Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

1979. február 11. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Lakatos Sarolta megyei ifjúsági titkárral A zt mondod barátom — és vered a melled — hogy te leleményes vagy. A főnököd a munkahelyi megbeszélésen határozott utasítást adott; munkaidőben csak az mászkál­hat az udvaron, akinek ott halasztha­tatlan dolga van. De nem személyes, hanem a munkájával, a termeléssel összefüggő, ahhoz kapcsolódó dolga van. A büfé, a baráti találkozó tehát mellőzendő. A főnököd — mert okos ember — azt is közölte, őt nem lehet „átverni”. Aki az udvaron, a műhelyek között üres kézzel jár-kel, annak ott semmi dolga. Ez a főnöki „okosság” csiholta ki be­lőled a szikrát. Rendszeresítettél ma­gadnak egy udvari dossziét. A dosszié­ban néhány rajz, régi levél, meg ami éppen a kezed ügyébe akadt. Azóta is ezzel a dossziéval rohangálsz, büfébe, dumapartira. Egyszóval mímeled a munkát. De van más is. A takarékosság. Legutóbb a főnököd azt is mondta, ma­gas a telefonszámla. Nyomatékosan kért mindenkit, a hivatali telefont szi­gorúan csak hivatalos ügyek bonyolí­tására használják. Téged direkte kdpé- cézett. Név szerint kért, hogy ne tele­fonálgass. Erre Te önkritikát gyakorol­tál és most széltében-hosszában mesé­led a sztorit! Felhívtad a fiad, mert eszedbe ju­tott, hogy délutános a suliban és ami­kor délutános, soha sem zárja el a gázt. Balszerencsédre a főnök éppen akikor lépett a szolbába, amikor cseme­téd kioktatásába kezeltél. Egy pillanat­ra torkodon akadt a szó, de mert Te „leleményes” vagy, azonnal kapcsoltál. Elvtársam — mondtad határozottan, miközben az előtted lévő műszaki raj­zot csapkodtad — elvttársam, itt gáz van. Érti, gáz! Ha ezt nem kapcsoljuk ki, robban az egész. A fiad értett a szóból, kikapcsolta a gázt, de azért megkérdezte: „Mi az, beteg vágy apa?” Egyszóval Te most büszke vagy magadra, pedig tudnod 'kell, nem Te találtad fel a spanyolviaszt. A rendele­tek, határozatok és utasítások betartá­sa alól történő kibúvás módja már ré- ges-régen intézményesített, nyílt titok. És ez nem más, mint a kiskapu. A kis­kaput mindig keressük, a kiskaput min­dig megtaláljuk és a kiskapuit mindig használjuk. De mi lenne, ha egyszer se Én, se Te, se ö nem keresné, nem használná a kiskaput. Nem hiszem, hogy olyan cso­da esne, mint a kiskatonávai, aki sza­badságot kért a nagyapja temetésére és amíg ő temetni ment, a nagyapja meg­érkezett hozzá látogatóba a laktanyá­ba. Nem. Csoda biztosan nem történne, de minden bizonnyal változna néhány statisztikai szám. Javulna a munkaidő kihasználása, csökkenne a telefonkölt­ség és netán még az is előfordulna, hagy javulna az ügyintézés, a gyártás- előkészítés, a gyártástervezés, a szállí­tás és még rengeteg dolog... Azt mondod erre; mi közöd az egészhez. Nem Te vagy az egyedüli, aki „büfé” ^dossziéval jár, nem csak Te használod magáncélokra a vállalati te­lefont, és nem csak Te kérsz egyedül vállalati kilépőt halaszthatatlan ügyeid intézésére. Különben is tudhatnám: „egy fecske nem csinál nyarat.” Igazat mondasz és távol áll tőlem, hogy meggyőzzelek. Ha Te egy fecske vagy, ám legyél. Akkor viszont a pa­naszod sem értem. Miért fáj az neked, hogy törölték a neved a prémiumlis­táról? Miből következtetsz arra, hogy a főnököd nem szívlel? Meglehet a fő­nök nem is annyira ostoba, ahogyan azt Te hiszed. Talán már régen tudja, hogy a dosszié csak fal, hogy akinek Te telefonon rendszeresen gázriadót fújsz, az nem Gedő elvtárs a tervezők­től, hanem a ©ad a családi fészekből. Sok minden meglehet és én ma már azt is el tudom képzelni, hogy egyszer nem csak a prémiumlistáról maradsz le, de elfelejtik a fizetésemelést, sőt... Végül hadd kérdezzek Tőled va­lamit. Leleményes vagy és az nem egy rossz adottság. Vajon ezt a leleményes­séget nem tudnád jobban, másként a munkahelyed javára kamatoztatni? 1979. nemzetközi gyermekév. Mit jelent, ^ mit jelenthet ez a szabolcs-szatmári gyermekek számára? Tulajdonképpen kiket érint a gyermekév megyei prog­ramja? — Megyénk hatszázezer lakójából nagyon sokakat érinthet. Ha a fiatal korosztályok létszámát nézzük, körülbelül kétszázezer gyermeket és ifjút, minthogy 106—108 ezer a tíz év alattiak száma, s mintegy kilenc­venezer a tíz—tizennyolc évesek száma. A gyermekévnek sok rendezvénye ‘lesz, de hozzá kell tennem: a gyermekek számára elsősorban nem újabb eseménysorozatot szervezünk, hanem az úttörőszövetség egyéb­ként is gazdag idei programjával kapcsoljuk össze a gyermekév hazai eseményeit. A ko­rábbinál több szó lesz az idén a családról, amely a szervezett rendezvények, a sokol­dalú társadalmi juttatások mellett is a leg­többet teheti a gyermekekért. A gyermek­év rendezvényeinek nagy része tehát a fel­nőttek érdeklődését igényli. Természetesen a társadalmi összefogásról, a gyermek számá­ra épített új létesítményekről, különböző kedvezményekről ugyancsak többször lesz szó, mégpedig olyan formában, hogy az if­júsági és nőpolitikái határozat, majd az if­júsági törvény nyomán történt kedvező eredményeket tovább szaporítsuk, ráirányít­suk a figyelmet azokra a lehetőségekre, ame­lyek még nincsenek kiaknázva. Ezekért érintheti a gyermekév programja a megye lakosságának nagy részét. Mielőtt a megyei programokról, lehető­ségekről beszélnénk, kérem mondja el, milyen célok megvalósítását várják an­nak meghirdetői a nemzetközi gyer­mekévtől. — Az olyan széles körben meghirdetett akciónál, mint most a nemzetközi gyermek­év, nehéz minden országra alkalmas célo­kat megszabni, mert nagyon különböző a helyzet. Húsz eye fogadta el az ENSZ a gyermeki jogok deklarációját, amelynek alapján sok minden történt a különböző or­szágokban. Most ezeket a változásokat kí­vánják tovább ösztönözni. A célokra leg­jobban az eredeti nemzetközi felhívás mutat rá: a gyermekév „szolgáljon keretül a gyer­mekek érdekében szóló védelemnek, vala­mint mindazoknak az igyekezeteknek, ame­lyek azt célozzák, hogy a döntésekben fe­lelősek és a közösség jobban tudatában le­gyenek a gyermekek különleges szükségle­teinek.” A Megyénkben kik szervezik a gyermek- w év programját? — Általánosságban azt mondhatnám, hogy mindazok, akik a gyermekekért tenni tudnak. Ez azt jelenti, hogy a megye poli­tikai, társadalmi életének vezetőitől kezdve a különböző intézmények munkatársaiig, az egyes családokig. Természetesen szervezett keretei is vannak a megyei programoknak. A párt ifjúságpolitikai, a tanács ifjúságpo­litikai és közoktatási bizottsága, az úttörő­szövetség, az iskolák irányítják elsősorban a gyermekév eseményeit. A Ezek milyen fontosabb tennivalókhoz ^ kapcsolódnak? — Lényeges, hogy a gyermekek és a felnőttek kapcsolata tartalmilag javuljon. A cél az, hogy egy kisiskolásban például ne csak egyszerűen „kisgyermeket” és ne „ala­csony termetű felnőttet” lássanak, ez ugyan­is a két véglet. Az lenne a jó, ha egy gyer­mek sorsát nemcsak a szülő, az iskola kí­sérné felelősségteljes figyelemmel, hanem mindenki, akivel valamilyen módon kapcso­latba kerül. A Gondolom, elvben ezzel általában nincs w baj, a gyakorlati megoldást viszont nem mindenütt és nem mindenki találja meg egykönnyen. Miben látják a konkrét lehetőségeket? — A meglévők közül az „Egy üzem, egy iskola” kapcsolatok tartalmasabbá té­telétől például sokat várunk. Ezért támo­gatjuk a családi jellegű rendezvényeket, a gyermekek és felnőtték együttes sport- és kulturális rendezvényeit. Ezt az általános is­kolák, a szülői munkaközösségek és az üzemek közös rendezésében látjuk legered­ményesebbnek. Nagyon jó tapasztalatok vannak már a napközi otthonok, óvodák se­gítésében: üzemék, intézmények dolgozói gyakran megfordulnak a gyermekek köré­ben — főleg szocialista brigádok — és segí­tenek a gyermekiközösségek környezetének szépítésében. Egyre többször hívják meg üzemekbe a gyermekeket. A Hogyan lehet ezeket a kapcsolatokat a w gyermekek érdekében fejleszteni? — Semmiképpen nem kigondolt, „csakazértis” kapcsolatokkal, hanem az élethez aLkalmazkodóafekal. Nagy gond pél­dául az iskolákban, hogy a szakkörökben csak kevés helyen tudják megközelíteni a gyakorlati élet, a munka szintjét, vagy egyszerűen azt a szántét, amelynek tovább­fejlesztésével már át lehet lendülni az al­kotó munka területére. Ezért lenne jó a je­lenleginél sokkal .nagyobb számban üzemi, szövetkezeti kihelyezett szakkör, ahol a gyerekek láthatnák az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazását. De sokat segíthet­nek az üzemek a szakkörök felszerelésében is. Nem nagy értéket képviselő eszközökkel, anyagokkal a tasulók ismereteinek gyarapí­tásában nagyot lendíthetnek. A Többször szóba került már a gyakorla- W ti élet, a munka. A gyerekek azonban — kivéve néhány szakköröst — ritkán látnak üzemet, sőt nagyon nehéz nyári munkahelyet keresni, pedig sok gyerek szívesen gyűjtené össze maga a nyári táborozás költségeit. Mit lehetne ebben tenni? — Ami a látogatásokat illeti, két dolgot mindenképpen. Az üzemlátogatásokat tar­talmasabbá kellene tenni, mert az esetek nagy többségében ma formális, a gyerekek ritkán jutnak el oda, hogy meg is értsék, valójában miről van szó az illető üzemben. Más utat is jobban kellene, vagy lehetne igénybe venni. Az iskolai nyílt napok pél­dául sok helyen nagyon érdekesek, a szü­lők gyakran maguk is nagy érdeklődéssel figyelik az órákat, gyermekük munkáját. De nagyon kevés gyermek látja szüleinek mun­kahelyét. Nyilván nem is lehet bármikor bemenni a gyermekeknek ’ gyárakba, üze­mekbe, de nagyon hatásos lehetne az üze­mi nyílt nap, amikor az ott dolgozók gyer­mekei látogathatnának el több órára szüleik munkahelyére — amire nyilván a szünidő egyik napja lenne a legalkalmasabb. Szin­tén a szünidőhöz kötődik a néhány hetes diákmunka, .aminek szervezésében évek óta aliig volt értékelhető eredmény. A Mi lehet ennek az oka? — Mint az utólagos adatokból kiderül, minden nyáron szép számmal dolgoznak ál­talános és középiskolások is. Ami gondot okoz: nem szervezettek a lehetőségek. Ren­delkezés van rá, hogy az üzemeknek előre be kell jelenteniük az igényeket (ennek az is célja, hogy a gyermekek még rövid ideig is csak olyan körülmények között dolgoz­hassanak, amely életkori sajátosságaiknak megfelelő). Tavaly a megyében a vállala­tok, szövetkezetek összesen 4 (négy) álta­lános iskolás és 146 középiskolás munkájá­ra tartottak igényt — előzetesen. Végül is szervezett formában több, mint kétezer ál­talános és ezer középiskolás diák dolgozott, egyénileg pedig ötezer általános és kétezer középiskolás talált néhány hetes szünidei munkát. (Közel három és fél ezer középis­kolás fiatal a KISZ építőtáboraiban dolgo­zott két hetet.) A nyári szünidei munka ada­tai tehát azt jelzik, hogy a diákok nem fél­nek a munkától, szívesen vállalkoznak is, de több lehetőségre lenne szükség. A szerve­zett csoportokban dolgozó több, mint há­romezer iskolás száma feltehetőleg azt jel­zi, hogy az „Egy üzem, egy iskola” kapcso­lat jó, és ezeket kellene toválbb fejleszteni. Néhány hónappal a szünidő után már jól leszűrheitők az eredmények: szívesen em­lékeznek vissza a gyerekek az első pénzke­resetre, a munka örömére, s akik dolgoztak, jobban meg is becsülik a munkát. A A szünidő természetesen főként a pihe- ^ nésé. Ügy gondolom, kézenfekvő, ha a gyermekév és a fiatalok által Igénybe vehető kedvezmények bővítése elsősor­ban az üdülési, pihenési lehetőségeket juttatja az ember eszébe. Hányán utaz­hatnak tulajdonképpen megyénkből nyaranta táborokba? — Az úttörőtáborok nagyon sokat fej­lődtek az utóbbi években. Mindenütt a ta­nácsok kezelik, fenntartásukat a költség- vetésben megtervezik, tehát anyagiak hiá­nya sehol sem nehezíti a gondtalan táboro­zást. A megye nyolc úttörőtáborában egy­szerre 1040 pajtást tudunk elhelyezni. Min­denütt több csoport váltja egymást, egy nyáron 7—8000 gyermek vehet részt a prog­ramokban. Ez a szám tovább bővül: a leg­nagyobb, a sóstói úttörőtábor most épül. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a gyerekek egyszerűen strandolással, labdá- zással töltik idejüket a táborokban. Csak­nem mindenütt szaktáborok vannak, példá­ul sport- és olvasótáborok, vezetőképzés. Gazdag program teszi színessé a táborozás idejét. Ezekben a táborokban napi tíz fo­rintért kapnak teljes ellátást a gyerekek. Nagyon sok csapat rendez saját táborozást. Ezeket is sokféleképpen támogatják. A szer­vezettek közül egy: az Állami Ifjúsági Bi­zottság több, mint negyedmillió forintot juttat pluszként megyénk úttörőcsapatainak táborozási költségeihez. Miivel a táborozás egyik legnagyobb költsége az utazás, na­gyon sokait segíthetnek az üzemek, szövet­kezetek autóbusszal, vagy más járművel. A Eddig csak az úttörőkről beszéltünk, w de az általános iskolából kilépők nem válnak egyből felnőtté, tehát rájuk is kell gondolni... , — Nem múlik el év újabb kedvezmé­nyek nélkül, már akkor sem, ha csak a szer­vezett kereteket, sajátos ifjúsági kedvezmé­nyeket nézzük. Nemrégiben kaptuk meg az Állami Ifjúsági Bizottság üdülőjegyeit, utal­ványait. Csak ezekkel több, mint két és fél ezer középiskolás és szakmunkástanuló üdülhet itthon és külföldön. De sok jó öt­letről tanúskodik az a jó néhány ezer utal­ványtömb, amit turista útjaikon, hangver­seny- és színházlátogatásoikon, könyvvásár­lásnál „válthatnak pénzzé” a fiatalok, azaz sok mindenhez kedvezményesen, a diák­zsebpénzhez szabottan juthatnak hozzá. Sok más kedvezményt is fel lehetne sorolni, eze­ket sokan ismerik, a kedvezmányfajták min­den esztendőben bővülnek is. Beszélgetésünk elején szó volt arról, hogy tulajdonképpen a gyermekkor szebbé tétele, a felnőtté válás útjának egyengetése, az alkotó emberré válás segítése egyaránt célja a nemzetközi gyermekévnek. Munkáról, tanulásról, pihenésről már szó volt, de azokról a lehetőségekről, amelyek a felnőtt társa­dalomba történő beilleszkedést segítik, még nem beszéltünk. — Természetesen mást igényel a kis­gyermek és más foglalkoztatja a „ma még gyermek, holnap már felnőtt” ifjú nemze­déket, amelyet itt most nem lehet konkrét életkorhoz kötni. Mindenesetre fontos tö­rekvés, hogy már a legf fatal abb a kát is meg­ismertessük a közélet fórumaival. Sok olyan van ezek között, amely már az isko­lában fejleszti a gyermekek aktivitását. Ezek között első az úttörőközösség. Az újabb keletű akciók iközül az úttörőparlamentek­re hívnám fel a figyelmeit: akik részt vettek már ilyenen, tudják, hogy sok tehetséges gyermek milyen lényegretörően, ügyesen vett részrt a vitákban. Az ifjúsági mozgalom későhb is alapvetően járul hozzá a fiatalok fejlesztéséhez, a pályakezdés, a beilleszke­dés időszakában. Ám új lehetőségek itt is vannak. Sokan látták már a gyerekeket nagy rendezvényeken: ők adják át a virágot, köszöntik a felnőtteket. De a legkiválóbba­kat egyszer-egyszer meg lehetne hívni pél­dául a tanácsülés egy részére, vagy más olyan rendezvényre, ahol fontos kérdések­ben döntenek. Javítaná szeretnénk a 14 éve­sek számára szervezett köszöntéseket is, azokat az eseményeket, amelyeken személyi igazolványaikat kapják meg. Sok tudnivaló kapcsolódik ehhez az aktushoz, s a felnőt­tek segíthetnek legtöbbet abban, hogy az ifjak életének valóban jelentős eseménye legyen az „ifjúvá avatás”. A gyermekév kapcsán tulajdonképpen a felnőttekről beszélünk, hiszen a leg­többet mégis ők tehetnek a gyermeke­kért. A megyei rendezvények között melyek szólnak csak a felnőttekhez? — Ügy gondolom, hogy mindazok a ren­dezvények, amelyeken a gyermeknevelés­ről, a családi életre nevelésről, vagy az egészséges életmód kialakításáról van szó, és kapcsolódnak a gyermekév programjá­hoz. Természetesen sajátosak is vannak. A dolgozó kollektívák vállalásaira, a lakosság és a fiatalok társadalmi munkájára is tá­maszkodva kérünk fokozott segítséget a tervidőszakban megvalósításra tervezett gyermeklétesítmények felépítésére, különös tekintettel a játszóterek és sportudvarok hálózatának bővítésére. Egy teljesen más jellegű lehetőség: segítjük a felnőttek ré­szére hirdetett pályázatokat, amelyek célja a gyermekeknek szóló irodalmi, művészeti alkotások készítése, hogy több jó könyv és játék kerülhessen a gyermekek kezébe; de ha helyben a felnőttek közreműködésével jobb körülményeket lehet teremtem a gye­rekeknek, és csak egy-egy kis közösség lát­ja hasznát a kezdeményezőkészségnek, már tettünk egy lépést a gyermekév helyi sike­réért. ® Köszönöm a beszélgetést. Marik Sándor Vasárnapi INTERJÚ a gyermekév lehetőségeiről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom