Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

1979. március 25. KELET-MAGYARORSZAG Ajánlók felelőssége NEM LÁTVÁNYOS, de szép pártmegbízatás ajánló­nak lenni, egy-egy fiatalt végigkísérni az úton, mel­lette szólni, vállalni érte a felelősséget. Le lehet-e tud­ni a párttaggá nevelés gondját azzal, hogy valakit átsegítünk a küszöbön? Csősz Béla, a záhonyi nagy­községi pártbizottság titká­ra elmondta: tavaly a 8 alapszervezetben öt fiatalt vettek fel a pártba, egyet elutasítottak. Nem felelt meg a követelményeknek. M. L. korábban olyan ma­gatartást tanúsított, amivel kizárta a lehetőségét, hogy tagja legyen a pártnak. Te­hát már a küszöb átlépése előtt körültekintően meg kell vizsgálni, alkalmas-e a jelölt a párttagságra. Sajnos, hibát követett el mindkét ajánló is. Bár az utóbbi együtt dolgozott M. L.-lel,' de csak a munkája alapján ítélte meg. Nem nézte meg az emberi hibáit. Nem véletlenül hangsú­lyozza a XI. kongresszus, amikor figyelmgztet: „Nö­velni kell a pártba belépők ajánlóinak személyes fele­lősségét. Ne csak munká­ját, hanem politikai néze­teit, személyes tulajdonsá­gait is ismerjék meg annák, akit párttagnak ajánlanak." Nem kizárólag az emlí­tett eset figyelmeztette a záhonyi pártbizottságot, hogy foglalkozzon az aján­lók felelősségével. Évek óta politikai gyakorlat, hogy összehívják az új párttago­kat és azokat, akik őket ajánlották. Sor került erre a közelmúltban is. Megbe­szélték, ki milyen pártmeg­bízatást kapott a pártszer­vezetben, el tudja-e látni, milyen segítséget várnak. S egyáltalán; kapnak-e a fel­vételük után támogatást az ajánlóktól. Ugyanis még mindig csak a felvételig ter­jed az ajánlók felelőssége, holott az a cél, hogy utána is foglalkozzanak a fiata­lokkal, neveljék, tanítsák őket. Sok pártszervezetben mód­szer, hogy az új párttagok a tagsági könyvvel együtt pártmegbízatást is kapnak. Illik azonban figyelemmel kísérni, hogyan fejlődnek, s gondoskodni újabb, testre- szabottabb pártmegbízatá­sokról. Záhonyban most a leendő párttagok és az aján­lóik eszmecseréjét is ter­vezik. A 8 pártszervezetben 18—20 olyan fiatalra szá­mítanak, akiknek a neve­lése különösen fontos az utánpótlás, a káderképzés szempontjából. ÖRÖM VOLT HALLANI Hankovszki Andrást, az ÉPSZER egyik főépítés-ve­zetőjét, fiatal párttagok ajánlóját. Többet gyerek­ember kora óta ismer, vé­gigkísérte fejlődésüket. S miután ezek a fiatalok a párt tagjai lettek, akkor sem hagyta őket magukra. Mellettük áll, segíti őket a munkában, a jó emberi tu­lajdonságok kibontakozá­sában. Tanítja vezetési stí­lusra, emberismeretre, a gondok-problémák helyes felismerésére és megoldásá­ra is. Szervezeti szabályzatunk­ban a párttag kötelességei között szerepel, hogy „erő­sítse és szélesítse a pártnak a tömegekhez fűződő kap­csolatait, terjessze a párt eszméit, képviselje a párt politikáját, cselekvőén ve­gyen részt a politikai, tár­sadalmi életben". Leírni könnyű, megtartani követel­mény. Fel kell készíteni a fiatal párttagokat erre, és a közéletiségre. A dombrádi Petőfi Tsz pártszervezeté­ben gondoskodnak róla, hogy a fiatal párttagoknak megfelelő társadalmi meg­bízatása legyen, s erre fel is készítik őket. Király Má­ria, miután párttag lett, megválasztották KISZ- titkárnak. Molnár Anna szo­cialista brigádvezető és dol­gozik a szövetkezet nőbi­zottságában is. Patronálnak idős embereket, segítenek a közművelődésben Üjdomb- rádon. VALÓJÁBAN CSAK ÍGY tudnak megfelelni a párt­tagsággal szemben támasz­tott követelményeknek az új párttagok. Farkas Kálmán KONKURRENCIA? VAN! Verseny a vásárlóért Vásárlóként állítottam be a nyíregyházi Nyírfa Áuház- ba, s az előbb említetteket tapasztaltam. Ennyiből ugyan nem lehet általánosítani, de minden vevő a maga tapasz­talatai alapján formál véle­ményt. Egy nap: egymillió Szűkítés, bővítés A két gyalogos átkelő­hely között nincs két­száz méternyi a tá­volság, de van egy gyaloígos. Aprócska fekete öregasz- szony ügyetlenkedik a busz és teherautó óriások, sze­mélygépkocsik sodrában. Kö­rülötte ifiékek csikorognak, gépkocsivezetők mormolnak átkokat maguk elé_ A for­galom szinte leáll, mert a né­niké kiszámíthatatlanul meg-tmegiramodik, megtor­pan, hátrál, s ötszörös utat tesz meg, amíg átér az út másik oldalára. De átér. Igaz, alig ér át, iramodna vissza, de nem teheti. Harsan a síp, s előtte új akadályként ott tornyosul egy jól megtermett rendőr. A nénike a legény melle közepéig sem ér, az úgy néz rá srégen felülről, hogy a szalutáló kezéből a néniké csak a könyökét ha látja, de a nénikének elég a rendőr- zulbbony látása is. A rendőr udvarias, de szi­gorú. A néni szaporán koto­rászik a táskájában, vagy nem találja, vagy nem is akarja .megtalálni a személyi igazolványát. A rendőr vá­rakozóan áll, szegénynek rossz érzés lehet, hogy töb­ben megállnak és nézik őket. Term észetesen mindenki a néninek szurkol. Tudom én kisfiam... — ötven méterre van a zebra és itt balesetveszé­lyes ... — magyarázkodna, nem is a néninek, hanem ne­künk ... — Tudom én, tudom kis­fiam — mondja a néni ke­resés közben, és nem is a táskába néz, hanem a rend­őrre les, srégen felfelé. — Bizony igaza van drága kis­fiam, de egy ilyen bolondos öregasszony... A rendőr fülig pirul a kis­fiámtól, és a balesetekről mond valamit, de a néni végre megtalálja a személyit, félig nyújtja, félig visszafe­lé húzza, a rendőr nyúl is érte, de nem is Tapasztalt autós ilyenkor már tudja, hogy ebből nem lesz bünte­tés, de a nénibe, biztos, ami biztos, irtózatos figyelemmel végighallgatja a rendőr által fontosnak ítélt tudnivalókat a gyalogosforgalomról, fék­sebességről és zebrákról. Közben kisfiamozva magya­rázza, hogy ő bizony erre nem is gondolt, de hát nagy ez a város... A rendőr, immáron min­den szigorúságától megfosz- tottan büntetés nélkül kö­szön el, s szegénynek 7 még arra is vigyázni kell, hogy a mosolygó közönség . sorfala között elég szigorúan vonul­jon el. A nénike hamar eltűnik a legközelebbi bőit ajtaja előtt. A forgalom változatlan, öt perc múlva meg­jelenik a néni. Rend­őr már sehol. A néni mély lélegzetet vesz és megindul átlósan a túlsó partra. Pékek csikorognak, gépkocsivezetők mormolnak átkot és imát. Aggódva lesem a nénit, de átér szerencsésen. Odame­gyek hozzá, köszönök és na­gyon kedvesen mutatom, hogy ott, ott nem messze a zebra ahol... — Mit akar? Mondom, hogy a zebra, a veszély, a ... Letorkol: — Maga még meg se szü­letett, amikor én már iitt mentem át. Érti? Hozzá­biggyeszti még: — Ugyanitt fiam. Bartha Gábor „Egyeseknek mindent lehet. Nem bírja a gyereksírást, azért kérette magát más osztályra” — tárgyalják meg korán reggel a Nyírfa Áuház cipőosztályának dolgozói. Néhány lépéssel odébb, a férfiingeknél „Mit parancsol?” — tudakol­ja az eladó szíves szóval. Egy emelettel feljebb, a szőnye­gek között mellettem négy eladó „röpgyűlést” tart, majd hozzájuk fordul az egyik vevő, s szétrebbennek. A műszaki osztály rádiós pultjánál két eladó nyugodtan olvassa a rá­dióújságot, miközben az osztályvezető lót-fut, éppen egy televíziót állít be. Négyéves múlt a megye legnagyobb áruháza. Naponta sok százan fordulnak meg benne, jobb napokon több mint egymillióért vásárolnak, esetleg állnak tovább üres kézzel. A kiszolgálásról, a minél több és jobb áru be­szerzéséről két és fél száz dolgozó gondoskodik. — Úgy érezzük, hogy sokan megkedvelték az áruházat. Azt szeretnénk, hogy amit árusítunk, abból minden méretben és választékban tartsunk árut — mondja Ivanov István, az áruház gazdájának, az iparcilkk-kiis- kereskedelmi vállalatnak az igazgatója. — A Centrum és a Kelet Áruház profilját is figyelem­be véve szakosodni akarunk, ennek jele az az átszervezés, amit most fejeztünk be — beszél Király József áruház­igazgató. Megnyitáskor a 25 szaküz- let, 25 féle szolgáltatás jel­szóval hirdette magát az áruház. Ehhez tartja magát ma is, azonban az átszerve­zéssel az egyes osztályok .ko­rábban megszokott elhelye­zése módosult. így többek között szűkítették a papír­írószer részleget, a háztartá­si cikkek is kisebb helyen vannak, viszont az első eme­leten a gyermekév tiszteleté­re külön bébi részlegeket hoz­tak létre, valamelyest növel­ni kívánják a Cipőárusításra szánt teret, míg a második emeleten a szövet- és laikás- texbilosztály nagy alapterü­leten a megye és a szomszé­dos megyék egyik legmuta- tósabb, bőséges választékot kínáló áruházi részlege. — Egy áruházát nem a mának kell építeni, hanem a jövőnek. Legalább tíz évre előre kell látni, mert nép- gazdasági szinten így gazda- ságos — vélekedik Ivanov István. Aki jobbat árusít... Válasz ez azokra a kétke­désekre, hogy néhányan meg­kérdőjelezték, szükséges-e Nyíregyházának egyszerre három áruház. A Centrum éppen ennek alapján szako­sodott ifjúsági áruházzá, míg forgalmát tekintve a két nagy­áruház — leszámítva a Ke­let Áruház csemegeosztá­lyát — közel azonos szinten van. Ám a kereskedelmi szakemberek úgy vélik, hogy egyik sincs kapacitásának csú­csán, több vásárlót is tudná­nak fogaidmi. — Tudjuk és tudomásul vesszülk, hogy verseny van a vásárlók megnyeréséért — fogalmaz Kiirály József. — Akinek hamarabb van a pultján a divatos holmi, an­nál vásárolnak. Mindez meghatározza az árubeszerzést, a kereskedel­mi politikát is. A Nyírfa Áruház esetében például nem elégednék meg a helyi nagy­kereskedelmi vállalatok ál­tal nyújtott választékkal — bár az áruik többségét ők ad­ják — hanem az ország szin­te minden részéből szereznek be árut. Mintegy húsz szá­zalékot tesz ki az az áru, amit saját termeltetésben szereznek be. így többek kö­zött női és bakfiskabátokat szállított a nyíregyházi Divat Ruházati Vállalat, 25 ezer pár lábbelit adtaik a környékbeli üzemek. Felnőni az igényekhez Az áruház a tavalyi tervét nem teljesítette. Több árut adtak el ugyan, mint egy év­vel korábban, de a maguk elé szabott feladatoknak pern tettek eleget. Az idén 300 millión felüli forgalmat vár­náik, az átszervezés, s az egyéb, belső intézkedések ezt kívánják elősegíteni. — Amit várunk: nagyobb felelősségvállalás a dolgo­zóktól — mondja a vállalat igazgatója. — A dolgozóknak is fel kell nőniük a feladatokhoz — foglalja össze az áruház­igazgató. Vagyis a szó igazi értelmé­ben kereskedni szükséges ah­hoz, hogy megnyerjék a vá­sárlókat. Benne van ebben az árubeszerzés mellett az udvarias kiszolgálás, nagyobb figyelem is. A közelmúltban tartott leltár ugyanis riasztó számokat mutatott. Bár a megengedett határon belül, de igen magas volt a hiány. Nem tudni, hogy az önkiszol­gáló rendszer miatt emelke­dett ennyire, vagy másutt is kell keresni szarkákat. (Mert korábban sajnos erre is volt példa.) Nagyobb felelősség Az átszervezés, az osztá­lyok másféle csoportosítása, a zártabb pályák a társadal­mi tulajdon védelmét is cé­lozzák. Ez év nyarán pedig bevezetik az osztályok külön elszámolását, a raktárt is eszerint választják el. A ve­zetőik abban bíznak, hogy így lecsökken a hiány, min­denki nagyobb felelősséget vállail a maga reszortjáért, annak ellátásáért. Lányi Botond Vissza a pénzt A dombrádi költségvetési üzem két posta felépítését vállalta el az elmúlt évben. A munkát befejezték, átad­ták a kékesei és a tiszaka- nyári épületet, megkapták a pénzt, aztán rövid idő múlva egy vizsgálat kiderítette, hogy a dombrádiak 166 750 forint­tal többet számláztak. A pénzt visszafizettették, mert a megengedett 8,5 százalék haszon helyett 24 százalékot, 0,8 százalék felvonulási költ­ség helyett 2,2 százalékot számoltak fel. Ez csak egy volt abból a közel ezer építőipari árellen­őrzésből, amelyet tavaly a tanácsok végeztek megyénk területén. Volt vizsgálat 838 kisiparosnál, 75 magánterve­zőnél, 5 tanácsi vállalatnál, 5 költségvetési üzemnél, 8 épí­tőipari szövetkezetnél, 7 víz­gazdálkodási társulatnál, 2 mezőgazdasági szövetkezeti vállalatnál, 10 ÁFÉSZ, 25 termelőszövetkezet és 4 ipa­ri szövetkezet építőipari rész­legénél. 6 strandon, illetve tisztasági fürdőnél. A tapasz­talatokról Dályai Józsefné, a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztá­lyának főelőadója adott tá­jékoztatást. Általános tapasztalat volt, hogy az építőipari szerveze­tek, részlegek nem készíte­nek árterveket, rosszul al­kalmazzák a haszonkulcso­kat, a legtöbb esetben hiá­nyoznak a kalkulációk. A kis­iparosok többsége semmilyen dokumentációt nem készít: nem vezetik a pénztárköny­vet, ők sem készítenek kal­kulációt, mondamtk egy összeget, s ha az megfelel az építtetőnek, akkor megálla- podnak. A kisiparosok be­csületére legyen mondva: áraik általában alacsonyab­bak, mint amennyit a szabá­lyok lehetővé tesznek, s hogy néhányukat mégis felelősség­re vonták, az azért volt, mert a pénztárkönyvek pontatlan vezetése ellenőrizhetetlenné teszi tevékenységüket. A megyei tanács illetékes dolgozói 72 építőipari szerve­zet ellenőrzését végezték ta­valy, s 13 esetben fizettettek vissza olyan összegeket, ame­lyet nem lehetett volna fel­számolni. A visszafizetett ösz- szeg megközelíti a félmilliót, ami tulajdonképpen nem nagy összeg, de minthogy a megvizsgált szervezetek felé­nél valamilyen szabálytalan­ságot találtak, olyan követ­keztetést vonhattak le, hogy nincs elegendő hozzáértő szakember, elhanyagolják az ármunkát. összességében 102 szabály­sértési, 6 fegyelmi eljárás, 37 pénzbírság, 173 figyelmezte­tés, három kártérítés követte az ellenőrzéseket, s ez gya­korlatilag azt jelenti, hogy minden harmadik vizsgálat szabálytalanságot tárt fel. Ez jóindulattal sem mondható kedvezőnek. Balogh József Tiszaszalkán ebben az évben átadásra kerül a 14 és fél mil­lió forint költséggel épülő vízmű. A létesítmény a társköz­ségek vízellátási problémáját is megoldja. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom