Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-23 / 69. szám
4 KELET-M AGYARORSZÁG 1979. március 23. Szovjet — thaiföldi tárgyalások Szovjet—thaiföldi kormány fői tárgyalások folynak Moszkvában. A képen: balra a szov jet küldöttség Koszigin miniszterelnök vezetésével, jobbra pedig a thaiföldi delegáció Kriangszak Csamanan kormányfővel az élen. (Kelet-Ma- gyarország telefoto) Vietnami nyilatkozat Kína nem akarja kivonni csapatait Kommentár Vendég Portugáliából A z elmúlt napokban két szocialista ország fővárosa — Szófia és Bukarest — látta vendégül Portugália államfőjét, Antonio Ramalho Eanest, ma pedig Budapesten üdvözölhetjük majd. Portugália a NATO tagja, de a jelek szerint nem kíván elzárkózni a szocialista országokkal való együttműködés kialakításától. Mostani körútja előestéjén Eanes elnök egy beszédében így vázolta annak célját: „Portugália úgy ítéli meg, hogy a kis és közepes európai országoknak a kelet—nyugati kapcsolatok fejlődésében be kell tölteniük azt a szerepüket, amelyet a helsinki záróokmány is célul tűz ki, és amely erősíti a feszültség csökkentésére irányuló tendenciákat”. Ezen a reális politikai platformon, amelyet mi is magunkénak vallunk, a portugál államfő minden bizonnyal kölcsönösen gyümölcsöző tárgyalásokat folytat majd a magyar vezetőkkel. Az európai békéről és biztonságról vallott portugál álláspontról tanúskodik Eanes elnök szófiai tárgyalásairól szóló közös közlemény. Ez megállapítja, hogy a felek pozitívan értékelték a kontinensünk politikai légkörében bekövetkezett kedvező változásokat, és hangsúlyozták, hogy az elért vívmányokat fenn kell tartani, meg kell szilárdítani és ki kell bővíteni. Portugáliában nemsokára az ötödik évfordulóját ünnepük annak, hogy demokratikus forradalom söpörte el a fél évszázados fasiszta diktatúrát. Azóta a két ország politikai, gazdasági, kulturális és más kapcsolatai egyenletesen fejlődtek, de a lehetőségeket távolról sem merítették ki. Eanes elnök mostani látogatása Budapesten és a magyar vezetőkkel folytatandó tárgyalásai jó alkalmat nyújtanak arra, hogy a kétoldalú együttműködés új lendületet kapjon. P. V. Ahhoz, hogy a vietnami— kínai külügyminiszter-helyettesi tárgyalások március 29-én Hanoiban megkezdődhessenek, Kínának ki kell vonnia minden katonáját Vietnam területéről a történelmi határvonalon túlra — hangoztatja csütörtöki nyilatkozatában a VSZK külügyminisztériumának szóvivője. A nyilatkozat visszautasítja azt a kínai állítást, hogy Peking már kivonta volna csapatait, s azt a kínai rágalmat, miszerint Vietnam keresne módot a tárgyalások késleltetésére. A nyilatkozat rámutat: március 21-ig a kínai agresszorok az északi határ- tartományok, Ha Tuyen Cao Bang és Hoang Lien Son 18 körzetét, illetve Lang Son várost valójában megszállás alatt tartják, van olyan körzet, amely mélyen vietnami területen fekszik, van olyan is, amely a határvonalon, a határposztoknál A kínai katonák lövészárkokat ásnak, harcállásofcat építenek ki a megszállt területeken azzal a oéllal, hogy — mint külföldi jelentések is hangoztatják — megtartsanak egyes stratégiai pontokat. Továbbá a kínai fél újabb katonákat küld a vietnami—kínai határ közelébe, fenyegeti az ott élő vietnamiak munkáját, közlekedését. A valóságban tehát — hangoztatja a vietnami szóvivői nyilatkozat — a kínai fél megváltoztatja a történelmi határvonalat, s miközben tárgyalásokról beszél, jogot formál vietnami területekre. A VSZK külügyminisztériuma a világ közvéleménye előtt elítéli Kínát, mert nem hajlandó kivonni minden katonáját vietnami területről. A nyilatkozat megismét-' ü: ahhoz, hogy a külügyminiszter-helyettesi színtű tárgyalások március 29-én Hanoiban megkezdődhessenek, vissza kell vonni a kínai csapatokat a történelmi határvonalon túlra. KONZULTÁCIÓ A békés egymás mellett élés gyakorlata napjainkban 7. A nemzetközi kapcsolatok területén az ideológiai harcnak -számtalan árnyalata, változata van, valamennyi korunk fő problémája körül csoportosul, nevezetesen, hogy milyen utakon fejlődik a mai társadalom, amelynek fő iránya a történelmi előrehaladás a kapitalizmusból a szocializmus felé. A nemzetközi imperializmus stratégiája azt szeretné, hogy ha már megállítani nem tudja ezt a folyamatot, ákikor legalább lefékezze. Ezt úgy szeretnék például elérni, hogy arról papolnak: a szocialista országoknak ki kell tárniuk az ajtót a nyugati eszmék beáramlása számára. A nyugati eszmék alatt egyértelműen imperialista, antiikOmmunis-ta eszméket kell érteni, elvégre nem lehet elvárni, hogy szocialista ideológiát ajánljanak a számunkra. Mi, a munkásosztály tudományos ideológiájához — a marxizmushoz—leninizmushoz tartjuk magunkat. Tudjuk, hogy a mi ideológiánkat elutasítják az imperialista körök és nem csodáik ózunk ezen. Hiszen olyan osztály ez, amely nem tud megbékélni a marxista—leninista tanítással. De képviselői mindenképpen arra törekednek, hogy mi megbékéljünk az ő ideológiájukkal. E törekvésük mögött konkrét célok húzódnák meg: az egyik oldalon beoltani az egyes nemzetekbe a szocializmus elutasítását, gátat vetni a marxista—leninista tanítás terjedésének; a másik oldalon a szocialista rendszer „belső eróziójára” törekednek, arra, hogy az egyes szocialista országok visszatérjenek a polgári demokratikus viszonyokhoz — vagyis lényegében ellenforradalmi célokat dajkálnak. Nem válogatják meg az említett célok elérését segítő eszközöket. Dicsérik a tőkés életmódot, ahol — úgymond — a dolgozók csuknám a paradicsomban élnek — mintha nem lenne ná- lurik mintegy 19 millió munkanélküli, ellenőrizhetetlen infláció, állandó áremelkedések ... Agyondicsérik a polgári demokráciát — mintha éppen őnáluík nem éleződnének ki folyton a faji és nemzetiségi konfliktusok, nem folytatódnék az anyagi kultúra, a közrend és az erkölcs hanyatlása. Elhallgatják a szocializmus által a gazdaságfejlesztés, a szociális kérdések megoldása, a dolgozók jólétének tartós emelkedése terén elért sikereket. És amikor mindez nem elég, nem haboznak a szocializmus „védelmeződnek”, vagy „megjavítóinak” pózában tetszelegni — a „tiszta”, a „meg nem hamisított”, a „humánus” és ki tudja még miféle szocializmus zászlója alatt harcolnak a marxizmus—leninizmus ellen. Az utóbbi időben — mint ezt a belgrádi konferenciával összefüggésben is tették — egyre intenzívebbé váltalk támadásaik a szocialista demokrácia ellen a szocialista világközösség országaiban. Érdekes a nézetük az osz- tálylharcról is. A burzsoá ideológusok nagy része egymást túlharsogva azt hangoztatja, hogy az osztályharc mint az erőszak megnyilvánulása történelmileg már elavult, és helyiét új társadalmi értékek foglalták el, mint például: a humanizmus „modern” formája, amely a tudományos-technikai forradalom megvalósításában jön létre: az anyagi gazdaság termelésének állandóan növekvő szintje: a tudomány termelőerővé válásának folyamata. Magyar párt- és állami vezetők koszono távirata Kádár, János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke táviratban mondott köszönetét L. I. Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének és A. N. Kosziginnek, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének a Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából küldött elvtársi üdvözletért és baráti jókívánságokért. IDEGEN ZÁSZLÓK ALATT Halálhajók és „úszó bombák“ Z átonyra futott az elmúlt hetekben Gibraltárnál a 67 ezer tonna olajat szállító Grey Hunter nevű angol tankhajó. Az olaj egy része a tengerbe ömlött, de — a jelentések szerint — a szennyeződést sikerült lokalizálni. A világ hírügynökségei szinte naponta közölnek hí-., tehát nem véletlen szerencsétlenség. Az emberek általában azt hiszik, hogy a tankhajók olaj tömege jelenti a veszélyt. Ez nem egészen így van. Néhány éve a Pacific Glory nevű tankhajó összeütközött az Allegro nevű olajszállítóval. A Glory gépháza az ütközés követ1978 utolsó napján pedig a 200 ezer tonnás görög Andros Patria járt szerencsétlenül. A hajósok mégis ezt a zátonyos szakaszt használják, mert ez a legrövidebb tengeri út. A profit érdekében — mindent. Az olajhajózás kezdettől fogva veszélyes mesterség volt. A világ 4500 tankhaAmoco Cadiz: a világ eddigi legnagyobb oiajkatasztróíája. 1978. március 17-én 231 ezer tonna olaj szennyezte Brestnél a francia partokat. reket tankhajók baleseteiről. A Lloyd biztosító statisztikája például kimutatja, hogy 1977-ben 340 olajszállító hajót ért baleset: közülük 19 óriás tankhajó elsüllyedt. 1979 elején az írországi Bantry-öbölben kisebb robbanás rázta meg a Betel- geuse nevű francia tankhajót. Éppen hozzáláttak, hogy a 281 méter hosszú hajóóriás tartályaiból a 120 ezer tonna olajat kiszivattyúzzák. A hajó tűzoltó készülékei elégtelennek bizonyultak a fedélzeti tűz elfojtásához, és néhány óra múlva bekövetkezett a második robbanás. A lángnyelvek az égig csaptak, emberi testek repültek a magasba. A hajó derékba tört. Négy tengerész és hét kikötői munkás vesztette életét. Az olaj a tengerbe ömlött és megfertőzte az öböl vízét. Szerencse, hogy a kikötő 18 tartályában tárolt egymillió tonna olajhoz nem jutottak el a lángok .. . Az olajkikötőt 1968-ban létesítette — a halászok és környezetvédők minden tiltakozása ellenére — a Gulf Oil, a világ negyedik legnagyobb olajtársasága. Azóta 24 hajó került itt a hullámsírba és szennyezte a kiömlő olaj az ír partok vízét. A francia Total hajótársaság főnöke, Louis Bouzols, „érthetetlennek” nevezte a katasztrófát. Gilbert Buedel, a francia tengerész-szakszervezet titkára azonban a Quick című magazinnak adott nyilatkozatában rámutatott, hogy a Betelgeu- se-t, mint a társaság más hajóit is, rossz állapota miatt már nem egy kikötőből kiutasították. A katasztrófa keztében felrobbant, a fedélzetet a tűz elpusztította, de a színültig telt tartályokban a 77 ezer tonna olaj nem gyulladt ki. Nem a kőolaj, hanem az abból kipárolgó gáz a robbanásveszélyes. Ez akkor keletkezik, ha a tartály nincs egészen tele. Rendszerint a ki- vagy berakodáskor, vagy a tisztításkor keletkezik veszélyes helyzet, ilyenkor valóságos gázfelhő borítja a fedélzetet, s akár egy csavarkulcs leesése is robbanást okozhat. » 1969 decemberében az afrikai partok közelében, első útja alkalmával felrobbant és elsüllyedt a 200 ezer tonnás Marpessa nevű Shell- szupertankhajó. Két hét múlva testvérhajóját is ugyanez a sors érte, majd a következő napon, a King Hakoon VII. nevű, 220 ezer tonnás norvég óriáshajó járt ugyanígy. Mindhárom hajón a tartályt tisztították a katasztrófa pillanatában. Angol szakértők szerint a tisztításhoz használt vízsugár súrlódása váltotta ki a robbanást. Megoldás lenne, ha a keletkező gázokat megfelelő szerkezet segítségével elvezetnék. Ez azonban költséges eljárás és a Betel- geuse tulajdonosai erre nem voltak hajlandók. A hajót ugyanis egy görög társaságnak akarták eladni, s ilyenkor már a biztonság terhére is takarékoskodnak a tulajdonosok — mutatott rá a tengerészeti szakszervezet képviselője. „Halálpart”-nak nevezik a tengerészek az észak-spanyolországi La Coruna város sziklazátonyos partvidékét, ahol 1976 májusában a 110 ezer tonnás Urquiola, jójából csupán 700 tekinthető első osztályúnak. Míg a normál kereskedelmi hajók rendszerint 2—4 hajtóművel, és 2—8 kazánnal vannak ellátva, a világ legnagyobb tankhajóit csupán egyetlen gépcsoport hajtja. Főleg a japán hajógyárak jeleskednek a takarékoskodásban. így kevesebb üzemanyagot fogyaszt és több lehet a hajó hasznos terhelése. Ha aztán a-gép meghibásodik, leáll, megszűnik a hajón a világítás, nem működik a mélységmérő, a lokátor, sőt a tűzoltó készülék sem. A 300 méter hosszú óriások kormányozhatat- lanná válnak és beüt a katasztrófa. A dél-afrikai partok előtt például a mentőhajók állandó készültségben várják a veszélybe jutottak hívójelét. Ü Holland Hajózási Intézet megállapítása szerint a világ tankhajóállományának kétharmada kétes hírű társaságok kezében van, amelyek hajóikat — főleg az alacsony adók és a laza biztonsági követelmények miatt — legtöbbször libériái, panaThai, máltai és más zászlók alatt közlekedtetik. Ehhez járul még, hogy nincsenek egységes előírások a tengerészek, sőt a kapitányok szakképzettségére vonatkozóan sem. 1972-ben csupán a hajók egyharmada közlekedett „olcsó” zászlók alatt, ma már 75 százalékuk. S köztük nem egy a 200 ezer tonnás óriás. A profitéhség naponta emberéletek, értékek tömegét veszélyezteti, s közben szennyezi a tengerek éltető vízét. G. I. (Folytatjuk)
