Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-15 / 62. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 10’ • 1«? 1K Újabb jelentések a Vietnam-ellenes kínai agresszióról Kivonulás pekingi Lehet-e egy semmivel nem magyarázható, durva és bar­bár agressziót még tetézni? Úgy tűnik: igen. Pontosab­ban: Kína képes rá. Kilenc napja Peking hiva­talosan bejelentette: vissza­vonja csapatait Vietnamból. Megkönnyebbült a világ, mert egy következményeiben beláthatatlan, a történelem­ben is párját ritkító — miu­tán egy magát szocialistának mondó ország intézett agresz- szív támadást egy szocialista állam ellen —, az ázsiai tér­ség békéjét veszélyeztető ak­ció végét remélte a bejelen­téstől. Valójában a kínai csapatok rendkívül lassan távoznak Vietnamból. Nyugtalanító hí­rek érkeznek a vietnami— kínai határról újabb agresz- sziós csapatok összevonásá­ról. Hanoiból pedig hadije­lentéseket röpítenek világ­gá a telexek és a telefonok: a változatlanul vietnami terü­leten tartózkodó tizenegy kí­nai hadosztály, valamint több páncélos és tüzérségi ezred — összesen 150—200 ezer ka­tona — több ponton folytatja az előnyomulást. Bangkoki „Felperzselt föld” — ugye, ismerős a kifejezés? Ameri­kai tábornokok szájából gyakran elhangzott a vietna­mi felszabadító háború utol­só szakaszában, amikor Thieu rendszere a végső ösz- szeomlás előtt állt. Nos, Kína tanulékony: a pekingi veze­tés nemhiába tárta föl Viet­nam elleni agresszív terveit Washington előtt, még a harcmodort is a Pentagontól kölcsönözte. Uj fejleménynek számít, hogy a pekingi la­pokban egyre több közvetett utalás található arra nézve, miszerint a kínai csapatok a Kína által határvonalnak te­kintett pontokig húzódnak vissza. Talán fölösleges is megjegyezni, hogy ez a ha­tárvonal nem azonos a törté­nelmi vietnami—kínai hatá­módra Vietnamban Lang Son tar­tományban még mindig foly­tatják támadó akcióikat a kí­nai csapatok. A képen: egy kínai katonát kísér a belyi milícia tagja. réval. Ennek kapcsán nyíltan lelepleződnek Peking gátlás­talan és arcátlan állításai a „vietnami hegemonizmussal és agresszivitással” kapcso­latban. A határok önkényes megváltoztatása, a vietnami területen frissen épülő kínai katonai támaszpontok egyér­telműen Peking agresszív szándékairól tanúskodnak. A szovjet álláspont rend­kívül határozott és híven tükrözi a világ józan közvé­leményének követelését. A Leonyid Brezsnyev és Ed­ward Gierek találkozójáról kiadott közlemény a többi között hangsúlyozza: „Az egyetemes béke érdekei meg­követelik, hogy a kínai csa­patokat teljesen vonják ki a VSZK területéről, a kínai vezetők mondjanak le arról, hogy bármiféle merényletet kövessenek el Vietnam és más államok területi integri­tása és függetlensége ellen.” Lázár György Kuvaitba látogat Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke Szaad Ab- dullah Al-Szalem Al-Szabah trónörökösnek, Kuvait állam miniszterelnökének meghívá­sára a közeli napokban hiva­talos látogatásra Kuvaitba utazik. (MTI) n Progressz—5 és a Szaljut—6 randevúja (Folytatás az 1. oldalról) tomatikus kereső és megkö­zelítő berendezéseket: a rá­dióadatök alapján a teherűr­hajó hajtóművei, korrekciós berendezései fokozatosan a Szaljut közvetlen közelébe vitték a Progresszt. Automa­tikusan ment végbe az össze­kapcsolás is, bár Ljahov és Rjumin állandóan ellenőriz­te a manővert és készen állt közbelépésre, ha rendellenes­séget tapasztal. Az űrhajó és az űrállomás ennél az üzem­be helyezésnél is kifogástala­nul működött, a hosszabb idő óta használaton kívül álló hátsó kikötőhely összekap­csoló berendezéseiben sem volt semmi hiba, a kikötés így a legkisebb rendellenes­ség nélkül ment végbe. A teherűrhajón érkezett szállítmány kirakása hosz- szabb időt vesz igénybe, mi­vel a pótalkatrészeket Ljahov és Rjumin azonnal beszereli, a használt, feleslegessé vált készülékeket pedig elhelyezi a Progressz rakodóterében. Mint ismeretes, a teherűrha­jó nem tér vissza a Földre. A földi központ állandó kapcsolatot tartott az űrhajó­sokkal, akik részletes beszá­molót adtaik az összekapcso­lásról. A Földről elmondották nekik, hogy az űrhajóval postát, levelet és valamilyen meglepetést is küldtek szá­mukra — azt azonban, hogy miről van szó, Ljahov és Rjumin izgatott érdeklődésé­re sem voltak hajlandók el­árulni. A két űrhajósnak meg kell várnia, amíg az ösz­szes ellenőrző műveletek el­végzése után kinyithatják az összekötő ajtókat. Néhány érdekes tartalmú csomag is van a Progressz fedélzetén. így például az űrhajósok kaptak egy fekete­fehér televíziós készüléket — a földi adások vételére. Ami­kor erre lehetőség nyílik, a Földről eljuttatják hozzájuk a központi televízió program­ját, de lehetőség nyílik külön- adásokra is. Ha például va­lamelyik műszer ellenőrzésé­hez szükség van a pontos tervrajzra és ez nincs meg az űrállomáson, tévé­adásban juttathatják el a Szaljutra. Egy másik érdekesség: az űrállomáson tűzjelző beren­dezést szereltek fel. A Szal­jut—6 különböző részeiben hat érzékelő berendezést he­lyeznek el, amelyek a szén­gáz legkisebb mennyiségét is jelzik. Egy további csomag tartalma az űrhajósok ké­nyelmét szolgálja. Kovaljo- nov és Ivancsenkov tervei alapján „fehérnemű-szárítót” készítettek a Földön a világ­űrben esedékes „nagymosás” céljaira. Igen fontos a pótalkatrész­küldemény is. Eljuttatták például az űrállomásra a Krisztall olvasztókemence újabb, az eddigi tapasztala­tok alapján tökéletesített pél­dányát. Mivel az űrállomás és az ott dolgozók számára lét, vagy nemlét kérdése az elektromosenergia-ellátás biztosítása, új akkumulátoro­kat is küldtek a teherűjha- jóval. KONZULTÁCIÓ Á békés egymás mellett élés gyakorlata napjainkban í. M inden nemzedék más korszakban él. Az egyes korszakok kö­zött eltérések jellemző jegyét mindig az objektív anyagi feltételék, valamint a szub­jektív társadalmi-politikai té­nyezők konkrét történelmi összesége adja meg. Az emlí­tett tényezők az osztályok és társadalmi rendszerek közötti erőviszonyok fejlődésében tükröződnek. Az átalakulás különösen a nemzetközi kap­csolatokban rendkívül dina­mikusan megy végbe. Szerves részét alkotja nemzetközi té­ren az osztályharcnak. A vi­lág forradalmi folyamatának jellegzetes vonását alkotja, és alapjaiban megváltoztatja földgolyónk arculatát. A vál­tozások lényege abban rejlik, hogy a reális szocializmus, amint azt Lenin tudományos precizitással megjósolta, ha­talmas nemzetközi erővé vált. Ezért is mondhatjuk, hogy a ma nemzedékének szeren­cséje van, mert nagyon moz­galmas korszakban él. Tanú­ja, de ugyanakkor aktív ré­szese is a jelentős események­nek. A nemzetközi feszültség enyhítése, a békés egymás mellett élés elvein alapuló különböző társadalmi rend­szerű államok kapcsolatai­nak építése, a kölcsönösen előnyös gazdasági, politikai, tudományos, műszaki és kul­turális együttműködés törté­nelmi korszakának küszöbén áll. A történészek ezt az idő­szakot a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korának nevezik. Ennek a kornak alapvető ellentmon­dása az egyetemes társadalmi fejlődés legfőbb mozgatóere­je — a kapitalizmus és a szo­cializmus ellentmondása. Hogy mikor kezdődött idő­ben el ez a korszak? A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelmével, amikor 1917-ben Szovjet-Oroszor- szágban megtört a tőkés vi­lág „természetes” értékrend­jének uralma. Mert addig „természetes” és „örök” volt a gazdag úr és a szegény szolga világa akár egyének­ről, akár osztályokról, akár országokról volt is szó. A tő­kés osztály- és világura­lom kíméletlen rendjében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nagy francia forrada­lom jelszavai, a hatalomért küzdő burzsoázia céljai és Ígéretei milyen korlátozottan, ellentmondásoktól terhelve va­lósultak csak meg, vagy ma­radtak megvalósítatlanul. A „Szabadság, Egyenlőség és Testvériség” jegyében eltö­rölték a nemesi kiváltságo­kat, jobbágyi vagy céhes kö­töttségeket. A polgári szabad­ságjogok bevezetése, a tör­vény előtti egyenlőség, a szó­lás és megnyilatkozás sza­badsága hatalmasat lendített a világon, soha nem látott ösztönzéseket adott az emberi felemelkedésnek. De a tőkés viszonyok világában, a hal­latlan Vagyoni és osztály- egyenlőtlenségek talaján a szabadság 44 millió írnek, angolnak, németnek, svédnek, olasznak, magyarnak, len­gyelnek és orosznak a gazdag Európában is csak a menekü­lés, a kivándorlás szabadsá­gát, de nem a megélhetés, a munka vagy a föld szabadsá­gát tudta biztosítani. A tőkés világrend középpontjában ál­ló gazdag, iparosodott nyugat­európai országok mindig pe­rifériájukként kapcsolták magukhoz, az elmaradottabb, szegényebb európai országo­kat, az afrikai és ázsiai kon­tinenseket. A szabadság és egyenlőség a tőkés világ centruma és perifériája kö­zött magában rejtette — amint már Kossuth Lajos az uralkodó és függő országok közötti kapcsolatot jellemez­te — a csapos és hordó közöt­ti „szabadság” rendjét, ami­kor ugyanis az előbbi mindig szabadon verheti csapra az utóbbit. A tőkés világgazda­ság bonyolult függőségi rend­szerében a világ nyersanyag- és élelmiszerexportjának az I. világháború előtt is 73 szá­zalékát felszívó 7—8 legfej­lettebb ország vásárlásokkal, tőkebefektetésekkel, de ha kellett, katonai eszközökkel, gyarmati rendőrséggél is biz­tosította érdekeinek érvénye­sítését. A kapitalizmus „természe­tes” értékrendjének megkér­dőjelezése mindennek jogos­ságát, mindennek fenntartá­sát vonta kritika alá. Az el­lentmondások különleges ki­élezésével-csomósodásával, a tömegek felrázásával, felfegy­verzésével a lehetőségek kü­lönleges történelmi pillanatát teremtette meg az I. világ­háború. S ebben a történelmi pillanatban az orosz munkásosztály, a fel­adatra elméletileg, szerveze­tileg és taktikailag egyedül felkészült, Lenin-vezette bol­sevik párt tudta — Marx sza­vait kölcsönözve — a kritika fegyverét a fegy­verek kritikájává változ­tatni. Az orosz október for­mált választ a kapitalizmus világrendszerének súlyos el­lentmondásai által feltett kérdésekre. Az orosz október a tőkés szabadság és egyen­lőség gyakorlatával a szocia­lizmus gazdasági-társadalmi felszabadító eszméit állította szembe, a tőkés világrend- szer igazságtalanságával az elmaradottságból való kiutat, az elmaradottak egyenrangú szintre emelkedését, az impe­rialista terjeszkedéssel és há­borúval szemben a hódítások elutasítását és a békét. Az orosz október tíz napja a 20. század és az emberiség forra­dalma lett. „A bolsevikok — írta az orosz forradalom másnapján börtöncellájából is messze látva Rosa Luxemburg — halhatatlan történelmi szol­gálatot tesznek a nemzetközi proletariátus élén haladva, s a hatalom megragadásával, a gyakorlat szférájába helyez­ve a szocializmus megvalósí­tásának problémáit. Mindez­zel rendkívüli mértékben se­gítik elő a tőke és munka kö­zötti számla rendezését az egész világon. Oroszországban azonban csak meg lehet kez­deni, de nem lehet megoldani a kérdést. Ebben az értelem­ben a jövő mindenhol a >»bol- sevizmushoz« kapcsolódik.” (Folytatjuk) Berlini levelünk „Hétpecsétes titok”. 0 NATO felelős beosztású munkatársa volt néhány nappal ezelőtt Ursél Lorenzen asszony, aki a múlt hét elején a Német Demokratikus Köztársaság fő­városába, Berlinibe érkezett, s ezt a tényt igen csák bán­ják most a brüsszeli főhadiszálláson. Az NSZK-bői szá rmazó 40 éves asszony 12 évvel ez­előtt Párizsban lépett az Észak-atlanti Szövetség szolgá­latába, s az ott töltött „tanulóóvek” után a Brüsszelbe költözött főparancsnokság nemzetközi végrehajtó szervé­nek titkárságán folytatta a munkát, mint az operatív igaz­gató asszisztense. „Ahol én dolgoztaim, oda tartozik a NATO-tanács operatív vezetése, amely az ún. válságproblémák áthida­lásával foglalkozik, háborús helyzetekben pedig a politi­kai és a katonai vezetést koordinálja. Egyszóval: betekin­tésem volt a NATO-t érintő valamennyi fontos politikai, katonai, titkosszolgálati kérdésbe és természetesen a riasz­tási tervibe is — mondotta. Ursel Lorenzen csak példákat említett a nyilvánosság előtt, de ezek az egyszerű példák is felborzolták a kedé­lyeket. Érthető, hogy ezek után kémnek próbálják feltün­tetni a hivatalos NATO- és más nyugati nyilatkozatok. A nyugat-berlini újságok az utóbbi idők legnagyobb szen­zációjaként kezelik az ügyet. A „Der Abend” című lap hét végi számának egyik cikkében annak a véleménynek adott hangot, hogy Lorenzennek a NATO-tól való távozása mö­gött az Észak-atlanti Szövetség eddigi legnagyobb kém­ügye rejtőzik. Miután fontos dokumentumokat is magá­val vitt, az ügy jelentősége várhatóan nőni fog. A hét vé­gén több nyugati hírforrás idézte egy magas rangú NA- TO-személyiség nyilatkozatát, amely szerint „nem egysze­rű kémügy az, ami történt, hanem a klasszikus kémkedés egyik iskolapéldája”. Ha Keleten élnék — mondotta az idézett főtiszt —, hírszerzőmet magam is arra a helyre szeretném bejuttatni, ahol Lorenzen asszony dolgozott. — Szó sincs erről — mondotta Ursel Lorenzen. — Számos olyan elképzeléssel és haditervvel találkoztam munkám során, amelyek nagy nyugtalanságot váltottak ki belőlem. Emberi és politikai okokból szakítottam ezzel a szervezettel. Amit az elmúlt években láttam és átéltem, ; ahogyan tapasztalhattam a háborús tervezés embertelen- ; ségét, ami csakis egy soron következő háború kirobban- > tását célozza, nem tudtam és nem tudom összeegyeztetni ; humanista felfogásommal. Ezért vágyók ma itt az NDK- ; ban. Ursel Lorenzen az utóbbi éveikben részt vett vala- | mennyi NATO-hadgyákorlat tervezésében, lebonyolításé- j ban és kiértékelésében, így a most zajló Wintex-cimex 79 j elnevezésű manőver előkészítésében is. Megbízható hírfor- | rás tehát. — „A most folyó hadgyakorlaton is — mutatott rá — abból indulnak ki az irányítók, hogy a szocialista országokban rendszeresen politikai nyugtalanságot kell teremteni és földalatti mozgalmakat kell szervezni. A NA­TO célja ugyanis a szocialista országok megosztása. Szó sincs védelmi szerepről, ez taktika — mondotta Lorenzen asszony és ennek igazolására egy — a NATO-ban eddig hétpecsétes titokként őrzött — dokumentumról beszélt, amely a Kelet—nyugati tanulmány nevet viseli. — Ez a dokumentum titkosszolgálati információk gyűjteménye a szocialista országokról. Mindezeket nem a szocialista országok ismerői, hanem ellenségei készítették, így nem is adhatnak reális képet a kelet—nyugati kapcso­latokról és erőviszonyokról. Ez torz kép, nem pedig való­ság — szögezte le és hozzáfűzte: „Tudom, hogy ez a ta­nulmány azon nyugati politikusok ellen is irányul, akik valóban enyhülést akarnak és hisznek a kelet—nyugati kapcsolatokban. Márpedig az a terv, amely ilyen tanul­mányokon alapul — őrültség.” L orenzen asszony dokumentumokkal bizonyította az NDK televíziójának nyilvánossága előtt is, hogy az Észak-atlanti Szövetség hadgyakorlatai kifejezetten támadó jellegűekké váltak. Olyan, a NATO-t leleplező té­nyeket és terveket tárt fel, amelyeknek az emberek a szenvedő alanyái. Érthető tehát, hogy több mint egy év­tizedes munka után miért „mondott fel” ennek a szerve­zetnek. A képhez azonban hozzá tartozik, hogy Lorenzen nem az egyedüli, aki így gondolkodik. — Sok olyan NATO- tisztet ismerek — tette hozzá —, akik ugyancsak nyugta­lanok, mert nem míndenlki ért egyet a brüsszeli központ­tal, azokkal, akik kommunistaellenességből akarják mind tökéletesebbé kovácsolni a NATO hadi gépezetét. Ilyen szélsőséges bajkeverő például Luns főtitkár is, aki náci volt és az is maradt — jegyezte meg. Nehéz helyzetben vannak ezek után azok, akik napról napra a NATO védelmi szerepét igyekeznek bizonyítani Berlin, 1979. március. ZJCejmtr- JlÁruia (Folytatás az 1. oldalról) az itt folyó munkáról. Külö­nösen kiemelte azt az integ­rációs munkát, amely a kór­ház és a rendelőintézet egye­sítésével létrejött. A tájékoz­tató uitán a vendégek megte­kintették a kórház sebészeti és belgyógyászati osztályát, a jól felszerelt labort és ranitgentermet. Az Elnöki Ta­nács elnöke több kórterem­ben érdeklődött a betegek hogyléte iránt, s dicsérte a példás rendet. A kisvárdai látogatás utolsó állomása a Hungaro- coop baromfi-feldolgozó üzeme volt. Itt Molnár Gyula Igazgató és Januári András, alapszervezeti titkár fogad­ták a vendégeket. Az üzem 1976-fcan tizenegy termelő- szövetkezet, egy állami gaz­daság és a baromfitröszt társulásával jött létre. 1978- ban 1450 vagon élő baromfit dolgoztak fel, az idei ter­vükben pedig már 1600 vagon szerepel. Az alig több mint kétéves működés alatt me­gyénkben a vágott baromfi fogyasztása megháromszoro­zódott. A belföldi ellátás mellett az idén nyugati ex­portra 6 millió dollár, szocia- ista országokba 2 millió ru­bel értékű baromfit szállíta­nak. *Még ebben a hónapban elkészül a hulladékfeldolgozó üzem, amely állati takar­mányt állít elő. Az innen ki­került táppal szinte ellátják az integrációban részt vevő gazdaságok fehérjeszükségle­tét. A beszélgetés során el­hangzott : Szabolcs-Szatmár megyében intézkedések szü­lettek a tenyésztés bővítésé­re, épül a nagy varsányi és a papi baromfikambinát. Losonczi Pál szerdán a ké­ső délutáni órákban elutazott megyénkből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom