Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. február 6. Kommentár Teng és a piros lámpa T eng Hsziao-ping még az Egyesült Államokat járja (különféle üzle­teket köt, amelyekkel kap­csolatban amerikai pénzügyi körök homlokráncolva kér­dik, miből fizet majd?) és nem is csinál titkot abból, hogy ezt az útját diadalútnak tartja. Mivel elsődleges célja az volt, hogy az amerikai ve­zetést szovjetellenes szóla­mokra késztesse, elégedettsé­ge nem is teljesen alaptalan. Arbatov professzor, a ne­ves szovjet Amerika-szakértő nem véletlenül figyelmezte­tett arra, hogy bizonyos „a házigazdák magatartása nem volt sem kifogástalan, sem hasznos”. A professzor a londoni Financial Timesnek adott interjújában úgy fogal­mazott, hogy Peking nem egészen sikertelenül próbálja belerántani a Nyugatot, főleg Washingtont egy élesen szov­jetellenes politikába. A jelek szerint Teng is ezt érzi és ettől vérszemet ka­pott. Bejelentette, hogy né­hány nap múlva Japánba utazik. Nyilván a felkelő nap országában akarja folytatni azt, amit egyelőre az Egye­sült Államokban abba sem hagyott. Veszélyes útján azon­ban most félreérthetetlenül és jól láthatóan felvillant egy figyelmeztető piros lámpa. Ä látogatás hírére a japán külügyminisztérium hivatalo­san úgy nyilatkozott, hogy Japán nem hajlandó részt venni valamiféle Teng által kovácsolt szovjetellenes nem­zetközi szövetségben. „Jólle­het Japán a Kínával való kapcsolatok elmélyítésén fá­radozik, a kétoldalú viszony nem ápolható egy harmadik ország rovására és kárára” — hangzik a nyilatkozat. Úgy tűnik tehát, hogy To­kió, amely a közelmúltban maga is meglehetősen veszé­lyes és fcritikátlan közeledés­be kezdett Pekinggel, mérle­gelte az amerikai látogatás nemzetközi — és nem utolsó­sorban szovjet — visszhang­ját és levonta ebből a szüksé­ges következtetéseket. A Tokióban_ felvillant pi­ros lámpa talán kijózanítóan hat bizonyos kínai — és ame­rikai — körökre. Ennek a lámpának a fényénél jól lát­ható és értelmezhető a mos­tani japán állásfoglalás leg­jelentősebb mondata, amely így hangzik: „Japán nem óhajt a kínai világstratégia eszközévé válni”. H. E. Khomeini bejelentette: Árnyékkor má ny alakul Iránban Hétfő délutáni sajtóérte­kezletén Khomeini ajatollah bejelentette, hogy Medi Ba- zargant, egyik közeli munka­társát jelölte ki ideiglenes kormányának elnökévé és felkérte a kormány megala­kítására. Bazargan, aki jelen volt a sajtókonferenciáin je­lezte. hogy elfogadja a meg­bízatást. Khomeini közölte, hogy az „Iszlám Forradalmi Tanács” javaslatára döntött Bazargan kinevezéséről. A sajtókonferencián Kho­meini ismét követelte a Bak­ii ar-kormány lemondását. Bejelentette, hogy az ideigle­nes kormány feladata az Iszlám Köztársaság megala­kítása és a népszavazás meg­tartása lesz. Khomeini han­goztatta, hogy „ennek a kor­mánynak mindenki engedel­mességgel tartozik” és aki el­lene fordul, azt a „törvény és az iszlám forradalom el­lenségének tekintik”. Az iszlám kormány elnöke kinevezésének hírére reagál­va Baktiar kormányfő azon­nal kijelentette: „Iránban csak egyetlen kormány létez­het”. Hangoztatta, hogy az ország és a törvényes hata­lom egyaránt oszthatatlan. Arra a kérdésre vajon letar­tóztatja-e Mehdi Bazargant, az ideiglenes kormány elnö­két, Baktiar azt válaszolta: más az, ha csak szavakra szorítkozik, és ismét más, ha cselekszik is. Nyugati hír­ügynökségek emlékeztetnek rá, Baktiar korábban több­ször fenyegetett azzal, hogy letartóztatja a Khomeini ál­tal alakítandó kormány tag­jait. Szovjet-amerikai tudományos-műszaki tárgyalások Moszkvában Moszkvában hétfőn meg­nyílt a szovjet—amerikai tudományos-műszaki együtt­működési vegyes bizottság VI. ülésszaka. A tárgyaló küldöttségeket Vlagyimir Ki­rillin, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnökhelyette­(Folytatás az 1. oldalról) des-óceáni térség békéjének és biztonságának hetére, má­jus 7. és 13. között pedig megrendezik az európai biz­tonság hetét. A. békemozga- lom idei programjában is nagy Súlyt kapnak a világ válsággócainak felszámolá­sát követelő akciók. A BVT támogatja az el nem kötele­zett országok szeptemberben Havannában megtartandó csúcsértekezletének sikerre vitelét. A BVT 1979-ben kiveszi részét a gyermekek nemzet­közi évének megünneplésé­ből a 15 éve meggyilkolt Martin Luther King születé­sének 50. évfordulójáról va­ló megemlékezésből és vál­tozatlanul nagy figyelmet szentel az apartheidelleni és az emberi jogok megsérté­se elleni harcnak. A BVT berlini ülésén el­fogadott állásfoglalások a se, a Szovjetunió tudományos és műszaki állami bizottsá­gának elnöke, illetve Frank Press, az Egyesült Államok elnökének tudományos és műszaki tanácsadója vezeti. A szovjet—amerikai vegyes bizottság ülésszaka kedden folytatódik. latin-amerikai és karib-ten- geri térség imperialista nyo­más ellen harcoló népeit tá­mogató nyilatkozattal és a ciprusi helyzettel foglalkozó szolidaritási nyilatkozattal egészültek ki. . A Béke-világtanács hétfői záró ülésén felhívással for­dult az 5 nukleáris hatalom­hoz — az Egyesült Államok­hoz, a Szovjetunióhoz, Nagy- Britanniához, Franciaország­hoz és a Kínai Népköztár­sasághoz —, „amelyek külön­leges felelősséget viselnek a béke védelméért, hogy min­den halogatás nélkül kezdje­nek tárgyalásokat a nukleáris fegyverek eltávolításáról a katonai fegyvertárból”. A BVT azzal indokolja sürgető állásfoglalását: „végképp itt az ideje, hogy véget vessenek a nukleáris fegyverek gyár­tásának és felhalmozásának, amelyek halálosan veszélyez­tetik a békét, s a világ civi­lizációjának a sorsát”. TELEX.. RÓMA: Szülőföldjén, Szardínián mondott vasárnapi beszédé­ben Enrico Berlinguer, az Olasz KP főtitkára élesen bí­rálta a kereszténydemokratá­kat amiatt, hogy „néhány idegen ország” intelmei sze­rint alakítják politikájukat. „Nem fogadható el, hogy külföldi kormányok döntse­nek arról, milyen pártokból tevődjék össze az Olasz Köz­társaság kormánya” — je­lentette ki a keresztényde­mokratákra és Itália nyugati szövetségeseire utalva. Sík- raszállt az OKP-t is magában foglaló kormánykoalíció mel­lett. STRASBOURG: Letartóztatták Willibald Pahr osztrák külügymi­niszter támadóit. Mint már jelentettük, az elmúlt hé­ten két sühanc megtá­madta és kifosztotta a Strasbourgban magányo­san sétára induló Pahrt. A francia város rendőrsé­ge vasárnap este vette őrizetbe a 16 és 18 éves támadókat. Az osztrák külügyminiszter egyéb­ként már elhagyta a strasbourgi kórházat és előreláthatólag pénteken tér vissza Bécsbe. WASHINGTON: Kriangszak Csamanand, thaiföldi miniszterelnök hét­főn ötnapos hivatalos láto­gatásra Washingtonba érke­zett, ahol Carter amerikai elnökkel, Vance külügymi­niszterrel és Brown hadügy­miniszterrel a Thaiföldnek nyújtandó amerikai segé­lyekről és fegyvervásárlások­ról folytat majd tárgyaláso­kat. ' SANT - AGATA Dl MILITELLO: Mindmostanáig boldo­gan élt Szicüia szigetén a 33 éves Giuseppe Scaf- fidi Fonté földműves — hét feleségével és tizen­két gyermekével. A csa­ládi idillnek az egyik asz- szony vetett véget, ö sem a többi hat feleség létét kifogásolta, hanem azt, hogy férje hűtlenül d akarta cserélni őt egy te­herautóért. Ez már egy béketűrő asszonynak is sok volt, s ezért feljelen­tést tett a rendőrségnél. A többi feleség ezt felhá­borodással fogadta, mert igen boldognak érezték magukat a házasságban, amely így felborult. Pakisztán Hivatalos neve: Pakisztáni Iszlám Köztársaság. Terüle­te: 803 940 négyzetkilométer. Lakossága: kb. 73 millió (1976.) Fővárosa: Iszlámábád. Hivatalos nyelve, urdu, an­gol. Alapvetően mezőgazdasá­gi ország, fő termékei: rizs, búza, gyapot. Gyorsan fejlő­dő iparának legfontosabb ága a textilgyártás. Ásvány­kincsekben viszonylag sze­gény. Számos nemzetisége közül a pandzsáb a legna­gyobb. A lakosság 97 szá­zaléka mohamedán. Pakisztán területe hosszú ideig az angol gyarmatbiro­dalom része volt; 1947-ben India függetlenné válásakor — annak brit segédlettel, vallási alapon történt meg­osztásával — lett önálló or­szág. 1971-ig két különálló részből állt, akkor — véres polgárháború után — Kelet- Pakisztán Banglades néven függetlenné vált. Tömeges letartóztatások Pakisztánban Ziaul Hak tábornok pa­rancsára tömeges letartózta­tások történtek a hét végén Pakisztánban, minden való­színűség szerint a halálra ítélt Bhutto volt kormányfő fellebbezési kérelmével kap­csolatban hozott döntés be­jelentésének előkészítésekép­pen. A szombaton és vasárnap éjszaka végrehajtott fegyve­res razziák és házkutatások során a volt miniszterelnök vezette Pakisztáni Néppárt több száz tagját fogták le, köztük egykori szenátorokat és parlamenti képviselőket. A letartóztatások hírére több százan illegalitásba vonultak. A Pakisztáni Néppárt illeté­kesei biztosra veszik, hogy napokon belül bejelentik a legfelsőbb bíróság ítéletét Bhutto fellebbezési kérelme ügyében. Jerzy “»“»Mteter MocAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY New Yorkban, a „Rockefel­ler-Center” felhőkarcoló het­venedik emeletén a számos lakosztályt elfoglaló kereske­delmi irodák egyik ajtaján ez a tábla volt kifüggesztve: „Albert Stem, Harry Brac­ken, James Kane — keres­kedelmi képviselete”. A te­kintélyes cég képviselete két helyiséget foglalt el. Az első a titkárnő és a gépírónő, a másik a tulajdonosok és egy- személyben igazgatók dolgo­zószobája volt. A három úr, „Stem, Bracken és Kane” néven hozták létre egyesüle­tüket, a legkülönfélébb ügy­letek lebonyolításával, mely már-már szinte a krimina­lisztika határát súrolta, jelen­tős vagyonra tett szert. A „kereskedelmi képviselet” specialitása a különböző ak­ciók lebonyolítása volt. Fel­kutatták a csőd szélén álló cégeket, aztán elindították akciójukat a tőzsdén, mester­ségesen nyomták fel a rész­vények árát, aztán rábeszél­ték a kis betéttel rendelkező­ket a vételre, ők pedig ki­vonták jócskán megduplázó­dott összegüket a bizonytalan üzletből. Természetesen be­következett a csőd és a naiv emberek elvesztették megta­karított fillérjeiket. Ezenkí­vül az urak híresek voltak arról is, hogy a legpiszkosabb üzlet lebonyolítását is elvál­lalják, ha keresni lehet rajta. A dolgozószobában éppen harci tanácskozás folyt. James Kané kért szót: — Valamit tenni kell vég­re az aranybányával. Minden hónap tízezer dollárunkba kerül. E régi romhalmaz üzemben tartási költségének még harmada sem térül meg. Az akciót olyan magas­ra tornásztuk fel, amilyenre csak lehet. Meddig fogunk még ráfizetni erre az üzlet­re? — Jó hírem van — szólalt meg Harry Bracken úr. — Van egy amatőröm erre a bá­nyára. Egy naiv ember Ala­hamából, egy pénzeszsák. Nemrégen érkezett New Yorkba, hogy jó üzletet csi­náljon. Egy keveset játszott a tőzsdén. Küldtem neki né­hány „biztos” ügyfelet, úgy­hogy keresett a pók, és most teljesen bizalommal van irántam. Elmondtam neki, hogy cégünk felkérést ka­pott, hogy a tőzsdén egy na­gyobb mennyiségű aranybá­nyarészvényt helyezzen el. Megemlítettem azt is, hogy a társaim ezt az akciót ma­guknak akarják fenntartani. Elmondtam, hogy a bányá­ban vizsgálatokat folytattak, és megállapították, hogy egy rész teljesen kimerült, de a mélyebb rétegékben gazdag lelőhelyek vannak. Az én alabamai emberem bekapta a horgot. Állandóan a vétel­ről untat. A részvények több­ségét akarja, és maga akar a bányavezetéssel foglalkozni. Nagy kedve kerekedett, hogy egy ipari vállalat igazgatója legyen. Ez számára valami jobb, mint kukoricát ültetni a farmján Alafoamában. —■ Akkor nincs mit töp­rengeni — döntött a harma­dik társ, Albert Stem úr. — Ide azzal a farmerrel és te­gye le a dollárt az asztalra. — Várjatok. Nem olyan sürgős. Egy kicsit jobban meg kell puhítani. Hadd lel­kesedjen még jobban. Akkor többet fizet. Különben is vé­tel előtt meg akarja tekinteni a bányát. Okosabb lesz tehát két-három hét múlva meg­hívni, addig csináljunk ren­det Nebrascában. Ez is kifi­zetődik. Mennél jobban meg­tetszik neki, annál többet fi­zet. — És annál gyorsabban el­múlik a lelkesedése, -r- tette hozzá Kané. A három úr vidáman ne­vetett, mint egy jól sikerült tréfán. Ezután elkészítették a részletes tervet. Elhatároz­ták, hogy Bracken úr tovább­ra is gondját viseli a naiv alabamainak és jó tanácsok­kal látja el a tőzsdén. Kané és Stem urak pedig a bánya rendezésével foglalkoznak. Amikor már mindent el­rendeztek, Bracken úr Henry MacAreckkel, mert így ne­vezték a naiv alabamait, el­ment megtefkinteni a bányát. A két úr nyugtalanul várta harmadik társától a hírt. Három nap múlva Bracken úr telefonált, hogy minden rendben. A szerződést alá­írták és MacAreck úr átveszi a bánya vezetését. Bracken úr New Yorkba való vissza­térése után nevetve mesélte el társainak, hogyan történt az üzletkötés. Ez a MacAreck úr még egy fickót hívott meg. Valami ro­konát vagy barátját. Tíz év­vel fiatalabb volt tőle. És még ostobább, mint Mac­Areck. Úgy látszik, Alaba- mában csupa ostobák szülét-, nek. Egyetlen egyszer mentek le a bányába, eälenben két napig a környéken kerengtek. Elmondták, hogy nagyon tet­szik nekik a környék. A leg­szívesebben azonban a régi meddőhányó környékén kó­száltak. A fiatalabbik el­mondta, hogy a bányából nagyszerű szánkóuitat lehet építeni. Mindketten szünte­lenül kis szélmalomfélével játszadoztak. — Szélmalomfélével? Ló­dítasz ! — állapította meg mister Kané. — Haljak meg, ha nem igaz. Jól láttam, hogy ami­kor a hányon mászkáltak, a fiatalabbik mindig elővette a celofánba csomagolt szélka­kast. A szélkakas forgott és halk zörejt hallatott. Mind­ketten bámulták és örültek, mint a gyermekek. — Végül is, hogy történt az eladás? — kérdezte Stern úr. — Második nap délutánján inni kezdtünk. A farmerem gyötört, hogy adjam el neki a részvények felét. Én csak a 25 százalékát adtam, ö meg csak hajtogatta a magáét. Sokat ittunk, úgy tettem, hogy kezd megártani a szesz. Ö meg csak ismétli: add el. add el! Úgy tettem, mintha a nyelvem akadozna és végül is neki, de csakis neki, a ba­rátomnak eladtam. — Vedd meg az egészet — mondom, összecsókolództunk és megírtuk a szerződést. Ak­kor MacAreck sírt egy sort, hogy nem akar becsapni, sem kisemmizni. Tehát a szerződés végére írtunk egy záradékot, hogy három hóna­pig jogunk van érvénytelení­teni a szerződést, ha vissza­fizetjük a vételárat és Mac­Areck úrnak ezenfelül még háromszázezer dollár kárté­rítést fizetünk. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom