Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
KH VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. március Tisztelt asszonyom! őszintén meglepett, amit mondott, amikor otthonukban a férjét kerestük társadalmi munka ügyében. Hogy is mondta? „Az én férjem nem nyíregyházi lakos...” S miután nem akartuk elhinni, folytatta: „Igen, itt van bejelentve, de a fővárosban dolgozott nyugdíjazásáig.” Meglepett és el is gondolkodtatott a dolog. Talán nem is tenném nyilvánosan szóvá az egészet, ha más látogatások tapasztalata erre nem inspirálna. Lehet, nem jól tettem, hogy elárultam, miért is keresem a férjét. így máris elébe szaladtam az eseményeknek, azaz eleve volt alkalma elhatárolni férjét a rá váró „ingyenmunkától”. Nem tudom, milyen elveket vall a férje, hiszen jóformán egyikőjüket sem ismerem. Mindenesetre nem helyes, ha egy feleség, vagy a férj befolyásolja a másikat abban, miként vélekedjék adott helyzetben a társadalomról, illetve mit tegyen, vagy mii ne annak érdekében. Férje — bizonyára megérdemelt — jó nyugdíjat kap a társadalomtól, s azt vár ön is. Igaz, mondhatná, hogy az, aki a férjét ajánlotta, miért nem vállalta? Megnyugtatom, hogy ennek az embernek — ha jól emlékszem — kilenc különböző kisebb-nagyobb társadalmi megbízatása van és sokat jár vidékre. Ha az ön férjének szánt megbízatást is elvállalja, én beszéltem volna le erről. Másképpen fest az eset egy másik, jó jövedelmű embernél, a'ki arra hivatkozott, hogy gyakran keresik fel a gyerekek, sok az unoka, nem tud vállalni semmit. Pedig ha arról van szó — ha saját érdeke úgy kívánja — nagyon is aktív, követelőző. Persze erőszakolni senkit sem lehet. Aki akar, az pár szóból is ért, rimánkodni nem is kell. Néha azért mégis elcsodálkozik az ember: jó fizetésű, vagy nagy pénzzel nyugdíjba menő, addig nagyon is aktív ember egyik napról a másikra a saját apró-cseprő ügyeivel törődik csupán és a közösség segítését várja. Tenni érte ? ! Félreértés ne essék: nem beteg, rokkant emberről van szó. ön, asszonyom most azt gondolja, hogy a sok sikertelen kísérlet miatt vagyok felháborodva. Nem. Inkább azért, hogy a terheket — ha lehet így fogalmazni — most is azok vállalták volna, akik amúgy is sokat tesznek. S az „újak” közül is hadd mutassak be néhányait. A tanárnőt, akinek a férje többet betegeskedik, mint nem, gyereke, unokája van, mégis fontos társadalmi funkciót vállalt. Szívesen vállalta. A műtőst, aki sokszor holtfáraditan kerül ágyba _ az éjszakai műszak után, akinek a felesége is dolgozik és most akar építkezni. Mégis jólesett neki, hogy igényeltük a munkáját. Aztán egy fiatal, aktív jogászt, aki esténként társadalmi megbízásból is dolgozik a tanács felkérésére. Apró gyerekük mellett úgy nyilatkozott: nagy megtiszteltetésnek veszi a népfrontmegbízását. Ilyen jelöltekből áll végül is ez a héttagú kollektíva a mi utcánkban, amely a megválasztás után — mint lakóbizottság — a terület állampolgárainak ügyesbajos dolgait intézi majd. Az önét, a férjéét is. Nem kerestük fel hát újra a jelzett időben a férjét, tisztelt asszonyom, mert közben találtunk a köz ügyében szívesen munkálkodó választó- polgárokat — megértőbb élettársakkal. Azért csak legyen nyugodt továbbra is a lelkiismerete. S ha eddig nem tette, hát ezután se szóljon beszélgetésünkről a férjének. Ugyanis aki ajánlotta, úgy mondta: közügyekben aktív, tenmiaka- ró, örülni fog, ha munkát kap. Hosszú Lászlóval, a megyei pártbizottság titkárával a szabolcsi gazdaságról A Pártaktívák, taggyűlések, pártnapok szá. zain beszélünk a népgazdaság és a megye idei feladatairól. De vajon eléggé ismerik-e a dolgozók saját helyi tennivalóikat? — A helyi feladatok konkrét meghatározása, jóváhagyása jórészt megtörtént. Ám ez csak egyik feltétele a jó gazdasági munkának. Megyei pártbizottságunk az idei munka középpontjába az egységes szemlélet és az egységes cselekvés megteremtését állította. A termelő kollektívák céltudatos munkájának előfeltétele: az egész feladatból minden üzem, műhely, brigád, a kollektíva minden tagja kapja meg a rá jutó részt, mindenki értse azt, kész legyen érte tudása javát adva dolgozni. Ezt elérni nagy politikai, szervező munkával lehet. Több és jobb munkát igényel mindez a helyi pártszervezetektől, tömegszervezetektől, gazdasági vezetőktől is. A Jónak, vagy kevésbé jónak tartja a me- ^ gye iparának szerkezetét? — Olyannak, amely magán viseli az ipar egészére vonatkozó jegyeket. De természetesen vannak olyan — a földrajzi környezetünkkel, sajátos adottságainkkal összefüggő — tényezők, amelyek befolyásolják, alakítják egy terület gazdasági, ipari szerkezetét. A megye jelenlegi ipari szerkezete viszonylag rövid idő alatt, a Politikai Bizottság 1965. évi határozatát követően alakult ki. 1977-ben a nehézipar 41,2, a könnyűipar 33,5, az élelmiszeripar 21,5 százalékos arányt képviselt a foglalkoztatott létszám alapján. Az országoshoz képest az élelmiszeripar aránya itt kétszeres, a könnyűiparé 7 százalékkal magasabb. Az élelmiszeripar tükrözi megyénk mezőgazdasága jelentőségét, a feldolgozóipar fejlesztése a jövőben is indokolt. Nálunk eddig főként azok az iparágaik fejlődtek gyors tempóban, ahol a szakmunka mellett a segéd- és betanított — főleg a női — munkaerő foglalkoztatása valósulhatott meg. Ezzel együtt egyértelműen megállapítható: részben már kialakultak azok a bázisok, ahol egyre meghatározóbb a korszerű technológia, a magasan kvalifikált munka. Ezek már jó alapul szolgálnak a műszakilag korszerűbb, szakmailag igényesebb iparfejlesztéshez, az intenzív átalakuláshoz. A Hogyan minősíti a tényt: megyénk ipa- rában a munka termelékenység© visszaesett az egész ipari termelésnövekedéshez képest? — A termelékenység mérésének legáltalánosabban alkalmazott mutatója az egy foglalkoztatottra jutó termelési érték Az ötödik ötéves terv eddig eltelt három évében az évi átlagos növekedés 5,8—6 százalékos és ez az országosnak 98 százaléka! Ez már nem rossz. Ha viszont a számok mögé nézünk, levonható a következtetés: az átlagos növekedést nagymértékben befolyásolja az utóbbi években bekövetkezett szerkezeti változás. Mert például a könnyűipar gyors fejlődése — jóval alacsonyabb termelékenységű iparágról van szó! — eleve rontó tényezője az átlagos termelékenységi mutatónak. A minősítésikor ezeket is figyelembe véve, az éves növekedési ütemnél visszaesés nincs. Látni kell azt is, hogy megyénkben az intenzív fejlesztésre való áttérés fokozatosan valósul meg. Itt a még bevonható munkaerőre alapozva — a főváros munkaerőgondjait is figyelembe véve — az extenzív fejlesztésre, vagyis új munkaerőik bevonására is szükség van. A Tapasztalható-e már a munkaverseny területén az új, a minőségi forma? — Igen. A munkaversenynél eddig sem a formákkal, hanem a formális elemekkel volt probléma. A törekvések jó irányúak, a kollektívák versenyvállalásaiban mindinkább a minőségi mutatók teljesítése, túlteljesítése kerül előtérbe. Ezt a kibontakozást kell valamennyi felelős vezetőnek segíteni. A Van-e megyénkben és ha igen, milyen nagyságú az ipari termékkészlet? — Üzemeinknél, mivel többnyire újakról van szó, a szükségletre való termelés a jellemző. Felesleges készletek felhalmozódása ezért csak ritkán és átmenetileg fordul elő. A A beruházási tevékenység lelassul. Ezek után van-e realitása a korábban tervezett húsipari, faipari kombinátnak és az új konzervgyárnak? — A kérdésben szereplő fejlesztések — összhangban a Politikai Bizottság megyénkkel kapcsolatos legutóbbi határozatával — szerepelnek pártbizottságunk közép- és hosz- szabb távú intézkedési tervében. Szinkronban vannak az illetékes országos szervek elképzeléseivel is. Megvalósításuk ideje azonban népgazdaságunk helyzetétől függ. Ab Megyénk mezőgazdasági jellege változatlanul fennmaradt. Ebből is következik a kérdés: meg tudunk-e felelni most és a jövőben a népgazdaság elvárásainak? — A szabolcsi mezőgazdaság alapvető feladata ellátni a lakosságot élelmiszerrel, a fel- dogozóipart nyersanyaggal, mégpedig minőségben és időben. Ezeken kívül gazdaságos exportra is szükséges termelni, s növelni kell a növényi és állati termékek feldolgozási fokát. E célból három éve — az országos szervekkel is összehangolt — ágazati programokat dolgoztunk ki. A termelési szerkezet és üzemági arányok azóta bekövetkezett változásai megfelelnek a megye adottságainak. A szabolcsi agrárgazdaság egyben eredményesen igazodott a központi programokhoz; Téli almából, dohányból, burgonyából, tejiből, húsból, napraforgóból, konzervféleségekből — csak a legfontosabbakat említve — a megyei termelés országosan is kiemelt jelentőségű. Pártbizottságunk erre az évre a termelés- növekedést az állami gazdaságoknál 4,5—5, a termelőszövetkezeteknél 5—5,5 százalékban irányozta elő. Ez reális cél, megvalósításához azonban minden szinten eredményesebben kell dolgozni. Az adottságoknak jobban megfelelő szakosodásra, kooperációs lehetőségek jobb kihasználására van szükség. Az eredményes gazdálkodás a hozamok növelését, ugyanakkor a ráfordítások ésszerű csökkentését követeli. Nagy gondot kell fordítanunk a tápanyagvizsgálaton alapuló talajerő-utánpótlásra, a minőségi vetőmaghasználatra, az értékesítési biztonság megteremtésére. Idén tovább növeljük a gyümölcsösök területét, a tejtermelést, a juhlétszámot. Foglalkozunk a takarékos takarmányozási eljárások széles ikörű alkalmazásával. Igen fontosnak tartom a vezetési színvonal emelését, a politikai és szakmai továbbképzést. Mezőgazdaságunk termelési értéke hosz- szú időn át növekedett, miközben a nyereség csökkent. Sok a gyenge termelő- szövetkezetünk. Van-e így lehetőségünk a bővített újratermelésre? Sokszor tapasztalható, hogy az üzemi pártszervek, pártszervezetek a fejlődés minőségi mutatói helyett még mindig a mennyiséget nézik, s ezzel elégedettek. Hogyan látja a kibontakozást? — Valóban tapasztalható a mennyiségi szemlélet — és nemcsak a pártszervezeteknél. Egy beidegződött szemléleten nehéz változtatni. Pedig nem lehet mást tenni, mint a munka minőségi mutatóit vizsgálni, hiszen a jelenlegi közgazdasági szabályzók, a kollektíva jövedelmét alakító érdekeltségi rendszer egyértelműen ezt követelik. Több városi, járási pártbizottságunk mérte fel az utóbbi hónapokban a munkaidőalap kihasználását és kedvezőtlen képet kapott. Hogyan hasznosítják az elemzéseket a gyakorlatban? — A felmérések alapul szolgáltak ahhoz, hogy megfelelő politikai döntések szülessenek. Konkrét tapasztalat: a hiányosságok döntően az üzemek belső helyzetéből, a nem megfelelő szervezésből, a normakarbantartás elmulasztásából, az elavult belső érdekeltségi rendszerből, a munka szerinti elosztás elvének megsértéséből, a laza munkafegyelemből stb. adódnak. A pártbizottságok határozatai e helyzet javulását célozzák. A végrehajtást is rendszeresen ellenőrzik. — Megyénk mezőgazdaságának bruttó termelési értéke (1968. évi változatlan áron) az 1970. évi 6,4 milldárdról 1976-ra 8,9 milli- árdra növekedett. Legnagyobb a fejlődés a szövetkezeti széktorban. Fejlődtünk épületekben és gépekben, más eszközökben, azonban az árbevétel növekedésénél érezhetően jobban nőttek a termelés költségei. Ez ösz- szefügg a megye kedvezőtlen talajadottságával, az országos átlagnál is magasabb munka- és energiaszükséglettel, az ipari anyagok árai, a bankköltségek és a jövedelemadó növekedésével. E változásokat az eredményt növelő támogatások sem tudták ellensúlyozni, s fejlesztésére a közgazdaságilag indokolt aránynál kevesebbet fordíthatnak. 1978-ban — a kedvezőtlen időjárás miatt — a gazdaságokban általában romlott a pénzügyi helyzet. 14 szövetkezet veszteségés alaphiányát szanálási eljárással kell rendezni, s ugyanennyi gazdaság a pénzügyi hiányát saját hatáskörben rendezte hitelátütemezéssel, amortizációs és biztonsági alapok bevonásával. Pártbizottságunk határozatának megfelelően a cél itt is a gazdálkodás eredményesebbé tétele, a pénzügyi alapok rendezése, a személyi állomány megerősítése, a tagság egészének öntudatos, cselekvő munkája. A Állattenyésztésünkben is sok a tartalék. ^ Kihasználtak-e például a negyvenöt szakosított telep lehetőségei? —■ Az egyik igen jelentős tartalék valóban az állattenyésztésben van. Intézkedési tervünk szerint távlatilag az állatállomány intenzívebb fejlesztése kerül előtérbe. A lét- szánjnövelés mellett törekednünk kell a termelési és gazdaságossági mutatók javítására, a meglévő férőhelyek korszerűsítésére, bővítésére, hatékonyabb hasznosítására. Tehenészeti és sertéstenyésztő telepeink döntő többsége eredményesen dolgozik, azonban nem lehetünk elégedettek. A jó minőségű tény észanyaggal való teljes betelepítés mellett szükséges megoldaniuk a technológiai fegyelem szigorú megtartását, a.folyamatos korszerűsítést, a szakszerű takarmányozást, a dolgozóik továbbképzését. És bizony sok a kívánnivaló az üzem- és munkaszervezésben is. Nagy tartalékaink vannak — és nem csak a telepeknél — a korszerű takarmány- és gyepgazdálkodásban, a tömegtakarmányok és melléktermékek szakszerűbb felhasználásában, az abraktakarékosságban. Ezekre történtek is intézkedések. A Százezer hektáros területen termelünk w rendszerben. Egyértelmü-e a rendszerek haszna megyénk taggazdaságainál? — A taggazdaságok termelésszervezési sikerei, hozamaik átlagos növekedése kétségtelen bizonyítékai a rendszerek jelenlétének. A jó tapasztalatok alapján újabb négy rendszerpályázatot dolgoztak ki megyénk üzemei a csillagfürt-, a napraforgó-, a burgonyatermesztés és a juhtenyésztés továbbfejlesztésére. Nem hallgathatjuk el ugyanakikor, hogy azokban az üzemekben, ahol nem voltak felkészülve a korszerű technika fogadására, ahol nem gondoskodtak a technológiai fegyelem szigorú megtartásáról, ahol pénzügyi feszültségeket okozott a belépés, a termelési rendszerekhez való csatlakozás nem hozta-, nem is hozhatta a várt eredményeket. Gond az is, hogy a taggazdaságok nem mindegyikében vizsgálják a ráfordítást, a hozam viszonyokat. A többletbefektetést ugyanis több üzemben nem tudják ellensúlyozni többlettermékekkel, árbevétel-növekedéssel. Ez évben áttekintjük a termelési rendszerek eddigi tapasztalatait, s javaslatokat dolgozunk ki. Ez viszont nem helyettesítheti, hogy minden üzem saját maga is tegyen intézkedéseket a gazdaságosságra, a hatékonyságra. A társulások száma sok tekintetben növekedhetne, előre vinné a termelést, de nagy akadály a gazdaságok tőkeszegénysége ... — A kérdés jogos, hiszen még közel sem használtuk ki a társulásokban rejlő lehetőségeket Ennek viszont csak egyik akadálya a „tőkeszegénység”. A másik visszahúzó erő —• s az esetek nagy részében ez a döntő —, hogy az üzemek vezetői sokszor nem értik az összefogásból származó előnyöket, nem látnak túl szűk csoportérdekeiken, nehezen vállalják a nagyobb, de ésszerű kockázatot. A teendő tehát elsősorban a szemlélet megváltoztatása. A Hogyan ítéli meg a kistermelők, a háztáji helyzetét, termelésük segítését? — örvendetes, hogy az utóbbi években fellendült a háztáji termelés. Javult a kisgazdaságok ellátása szaporító anyagokból, műtrágyából, növényvédő szerből, szerárukból, és — ha nem is zavartalan — takarmánytápból is. A feladat, hogy a kormányhatározat alapján készített helyi intézkedési tervek maradéktalanul megvalósuljanak. A A felvásárlás területén évek óta igen w sok a gond. Találunk-e erre is megoldást? — Azzal kezdeném: a felvásárlási munka ma lényegesen jobb, mint korábban. A gondok egyik forrása, hogy a háztáji egyes cikkekből többet kínál, mint a népgazdaság szükséglete, másokból viszont kevesebbet. Dolgozunk egy egészséges munkamegosztás tóalakításán is a nagyüzemi és a háztáji termelés között. Nehézségeket' okoz, hogy a felvásárlás technikai feltételei ma sem kielégí- tőek. Sokszor a hozzá nem értés, az indokolatlan türelmetlenség, esetenként a helytelen minősítés is kellemetlen kísérő jelensége a fevásárlási munkának. A zavartalanabb felvásárlást segítené a termelői csomagolás elterjesztése, vagy az, hogy a kisgazdaságok is éves, vagy hosszú távú szerződéssel kössék le termésüket. Másrészt a szerződéses partneri kapcsolat alapján a felvásárló vállalatoktól is nagyobb kötelezettségvállalást kell megkövetelni. K) Köszönöm a beszélgetést. Kopka János Vasárnapr interjú
