Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
1979. március 11, TÁJAK, KOROK, MÚZEUMOK FILMJEGYZET Á Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállítása Történeti sorsfordulók címmel hirdetett jubileumi múzeumi játékot a KISZ budapesti bizottsága. a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum a Magyar Tanácsköztársaság 60 évfordulója alkalmából. A játék négy történelmi sorsfordulóhoz kapcsolódik: 1. 1848— 49: a forradalom és szabadság- harc. 2. 1918: az őszirózsás forradalom és Károlyi Mihály emléke. 3 1919: a Magyar Tanácsköztársaság. 4. 1945: hazánk fel- szabadulása Az egyes évfordulóknak megfelelően a játékosoknak négy kiállítást kell megismerniük és az itt kérhető játéklapokat kitölteniük. A játék 1979. március 1- tői 1979. április 15-ig tart. Mi most az első kiállításra kalauzoljuk el képeinkkel olvasóinkat, bár lesz olyan felvétel is. amelyik nem a teremben készült, de a témához (és a kérdésekhez) közvetlenül kapcsolódik Az 1848 márciusi forradalom egyik vezéralakjának emlékműve Budapesten a Március 15. téren látható. Széchenyi Istvánnak, a reformkor legjelentősebb politikusának emlékével a Nemzeti Múzeum tárlóin kívül a nagycenki Emlékmúzeumban ismerkedhetünk meg. ZSÓFIA Az öregasszony — a film főszereplője — régi ismerősünk. Itt él közöttünk. Némán cipeli bánatát és szomorú szemmel néz ránk, ha találkozunk vele. Nem szokott panaszkodni, mert méltósága úgyszólván az egyetlen kincse. Hogy miért ereszti búnak a fejét? Sok oka van rá. A legnyomósabb az, hogy csüggesztően magányos. Közeli hozzátartozói is csillagok távolában vannak tőle. Ilyen korban — késő alkonyat táján — az ember már nem szokott terveket kovácsolni. Ö sem dédelget magában álmokat, die az elkeseríti, hogy „roppant, jeges űr” veszi körül. Úgyszólván percek öröme sem jut számára. Ezek az idős asszonyok néha furcsán viselkednek. Megadással tűrik sorsukat, de rettenthetetlenek, ha kicsap a mederből elégedetlenségük tengere. Ilyenkor „kizökkentik az időt”, hogy felejtsenek. A „minden mindegy” tehetetlenségének érzése lesz úrrá rajtuk, s kitombolják magukat. Olyasmit tesznek, amire a megszokott markát. Valójában nem nagyon sikeres ez a szereplés, mert az elfogódott, riadt öregasszony nem tudja teljesíteni a rendeződ instrukciókat Aztán modellt ül a főiskolán: fiatalok rajzolják le szép profilját. Még gavallérja is akad: Wladyslaw, akivel a filmezésnél akadt össze. A férfi szeretne meghitt emberi kapcsolatot kialakítani Zsófiával, de a Zárkózottság jégpáncélja nem olvad meg. Karácsonyra hősnőnk lányához és vejéhez utazik — abban a hitben, hogy marasztalni fogják. Ez az „első (tétet”. Zsófia „kitörése” évek — évtizedék — alatt felgyülemlett gondokat, visszafogott indulatokat vet felszínre. A tiltakozás persze értelmetlen. De jólesik. Egyszerre megtisztító és felkavaró: van benne leszámolás is, elégtétel is. A következőkről van szó. Zsófia betoppan lányáék frissen kapott lakásába. Nem lehet állítani, hogy kitessékelik, ám szívélyességről sincs szó. Míg a fiatalok munkában töltik az időt, Zsófia is sze[ Könyves-} körülmények között äz égvilágon semmiért sem vállalkoznának. Ryszard Czekala, a Zsófia című lengyel film rendezője egy ilyen öreg hölgy portréját rajzolja meg nagy nemzetközi visszhangot keltett alkotásában. A művész érezhetően arra törekedett, hogy a lehető legaprölókosabb részletezettséggel tárja fel a hősnő nyugtalanító közérzetének gyökereit. A drámában —• ennek megfelelően — nem a mesefordulatok lényegesek, hanem a magatartás analízise. Néhány szót a kissé sovány sztoriról (ismétlem: a rendezői alapállásból logikusan következik, hogy a történéseknek a megszokottnál kisebb a jelentőségük). Zsófia az öregek állami otthonában tengeti napjait. Abban reménykedik — eléggé megalapozatlanul —, hogy hozzátartozói, akik új lakást kaptak, magúikhoz veszik. „Szerettei” persze másképpen képzelik el a kapcsolatot, de ne vágjunk a dolgok elébe. A (kopott nő úgy segít magán, ahogy tud. Üvegeket vált be, bizakodik a totós szerencsében s egyszer a véletlen is rámosolyog: egy film forgatásán statisztálhat, s a „fellépésért” pénz üti a retné megszolgálni a szállást meg a kenyeret. Kitakarít ve je szobájában: kincstári rendbe rakja a tudományos munka kellékeit, a legkülönbözőbb kötetekben elhelyezett cédulákat. A könyveket ugyancsak „elvágólag” teszi egymás mellé. Ezzel a segítőkészséggel hónapok gyűjtőmunkáját teszi tönkre: jó- szándékából tehát átok származik. Most felpörögnek az események. Az összecsapás Zsófia és a fiatalok között néma: a mozdulatok, a pillantások minden--itatásos szövegnél többet "fejeznek ki. A váratlan vendégnek távoznia kell. És ő el is megy, hogy egy vasúti restiben látványos és ugyanakkor szánalmas lakomát rendezzen — karácsonyi vacsorát, potyaleső közreműködőkkel —, majd vonatra száll s részben elajándékozza, részben kidobálja az ablakon a rokonainak szánt ajándékokat... A Zsófia voltaképpen ezért a döbbenetes hatású fináléért készülhetett. A hatás egyébként lélegzetállító. Kavarognak a dallamok, folyik a pezsgő, szinte sistereg a levegő. Egy öregasszony mulat. Egy öregasszony búslakodik. És hát ne felejtsük el: lyezték el Vasvári Pál emléktábláját is, aki Petőfi Sándorral együtt e helyről hirdette a „magyar feltámadást”. Ismerkedés Balassival Ezért érdekelheti a ma emberét is: mit érzett, s érzéseit hogyan fejezte ki a költő 400 éve; mit ígért, mivel kecsegtette szíve hölgyét, milyen „csodálatos szavak”, hasonlatok, mondatfordulatok tolultak tollára, hogy elbűvölje, hatalmába kerítse, királynőjévé tegye, szerelmévé avassa szépséges Annáját. Amikor 400 évvel ezelőtt egy férfi — a szerelmes Balassi — éppen boldog volt, így áradozott: „Te helyetted nem kell senki más nekem.” Amikor az imádott nő fél- tékenykedni kezdett, a férfi így bizonygatta szerelmét: .......azt hiszi mást szeretek” (pedig én csak) „neki s nem másnak örven- dek” — stb. Balassi gazdagon áradó, a magyar irodalomban előtte soha nem hallott módon megnyilvánuló szerelmi lírájának ismeretében Nemeskürty is bátran kijelentheti, hogy Balassi nemcsak a magyar világi lírát, de benne a magyar szerelmi költészetet is megteremtette, s ezzel „olyan fát” ültetett, „a vérrel öntözött 16. századi földbe, melynek ágai és hajtásai napjainkig nyúlnak.” Ilyen tehetségű költőnk, ilyen színvonalú és élménymeleg költészetünk eleddig nem volt, (vagy ha volt: „odaveszett”, mint annyi minden érték a régi magyar irodalomból). És Anna? A temesvári hős, Losonczi István fiúsított leánya? Az irodalompártoló, művészetkedvelő, a harmincon felüli, körülrajongott szépasszony? Ungnád Kristóf horvát bán felesége? Aki úgy táncol — Balassi Versében —, mint Dunán a sajka, mintha jégen siklana ... Nem csoda, ha Bálint szerelemre lobban. És a szerelem költői ösztönzést ad neki: Annának nem lehet holmi alkalmi udvarló versikékkel tenni a szépet. Bálint tehát továbbképzi magát. Európa akkori legmodernebb dal- gyűjteményét tanulmányozza, formát és vers-zenét tanul: de az élmény a sajátja, őt az Anna iránti szerelme gerjeszti. Versfőkbe rejti legfőbb vágyát: „Anna Balassi Bálintné”. Mindez azonban még költői túlzás, férfiúi vágyálom. Anna egyelőre megközelíthetetlen! — „Nem akar énnekem semmiben engedni” — kesereg a költő. Vagy talán mégis? Pár hónap múlva a szerelmes férfi mámoros jókedvvel dalolja világgá győzelmét: „Most adá virágom nekem bokrétáját”. Sőt: „...életemnek kinyílt szép virága”.— Meddig tart a boldog szerelem? Az első veszekedésig? Anna újabb féltékenysé- gi jelenetéig? Bálint fogad- kozik, Annának óvatosnak kell lennie, férje is a világon van, nagylánya is furcsa pillantásokat vet rá, hírnevére vigyáznia kell. . . Nem csoda, ha Bálint gyötrelmei sokasodnak: — „Nő az én gyötrelmem az én szerelmemről való gondolkodómban.” — Vagy Anna mégis megbocsát? A kibékülés után a szerelem gyötrelme örömre vált: — „Megengedett, fogott kezet, Megbékéllett kegyesen... Szerelmével ajándékoz.” — Hogyan folytatódik és hogyan zárul ez a fájdalmasan A XIX. század közepének művészeti életéből többek között Liszt Ferenc zongoráját és arcképét állították ki. Győri Lajos képriportja „Mint merült el az magyar nemzet az szerelemben?” Erre a kérdésre kapunk választ Nemeskürty új könyvéből. És arra is, hogyan udvaroltak a 16. században. S ez a téma nemcsak a magyar szakosokat és az irodalom- történészeket érdekli, hiszen a szerelem, a legszebb emberi érzés, együtt született az emberrel, így minden korok minden embere joggal hiheti, hogy ő találta ki, mert olyan szerelem, mint az övé, olyan különös, sajátos, olyan határtalan és megismételhetetlen még nem volt a világ- történelemben. Ez teszi a szerelmet örökifjúvá, ez ad minden szerelemtémának új izgalmat, először áradó űj- donságízt. Ezt érezhette a 24 éves Balassi is, amikor 400 éve, 1578-ban találkozott a szerelemmel: Annával. S ezt érezheti ma is mindenki, aki csak egyszer is felfedezte ezt az édes gyötrelmet. A múzeum bejáratánál heSukoró református templomában e körül az asztal körül tartott haditanácsot a magyar hadvezetés 1848. szeptember végén a pákozdi csata előtt. karácsony van, a szeretet ünnepe, amikor meghitt hangulatok lesznek úrrá az emberen. Zsófia módszeresen igyekszik felejteni. Miért tartana mértéket? Mikor felül a vonatna, hogy visszautazzon — immár maradék illúzióitól is megfosztottan — rideg „otthonába”, feldereng előtte a kihagyott lehetőség. Teljesen természetes, hogy csapkod. Most már minden érték devalválódott szemében. Leszámolása teljesen konvencionális: a magafajta vénasszonyok csak a tárgyakon tölthetik ki bosszújukat. A Zsófiá-t — bármennyire furcsa a megállapítás — elsősorban a mesteri befejezés miatt érdemes megnézni. Az ember szinte bódultán áll fel a székéről. mert Czekala olyan élménnyel ajándékozta meg, mely nagy mestereknek is csak ritkán sikerüld Hallatlanul szuggesztív és ael- fokozottan drámai erejű az összeomlás ábrázolása. Van benne valami megrendítő emberi báj és torokszorító tragikum. A végső hatás mindig nagyon fontos: ezúttal különösen az. Ezért bocsátjuk meg a rendezőnek, hogy a film első felében meglehetősen lassan — sőt unalmasan — csordogál a cselekmény s egyes epizódok kimódoltak. A Zsófia sok evidenciát sorakoztat fel, bár az igafcág kedvéért azt is hozzá kell tennünk a megállapításhoz: Czekala és operatőrje, Swir- ta ügyesen tálalja és hitelesen jeleníti meg a hétköznapok helyzeteit. A „film a filmben” megoldást elengednénk (semmi eredetiség sincs benne), viszont a rajongó öregúr felbukkanásában több gondolati-lélektani lehetőség rejlett volna. Ryszarda Hanin jó színésznő. Arca, szeme akkor is ,j beszél”, amikor nincs szövege. Néma rnopológjaira bizonyára sokáig fogunk emlékezni. Veress József szép, örök szerelmi regény, aminek annyit köszönhet a magyar irodalom? Nemeskürty könyve — oldottabban, mint minden eddigi Balassiról szóló tanulmány, — tovább meséli. .. Miért érdemes megismerni Balassit, a legjelentősebb humanista költőt? Mert versei szép magyar nyelven és nekünk szólnak. Mert világirodalmi jelenség, akinek nagysága csak Ronsard-hoz mérhető. És miért lehet szeretni Balassit, a reneszánszembert? Mert „az jó hírért, névért, s az szép tisztességért” mindent hátra tudott hagyni, mert „emberségből példái, vitézségből formát” mutatott; mert először nevezte ezt a szétdarabolt országot „édes hazám’’-nak, amelynek szabadságáért az életét is feláldozta. Amikor a Balassival való ismerkedés után, — nem minden meghatottság nélkül — leteszi az ember ezt a könyvet, az olvasás ünnepi hangulata még sokáig elkíséri. Nemeskürty István: Balassi Bálint (Nagy magyar írók sorozat, Gondolat Kiadó, Bp. 1978. 280. I. 9,— Ft.) BI. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Az 1848-as forradalmat közvetlenül megelőző időszakból a magyar jakobinus mozgalom — amely elindította a társadalom polgári átalakulását és nemzetté válását — emlékeit láthatjuk. A falon azt a kivégzőpallost őrzik, amellyel. Martinovics Ignácot és társait kivégezték; A kivégzőszék a korabeli másolata.
