Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
1979. április 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Juttatások I dén az egy lakosra jutó társadalombiztosítási kiadások összege eléri a hatezer forintot. A pénzbeli társadalmi juttatások 61,4 milliárd forintot tesznek ki. ami 10,2 százalékkal több az 1978. évinél. Holott az állami költségvetés igazán nem bajlódik olyan gondokkal, hová adja ki bevételi forintjait, de: a szociálpolitika társadalmi-politikai jelentősége a nehezebb gazdasági körülmények közepette nemhogy mérséklődne, hanem növekszik. Mégis, szemben a központi irányítás követte gyakorlattal, a termelőhelyek némelyike úgy okoskodik: ha sűrűsödnek a gondjaink, fogjuk szorosabbra — a szociálpolitikai kiadásokat, hiszen ott a legkönnyebb „gazdálkodni’. Nagy hagyományai, gazdag tapasztalatai vannak a vállalati szociálpolitikai tevékenységnek, több évtizedre visszanyúlok, s egyre tekintélyesebb összeget követelők. Napjainkban a társadalmi juttatások tíz százaléka származik vállalati forrásokból, több részterületen azonban ennél jóval nagyobb a hozzájárulás aránya: az üzemi étkeztetés költségeinek 80 százalékát fedezik a munkahelyek, s a kedvezményes üdültetés minden 100 forintnyi kiadásából hetvenet a vállalatok állnak. Elképzelhetetlen lenne egyik napról a másikra elvonni mindazt, ami megszokottá vált, ami a dolgozók nagyobb csoportja által természetesnek tartott és igénybe vett. Arra érthetően nem gondolnak egyetlen munkahelyen sem, hogy bezárják az ebédlőt, megszüntessék a kedvezményes üzemi étkeztetést. De néhány helyen furcsa takarékosságot kívánnak meghonosítani, mondván, most a vállalati nyereséget kell növelni, s nem olyan mellékes dolgokkal bíbelődni, mint a szociálpolitika. Igenám. csakhogy az így gondolkodók azt tévesztik szem elől, hogy a vállalati szociálpolitikai tevékenység az elsődleges vállalati érdekeltségek körébe tartozik. Nyilvánvaló: a munkaerő- források elapadása, a munkavállalók jó értelmű megtartása egyre inkább föltételezi nemcsak a javadalmazási formák tökéletesítését. hanem a vállalati szociális gondoskodás kereteinek folyamatos fejlesztését is. Igaz, számon kell tartani ez utóbbi befektetéseknek, kiadásoknak a hatékonyságát ; a vállalat olyan .szociálpolitikai teendők ellátását vegye magára, amelyek megfoghatóan köthetők a vállalati érdekekhez. Szó sincs tehát valamilyen rossz ízű jótékonykodás óhajtására, sokkal inkább arról, hogy a tudatosság és az érdekeltség összhangja a szociálpolitikában is megteremthető, kialakítható. Igaz, csak akikor, ha tervezik e tevékenységet, ha súlyát mérlegelve rangsorolják. Ranigscí: nem szabad úgy mazsolázgatni a kalácsból, hogy — például — a munkásszállás maradhat, mert annak kiadásai az önköltségben számolhatók el, ám az óvoda fönntartását már fontolják meg, hiszen az a jóléti alapot terheli stb. Mégis, iitt-ott mostanában tapasztalni ilyesfajta — érthetetlen és elfogadhatatlan —■ méricskélést, osztályozást. S magyarázatot is hallani ezekre a próbálkozásokra, mondván, a központi irányítás jelentősen szigorította a vállalatokkal szembeni gazdálkodási követelményeket. A hangsúly a vállalati szociálpolitika egészén van, azaz annak rendszerén, amibe a munkaruha éppúgy beletartozik — ha nehezen is látják be ezeket az ösz- szefüggéseket a gazdálkodók —, mint az üzemegészségügy, a munkakörülmények korszerűsítése, a gyermekintézményekhez adott hozzájárulás. T artósan, hosszú távon növekszik a vállalatok szociális tevékenységének jelentősége, súlya a munkaadó és a munkavállaló viszonyában, ezt igazolják az eddigi fejlődés tapasztalatai, s ezt a jövőbeni irányzatokat elemző kutatások. Kár lenne, hogy ha átmenetileg is, de megtorpanna ez a folyamat, az „ebédlő”, azaz a gondoskodás különféle elemeinek fölszámolása, visszaszorítása következtében. A holnap, a holnapután alapjaiból erősen hiányoznék ez a cement. L. G. \ Milyen az áru, ha Made in Szabolcs? Biztos partnernak lenni Expcrtcipo készül a nagykállói szövetkezetben. — Bármelyik szabolcsi vállalat, szövetkezet eleget tud tenni a külföldi követelményeknek — állapítja meg Varga Károly, a Tannimpex Bőr és Szőrme Külkereskedelmi Vállalat cipőipari főosztályának vezetője. Olyan elismerő vélemény ez, amely megnyugvással töltheti el mindazokat, akik a szalagok mellett dolgoznak, akik irányítják a termelést. Csakhogy van némi feltételes mód is mindebben. Hiszen amikor a példákat nézzük, akkor kiderül, hogy a raka- mazi szövetkezet egyik, az USA-ba küldött tételét minőségi kifogások miatt visszaadták. A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet az idén jóval kevesebb cipőt -gyártott exportra, mint korábban. A Szabolcs Cipőgyárban azért elégedetlenek, mert az árak nehezen fedezik a termelés költségeit. Az okok ugyan minden esetben mások, de rávilágítanak az exportpiacon kialakult helyzetre. Biztos piac — Ha kevesebb haszonnal is jár, de a szocialista országokba irányuló export sokkal biztosabb, mint ami nyugatra megy. A tőkés rendelés még az utolsó két hétben is változhat — hasonlítja össze az eladás lehetőségeit Gregori Lászlóné, a nagykállói Kallux Szövetkezet főkönyvelője. A szövetkezet egyike azoknak, akikre a külkereskedők úgy számítanak, mint biztos partnerra. Évek óta határidőre, jó minőségben teljesíti vállalásait. Hagyományosan a Szovjetunióba szállít a Szabolcs Cipőgyár is. Fokozatosan emelkedett a termelés, változtak a modellek á divatnak megfelelően. Jelenleg félmillió pár lábbeli exportjára képes a vállalat. — Egyetlen gondunk van: az alapanyagárak növekedésével arányban nem nőnek az eladott cipők árai — foglalja össze Huszka József igazgató. Szerződés exportra — A vállalatok belső dolgait nem ismerjük — jegyzi meg erre a külkereskedő. Varga Károly. — Az viszont tény. hogy a Tannimpex árai az utóbbi években emelkedtek. Azt kell megvizsgálni, hogy a gyáron belül menynyire nőttek a költségek, eh-_ hez képest hogyan alakult a termelékenység. Az viszont igaz, hogy az importbőrök világpiaci ára erősen emelkedett. Ebben az ötéves tervben három szabolcsi szövetkezet pályázta meg sikeresen a Magyar Nemzeti Bank hitelakcióját, amely az export növelésére szolgál. — Szerződést kötöttünk a szövetkezetekkel, hogy menynyivel növeljük a tőkés exportot — mondja Varga Károly. — A teljesítés viszont nem minden esetben egyértelmű. Gávavencsellőn például a kezdeti nehézségek után határidőre lettek kész a beruházással. A nehéz körülmények ellenére minden esetben teljesítették vállalt kötelezettségeiket. Az idén egy NSZK-beli céggel vannak kapcsolatban. A megrendelő modellőrei rendszeresen konzultálnak a gyártás során a szövetkezet szakembereivel. A teljesítés még nem elég. hiszen a nyíregyházi szövetkezetnél tavaly baj volt a minőséggel, ezért az egyik nagy vevőt elvesztették. Ugyanakkor húzódnak a rendelések. a szerződéskötés a szocialista országokba irányuló exportnál is. így Nyíregyházán jelenleg az a gond, hogy az idei termelési kapacitás jó része nincs lekötve. — Korábban nem érdékelte annyira a szövetkezeteket a piaci munka. Ök termeltek, mi eladtunk — folytatja Varga Károly. — Most viszont rákényszeríti őket a piaci helyzet, hogy ismerjenek minden változást. Ebben mi úgy segítünk, hogy tájékoztatókat tartunk, külföldi utazásokat szervezünk. Á késedelem ára A legnagyobb mennyiséget, 840 ezer pár cipőt a ra- kamazi szövetkezet ajánlotta fel exportra. Nem biztos viszont, hogy ezt a mennyiséget megrendelik a szövetkezettől. hiszen késett a beruházás, nem úgy alakult a termelés. ahogy szerették voina. — Az első negyedévre mintegy ötvenezer pár megrendelés maradt el a keretszámhoz képest — mondja Perger László főkönyvelő. — Mi úgy látjuk, hogy a belső gondok miatt nem tudják teljesíteni a vállalt meny- nyiséget — fogalmaz Varga Károly. — Pedig a szövetkezet korábban biztos partner volt. Az szükséges, hogy ha az idén nem is. de legkésőbb 1980-ra stabil legyen náluk a termelés, és nagyon ki kell hangsúlyozni a minőségi javulást. mert az utóbbi időben romlott a rakamazi minőség, ami megmutatkozik a reklamációkban is. A Tannimoex a szabolcsi cipőipari vállalatok, szövetkezetek termelésének több mint a felét exportália. A külkereskedelem feltételei, az eladás lehetőségei az utóbbi időben nehezebbé váltak. Igv azok az üzemek, amelyek a fokozódó minőségi feltételeknek nem tesznek eleget, kevésbé tudják a termelésüket lekötni. Pedig nem mindegv. hogv a megvéből egy- vagv 2 és fél millió pár cipő kerül exportra. Lányi Botond Z ölderdőbenjártam szép- ibolyátláttam ..., Na mi az, Lajoskám, te még mindig idehaza vagy? Húsvéthétfőn délelőtt?! Mi az, hogy még csak reggel fél hét van? Hát aztán! A nap már rég felkelt, én' is á pity- mallattal ébredtem. No, eressz már be, nem zavarok soká, csak megöntözöm a szép ibolyát. Pardon, pardon Marikám, ne zavartasd magad, öltözz csak nyugodtan. Hoppá, ráültem a kombinédre, itt van. ni. Nna. De szép is ez a húsvét, fölkeresi az ember a rég látott barátokat, meg barátnőket, hehehe . .. Mi? Hogy tegnap voltam itt? Na és. Már legalább nyolc órája, hogy távoztam. — Mi van, gyerekek, sehol semmi vendéglátás? Hát azért pazarlóm én a drága jó szappanos vizet? Hun a sonkád. Mariskám, he? Jó, mi? Na, kész vagy? Akkor tehát: zölderdőben ... Dehogyis csíp, nem öntöttem én a szemedbe egy cseppet sem. Te rángatózol, mint a békacomb a konnektorban, hahaha! Jól van, jól van. többet nem öntök rád, így is oda a fele üveg kölnim. — Aá, itt a finom sonka, tojás, miegyéb. Ugv sem reggeliztem. minek azt ilyenkor, nem?! Tavaly délre már terítettem is egy rókabőrt az utcán, úgy bezabáltam Józsi- éknál. Hát, öregem, azok fura alakok. Becsöngetek délelőtt, oda mentem először. Hát, réggel, na. Úgy hét tájban. Hat? Azt mondta Józsi? Fene emlékszik már, mindenesetre idén később indultam el. Szóval még pattogtak, hogy hogyhogy, meg erremegarra. Merthogy estefelé levertem a könyvespolcot. Teljesen vétlen voltam, ugyanis csak arrafelé estem ... A fejemre zuhant az Üj magyar lexikon legalább az R-ig. És még azt mondják, hogy minek állok az asztalra. Hát, hogy elérjem a kalapom a csilláron! — De mit is dumálok any- nyit, kóstoljuk meg ezt a kis prima pájinkát, egészségetekre! Hinnye, de fájintos! Népiesch vagyok, mi? Jövőre vödörrel jövök. Ajjaj, már fél tíz, lassan mennem kell, vár a drága jó Árnál néni, őt muszáj meglocsolnom minden évben. Tavaly? Nem, már nem akartam fölmenni tizenegykor, úgyhogy mégis csak Józsiéknál szunyáltam. De kényelmetlen volt, atyaisten! Aludtatok már ti szappanon? Hogyhogy hol? Hát a kádban. — No, öblítsünk, Marikám, Lajcsi is piál valahol. Csak az anyjáékhoz ment? Nem baj, én azért meglocsolhatom szikkadt veséimet, igaz? Már úgy érzem, cserepesedik a/ gyomorszájam, hahaha ... Ne hülyéskedj, hogy lenne már dél? Tényleg! Na, akkor harapjunk valamit. Príma ez a sonka, csak kevés. Ne rakd a szekrény tetejére azt a tálat, megmelegszik a sütemény. A bort hová is raktad? No nézd, hogy került ez a ruhásszekrény aljába? De az a fő, hogy megvan, egészségedre, szépasszony! — Ismered azt a viccet, hogy tizenkét halványlila nájlonpalancsinta úszik a Dunán? Nem? Hát azt mondja az első, hogy places és elsüllyed ... — Miért vagy olyan sápadt, szép virágszál? Költői vagyok, mi? Olyan furcsán remeg a szád széle. Igyál egy kupicával, megjön a kedved, aranyoskám. Látod, nekem sen-mi bajom, pedig még el kell mennem egy csomó helyre locsolózni. De hát hogy hagynálak itt egyedül, kiéhezett locsolózók prédájának? Még beülne itt valamelyik zabálni és a nyakadon maradna napestig. Hát akkor már inkább itt maradok. Látom. hogy örülsz, csak úgy csillog a szemed. Nocsak! Te sírsz az örömtől? Nyugi, nyugi ... Egészségedre! — ... szóval azt mondja a tizenkettedik halványlila náj- lonpalaesinta, hogy places. És vidáman továbbúszott. Marhajó, mi?! Egyél már, alig maradt valami a tányéron. Van még itthon sütemény? —Most vetted ezt a hatalmas kenyérszelő kést? Minek hoztad be a konyhából? Már nem kérek kenyeret. Igen, igen, látom hogy éles, meg hegyes. Te, ismered azt a viccet, hogv hetvenegy keresztcsíkos vízibolha ugrál a Szaharában ? Azt mondja az első: — ... Ne menj be, Lajoskám, ha élni akarsz! Megőrült a feleséged. Ott ülök, békésen szórakoztatom, erre nekem jön egy késsel. Érted te ezt? Kirohantam, persze, de végképp nem értem, miért vagdosta össze a diványpár- nákat. Furcsa ez a húsvéthétfő. Tavaly a Józsi felesége a húsklopfolóval akart fejbe ütni. Nem is maradok tovább, van még egv pár hely, ahol szívesen látnak, hiába van fél tizenegy .. . Tarnavölgyi György Krimi kölnivel Tárlat a gyárban Nem mindennapi, hogy egy gyárnak kiállítóterme legyen. A nyíregyházi papírgyárnak sincs régóta. S hogy lett, annak oka van. Kiderült, sok olyan fiatal munkás, értelmiségi van a dolgozók között, aki szabad idejében értékes hobbyt űz: fest, rajzol, szob- rászkodik, batikol stb. — amatőr művészi szinten. Miért is ne mutatkozhatnának be a nagyobb közönség előtt? — vetődött fel a gondolat pár hónapja egy gyári, közművelődési bizottsági ülésen. Aztán jöttek a javaslatok: a legszebb munkákat hobbyki- állításon kellene bemutatni. Az ötletet tett követte. A papírgyárban idén már két tárlatot rendeztek a dolgozók — kedvtelésből készített — munkáiból. Egy-egy alkalommal két-két dolgozó állította ki munkáit. Most tizenöten várnak, hogy bemutatkozhassanak egy tárlaton, itt a gyárban. A gyár vezetősége maximálisan támogatja ezt. Van olyan elképzelés is, hogy a hasznos hobbyk űzéséhez a gyár területén helyiséget biztosítanak dolgozóiknak. Ragány Károly batikolt képe. Ragány Károly műszaki ügyintéző és Mátyási Ferenc műszaki előkészítő azok közül valók, akik már bemutatkoztak a gyári hobbykiállítá- son. Károly batikol és bőr iparművészeti tárgyakat készít — otthona díszítésére. Ferenc fest és rajzol. Olajképei, akvarelljei szülei, rokonai és saját lakása falára kerülnek. S hogy a papírgyár komolyan veszi a tehetségek kibontakoztatását, mi sem bizonyítja jobban, mint az. hogy a kiállításokat igen vangosan rendezik meg. A megnyitó ünnepi beszédet Kovácsvölgyi Zoltán igazgató tartja, a tárlat látogatói vendégkönyvbe írják be véleményüket A vendégkönyvben egyébként beragasztják a kiállító fényképét és rövid önvallomását is. Sokat beszélünk mostanában a szabad idő hasznos kitöltéséről, s arról, hogy egy-egy munkahely hogyan segíti ezt. íme a jó példa: a nyíregyházi papírgyárban mind a hob- bykiállítást megtekintő dolgozóknak, mind a tárlaton bemutatkozóknak hasznos időtöltést, gazdag programot nyújtanak. Kádas Viktória
