Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-21 / 92. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 21. Éljen korunk legyőzhetetlen eszméje, a marxizmus-leninizmus! Ki lesz a győztes? Olaszország pártjai a június 3-i parla­menti választásra készülnek. Képünkön: Benigno Zaccag- nini, a kereszténydemokrata párt főtitkára és Enrico Ber- linguer, az OKP főtitkára, akik pénteken beszédet mondtak pártjaik vezetősége előtt. Kommentár Az igazság­szolgáltatás megcsúfolása M ajdanek neve bekerült a történelembe, a his­tória legszégyentelibb fejezetének lapjaira. A hír­hedt lengyelországi halál­tábor nevét először a máso­dik világháborút követően kapta szárnyra a világhír. Kétszázötvenezer ártatlan áldozatot gyászoltak hozzá­tartozóik: deportált zsidók, szovjet és lengyel hadifog­lyok, gyermekek és aggastyá­nok, nők és sebesült katonák végezték életüket a majda- neki gázkamrákban. S itt következik Majdanek második felvonása: az újabb lapok már Düsseldorf váro­sában íródtak, pontosabban a nyugatnémet város esküdtbí­róságán, amely csütörtökön cinikus közönnyel hirdetett határozatot. Igen, határozatot és nem ítéletet. Ügy döntött ugyanis, hogy Heinrich Schmidt, volt SS-tiszt, a ha­láltábor egykori orvosa, va­lamint az őrség három tagja — ártatlan. Példás ítélet helyett tömeg­gyilkosokat mentettek fel. Nem is akármilyen körülmé­nyek között. A felmentő íté­letet — hivatalosan így ne­vezik a felháborító verdiktet — maga az ügyészség kezde­ményezte. Vagyis azok a jog­tudorok, akiknek a vád bi­zonyítása lett volna a köte­lessége. Düsseldorfban tizen­hat volt majdaneki pribéket „vontak felelősségre”. Több mint három éve kezdődött a per, azóta egy vádlott meg­halt, kettőt betegsége miatt tárgyalásképtelennek minő­sítettek, most pedig négyet felmentettek. Talán fölösle­ges ezek után jóslatokba bo­csátkozni, a további kilenc vádlott sorsát illetően ... A düsseldorfi eljárás mély­ségesen sérti a majdaneki mártírok emlékét. De sérti mindazok igazságérzetét is, akik számára a tömeggyil­kosság a legszörnyűbb bű­nök egyike. Gy. D. (Folytatás az 1. oldalról) milyen kérdések, problémák vetődnek fel. Ezek elemzése és tisztázása jelentős hozzá­járulás feladataink megoldá­sához. Nagyobb felkészültsé­get és hozzáértést igényel a propagandistáktól a nemzet­közi élet eseményeinek meg­értetése. Többet kell szól­nunk a szocialista országok életéről, fejlődéséről. — Lenin születésének év­fordulóján tisztelettel és őszinte köszönettel szólunk a megyénkben is több ezer propagandista áldozatos tevé­kenységéről, amellyel a párt­munkának ezt a felelősségtel­jes, sok fáradtsággal járó, de szép formáját vállalják. A propagandisták tevékenysé­gén keresztül új életre kél az idősebb és fiatalabb nemze­dékekben a marxi—lenini ta­nítás gazdag eszmevilága. Munkájuk hozzájárul ahhoz, hogy állandóan növekszik a párt politikája, a szocializ­mus eszméi iránti meggyőző­dés és bizalom — fejezte be ünnepi beszédét Ekler György, s a párt megyei vég­rehajtó bizottsága nevében kívánt valamennyi megyé­ben dolgozó propagandistá­nak jó erőt és sok sikert to­vábbi munkájukhoz, majd ki­tüntetéseket adott át. A Szo­cialista Kultúráért kitünte­tésben dr. Feigel Mihály, Ki­váló Munkáért kitüntetésben Lutter Sándor részesült. Hu­szonöt éves propagandamun­kája elismeréséül a megyei pártbizottság emléklapját kapta dr. Bimbó Mihály, Buzgó Ferenc, dr. Csatlós Miklós, dr. Farkas Dezső, Ho- léczi István, dr. Kiss Sándor, Kopka János, dr. Kővári László, Tóth József, Vanczák József és Zeke Árpád. Húszéves propagandamun­kájáért Aradi Miklós, dr. Bimbó Mihályné, Buczkó Fe­renc, dr. Kárpáti Imre, Ko­vács László, Mezőssy Dezső, Rozgonyi Győzöné, Szabó László, Sziklai Zoltán, Tinái Gyula és Vitkai Elemér; ti­zenöt éves propagandamun­kájáért: Dér Aladár, Laub István, Marinka Ferenc, dr. Margittai Miklós, Máté Pál és D. Tóth László; tízéves propagandamunkájáért pe­dig dr. Koncz András, Milei Lajos, Rácz Jolán, Skolák Béla, Somogyi Gyuláné, dr. Szalmás Sándor és Szép Gá­bor kapott elismerő okleve­let. A kitüntetések átadását kö­vetően baráti beszélgetésre került sor. Ezekben a napokban me­gyénk városaiban és járásai­ban hasonló ünnepségeken ismerik el a kiemelkedő ered­ményt elért pártpropagandis­ták tevékenységét. TELEX HELSINKI Walter Mondale amerikai alelnök pénteken Stockholm­ból Finnországba érkezett. Hat észak-európai országot érintő kőrútjának ez az ötö­dik állomása. PORT ARTHUR Felrobbant, majd kigyul­ladt csütörtökön éjjel egy kőolajat szállító görög tar­tályhajó a Texas állambeli Galveston közelében, a Me­xikói-öböl partjainál. Hár­man életüket vesztették, több mint harmincán megsebesül­tek. A katasztrófa éppen a hajó kirakodása közben tör­tént, amikor a hirtelen tá­madt viharban villám vágott a tankhajóba. A hajó meg­mentésére nincs sok remény. NAIROBI Kenya pénteken határo­zottan értésre adta, hogy visszaküldi Ugandába Amin rendszerének azokat a tiszt­ségviselőit, akik az utóbbi hetekben, tehát a felszabadí- tási front és a tanzániai erők támadásának kibontakozása után menekültek kenyai te­rületekre. PÁRIZS Nyilatkozatban szólította fel a Francia KP Politikai Bizott­sága a francia dolgozókat, demokratákat arra, hogy kö­veteljék Bonnet belügymi­niszter lemondását, vizsgáló bizfottság létrehozását a már­cius 23-i kohászmenet ellen megszervezett provokációk felderítésére. Követelte az FKP a demokratikus tünte­tési jog, a sztrájkjog, a szak- szervezeti jogok tiszteletben tartását, s azt, hogy biztosít­sák a szakszervezetek által meghirdetett május elsejei felvonulás sikerét. A nyilatkozat, amely „A giscardi totalitarizmus akció­ban” címmel jelent meg a L’Humanitéban, azt hangsú­lyozza, hogy az államfő az al­kotmány megsértésével min­denről maga dönt. Brit választások Hz első gól M erőben lovagiatlan és felettébb szokatlan tettre vetemedett a minap egy tekintélyes angol úri­ember: párbajra hívott egy középkorú, jól szituált hölgyet. Mielőtt megvetéssel elítélnénk e merényletet a gyengébb nem egyik képviselője ellen, szögezzük le gyorsan a mentséget is: nem pisz­tolyra, vagy kardra szólt a kihívás, ha­nem egy egyszerű tévévitára, amelyet pedig a legszigorúbb illemkódex sem zár ki. A Brit Munkáspárt vezetője, Cal­laghan miniszterelnök tehát bátran oda­dobhatta a kesztyűt a konzervatívokat vezérlő Thatcher asszonynak, akiről köz­tudott, hogy szívesen kotyvasztja az an­gol jobboldal méregfőzeteit, de a legke­vésbé sem alkalmas pártja receptjeinek nyilvános megvédésére. Ezért nem érte váratlanul a választásokra készülő köz­véleményt és a munkáspártiakat hogy a brit reakció „szőke démona” gyorsan el­zárkózott a rögtönzést, jó fellépést és főleg — a nála hiányzó — szónoki ké­pességeket igénylő nyilvános párharctól. A munkáspárti vezér tehát rögtön a korteshadjárat elején gólt lőtt vetély- társnője hálójába, annak ellenére, hogy az elmúlt papokban nemegyszer hang­súlyozta: a május 3-ra kitűzött parla­menti választás nem személyek, hanem pártok összecsapása lesz. Callaghan nyu­godtan tehette ezt, hiszen jól tudja, hogy személyes népszerűsége általában na­gyobb, mint pártjáé, míg Margaret Tat- cher esetében ez pontosan fordítva igaz. Persze, nyilván más lett volna a takti­ka, ha a jelenlegi kormányfő lenne nép­Callaghan Thatcher asszonynak: Ha olyan okos, tessék vezessen tovább egye­dül ... (International Herald Tribune karikatúrája) szerűséghátrányban a konkurrens párt vezérével szemben. Az angolok jó része ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a munkáspárt manapság korántsem azonos a pártve­zetéssel, illetve a kabinettel. A legutób­bi Labour-kongresszuson kitűnt, hogy a párt balszárnya után a centrum is mindinkább elégedetlen a kormány tő­kés köröknek kedvezni akaró vonalával, amelynek szükségszerű következménye a kemény harc a nagy hatalmú szak- szervezetekkel. A kongresszus radikáli­sabb, a dolgozó tömegek érdekeit job­ban figyelembe vevő politikát követelt határozatában, amelyet azonban a párt jobboldalának törekvéseit képviselő kor­mány igyekezett mellőzni. Inkább bele­ment az egész országot megbolygató bérharc utcájába, ahol azután az állan­dó viszály, a politikai összecsapások és ezek nyomán a növekvő elégedetlenség kátyúi között egész télen evickélnie kel­lett. Pedig a londoni kormány okosabb taktikázással kihasználhatta volna a tényt, hogy a gazdaság változatlanul meglevő bajai ma már sokkal kevésbé katasztrofálisak, mint pár éve voltak. Az északi-tengeri olaj révén Nagy-Britan- nia az egyetlen Nyugat-Európában, ahol az energiahordozók árának világpiaci emelkedése viszonylag kevéssé hatott, és sikerült a tőkés országok átlagára visszaszorítani az infláció korábban 20 százalék feletti rátáját. így növekedhe­tett egy kicsit az életszínvonal, s éve­ken keresztül meg tudtak egyezni a szakszervezetekkel is, ami a konzervatív kormányoknak még sohasem sikerült. Ezeket a kedvező eredményeket feled­tette a kormány a béremelési követelé­sekkel szemben tanúsított merev ma­gatartásával. A nagy kérdés most az, hogy az elé­gedetlen választók közül hányán ismerik fel: a konzervatívok, élükön a kül- és belpolitikában egyaránt szélsőségesen reakciós Thatcher asszonnyal, hatalom­ra kerülésük esetén még inkább a bér­ből és fizetésből élők rovására próbál­nák kormányozni az országot. A szak- szervezetek mindenesetre jól látják a veszélyt, s bár a kormánnyal elégedet­lenek, igyekszenek hozzájárulni a mun­káspárt választási győzelméhez. Máris elcsitultak a bérharcok, helyettük ha­tározott állásfoglalások segítik a Labo­ur korteshadjáratát. Callaghan és mun­katársai azonban úgy tűnik: képtelenek hasonló rugalmasságra. Választási felhí­vásuk a konzervatívok plattformjára emlékeztet — nyilván azzal a szándék­kal, hogy szavazókat hódítsanak el az ellenféltől. Csakhogy ezzel alighanem méginkább kiábrándítják a hagyomá nyos munkáspárti választókat, akiknek elégedetlensége és esetleges közönye sorsdöntő lehet május 3-án. A. K. 109 éve született Lenin Ki az a kisfiú Lenin mellett? ifim októberében a Itl/I Moszkvai Állatte- tetl nyésztési Főiskola kísérleti tangazdaságában került sor az első szovjet motoros eke kipróbálására. Az ünnepélyes eseményen Lenin is részt vett. Az itt készült fotó szerepel abban az. albumban, amely „V. I. Lenin a fotóművészetben” címmel jelent meg a Szov­jetunióban. A felvétel mel- 1 lett ezt olvashatjuk: „Amíg tartott a motoros eke kipró­bálása, Lenin mellől nem tágított Petya, egy Butirki „major”-beli fejőnő kisfia, akit alacsony termete és szemfülessége miatt „Jo- zsik”-nak (Sün) becéztek. Lenin felfigyelt az érdeklő­dő lurkóra és pártfogásába vette. A fényképen Józsik ott látható Lenin mellett... A kis Petya — Pjotr Nyi- kolajevics Melnyikov — ma is él, nyugdíjas lakatos Moszkvában. Meglátogat­tam a Jablocskov utcában. — Akkor nyolcéves vol­tam, de sok mindent egy életre nem felejtek el. Az­nap délelőtt 11 óra tájt édesanyám megmosdatott, aztán kezembe nyomott egy karéj kenyeret. Alig ha­raptam bele, autó közele­dett. Feléje siettem, de a kenyeret nem tettem le, közben ettem ... Petya anyja három kis­gyermekével a Butirki „ma­jorban” lakott. Ott már várták Vlagyimir Iljicset, készültek fogadására ... Jó­zsik odafutott Leninhez. A felnőttek arrább akarták penderíteni, de Vlagyimir Iljics észrevette a szemfüles kisfiút, és felemelte: — Hogy hívnak? — Pétyának. Lenin a szülei felől ér- ! deklődött. Petya azt felelte, ; hogy anyja itt dolgozik, fe- . jőnő. Édesapja már meg- ; halt. Lenin maga elé állí- I tóttá a fiúcskát és szemügy- : re vette kopott kabátját, I vásott cipőjét. ,— Jársz-e iskolába? — Már járok. De tehenet > is legeltetek. Iljics elmosolyodott és „remek fickónak” nevezte Jozsikot. Aztán, amikor Le­nin megindult a motoros eke után, a fiúcska megint melléje sodródott. Lenin megkérdezte, honnan van a I gyereknek ekkora sapkája? Józsik elmagyarázta, hogy ezt a sapkát egy katona bá­csitól kapta. Az ünnepség után Lenin elbeszélgetett a szakembe­rekkel, este lett, mire ko­csiba ült. Harmadnap sze­mélyautója ismét eljött a Kremlből a Butirki „major­ba”. A sofőr megkereste Tatjana Melnyikova fejőnőt és átadott neki két csoma­got: „Ezt Lenin küldi Pe- tyának”. — Az egyik csomagban — mondja Pjotr Nyikolajevics —, négy vadonatúj könyv volt. A másikban fekete prémgalléros télikabátot, füles sapkát találtunk (ez utóbbit öt vagy hat évig viseltem), és egy kemény­papírba gondosan becsoma­golt bőrcipőt. Ilyen cipőről a mi családunkban álmod­ni sem mertünk. Amikor kitört a háború, Pjotr Melnyikov katona lett. A harcokban három­szor is megsebesült. A „Kis Földön”, Novorosszijszk- nál kapott súlyos sebe után fél évet töltött kórházak­ban, aztán visszament a frontra. Bátorságáért több­ször is kitüntették. A háború után lakatos volt, a felesége szövőnő egy gyárban. Ugyanott dolgozik most művezetőként lánya, Galina. Másik lánya, Ta­mara áruházi eladó. N emrég arra a neveze­tes helyre, ahonnét Lenin a motoros eke munkáját figyelte, virágot vitt még egy Melnyikov, egy Valér nevű kis legény. Pjotr Melnyikov unokája volt, azé a Józsiké, aki a fényképen Lenin mellett áll. Iránban a politikai problémákon túl egyre inkább előtérbe kerülnek a gazdasági gondok is. Képünkön: Teheránban több ezer munkanélküli vonult fel a megélhetési lehető­ségek biztosítását követelve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom