Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-06 / 54. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. március 6. Kommentár Gamizoilázadások A legújabb jelentések szerint az Ugandával határos afrikai országok képviselői értekezleten vitatták meg „az Amin elkerülhetetlennek tűnő bukása utáni helyzetet”. A világ nyolc éve megszokta, hogy Ugandából nehezen ellenőrizhető hírek érkeznék, de most valóban úgy tűnik, Amin játszmája a végéhez közeledik. Az 1962-ben függetlenné vált egykori angol gyarmat elnöke, dr. Milton Obote 1971-ben Sitrga- poere-ban tartózkodott a brit nemzetközösség csúosértekez. létén, amikor vezérkari főnöke, la gyarmati őrmesterből rnarsallá lett Idi Amin Dada puccsal megdöntötte hatalmát. A tábornok országlása tele volt politikai szélsőségekkel és bakugrásokkal, egy ideig mégis népszerűséget élvezett. Ennek ikét fő oka volt: 1. Amin kiutasította országából az ázsiai származású kereskedőréteget, vagyonukkal pedig híveit gyarapította. 2. Uganda fő terméke a kávé és annak ára igen jól állt a világpiacon. Amin ellen az utóbbi években tizenegy merényletet, illetve puccsot kíséreltek meg. 1978 elején az elnök bizonyos „iiberaiizással” kísérletezett, de a rohamosan romló gazdasági helyzetben már nem tudta a régi módon megfizetni legfőbb támaszát, a tisztikart és elszaporodtak a garnizon-lázadások. Ezért Amin 1978 őszén úgy döntött, hogy „előre menekül”: területi követelésekkel lépett fel és támadást indított a szomszédos Tanzánia ellen. Ez politikailag is, katonailag is sietteti az összeomlást, olyannyira, hogy a napokban nyolc év óta először megszólalt a tanzániai fővárosban • száműzetésben élő ugandai exelnök, Milton Obote és kiáltványában úgy fogalmazott, hogy „megérett az idő Amim uralmának megdöntésére”. Hamarosan megtudja a világ, helytállónak bizonyult-e az Amin által megdöntött államfő politikai prognózisa. Heves harcok (Folytatás az 1. oldalról) Vietnam északi határvidékének több térségében folytatódtak a harcok. Képünkön: egy vietnami katona sebesült bajtársát viszi biztonságba. (Kelet-Magyarország telefotó) ellenálltak az ellenség rohamának. A tartományi székhely, amely közvetlenül a határ mellett fekszik, az in- váziós egységek egyik első támadási célpontja volt. A másik három tartományban, Lai Chauban, Ha Tuyenben és Quang Ninh- ben a harcok hevessége kisebb volt. A támadó kínai csapatokat már az agresszió megindulásakor feltartóztatták a vietnami egységek és keményen visszavágtak. Vasárnap kormánynyilatkozatot adtak ki Hanoiban a kínai hatóságoknak, a népi Laosz függetlenségét, szuverenitását és területi integri(Folytatás az 1. oldalról) (Elég arra gondolnunk, hogy inkább az úgynevezett középnyelvek közé tartozik: mintegy 15 millióan beszélik a világon.) A nyelvművelés feladata ezek szerint kettős: engedni a természetes fejlődést, de gátat vetni ott, ahol a megértést nehezítő változások vannak folyamatban. A magyar nyelv hete rendezvényeiről szólva Kálmán Béla elmondta: a nyelvújítás korát nem számítva régen törődtek annyit a nyelvvel, mint ma. örvendetesen nő az Vietnamban tását fenyegető akcióiról. A nyilatkozat a bevezetőben emlékeztet rá, hogy különböző források szerint Peking nagyszámú hadosztályt mozgósított a laoszi—kínai határ kínai oldalán. Egyidejűleg a kínai hatóságok fokozzák a kémtevékenységet Észak-Laosz biztonságának szabotálására. Láthatóan egy Laosz elleni agresszív háború előkészítéséről van szó, amely szét akarja rombolni Indokína három népének, a vietnamiaknak, a laosziaknak és a kambodzsaiaknak a szolidaritását, fokról fokra valóra váltva Peking nagyhatalmi, terjeszkedő, hegemonisztikus céljait Indokínában és Délkelet-Ázsiá- ban. A népi Laosz elleni agresz- sziós háborúra készülve, a pekingi hatóságok olyan terveket szőnek, hogy Laosz területét használják fel ugródeszkaként a Vietnam nyugati térsége ellen intézendő támadásra, egybekapcsolva ezt az északról kiinduló invázióval. A VSZK kormánya élesen elítéli a pekingi hatóságokat a Laosz ellen irányuló agresszív háborús előkészületek miatt. A VSZK népe és kormánya felhívja az összes testvéri szocialista országot, a nemzeti felszabadító mozgalmakat, és az el nem kötelezett mozgalmakat, az egész hala-- dó emberiséget, hogy határozottan támogassa Laosz népének harcát a kínai hatóságok szabotázsakciója és ag- ressziós tevékenysége ellen. A VSZK kormánya fenntartás nélkül támogatja Laosz kormányát, fejleszti az együttműködését vele. érdeklődés a nyelvművelés iránt, egyre jobban tudatosul, hogy nyelvünk ápolása nemcsak a magyar szakos tanárok ügye, hanem mindenkié, aki nagyobb nyilvánosság előtt megszólal. A nyelvi szakosztály a hét minden napján egy-egy központi előadásra hívja az érdeklődőket: neves nyelvészek előadásait hallhatják naponta délután öt órai kezdettel a megyei könyvtár épületében. Ezenkívül számos iskolai és és üzemi rendezvényt tartanak megyénkben. TELEX BUDAPEST Magyar békemozgalmi küldöttség utazott hétfőn Helsinkibe, ahol március 6—9 között nemzetközi vietnami szolidaritási konferenciát tartanak. A Béke-világtanács kezdeményezésére számos nemzetközi és nemzeti szervezet támogatásával sorra kerülő tanácskozáson a magyar delegációt Péter János, az országgyűlés alelnöke vezeti. A küldöttség tagjai: Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke, a BVT elnökségének tagja és Kacziba József római katolikus püspök. NEW YORK A kínai csapatok Vietnam területéről történő kivonásának „égető szükségszerűségére” mutatott rá Atal Bihari Vadzspaji indiai külügyminiszter a Newsweek című amerikai hetilapnak adott nyilatkozatában. Vadzspaji, alki a múlt hónapban Kínában tett látogatását a Vietnam ellen elkövetett kínai agresszió miatt megszakította, nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy ez az agresszív lépés felfedte a pekingi vezetők kijelentéseinek képmutató jellegét. BEIRUT Az izraeli hadsereg újabb nagyszabású katonai agressziót készít elő a szuverén Libanon ellen — jelentette be hétfőn Jász- szer Arafat, a Palesztinái Felsziabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke egy beiruti tömeggyűlésen. Arafat közölte, hogy az izraeli vezetés a támadáshoz tízezer katonát, számos harckocsit, nagy mennyiségű fegyvert és egyéb haditechnikát vont össze a libanoni határon. NICOSIA A ciprusi görög és török közösségek vasárnap egyidejűleg bejelentették, hogy készek elküldeni képviselőiket New Yorkiba a ciprusi kérdés politikai ,rendezése céljából. A találkozó létrehozását Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár javasolta és a küldöttek Waldheim hivatalos meghívásának megérkezése után utaznak New Yorkba. SZOVJET ÉLET A Venus meghódítása A szovjet tudomány és technika új lépést tett a Venus meghódításában. 1978. december 21-én a Venera—12. bolygóközi űrállomás 98 napos repülés után több mint 240 millió kilométert megtéve, elérte a bolygó körzetét. A leszállóberendezés leereszkedett a bolygó felszínére, ahonnan 110 percen keresztül tudományos információkat közvetített. A Venera—12. automatikus űrállomás a Venus mellett 35 ezer kilométerrel elhaladva, tovább folytatja útját a kozmikus térségbe. December 25-én ugyancsak a bolygó körzetébe került a Venera—11-es, hasonló szerkezetű űrállomás. Ennek leszállóberendezése a Venera—12. leszállóberendezésétől 800 km távolságban ereszkedett le a bolygó felszínére, ahonnan szintén információt továbbított. Ezt a bolygó közelében repülő Venera—11-es űrállomás felfogta, majd Földünk felé sugározta. MiA Venera, szovjet ' automata űrállomás, szerelés közben. után e feladatát elvégezte, tovább folytatta mozgását egy heliocentrikus pályán. Mindkét űrállomás fedélzetén elhelyezték a Vlagyimir Iljics Leninről készített domborművet, a leszállóberendezéseken pedig a Szovjetunió címerét. A két automatikus űrállomás további repülése során a tervek szerint folytatja a tudományos méréseket és kutatásokat. A szovjet űrállomások segítségével az utóbbi években a tudósok sok értékes adatot tudtak meg a Venusról. Ez a folyamat 1967-ben kezdődött, amikor a Venera—4. űrállomás először végzett közvetlen légnyomás- és hőmérsékletmérést a bolygó felszínén. A Venus tanulmányozásával a kutatók a Földdel kapcsolatban is értékes tudnivalókhoz jutnak. Jerzy Edi9e¥ Mister MocAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY 51 — Milyen provízió? Miért? — A jó üzletért, amit csináltam. Emlékszel, említettem neked, hogy minden országban muszáj valami jó üzletet csinálnom, hogy legalább az ott-tartózkodás költségeit megkeressem. Akkor nevettél, hogy igen, ahol lehet, de Lengyelországban nem sikerül. Ebéd után bebizonyítom neked hogy tévedtél. Kerestem, méghozzá sokat. — A cári koronából való briliánst vettél? Henio felnevetett. — Nem mondhatom, hogy magasra értékelsz. Te valóban azt gondolod, hogy engem olyan könnyen át lehet ejteni? Ebéd után mindent elmondok, és megmutatok. Egyelőre lássunk az ebédhez. Kellemes hangulatban költöttük el az ebédet. Amikor a pincér kávét javasolt, Henio kérte, hogy vitesse fel a szobájába. Amikor felmentünk, Henio megvárta, hogy a pincér előkészítsen mindent az asztalra. Csak akkor vette elő a szekrényéből a különféle, jobbnál jobb italokat. Végül is kíváncsiságom felülkerekedett és megkérdeztem: — Milyen üzletet csináltál, kedves óhazádban? — Rögtön meglátod. — Henio felállt, zsebéből kulcsokat halászott elő és kinyitotta az egyik nagy bőröndöt, kivett belőle egy irhabőrbe csomagolt lapos, négyszögletes tárgyat. Odament az ajtóhoz, ráfordította a kulcsot és csak aztán bontotta ki. Egy keret nélküli képet láttam a kezében. A vászon sötét volt, a kép is megfeketedett az öregségtől. A „keresztről levételt” ábrázolta. — Mi ez? — Igazi Andrea del Sarto. Ez a kis darab vászon több mint százezer dollárt ér. Az Egyesült Államokban a gazdag műgyűjtők verekedni fognak ezért a festményért. — Nem tudtam, hogy ennyire értesz a képzőművészethez — jegyeztem meg. — Nem vagyok szakértő, de ismerem a világpiaci árakat. Nem lenne ez a kép az enyém, ha nincs mellettem az a kislány, akiről oly cinikusan beszélsz. — Ó, — mondtam érdeklődéssel. — ö mondta neked, hogy ez Andrea del Sarto festménye? — Nem. Ö csak felhívta figyelmemet a képre. Az aláírást én fedeztem fel, eléggé jól olvasható. Valóban a kissé elmosódott aláírást el lehetett olvasni: Andrea del Sarto, és alatta: 1526. — A másik oldalán a pecsét — mondta győztesen MacAreck. Megfordítottam a képet. Német betűk, sas, alig olvashatóan: „Kaisermuseum Berlin”. — Hogy szerezted meg ezt a képet? — Egyszerűen megvettem a jelenlegi tulajdonosától. De ez hosszú történet. — Meghalok a kíváncsiságtól. Kérlek, mondd el röviden. — Rendben. De számíthatok a diszkréciódra? Külföldre akarom vinni ezt a vásznat és nem akarom, hogy zűrzavar legyen körülötte. — Úgysem viheted ki. A Művelődési és Kulturális Minisztérium engedélye nélkül Lengyelországból nem lehet műértéket kivinni. — Megpróbálom megszerezni az engedélyt. Végső esetben persze anélkül viszem ki. — Ahogy gondolod. Én hallgatni fogok. És most, halljuk a történetet. — Ügy történt, hogy egy napon — kezdte elbeszélését Henio — elhatároztuk, hogy kirándulunk Pyrzycébe. Kisváros, Szczecintől délre. A régi városka majdnem teljesen elpusztult, csak a várfalak maradtak meg, és néhány ősrégi épület. Bástyák. Megnéztünk egy forrást is, ahol valamelyik királyunk püspöke keresztelte meg a pogányokat. Szóval, már akkor létezett. Rettenetes az, hogy ezt a forrást nem használják ki. Özönlenének a turisták, ha tudnának róla, mert csodálatos a vize, szép a környék, bűbájosak- az emberek. — És ott találtál rá Andrea del Sarto festményére? — Ne zavarj — dörmögte Henio. Ivott egy pohárral és folytatta: — Pryzycében megebédeltünk és a pincér mondja, hogy a közelben van Trzinsko-Zdrój, ahová érdemes ellátogatni. Elmentünk, mert korán volt még visz- szatérni Szczecinbe. Tó, forrás, régi városka, de csodálatos környék. Beleszerettem ebbe az ódon kisvárosba, ahol annyi tornyocska, várfal volt, hogy ha ez Amerikában az enyém, tíz dollár belépődíjat kérnék mindenkitől a megtekintéséért. Itt meg semmi. A középkori vendégfogadókban Coca-Co- lát isztok. Ez még jobb üzlet lenne, mint „Disney Land”. Azt mesélik, hogy Hitler ott gyógyította betegségét. Palotát építtetett, amit az SS később felrobbantott, de a pincében a raktárak megmaradtak, rengeteg tányér, csésze, porcelán ezzel a felirattal: „Kanzlei des Führers”. — Kissé elkanyarodsz a témától... — Rögtön rögtön ... Szóval, megnéztük az érdekességeket, vettem az egyik paraszttól, aki a történetet elmesélte, egy tányért, aminek jó értéke lesz Amerikában. Ezután, indultunk vissza Szczecinbe, de más úton. Útközben Marysia szólt, hogy szomjas, álljunk meg a legközelebbi faluban. így is tettünk. Bementünk az egyik házba, vizet kértünk, de a háziasszony rögtön hideg tejet javasolt. Beleegyeztünk. Bementünk a tisztaszobába ... — És úgy megvendégelt benneteket, mint Kolodziej- nél az angyalokat Piast férfivá avatásán — nevettem az ismert legendán. — Nagyszerű! — mondta Henio. — Szóval, míg a háziasszony a pincében volt, körülnéztünk a szobában és a házigazdával beszélgettünk, aki 1945 óta él ott. Marysia, mint képzőművész a képek iránt érdeklődött, amelyekkel szinte tele volt a fal. Volt ott szentkép, tájkép, amit csak akarsz. Az ajtó fölött egy keret nélküli. Elmondta, hogy a képeket ő maga hozta ide, csak az ajtó felettit nem. Amikor Berlin elfoglalása után a hadsereg visszafelé özönlött, megállt előttük egy teherautó. A katonák, mint mi, vizet kértek. Tejet és kenyeret kaptak. Akkor az egyik katona, látva a sok szentet, odaadta a hátizsákjában őrzött képet, amit Berlinben talált az utcán. — Marysia — folytatta a barátom, kérte, hogy vegye le a képet. Megnézte, én is, és látjuk az aláírást. — Andrea del Sarto. — És a múzeum pecsétjét. Megértettem, hogy felbecsülhetetlen értékű kincs van a kezemben. — És megvetted? Mennyit fizettél érte? — Várj. Nem ment az olyan gyorsan. A gazda hallani sem akart róla, hogy ő nem júdás, nem adja el Krisztus képét és így tovább. Ezret ígértem neki. (Nem kellett. Megpróbáltam az asszonyt rábeszélni. Hallani sem akart róla. Közben emeltem az árát. Végül tízezernél elérzékenyülten megváltak tőle. — Zlotyival, vagy dollárral fizettél? — Természetesen csak dollárról volt szó. De így is megérte. Tudod, mennyi ennek az értéke? Egy vagyon! — Marysia beszélt rá* hogy vedd meg? — Ellenkezőleg. Amikor hatezernél tartottam, kihívott az udvarra, és kért, hogy ne vegyem meg. Küldjük be Szczecinbe a képet a szakértőkhöz. Én persze tudtam, hogy akkor a múzeum ráteszi a kezét és sohasem látom viszont. Marysia ekkor azt mondta, hogy vegyem, ha akarom, de ő nem akar tudni erről, és sajnálja, hogy betértünk oda vizet inni. Az öreg gazda meg csak azt hajtogatta az alku után, hogy annyi pénzt adtam érte, hát csak meg ne bánjam, és őt meg ne büntesse az isten, hogy a jó cselekedetéért kapott Krisztus-képet annyi dollárért adta el. — És volt nálad annyi pénz? — Nézd, Európában mindig kell az embernél lenni néhány dollárnak, apró kiadásra, mert itt csekkel nem lehet fizetni. És most éppen jól jött. — Különösen annak a parasztnak ______— Neki is, nekem is. Ha nincs nálam annyi pénz, el- szalasztom ezt a kitűnő alkalmat. (Folytatjuk)
