Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-11 / 35. szám
C SIAILIAIDMOITITIüTTIN Mit adjunk uzsonnára, vacsorára? Az alábbiakban néhány köny- nyü szendvicset ajánlunk uzsonnára, vacsorára, amelyet kirándulásra is magunkkal vihetünk. Ajánlatos szendvicsünket rozskenyérből készíteni, mivel nehezebben szárad ki, mint a fehér kenyér, és kalóriaértéke is kisebb. A szendvicsünket úgy készítsük el, hogy a rozskenyér egyik felét bekenjük, illetve rátesszük a felvágottat, sajtot stb. és egy másik üres kenyérszeletet ráborítunk. SAJTOS SZENDVICS. Kenyerünket vékonyan kenjük meg margarinnal, és tegyünk rá l szelet félzsíros sajtot. Szeleteljünk fel egy almát, és tegyünk rá néhány szeletet, majd tegyük rá a kenyér üres felét. TOJÁSOS SZENDVICS. A rozskenyeret vékonyan kenjük meg margarinnal, tegyünk rá i db felszeletelt keménytojást, sót, szórjuk meg apróra vágott petrezselyemmel, és karikázzunk rá 1 db paradicsomot. SZENDVICS CSIRKEHÚSSAL. Vékonyan kenjük meg a kenyér egyik felét margarinnal, majd egy egészen vékony mustárréteggel kenjük meg. Tegyünk rá hideg csirkesültet (lehetőleg csont nélküli részt), tetejére pedig narancs-, vagy mandaringerezdeket tegyünk. SZALONNAS SZENDVICS. A kenyér egyik felét vékonyan kenjük meg margarinnal, majd tegyünk rá körülbelül 2 angolszalonna-szeletet, zsíros része nélkül. Reszeljünk rá retket, sózzuk és tehetünk rá egy vékony réteg majonézt is. TONHALAS SZENDVICS. A kenyeret vékonyan megkenjük margarinnal és 3 dkg-nyí főtt tonhalat teszünk rá. Tetejére 1 nagy narancsszeletet teszünk. Salátalevéllel díszítjük. ROKFORTOS SZENDVICS. A kenyeret vékonyan megkenjük margarinnal és 3 dkg-nyi rolf- forttal. Tetejére vékony szeletekre vágott retket teszünk. így készítünk térelválasztót A térelválasztó készítéséhez négy darab 40x160 cm-es méretű falemezre van szükségünk, melynek vastagsága 22 mm-es legyen. A falemezeket felhasználás előtt célszerű dörzspapírral simára csiszolni. A huzat így könnyebben csúszik a lemezen. A spanyolfal bevonásához 6,6 mxl,2 m méretű anyagot vegyünk. Tetszés szerint 2 színű anyagból is készíthetjük a huzatot. Ha kétféle anyagból készítjük a huzatot, először a szélességét, majd az anyagból kirajzolt minta szerint, a hosszabbik oldalát szabjuk ki. Hogy a huzatnak oldala is legyen, fi- 1 gy-élembe kell venni a szabásnál az összevarráshoz szükséges plusz 2,2 cm-t is. Tehát 40 -{- 2,2 cm szélesre szabjuk az egyes oldalakat. Mielőtt az anyagok oldalát összevarrjuk, 10—10 cm-es távolságokra szalagpántot varrunk az oldalára. (Összesen 30 db-ot készítünk.) A két szélső huzatnak csak a belső oldalára, a két belső lemezhuzat mindkét oldalára varrjuk a szalagpántokat. Oly módon varrjuk fel, hogy az egymással szemben álló lemezek oldalán váltakozva 10— 10 cm szalagpánt, illetve üres rész következzen (szélessége a söprűnyél vastagságától függ). A falemezek összekapcsolása 3 db söprűnyéllel történik, amelyeket a szalagpánton keresztül felülről lefelé csúsztatunk a lemez oldalán. A 3 legalsó szalagpántot alul összevarrjuk, hogy a söprűnyél ki ne esúsjfeon. A kész huzatot, melynek felső részét összevarrjuk, ráhúzzuk az egyes falemezekre, és kisimítjuk. Majd a söprűnyelekkel összeerősítjük. A farészeket így teljesen láthatatlanná tettük. A spanyolfal aljára tetszég szerint 8 db fémkereket szerelhetünk fel, hogy könnyebben mozgatható legyen. Sós fürdő n.unka után T tr lamm I I orodjunk a lábunkkal is Lábunk a naipi munka során elég nagy megerőltetésnek van kitéve. Olykor estére megdagad, ég és fáj. Ne sajnáljuk azt a kis időt, amelynek során ezt a fontos testrészünket ápoljuk, felfrissítjük. Vegyünk 10—15 perces forró lábfürdőt, amibe tegyünk egy jó marék konyhasót. Akinek módjában áll, vásároljon a gyógynövény- szakboltokiban kapható, hatásos gyógyfűkeveréket e célra. Ugyancsak ösztönzően hatnak az egész vérkeringésre és megszüntetik a kimerültséggel járó jelenségeket a váltogatott hőfokú lábfürdők. Az ilyen fürdő negyedóránál tovább ne tartson: forróval kezdjük és mindig hideggel végezzük. A hideg lábfürdő csupán néhány másodperces legyen. Alaposan dörzsöljük szárazra — az ujjak között is — a lábat. Ezután következhet egy kis lábtorna. Ha van a háznál kis labda, talpunkkal-sar- kunkkal gurigassuk ide-oda, s közbe ujjainkat mozgatva húzzuk vissza. Ha nincs labdánk, úgy zsebkendő is megteszi, ejtsük a földre és próbáljuk lábujjainkkal fölvenni. Ezek után masszírozzuk be a lábat lábbalzsammal vagy mentolos kenőccsel. Hasonlóképpen szükségük van ilyen felfrissülésre azoknak, akik egész nap álló vagy ülő munkát végeznek. Számukra is kellemes és hasznos a fentiekben említett lábfürdő. A Lábnak hiányzó szükséges és egészséges mozgást ebben az esetben az ugrókötéllel végzett, napi 5—10 perces gyakorlatok pótolják és biztosítják. A kitörött ablaküveg mindig nagy bosszúságot jelent, iőleg ott, ahol nem kötöttek háztartási biztosítást, sőt üveges sincs a közelben. Ilyenkor bizony a károsultnak magának kell a törött üveget pótolnia, amit egy kis ügyességgel el is lehet végezni. Első dolog kitisztítani a keretet: kiszedni a törött üvegcserépdarabokat, kihúzni a bádogszögeket, kivésni, kifaragni a keményre száradt gittet. Azaz a keret párkányát teljesen simára kell tisztítani körös-körül. Enél- kül az odaszáradt gittmaradványok miatt a betett üveglap nem fekszik fel és a továbbiak során elrepedhet. A régi gitt eltávolításához a legjobb szerszám egy törött pengéjű konyhakés (A-B ábra). Ha a keret tiszta, pontosan lemérjük, s annál széltében és hosszában is 3—3 mm-rel kisebb üveglapot vágatunk, mert ha az üveg nagyon pontosan vagy szorosan illeszkedik a keretbe, be- szögeléskor könnyen elpattanhat. Ha megfelelő nagyságú üveglapunk és valamilyen fajta üveg- vágónk is van (C ábra: acélkeretes üvegvágó), a keretbe való üveget magunk is kiszabhatjuk. Az üveglapot az asztalra tett posztóterítőre fektetjük, a vágás helyén petróleumba mártott ujjal az üveg felületét megtisztítjuk. Azután vonalzó mellet^, a vágóval végigkarcoljuk az üveget a kívánt helyen, majd a vonalzó szélét az üveg másik felén, a karcolás alá illesztve, az üveget gyönge nyomással leválasztjuk. A beillesztett üveglapot néhány helyen három oldalú bádogszöggel (D ábra) berögzítjük a keretbe. A bádogszöget ráfektetjük az üvegre, a csavarhúzót odaillesztjük a bádogszöghöz, s úgy ütünk rá egy kis kalapáccsal (F ábra). Fontos, hogy a bádogszög az üveg felületével egy síkban haladjon a keret fájába. Hegyikrétaport, lenolajkencét összegyúrunk (de ne legyen híg), s ha már sima és jól formázható, a gittből hurkákat gyúrunk, az üveg szélére nyomkodjuk, s kerek végű asztali késsel G( ábra), a keretléc magasságáig, ferdén elsimítjuk a tömítést. B. K, Kedves szokás évszázadok óta a télbűcsúztató-tavaszkö- szöntő farsangra jelmezt és álarcot ölteni. A különféle népszokásokból a városi ember ezt örökölte. Kellemesen izgalmas játék az ideiglenes inkognito. Sokak hiedelmével ellentétben ez a jelmezesdi nem feltétlenül költséges szórakozás, hiszen otthon meglévő holmijainkat is lehet úgy összeválogatni, olcsó. jelzésszerű díszekkel kiegészíteni, hogy összeálljon egy estére szóló új énünk, a barokk dáma, vagy a spanyol hi- dalgó. Az első rajzon látható „Csizmás Kandúrhoz” minden megvolt, csak a széles karimájú filckalapra kellett elkészíteni krepp-papírból, ill. fehér fonalból a „strucctollat”, és a nagyapó ruhatárából „elcsórni” egy pettyes csokomyakk'en- dőt (szalagból is megköthető). A kackiás bajuszka szemceruzával rajzolható fel! A „barokk” dáma alapruhája azonos színű, sötét árnyalatú pulóver és hosszú szoknya, melyet fehér, citrom és okker színű, keskeny kreppcsíkokból, ill. szalagból készült fonatokkal díszítettünk és kicsipkézett szélű, fehér papírgallérral láttunk el. A fiatal spanyol öltözéke fekete mellény, nadrág, a derékra csavart fekete selyemsál, keskeny csokornyakkendő, széles karimájú kalap (ismerőstől kölcsönkérhető, most éppen divatos). Az ing ujját válltól kézelőig fehér kreppcsíkokkal bővíthetik. A „fiatalember” szempillafesték-eredetű bajuszt és barkót visel! Fantáziaébresztőül két prózaibb ötlet: a kéményseprő jelzéséhez elég egy egyenes szabású fekete zakó, a megfelelően nyakba kötött fehér kendő és egy házilag is elkészíthető ké- ménykotrókefe; az utcaseprőt a jellegzetes, csíkos mellény és egy vesszőSeprű varázsolja elénk. A nem jelmezes farsangi mulatságok ruhái is bohókásabb stílusúak, húzottak, sok bizsuval, sállal, élő és művirággal díszítettek. Második rajzunkon ebből mutatunk ízelítőt. A virágok készülhetnek papírból, anyaggal bevont kartonból, de ha nagyon szépet akarunk, művirágossal csináltassuk! S. Mátrai Év a KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. február 11. Farsangra Üvegezés házilag
