Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

Levél a kismamáknak Kellemes meglepetés lesz 91 gyesen lévő kis­mamának az a levél, ame­lyet még ez év derekán kézbesít nekik a posta. Feladója a Szabolcs me­gyei Tejipari Vállalat igazgatója. A néhány so­ros, egyebek között jó egészséget is kívánó le­vélben arról értesülnek, hogy fizetésük, bérük mennyivel lett több. Ha­gyomány már ez a válla­latnál. Jól felfogott érde­künk, hogy a dolgozó nő — ha pillanatnyilag anyai kötelességét teljesíti is — társadalmi .......rangjának megfelelő elbírálásban ré­szesüljön. Itt voltam szemtanúja annak a szép és megható kis ünnepségnek, amely­nek keretében a sokgyer­mekes és a gyermeküket egyedül nevelő anyák mo­sógépet, centrifugát, por­szívót, a gyerekek tanulá­sát megkönnyítő tv-ké- szüléket kaptak ajándék­ba Ez jelzi: valóban nem alamizsnát adtak és ad­nak, hanem igazi megbe­csülést. A nőpolitikái ha­tározat megvalósulása ér­dekében cselekszenek. En­nél a vállalatnál kollek­tív szerződésben is rögzí­tették, hogy éjszakai mű­szakra nem osztanak be olyan nődolgozót, aki egyedül neveli gyerme­két, aki három vagy en­nél több gyermeket nevel és akinek 3 éven aluli gyermeke van. Gondoskodnak tanu­lásukról, politikai és szakmai képzésükről, ott vannak a vezetés külön­böző posztjain, kormány- és miniszteri kitüntetéssel ismerik el kiváló társa­dalmi és termelői munká­jukat, segítik őket lakás­gondjaik megoldásában, és jelentős, hogy a szocia­lista bérezés gyakorlata, a munka elismerése sem érinti őket hátrányosan a férfiakkal szemben. És mindezt tények iga­zolják. A tejtermékgyár­tó szakmunkás tanfolya­mon 20 nő tanul. A szo­cialista brigádokban dol­gozók fele nő. Tavaly már 40 nő volt munkája elismeréseként különböző vezető poszton. A 8 általá­nossal nem rendelkezők részére intenzív tanfolya­mot szerveztek. A gyer­mekintézmények fejlesz­tésére 1,3 milliót adott a vállalat. Az elmúlt két évben a lakásépítési és vásárlási kölcsön 2 mil­lió 160 ezer forint volt. Pozitív a mérleg, amely a dolgozó nők megbecsü­léséről, a párt nőpolitikái határozatának a végrehaj­tásáról készült. (í. k.) Dobkályha az albérletben A Szabolcs Cipőgyár tüzödéjében megbeszélést tartanak a Munkácsy Mihály brigád tagjai. A félig kész termék minő­ségét ellenőrzik. (Fotó: Mikita Viktor) Vendégünk: dr. Kovács Istvánná A főépítésvezető öröme „AZ ÉN HAZAM AZ ÉN VARAM” — tartja egy régi mondás. Az albérlet a más háza — tapasztalják sokan Nyíregyházán. Különösen a dolgozó nőknek, s imég in­kább a több műszakban dől- gozó nakinek terhes és szo­rongással telített az albér- let. Alkalmazkodnak a házi nénihez, ablakuk alatt lát­ják a „dús lombú” tilalom­fát... Vagyis, hogy ezt sem szabad, azt sem szabad, hiá­ba fizetik ki a kemény szá­zasokat. Persze nem mind­együk házi néni házsártos, van köztük kedves is, aki anyai tanácsokkal látja el albérlőjét, vagy éppen tár­salgót keres végtelen magá­nyában. Az albérlet sehogy sem kellemes, a türelem és a remény azonban elfogadha­tóvá teheti. A nyíregyházi Szabolcs Ci­pőgyár három dolgozójának lakáshelyzete általános ké­pet mutat. A 100 ezer lakos­ra duzzadt városban a jó tempójú építkezés ellenére sem jut mindenkinek lakás. Még akkor is várni kell, ha útiban van a gyerek, alfakor is, ha a munka mellett ne­héz a tanulás. Mert az igé­nyek jóval nagyobbak a le­hetőségeknél. CZIFRA ANDRASNÉ be­tanított munkás a gyárban. A szalag mellett dolgozik, igaz ülve. Szaporán mozog a keze, és két műszákban. Pe­dig már öthónapos terhes; így, ülve is látszik az ideje. A délutáni műszak után éj­jel fél 11 és 11 óra között megy „haza” az albérletbe, a Rózsa utcába. — Van itt kismaimaszalag, amely mellett csak egy mű­szakban kell dolgozni. De így, két műszakban több a fizetésem, és azt hiszem, ért­hető, hogy nekem minden fillérre szükségem van. Résziben azért, mert a férje­met behívták sorkatonai szolgálatra. De nem erőlte­tem meg magam, egy-lkét hét múlva kérni fogom, hogy osszanak be a kismamasza­lagra. BÁRDI ZITA fiatal, szim­patikus lány, a gyár pénz­ügyi csoportjában admi­nisztrátor. Reggel 8-tól dél­után 4-ig végez irodai mun­kát, körülményei jók, az al­bérletet is könnyebben vise­li. — Gimnáziumban érettsé­giztem, aztán pénzügyi vona­lon helyezkedtem el, mert ez tetszik nekem. Ez a második munkahelyem, és a jövőmet is itt, vagy legalábbis Nyír­egyházán képzelem el. Ezért az íróasztalm unkáért ha­vonta 2000 forintot fizetnek, s ebből hétszáz forintot al­bérletre köttök. De szeretem Nyíregyházát, szívesebbem lakom itt, mint a szülőfa­lumban, Balkányfban. Ősszel isimét 'könyveket veszek a kezembe és kétéves tanulás után pénzügyi szakközép­iskolai végzettséget szerezhe­tek. Akkor más lesz a beso­rolásom és több a fizetésem. NYIKOS ERZSÉBET egé­szen fiatal kora ellenére cso­portvezető a .tüzödei előké­szítőben. Martfűn végezte a cipőipari szakközépiskolát, így érettségizett szakmun­kásként vesz részt a terme­lésben. Azt mondj'a, negye­dikes korában itt végezte a szakmai gyakorlatot, s any- nyira megtetszett a kollektí­va és a környezet, hogy nem is választ más munkahelyet. Tiszta, „nőies” munka az övé és jól bírja a két műszakot. — Ősszel én is tanulni fo­gok. Ismét jelentkezem Martfűn és technikusi minő­sítő vizsgát akarok tenni. Az albérletben nem lesz köny- nyű a tanulás. A gyár ifjú­sági parlamentjén felvetet­tem: többen lakunk albérlet­ben, jó lenne, ha építenének nekünk egy albérlők házát, vagy munkásszállást. Több nyíregyházi vállalat össze­foghatna az albérletben lakó dolgozók érdekében. ERZSIKÉ ÖTLETE JÖ, de belátható időn belül nem va­lósítható meg. Maradnak az albérletek. 'Nézzünk szét mindhárom albérletben. A Rózsa utcán parányi szoba és előszoba. Régi dobikályha melegít műszak után. Czlf- ránét mindig hideg helyiség várja. Kút nincs az udva­ron, a vizet vedérben az ut­cáról hordja. Ezt az albérle­tet a múlt év májusában egy évre előre ki kellett fizetni! A fiatalasszony a kilence­dik hónapban hazamegy a szüleihez Lakkodra és ott akar szülni, gyerekét nevel­ni. Ha leszerel - a férje, a Nyíregyháza melletti Borbá­nyán kertes házat építenek. Több szobájuk lesz, de egyi­ket sem adják majd ki al­bérletbe ... Az Északi .körúton az össz­komfortos lakás kisebb szo­bájában lakik Bárdi Zita. A kartávolságnyi, de barát­ságos szobában az asztalkán egy pohár víz, benne futó­növény. A beton világában ez jelenti a zöldövezetet. A házi néni kedves, kölcsönös a bizalom, az idősebb és a fia­talabb jól megérti egymást, ebben a környezetben, eb­ben a légkörben lehet tanul­ni. Zita beadta az igényét OTP-lakásra. A VÖRÖSHADSEREG ÜT­JA egyik hátsó udvarán la­kik Nyikos Erzsébet. A nem külön bejáratú, parányi he­lyiségben másodmagával al- bérlőSködiik, nem tud haza­járni Nyírtasson élő szülei­hez. A tűzfalaik elfogják az utca zaját, de a szűk kis ab­lakon alig jön be fény. Az ablak és a komor vaskapu között pár ugrásnyii terület az udvar, ha javul az idő, itt is mód lesz a tanulásra. A ‘kórházzal szemben, a Kun Béla utcán és a piac közelében gyönyörködhetünk' a szép, új lakásokban, s ta­lán irigyeljük az új lakókat, tulajdonosokat. Jelentős ré­szük valamikor szintén al­bérletben lakott. .. ♦ Nábrádi Lajos Zsúfolt a programja, fel­jegyzésekkel teli a naptára. Egy biztos: reggel felkészí­ti az ötéves Rolandot, isko­lába indítja a tízéves Róber­tét, Zsiguliba ül és ezután valamelyik nyíregyházi épít­kezésen található. Dr. Ko­vács Istvánná, a SZÁÉV 3- as fő-építésvezetőségének ve­zetője. Azt nem tudom, mennyien dolgoznak az or­szág építőiparában, de azt igen, hogy összesen 6 fő-épí- tésvezető van. Alig 35 éves, és két éve nevezték lei erre a posztra. Egy nőnek csaknem min­dig nehezebb eljutni ilyen fontos vezető posztra, mint a férfinak. Vajon milyen yolt az ő útja? — A SZÁÉV ösztöndíja­saként végeztem a Budapes­ti Műszaki Egyetem építész­mérnöki karán. 1966-tól dol­gozóim a vállalatnál. Szer­kesztőként kezdtem a terve­ző csoportban, majd 4 évig tervező mérnökként dolgoz­tam. — Hogyan figyeltek fel Önre? — Kértem az akkori főnö­kömet: szeretnék megismer­kedni a kivitelezői munkával is. önként ugrottam a „mély­vízbe”. Lehetőség is nyüt rá, mert akkor alakult meg a laikásépítési fő-építésvezető­ség, ahol először műszaki elő­adóként dolgoztam. S bár az ügyrendben mű­szaki előadóként szerepelt, valójában főépítésvezető-he- lyettesi teendőket látott el 1977 áprilisáig, míg kinevez­ték fő-építésvezetőnek. Gyakorlatilag átült a szem­ben lévő asztalhoz. Fő fel­adata Nyíregyháza lakásépí­tésének irányítása. Helyet­tesként ott volt az első ka­pavágásnál a Jósavárosban. Irányította a Kun Béla úton az első alagútzsalus módszer­rel épülő lakótömbök és a miskolci házgyári elemek­ből épülő lakások kiviteli munkáit. Később, mint fő­építésvezető drukkolta és hajtotta végig a modern vá­rosnegyed szépülését, a 3568 lakás megépülését és átadá­sát. A lakásépítés áll hozzá a legközelebb, ebbe élte bele magát. Igyekezett jó laká­sokat építtetni. Felügyelete mellett épült az impozáns fémipari szakközépiskola, az Árok utcai általános iskola, a Búza utcai óvoda és a Jó­savárosban az összes gye- rekintézmény. Sok-sok gond­dal járt ez, de egy-egy kulcs­átadás örömmel kárpótolta. — Nőnek nehéz-e ez a be­osztás? — Férfinak is nehéz, nő­nek talán még inkább. Ke­vés idő jut a családra, a gye­rekekre. Emiatt jogosan „morognak” is. A városban 7 munkahelyen dolgozunk. Egy nap alatt végig sem tu­dom járni mindet. Saját építőmesteri termelésünk eb­ben az évben 350 millió fo­rint. A hozzám tartozó két építésvezetőségen 500 ember dolgozik. Legfőbb feladata, hogy a munkához szükséges minden feltételről gondoskodjon. Emellett tárgyal tervezőkkel, beruházóval, ügyes-bajos dolgokat intéz. Legjobban a lakások átadásakor örül. — Mit javasolna egy ha­sonló képzettséggel rendel­kező nőnek, ha fő-építésveze­tői posztra jelölnék? — Csak akkor vállalja el, ha elhiiviatotltságot érez irán­ta, ha örömét leli benne, és úgy érzi: megvatyiak hozzá az adottságai is. És ha meg­érti a családja is. Farkas Kálmán M agas, csinos asszony az újfehértói Ko­vács Károlyné, a : fellépése férfias. Annak idején igencsak megizzasz­totta a lovát. Mert hogy a ‘ hatvanas években lóháton i járta a határt. Persze, nad- , rág feszült rajta, hiszen szoknyában nem lehet lova- i golni. Csak akkor szállt le i a lóról, amikor az első gyermekét várta. Megtar- : tóttá a fejlődés fokozatait: a lóról átnyergelt a Pannó­nia motorkerékpárra, aztán ; amikor anyagi helyzetük megengedte, gépkocsit vá­sároltak. Mostanában Zsigulival járja az újfehér- j tói határt. Tőzsgyökeres nyíregyhá­zi, de már kislány korában elhatározta, hogy! életét a mezőgazdaságnak szenteli. Nappalin érettségizett- a Asszony a határban mezőgazdasági technikum­ban, aztán a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolai tangazdaságban vállalt munkát. Levelezőn végezte a mezőgazdasági főiskolát és az üzemmérnöki képesí­tést is így szerezte meg. Közben a tangazdaság Üj- fehértó melletti üzemegy­ségének élére állították. „Az első 2—3 évben ke­mény munkát kellett vé­geznem, hogy elfogadja­nak.” Kezdetben a tapasz­taltabb férfiak kételkedve néztek rá, aztán rájöttek, hogy a szakmai tudása, a szervezőkészsége alkalmas­sá teszi erre a posztra. Két férfi és egy női szocialista brigád működik a kerté­szetben, s választania kel­lett. ő is az egyik férfi bri­gádnak lett a tagja. Ez a brigád kétszer nyerte el az aranykoszorús címet! A férje agrármérnök. Ra­jongásig szeretik hivatásu­kat. Kovácsné irányításával három brigád műveli a sza­bolcsi homokot Üjfehértón. A női brigád tagjai azért is dolgoznak példamutatóan, mert drukkolnak a „fő­nökasszonynak”. A férfiak is fegyelmezettek, szorgal­masak, talán azért is, mert tisztelik szakmai tudását és egy kicsit tartanak szúrós tekintetétől... (n. 1.) KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. március 25. „Dús lombúak" a tilalomfák...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom