra törekszik? © Mi az oka az iráni bonyodalmaknak? A történelmi párhuzamokat felelevenítve, divatba jött kettős hatalomról cikkezni Iránnal kapcsolatban. Hitelesebbnek tűnik azonban egy olyan meghatározás, hogy az országban heves vita folyik a hogyan továbbról, s több döntésközpont alakult ki. A „többközpontúság” azt jelenti, hogy nem egyszerűen vitáznak, de külön ítélkeznek, adott esetben a halálos ítéleteket végre is hajtják, akcióik nehezen hangolódnak össze. Ismeretes, hogy Teleghani csökkentette a feszültséget a kurd és türkmén tartományokban folytatott tárgyalásai során. Nos, bizonyos „iszlám rendfenntartó közegek” hozzányúltak a főpap családjához, s az általában baloldali véleményt valló fiait, meg az egyik menyét letartóztatták. Az ajatoliah erre illegalitásba vonult, igaz nem sokáig, mert ismét feltűnt a fővárosban. A forradalmi konszolidációnak lényeges eleme lenne Iránban, hogy kidolgozzák és kialakítsák az egységes cselekvés lehetőségét a népi erők bevonásával (ebben a szellemben nyilatkozott a kommunista Tudeh-párt hosszú száműzetés után hazatért első titkára), s lezárják az önkényes értelmezések időszakát. Az iráni fordulat nyílt és magukat leplező ellenségei nyilván csak arra várnak, hogy a sah rendszerével nagyjából-egé- széből egységesen szembeszálló erők a terméketlen belső harcokban, s anarchisztikus megnyilvánulásokban őrlődjenek fel... Réti Ervin A vezető pártok választási plakátjai emlékeztetik Bécs lakéit a május 6-án sorra kerülő szavazásra. Események címszavakban HÉTFŐ: Iránban tovább folytatódik a belső küzdelem, Teleghani főpap átmenetileg illegalitásba vonul — Az Interparlamentáris Unió ülésszaka Prágában — A jugoszláviai földrengés után folytatódik a mentés KEDD: Az SZKP Központi Bizottságának plenáris ülése — Phnom Penh-ben megemlékeznek Kambodzsa nemzeti ünnepéről — Harcok Nicaraguában — Rhodesiában megkezdődik Smithék választási *komédiájának újabb szakasza SZERDA: Hanoiban megkezdődnek a vietnami-kínai tárgyalások, a VSZK hárompontos indítványt terjeszt elő — Szovjet jegyzék Kínához, a kapcsolatok normalizálása céljából — Az indiai kormányfő Bangladesben CSÜTÖRTÖK: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán ismét Bi*eisn^é^ét választják meg az elnökség elnökévé, s Koszigin változatlan összetételben, újjáalakítja á kormányt — Különbéke-népszavazás Egyiptomban PÉNTEK: A szovjet—afgán barátsági szerződés ratifikálása — Újabb Vance—Dobrinyin-eszmecsere a SALT-kérdésekről — Bonyolódik a libanoni helyzet, miután Haddad őrnagy kikiáltja „független” államát SZOMBAT: Kommunista szombat a Szovjetunióban, Vietnam javára — Választási kampány Nagy-Britanniában, újabb terrorcselekmények Észak-Irországban A hét három kérdése BONNI LEVELŰNK Á koffer titka N em vagyok járatos a büntetőjogban, de valamit már hallottam az ún. közvetett bizonyítékokról. Arról, hogy egy bírósági tárgyaláson bizonyos tárgyakat mutatnak be, amelyek a szóban forgó bűn- cselekmény elkövetésére utalnak. Ilyen közvetett bizonyítékot akart produkálni az államügyész a bonni tartományi bíróságon, méghozzá egy közönséges koffer formájában. A koffert másfél évvel ezelőtt találták egy Hans-Georg Faust nevű újságíró nővérének éléskamrájában — tele a kölni alkotmányvédő hivatalt kompromittáló titkos anyagokkal. A vád képviselőjének feltételezése: Faust a koffert, illetve a benne rejtett iratokat a hivatal egyik volt alkalmazottjától, az emiatt bíróság elé idézett Kari Dirnhofertől kapta. Egyéb bizonyítékok híján azonban a bírónak ennyi kevés volt — Dirnhofert kétnapi tárgyalás után szabadon engedték. Az NSZK jogtörténetének minden bizonnyal egyik legrövidebb pere ezzel befejeződött. Nem ért véget azonban a tárgyalóteremnél nagyobb nyilvánosság előtt zajló vita arról: mit szabad és mit nem a különféle állambiztonsági szerveknek. A koffer ugyanis lehallgatott telefonbeszélgetések szövegét tartalmazta. Dirnhofer esetében tehát egy teljesen jogtalan cselekedet felfedését akarták jogszerű eszközökkel megtorolni. És a vádat a bíró mégsem azért utasította el, mert az alkotmányvédő hivatal használt törvénytelen eszközöket, hanem kizárólag azért, mert az egyébként kötelező titoktartás megszegését nem találta bizonyítottnak. Ha Dirnhoferről kiderül, hogy a koffer tartalma tényleg tőle került Fausthoz, menthetetlenül becsukják. Az NSZK törvényei eléggé széles körben védik a személyi szabadságjogokat. Mindenki azt tesz, úgy viselkedik, ahogyan neki jólesik — mindaddig, amíg valami törvénybe ütközőt nem követ el. Senki sem szereti azonban, hogyha gyanakszanak, ólálkodnak körülötte. Márpedig manapság az elmúlt évek terrorista eseményei keltette, hisztérikus hangulatban ez gyakran megtörténik — a hatóságok túlbuzgóságának következtében. Nemcsak a telefonokat és a leveleket figyelik, hanem — mint erre legutóbb fény derült — az útleveleket is lefényképezik. Méghozzá azokét, akik valamelyik szocialista országba utaznak — mindegy, hogy üzleti célból vagy privát kedvtelésből. A gyakorlat célja hivatalosan: a szövetségi hírszerző szolgálatot érdekli, hogy milyen változtatásokat alkalmaznak a kelet-európai országok a különböző vizumpecséteken. A kevésbé hiszékenyek gyanúja: így akarják megfigyelés alatt tartani a felénk látogató nyugatnémet állampolgárokat. A Deutsche Presse Agentur értesülése szerint az esetek egyharmadában nemcsak a vízumokat fényképezték, hanem az utazó személyek adatait is feljegyezték. Az adatvédelemért felelős kormánybiztos szerint ez teljesen jogtalan, a hírszerző szolgálat túllépi hatáskörét. Annál is inkább, mert a müncheni ügynökség — a híres-hírhedt BND — mindezt nem maga végzi, hanem a határőrség szerveivel végezteti. Az alkotmány 35. paragrafusára hivatkozva, miszerint a köz- alkalmazottak kötelesek segíteni egymás munkájában. Csak éppen azt nem írja elő semmiféle szabály vagy törvény: dolga-e és főleg jogában áll-e a hírszerző szolgálatnak az NSZK polgárainak jövés-menését szemmel tartani. Bonn, 1979. április. Jlip-CWtez. Előáll Kereskedelem és enyhülés Kevés ország akad Nyugaton, amelynek Moszkvához fűződő kapcsolatait olyan hosszú ideje az enyhülésre és a béke erősítésére való törekvés jellemezné, mint Franciaországé. Nagy szerepet játszik ebben az a De Gaulle által meghirdetett francia nemzeti érdekvédelmi politika, az enyhülés szempontjából jóval kedvezőbbnek bizonyult, mint más nyugati hatalmak ezzel kapcsolatos álláspontja. Az is rendkívül fontos, hogy a szovjet és a francia fél kezdettől fogva nagyra értékelte a gazdasági kapcsolatok jelentőségét. Megfigyelők érdekesnek tartják a francia külügyminiszter kijelentését, miszerint Giscard elnök moszkvai látogatása mind gazdasági, mind pedig politikai szempontból rendkíyül fontos lesz. Mind nyilvánvalóbb a szovjet piac stabilizáló szerepe, főleg a jelenlegi ingatag gazdasági helyzet körülményei között. A Matin című párizsi lap a minap beismerte, hogy a francia szerszámgépgyártást a kelet-európai megrendelések mentették meg, e megrendelések többsége pedig szovjet volt. Természetesen, a szovjet fél is kellő jelentőséget tulajdonít a Franciaországgal való együttműködésnek, a közösen végzett tudományos és műszaki munkának. A Szovjetunió értékeli a francia kormány azon elhatározását is, hogy az fejleszti gazdasági kapcsolatait a szocialista világgal. Emlékezzünk csak vissza, hogy a múlt év nyarán Washington pusztán politikai meggondolásokból a Szovjetunióval való kereskedelem korlátozására szerette volna rábírni a nyugat-európai államokat. Franciaország ekkor egyértelműen kijelentette, hogy gazdasági döntéseit nem akarja politikai feltételekhez kötni. A Szovjetunió —' akárcsak Franciaország — a kölcsönösen előnyös kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat az európai egyensúly és stabilitás fontos tényezőjének tartja, s mindent megtesz azok javításáért. Remélhető, hogy a most sorra kerülő francia államfői látogatás is hozzá fog járulni e tervek valóra váltásához. braucht lm. J I Dero.ttfreichKcheWeg I
