Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-07 / 31. szám
1979. február 7. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Postabontás Türelmesen H a a levelek alapján életkori statisztikát készítenénk, kiderülne, hogy levélíróink jelentős része már nyugdíjas, idős ember. Nekik van a legtöbb sérelmük, problémájuk? Nyugodtan következtethetnénk erre, hiszen — mint látjuk — a levelek statisztikája is ezt mutatja. A legtöbb idős ember szociális helyzete miatt aggódik, vagy arról panaszkodik, hogy az egykori munkahely, szövetkezet, a szőkébb közösség megfeledkezik róla. Néha ez is előfordul, szerencsére csak ritkán, nem ez az általános. Egy nyírbogáti idős asz- szony panaszolta a közelmúltban, hogy tagfelvételi kérelmét a termelőszövetkezet elutasította és fél, hogy nem fogja ezután megkapni az özvegyi jogon juttatott háztáji földet. Panaszával Meglécz Jánost, a termelőszövetkezet elnökét kerestük meg. ö sem tudott mást mondani, minthogy a beteges idős asszony tagfelvételi kérelmét nem támogatták, elutasították. Viszont azt is megtudtuk, hogy ez nem jelent számára semmiféle hátrányt. „Ügy kezeljük, mint a termelőszövetkezeti tagokat...” — hangzott a megnyugtató válasz, amelyből azt is megtudtuk, hogy levélírónk — mint özvegyi nyugdíjas — ugyanúgy jogosult a kedvezményekre, szolgáltatásokra, segélyekre, mintha termelőszövetkezeti tag lenne. Mint szövetkezeti tag özvegye, a korábban kapott háztáji juttatás ötven százalékát is megkapja. Nincs tehát miért aggódnia levélírónknak! Egy másik levélben olvastuk: „Mi nem ugyanolyan nyugdíjasai vagyunk a termelőszövetkezetnek, mint egyesek? Mások egy Zetor fát kaptak, mi semmit...” E sérelem nyomába eredtünk a közeli napokban. Mint megtudtuk, a termelőszövetkezetben szó sincs kivételezésről. Mindössze arról van szó, hogy a szövetkezetnek nincs any- nyi erdőterülete, hogy minden nyugdíjasának fát adhasson. Az öregek és rokkant nyugdíjasok olcsóbb tűzifához jutottak fuvartérítés nélkül és jutányos áron. Másoknak gyérítést ajánlott fel a termelőszövetkezet, s aki erre vállalkozott, annak munkájáért fával fizettek. Levélíróink csak később vállalkoztak erre a feladatra. Kérésüket ennek ellenére méltányolta a termelőszövetkezet vezetősége, így ők is megkapták a lehetőséget. Sokszor a túlérzékenység, az aggódás a panaszok indítéka. Az idős emberek néha egy kicsit nyugtalanabbak, ok nélkül elhagyatottabbaknak érzik magukat, gyorsabban panaszkodnak. Szerencsére, környezetükben ezt senki sem veszi rossz néven. Soltész Ágnes LABDA? A Kun Béla körút Sóstói út felé néző sarkán, a járda és az úttest között a hét elején még egy tábla hirdette: „Vigyázz! Gödör!” Két nappal később a táblának nyoma veszett. Ez nem is lett volna baj. A baj ott kezdődik, hogy a bejelentések ellenére sem töltik fel, a majd egy méter mély, ugyanilyen széles üreget. A gyerekeknek már kedvenc kirándulóhelyük lett a vízzel telt gödör. Átugrálják, megtörik a rajta képződött jeget. A labdázgatás pedig folyik tovább. A SZAVI- CSAV a városi tanácsra, a városi tanács a SZAVICSAV- ra hárítja a kijavítást. Pedig jobb lenne, ha a baleseti sebészetnek nem adnának munkát — írja S. B. GÖDÖR — Halihó... Ez az igazi téli sport... OPTIKA öreg házaspár toporog a nyíregyházi Nyírfa Áruház sarkánál. Meresztgetik szemüket, néznek jobbra-balra. Végül megállítanak egy járókelőt, s megkérdezik: „Merre van a szemüvegesbolt, azt mondják ideköltözött valahová?” — .„Ott van szemben, ide látszik, nagy betűkkel van írva, OPTIKA” —hangzott a kioktatás. Az öregek megköszönték, s óvatosan megindulnak a hepehupás sártengeren át. Csak a bácsika dünnyögése hallatszik: „Divatolnak mindig, ahelyett, hogy szemüveget írnának ki.” „Méghogy optika” — tó- dítja párja — írja K. L. nyíregyházi lakos. SAJT, SELYEMPAPlRBAN A záhonyi 74-es számú boltban is megfordultam a hónap elején, sajtból leginkább csak trappistát találtam. Vásárlásaimkor egyéb dolgot is észrevettem: a sajtot és egyéb tejtermékeket selyempapírba csomagolva adják, ami, sajnos, hozzátapad az áruhoz. A tehéntúró csomagolásán is újítani kellene. A tejiparnak megbízhatóbb csomagolást kellene alkalmaznia, mert jelenleg szinte „kilóg” a túró a csöppnyi papírból — teszi szóvá dr. D. P. LÉPCSÖHAZANKÉNT MAS ... 1975-ben költöztünk Nyíregyházán, az Eperjes utcai szövetkezeti lakásokba. Azóta különböző, apró „zsebbevágó” kérdések miatt támadt nézeteltérésünk a lakásszövetkezettel. A lakásszövetkezeti hozzájárulást például kivétel nélkül minden évben felemelték eddig. A közös villanyért eleinte hét forintot fizettünk, jelenleg 96-ot. Érthetetlen, amikor egyéni villanyszámlánk ugyanakkor — két hónapra — mindössze 192 forint. Több száz családnak szemet szúr az is, hogy a fizetendő összeg miért változik lépcsőházanként. Nem vigasz számunkra, hogy netán rosszul olvasták le az órát, vagy rosszul számláztak, s majd legközelebb jóváírják — írja V. G. nyíregyházi olvasónk. NEM ÉG... Ügy tűnik, az illetékesek megfeledkeztek a Ságvári-te- lep nyugati részén lassanként kiépülő kertvárosról — írja Demeter György, Nyíregyháza, Szélsőbokori úti lakos. A közvilágítási lámpák többsége nem ég, s ez külön gond a sáros utakon, járdákon. Nem oldják meg a buszjáratot, holott a Derkovits utcán a gumigyárig, Gusze- vig közlekedő autóbusz egyik irányban a Szélsőbokori úton történő közlekedtetésével (körjáratként) több száz család gondját oldhatnák meg, jelentős pluszkiadás nélkül. A nagycserkeszi járatokhoz, — amelyek most a Ságvári- telep új részének forgalmát lebonyolítják (túlzsúfoltsággal), — több mint 600 métert kell gyalogolni. könnyítés volna Nyíregyházán, a Makarenko és a Kiss. Ernő utca sarkán van a TÜZÉP-nek egy telepe, ahol korábban tüzelőt árusítottak. Most, sajnos erre nincs lehetőség. Noha most is volna rá igazán igény, mert a felüljáró építése miatt a Debreceni úti telepet nehéz megközelíteni. A kerülőút miatt a fuvar drágább lett. Ha a Kiss Ernő utcai telepet is ellátnák jó minőségű és többfajta szénnel, a lakosság tüzelőbeszerzését jelentősen megkönnyítené a TÜZÉP — javasolja P. I.-né nyíregyházi lakos. BÉBIKOMP Gyermekkocsihoz való kantárszíjat vásároltam. Kislányom most került abba a korba, hogy a szíjat használjuk. Nem vettük észre, hogy a szíj — már az első alkalommal — elszakadt. A járókelőknek köszönhető, hogy a gyermek nem zuhant az úttestre. Felháborítónak tartom, hogy a termék — amely a kisgyermek életét hivatott megóvni — annyira rossz minőségű, hogy rendeltetésére alkalmatlan, balesetveszélyes — olvastuk Repka Istvánná nyíregyházi lakos levelében, és hasonló észrevételt közölt levelében Ráki István nyírlugosi lakos is. A következőket írja: „December végén vásároltam a Kelet Áruházban egy bébikompot. Január közepén vettük használatba, de akkorra már a műanyag rész széle berepedezett. Kétnapi használat után a tartószíja leszakadt, a szerencsén múlott, hogy gyermekünknek nem esett baja. Az ijedtség miatt azonban még most is bátortalan. A selejt árut szeretnénk visz- szavinni az üzletbe, de sajnos, a blokkját elveszítettük. Reméljük azonban, mégis sikerül egy gondos munkával elkészített bébikompra kicserélnünk. A SELEJT KELETKEZÉSE Szerkesztői üzenetek Szegedi István nyírbátori, Kövesdi Ferenc méhtelein, Papp Gábor ger- gelyiugorynai és Kincs Zoltán szamosújlaki olvasóinknak levélben válaszoltunk. Kása Endre köimörői, Magyar Elemér csengeri, Ráki István nyírlugosi, Jászter Lajosné budapesti, Csipke Tibor anarcsi, Gergely Istvánná szamos- szegi, Vég Lajos mámdoki, Nagy Lajosné kemecsei, Zavanyi Andrásáé kölesei, Oszlánszki Jánosné nyíregyháza, Czap Károly aranyosapáti, Scholtz Miklós nyíregyházi, Dajnics Béla nyíregyházi, Soltész Jó- zsefné nyíregyházi, Szeles István mándoiki, Hronyecz Mihály nyíregyházi, Bodnár Sándor újfehértói, Kálmán Lajosné aranyosapáti, Rácz Mihályné má- riapócsi, Horváth Ferenc gyürei, Vastagh Mihály kisvárdai lakosok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Papp Róza csengeri és Oláh Lászlóné ibrányi lakosok kedves köszönő sorait megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk. Borbély István tiszakó- ródi pedagógust az 5. sz. Volán Vállalat értesítette, hogy január 29-én történt menetrend-módos í tással mind az iskolai tanulók, mind pedig a tanácsi dolgozók utazási lehetőségei javultak. Kató Sándomé nyírcsászári olvasónk panaszát a termelőszövetkezet orvosolta, fizetett szabadságát a rendelkezésben előírt mértékben megkapta. Kovács Pálné anarcsi lakost a társadalombiztosítási igazgatóság tájékoztatta — többek közt arról, — hogy az 1975. évi II. törvény alapján rokkantsági nyugdíjra jogosult az a dolgozó, aki az életkorára előírt szolgálati időt megszerezte, és az orvosi bizottság véleménye szerint rokkant. Papp Lajos nyíregyházi olvasónk az autóbuszok fűtésére vonatkozó észrevételére az 5. sz. Volán Vállalat a következő választ adta: „A Nyíregyházán közlekedő IK 260 és IK 280 típusú autóbuszok termálfűtósűek, a fűtőberendezések üzemképesek. A mínusz 15 fokos hidegben azonban ez a fűtés nem ad kellő meleget, illetve az ajtók nyitásával nagy mennyiségű meleg távozik a kocsi belsejéből, s helyébe hideg levegő kerül. A következő megállóig viszont a fűtőberendezés nem tud ismét kellő meleget teremteni.” Áz illetékes válaszol jár az eszein ... ?,s (Kiss Ernő rajzai) MINT PESTEN? „Mint Pesten?” címmel Zsoldos Barnabás mátészalkai lakos észrevételét közölték. A levél megjelenésének időpontjában a 49-es számú fő közlekedési út mátészalkai átkelőszakasza átépítés alatt állt. Az átépítés miatt a városközpontban, valamint Vá- sárosnamény felé csak a MÁV-állomás előtti úton lehetett közlekedni. Az említett terelő útvonalnak sem a vonalvezetése, sem a szélessége nem volt megfelelő. A megnövekedett forgalom lebonyolítására nem volt alkalmas. A helyzetet még nehezítette, hogy az ATI és az MHSZ oktatókocsijai, valamint az autóbuszok is itt várakoztak, illetve közlekedtek. Időközben a 49-es út mátészalkai átkelőszakasza elkészült. Első negyedévi tervünk szerint az autóbusz-végállomást a Ságvári utcába áthelyezzük, ezzel megoldódik a levélíró által említett közlekedési gond Mátészalkán. Mátészalkai Városi Tanács V. B. műszaki osztálya Az élettársi kapcsolat Közelmúltban levelet kaptunk egy kedves olvasónktól, aki nevét érthető okból nem közölte és az élettársi kapcsolatról érdeklődik. Előadja, hogy mindketten 40—45 éves özvegyek, szeretnék a kapcsolatukat rendezni, de a megoldás nagyon nehéz. Gyerekeik vannak, áki'k felső- és középfokú intézetekben tanulnak, ez anyagilag is megterheli őket, de más problémát is jelent. Ezek miatt és más okok miatt is nem tudnak házasságot kötni, ezért arra gondoltak, hogy élettársi kapcsolatot létesítenek. Olvasónk a problémáját két kérdés köré csoportosítja, az egyik, hogy elítélhető-e két köztiszteletben álló ember, ha házasságkötés helyett az élettársi kapcsolat választja, a másik pedig, van-e az élettársi kapcsolat kötésének hivatalos formája, vagy csak egyszerűen össze kell állni. A felvetett kérdés nemcsak jogi természetű, hanem mindenekelőtt erkölcsi természetű is, ami tágabb fogalom, mert igaz az, hogy minden írott törvény erkölcsi törvény is, de nem minden erkölcsi törvény írott törvény. A mi társadalmunkban és a jelenlegi helyzetben nincsen arról szó, hogy bárkit is a társadalom és a közfelfogás is elítélne élettársi kapcsolata miatt. Meg kell állapítani, hogy élettársi kapcsolatok voltak, vannak és valószínűleg lesznek is, még akkor is, ha azok megítélése koronként változik. Jelenleg nyugodtan írhatjuk le azt, hogy törvényi rosszallást az élettársi kapcsolat nem von maga után, azonban le kell szögezni, hogy az élettársak nem rendelkeznek teljes egészében azokkal a jogokkal, amelyekkel a házastársak rendelkeznek, de bizonyos értelemben azokkal a kötelezettségekkel sem. Az élettársi kapcsolat bizonyos fokú törvényi rendezést éppen a Polgári Törvénykönyv módosításával nyert, a már kialakult joggyakorlat alapján és a módostíott Polgári Törvénykönyv 578. pragrafusa elismeri, hogy az élettársak, bár házasságkötés nélkül, közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben élnek együtt. Az érzelmi alapokon való együttélést elismeri továbbá a Polgári Törvénykönyv és a Büntető Törvénykönyv is, amikor meghatározza a hozzátartozó fogalmát és az élettársat is hozzátartozónak tekinti. Ez azt jelenti a törvényi értelmezésben, hogy a hozzátartozó a törvényben felsorolt esetekben nem köteles tanúvallomást tenni, bizonyos bűncselekményfajtáknál nem terheli a feljelentési kötelezettség és még számos más kihatása van, e szempontból a lényeg az, hogy a törvény ezekben az esetekben olyan közeli hozzátartozónak tekinti az élettársat, mint a gyermeket, a szülőt, vagy házastársat. Az élettársak és a házastársak közötti gazdasági kapcsolatban már különbséget tesz a törvény, mert házastársak esetén, ha a gazdasági kapcsolatot felszámolják, a közösen szerzett javak, illetve az együttélés alatt szerzett javak fele-fele arányban illetik meg a házastársakat, függetlenül attól, hogy kinek a munkája eredményezte a közös vagyont, míg élettársaknál a közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont, vagyis egészen leegyszerűsítve, akiinek nagyobb volt a fizetése, vagy egyéb jövedelme, nagyobb mértékben részesül a közös javakból. Az élettársnak azonban nincs haszonélvezeti joga az elhalt élettársa vagyonára, köztudott, hogy az özvegyi haszonélvezeti jog a túlélő házastársat megilleti a törvény alapján, az élettársat azonban nem. Az illetékrendelet például az élettársat nem tekinti hozzátartozónak, tehát az élettárs ha ajándékot kap az élettársától, vagy végrendelet alapján örököl tőle, ugyanúgy köteles illetéket fizetni, mint a kívülálló, idegen személy, vagyis a harmadik csoportba tartozik. E megkülönböztetések oka, hogy a törvény tudomásul veszi az élettársi kapcsolatot, akadályt nem is gördít eléje, de a társadalom alapja ma is és a jövőben is a házasság és a család. Dr. Juhász Barnabás olvasóink leveleiből
