Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-21 / 92. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 21. Éljen korunk legyőzhetetlen eszméje, a marxizmus-leninizmus! Ki lesz a győztes? Olaszország pártjai a június 3-i parlamenti választásra készülnek. Képünkön: Benigno Zaccag- nini, a kereszténydemokrata párt főtitkára és Enrico Ber- linguer, az OKP főtitkára, akik pénteken beszédet mondtak pártjaik vezetősége előtt. Kommentár Az igazságszolgáltatás megcsúfolása M ajdanek neve bekerült a történelembe, a história legszégyentelibb fejezetének lapjaira. A hírhedt lengyelországi haláltábor nevét először a második világháborút követően kapta szárnyra a világhír. Kétszázötvenezer ártatlan áldozatot gyászoltak hozzátartozóik: deportált zsidók, szovjet és lengyel hadifoglyok, gyermekek és aggastyánok, nők és sebesült katonák végezték életüket a majda- neki gázkamrákban. S itt következik Majdanek második felvonása: az újabb lapok már Düsseldorf városában íródtak, pontosabban a nyugatnémet város esküdtbíróságán, amely csütörtökön cinikus közönnyel hirdetett határozatot. Igen, határozatot és nem ítéletet. Ügy döntött ugyanis, hogy Heinrich Schmidt, volt SS-tiszt, a haláltábor egykori orvosa, valamint az őrség három tagja — ártatlan. Példás ítélet helyett tömeggyilkosokat mentettek fel. Nem is akármilyen körülmények között. A felmentő ítéletet — hivatalosan így nevezik a felháborító verdiktet — maga az ügyészség kezdeményezte. Vagyis azok a jogtudorok, akiknek a vád bizonyítása lett volna a kötelessége. Düsseldorfban tizenhat volt majdaneki pribéket „vontak felelősségre”. Több mint három éve kezdődött a per, azóta egy vádlott meghalt, kettőt betegsége miatt tárgyalásképtelennek minősítettek, most pedig négyet felmentettek. Talán fölösleges ezek után jóslatokba bocsátkozni, a további kilenc vádlott sorsát illetően ... A düsseldorfi eljárás mélységesen sérti a majdaneki mártírok emlékét. De sérti mindazok igazságérzetét is, akik számára a tömeggyilkosság a legszörnyűbb bűnök egyike. Gy. D. (Folytatás az 1. oldalról) milyen kérdések, problémák vetődnek fel. Ezek elemzése és tisztázása jelentős hozzájárulás feladataink megoldásához. Nagyobb felkészültséget és hozzáértést igényel a propagandistáktól a nemzetközi élet eseményeinek megértetése. Többet kell szólnunk a szocialista országok életéről, fejlődéséről. — Lenin születésének évfordulóján tisztelettel és őszinte köszönettel szólunk a megyénkben is több ezer propagandista áldozatos tevékenységéről, amellyel a pártmunkának ezt a felelősségteljes, sok fáradtsággal járó, de szép formáját vállalják. A propagandisták tevékenységén keresztül új életre kél az idősebb és fiatalabb nemzedékekben a marxi—lenini tanítás gazdag eszmevilága. Munkájuk hozzájárul ahhoz, hogy állandóan növekszik a párt politikája, a szocializmus eszméi iránti meggyőződés és bizalom — fejezte be ünnepi beszédét Ekler György, s a párt megyei végrehajtó bizottsága nevében kívánt valamennyi megyében dolgozó propagandistának jó erőt és sok sikert további munkájukhoz, majd kitüntetéseket adott át. A Szocialista Kultúráért kitüntetésben dr. Feigel Mihály, Kiváló Munkáért kitüntetésben Lutter Sándor részesült. Huszonöt éves propagandamunkája elismeréséül a megyei pártbizottság emléklapját kapta dr. Bimbó Mihály, Buzgó Ferenc, dr. Csatlós Miklós, dr. Farkas Dezső, Ho- léczi István, dr. Kiss Sándor, Kopka János, dr. Kővári László, Tóth József, Vanczák József és Zeke Árpád. Húszéves propagandamunkájáért Aradi Miklós, dr. Bimbó Mihályné, Buczkó Ferenc, dr. Kárpáti Imre, Kovács László, Mezőssy Dezső, Rozgonyi Győzöné, Szabó László, Sziklai Zoltán, Tinái Gyula és Vitkai Elemér; tizenöt éves propagandamunkájáért: Dér Aladár, Laub István, Marinka Ferenc, dr. Margittai Miklós, Máté Pál és D. Tóth László; tízéves propagandamunkájáért pedig dr. Koncz András, Milei Lajos, Rácz Jolán, Skolák Béla, Somogyi Gyuláné, dr. Szalmás Sándor és Szép Gábor kapott elismerő oklevelet. A kitüntetések átadását követően baráti beszélgetésre került sor. Ezekben a napokban megyénk városaiban és járásaiban hasonló ünnepségeken ismerik el a kiemelkedő eredményt elért pártpropagandisták tevékenységét. TELEX HELSINKI Walter Mondale amerikai alelnök pénteken Stockholmból Finnországba érkezett. Hat észak-európai országot érintő kőrútjának ez az ötödik állomása. PORT ARTHUR Felrobbant, majd kigyulladt csütörtökön éjjel egy kőolajat szállító görög tartályhajó a Texas állambeli Galveston közelében, a Mexikói-öböl partjainál. Hárman életüket vesztették, több mint harmincán megsebesültek. A katasztrófa éppen a hajó kirakodása közben történt, amikor a hirtelen támadt viharban villám vágott a tankhajóba. A hajó megmentésére nincs sok remény. NAIROBI Kenya pénteken határozottan értésre adta, hogy visszaküldi Ugandába Amin rendszerének azokat a tisztségviselőit, akik az utóbbi hetekben, tehát a felszabadí- tási front és a tanzániai erők támadásának kibontakozása után menekültek kenyai területekre. PÁRIZS Nyilatkozatban szólította fel a Francia KP Politikai Bizottsága a francia dolgozókat, demokratákat arra, hogy követeljék Bonnet belügyminiszter lemondását, vizsgáló bizfottság létrehozását a március 23-i kohászmenet ellen megszervezett provokációk felderítésére. Követelte az FKP a demokratikus tüntetési jog, a sztrájkjog, a szak- szervezeti jogok tiszteletben tartását, s azt, hogy biztosítsák a szakszervezetek által meghirdetett május elsejei felvonulás sikerét. A nyilatkozat, amely „A giscardi totalitarizmus akcióban” címmel jelent meg a L’Humanitéban, azt hangsúlyozza, hogy az államfő az alkotmány megsértésével mindenről maga dönt. Brit választások Hz első gól M erőben lovagiatlan és felettébb szokatlan tettre vetemedett a minap egy tekintélyes angol úriember: párbajra hívott egy középkorú, jól szituált hölgyet. Mielőtt megvetéssel elítélnénk e merényletet a gyengébb nem egyik képviselője ellen, szögezzük le gyorsan a mentséget is: nem pisztolyra, vagy kardra szólt a kihívás, hanem egy egyszerű tévévitára, amelyet pedig a legszigorúbb illemkódex sem zár ki. A Brit Munkáspárt vezetője, Callaghan miniszterelnök tehát bátran odadobhatta a kesztyűt a konzervatívokat vezérlő Thatcher asszonynak, akiről köztudott, hogy szívesen kotyvasztja az angol jobboldal méregfőzeteit, de a legkevésbé sem alkalmas pártja receptjeinek nyilvános megvédésére. Ezért nem érte váratlanul a választásokra készülő közvéleményt és a munkáspártiakat hogy a brit reakció „szőke démona” gyorsan elzárkózott a rögtönzést, jó fellépést és főleg — a nála hiányzó — szónoki képességeket igénylő nyilvános párharctól. A munkáspárti vezér tehát rögtön a korteshadjárat elején gólt lőtt vetély- társnője hálójába, annak ellenére, hogy az elmúlt papokban nemegyszer hangsúlyozta: a május 3-ra kitűzött parlamenti választás nem személyek, hanem pártok összecsapása lesz. Callaghan nyugodtan tehette ezt, hiszen jól tudja, hogy személyes népszerűsége általában nagyobb, mint pártjáé, míg Margaret Tat- cher esetében ez pontosan fordítva igaz. Persze, nyilván más lett volna a taktika, ha a jelenlegi kormányfő lenne népCallaghan Thatcher asszonynak: Ha olyan okos, tessék vezessen tovább egyedül ... (International Herald Tribune karikatúrája) szerűséghátrányban a konkurrens párt vezérével szemben. Az angolok jó része ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a munkáspárt manapság korántsem azonos a pártvezetéssel, illetve a kabinettel. A legutóbbi Labour-kongresszuson kitűnt, hogy a párt balszárnya után a centrum is mindinkább elégedetlen a kormány tőkés köröknek kedvezni akaró vonalával, amelynek szükségszerű következménye a kemény harc a nagy hatalmú szak- szervezetekkel. A kongresszus radikálisabb, a dolgozó tömegek érdekeit jobban figyelembe vevő politikát követelt határozatában, amelyet azonban a párt jobboldalának törekvéseit képviselő kormány igyekezett mellőzni. Inkább belement az egész országot megbolygató bérharc utcájába, ahol azután az állandó viszály, a politikai összecsapások és ezek nyomán a növekvő elégedetlenség kátyúi között egész télen evickélnie kellett. Pedig a londoni kormány okosabb taktikázással kihasználhatta volna a tényt, hogy a gazdaság változatlanul meglevő bajai ma már sokkal kevésbé katasztrofálisak, mint pár éve voltak. Az északi-tengeri olaj révén Nagy-Britan- nia az egyetlen Nyugat-Európában, ahol az energiahordozók árának világpiaci emelkedése viszonylag kevéssé hatott, és sikerült a tőkés országok átlagára visszaszorítani az infláció korábban 20 százalék feletti rátáját. így növekedhetett egy kicsit az életszínvonal, s éveken keresztül meg tudtak egyezni a szakszervezetekkel is, ami a konzervatív kormányoknak még sohasem sikerült. Ezeket a kedvező eredményeket feledtette a kormány a béremelési követelésekkel szemben tanúsított merev magatartásával. A nagy kérdés most az, hogy az elégedetlen választók közül hányán ismerik fel: a konzervatívok, élükön a kül- és belpolitikában egyaránt szélsőségesen reakciós Thatcher asszonnyal, hatalomra kerülésük esetén még inkább a bérből és fizetésből élők rovására próbálnák kormányozni az országot. A szak- szervezetek mindenesetre jól látják a veszélyt, s bár a kormánnyal elégedetlenek, igyekszenek hozzájárulni a munkáspárt választási győzelméhez. Máris elcsitultak a bérharcok, helyettük határozott állásfoglalások segítik a Labour korteshadjáratát. Callaghan és munkatársai azonban úgy tűnik: képtelenek hasonló rugalmasságra. Választási felhívásuk a konzervatívok plattformjára emlékeztet — nyilván azzal a szándékkal, hogy szavazókat hódítsanak el az ellenféltől. Csakhogy ezzel alighanem méginkább kiábrándítják a hagyomá nyos munkáspárti választókat, akiknek elégedetlensége és esetleges közönye sorsdöntő lehet május 3-án. A. K. 109 éve született Lenin Ki az a kisfiú Lenin mellett? ifim októberében a Itl/I Moszkvai Állatte- tetl nyésztési Főiskola kísérleti tangazdaságában került sor az első szovjet motoros eke kipróbálására. Az ünnepélyes eseményen Lenin is részt vett. Az itt készült fotó szerepel abban az. albumban, amely „V. I. Lenin a fotóművészetben” címmel jelent meg a Szovjetunióban. A felvétel mel- 1 lett ezt olvashatjuk: „Amíg tartott a motoros eke kipróbálása, Lenin mellől nem tágított Petya, egy Butirki „major”-beli fejőnő kisfia, akit alacsony termete és szemfülessége miatt „Jo- zsik”-nak (Sün) becéztek. Lenin felfigyelt az érdeklődő lurkóra és pártfogásába vette. A fényképen Józsik ott látható Lenin mellett... A kis Petya — Pjotr Nyi- kolajevics Melnyikov — ma is él, nyugdíjas lakatos Moszkvában. Meglátogattam a Jablocskov utcában. — Akkor nyolcéves voltam, de sok mindent egy életre nem felejtek el. Aznap délelőtt 11 óra tájt édesanyám megmosdatott, aztán kezembe nyomott egy karéj kenyeret. Alig haraptam bele, autó közeledett. Feléje siettem, de a kenyeret nem tettem le, közben ettem ... Petya anyja három kisgyermekével a Butirki „majorban” lakott. Ott már várták Vlagyimir Iljicset, készültek fogadására ... Józsik odafutott Leninhez. A felnőttek arrább akarták penderíteni, de Vlagyimir Iljics észrevette a szemfüles kisfiút, és felemelte: — Hogy hívnak? — Pétyának. Lenin a szülei felől ér- ! deklődött. Petya azt felelte, ; hogy anyja itt dolgozik, fe- . jőnő. Édesapja már meg- ; halt. Lenin maga elé állí- I tóttá a fiúcskát és szemügy- : re vette kopott kabátját, I vásott cipőjét. ,— Jársz-e iskolába? — Már járok. De tehenet > is legeltetek. Iljics elmosolyodott és „remek fickónak” nevezte Jozsikot. Aztán, amikor Lenin megindult a motoros eke után, a fiúcska megint melléje sodródott. Lenin megkérdezte, honnan van a I gyereknek ekkora sapkája? Józsik elmagyarázta, hogy ezt a sapkát egy katona bácsitól kapta. Az ünnepség után Lenin elbeszélgetett a szakemberekkel, este lett, mire kocsiba ült. Harmadnap személyautója ismét eljött a Kremlből a Butirki „majorba”. A sofőr megkereste Tatjana Melnyikova fejőnőt és átadott neki két csomagot: „Ezt Lenin küldi Pe- tyának”. — Az egyik csomagban — mondja Pjotr Nyikolajevics —, négy vadonatúj könyv volt. A másikban fekete prémgalléros télikabátot, füles sapkát találtunk (ez utóbbit öt vagy hat évig viseltem), és egy keménypapírba gondosan becsomagolt bőrcipőt. Ilyen cipőről a mi családunkban álmodni sem mertünk. Amikor kitört a háború, Pjotr Melnyikov katona lett. A harcokban háromszor is megsebesült. A „Kis Földön”, Novorosszijszk- nál kapott súlyos sebe után fél évet töltött kórházakban, aztán visszament a frontra. Bátorságáért többször is kitüntették. A háború után lakatos volt, a felesége szövőnő egy gyárban. Ugyanott dolgozik most művezetőként lánya, Galina. Másik lánya, Tamara áruházi eladó. N emrég arra a nevezetes helyre, ahonnét Lenin a motoros eke munkáját figyelte, virágot vitt még egy Melnyikov, egy Valér nevű kis legény. Pjotr Melnyikov unokája volt, azé a Józsiké, aki a fényképen Lenin mellett áll. Iránban a politikai problémákon túl egyre inkább előtérbe kerülnek a gazdasági gondok is. Képünkön: Teheránban több ezer munkanélküli vonult fel a megélhetési lehetőségek biztosítását követelve.
