Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-07 / 31. szám
1979. február 7. KELET-MAGYAHORSZÁG 3 Az életnívó pályája MAR AZ 1979. ÉVI TERV jóváhagyása előtt a közvélemény megismerte azt az alapelvet, amely életszínvonalunk alakulása szempontjából a legfontosabb. Az MSZMP KB 1978. december 6-i határozatában olvasható: „A lakosság életszínvonala csak gazdasági lehetőségeinkkel és eredményeinkkel összhangban emelkedhet. Országos átlagban az egy főre jutó reáljövedelem 2 százalékkal, a munkások és alkalmazottak egy főre jutó reálbére 1 százalékkal, a termelőszövetkezeti dolgozók reálkeresete 1—1,5 százalékkal, a lakosság fogyasztása 2—5,3 százalékkal lehet több az 1978. évinél.” Más szavakkal tehát — ha szerényebb ütemben is —, de megvalósul a párt életszínvonal-politikája a kedvezőtlenebb gazdasági körülmények közepette is. A terv legfontosabb számain kívül, lássuk, milyen elhatározások biztosítják ezt. Elsőként kell említeni azt, hogy a nehezebbé vált feltételeket főként a termelés szférájában, s nem a fogyasztáséban tesz- szük közvetlenül érzékelhetővé. Ezért továbbra is nő a fogyasztás — a felhalmozás csökken. A becsületes munkával megszerzett jövedelem értékét kívánjuk fokozatosan növelni, s ez mind a népgazdaságnak, mind a dolgozó embernek érdeke, hiszen a teljesítmények javítására ösztönöz. Érdemes ehelyütt megemlíteni: intézkedések születtek a lakosság ellátásának korszerűsítésére, javítására: a termelő- és kereskedelmi vállalatoknak az eddigieknél is nagyobb gondot szükséges fordítani a vásárlók igényeinek jobb kielégítésére. Szintén említésre méltó: a belkereskedelem importlehetőségei nem csökkentek 1978-hoz képest, tehát behozhatja, megvásárolhatja mindazt, amit a fogyasztók már 1978-ban megismertek. A fogyasztói árszínvonal — a január 8-án életbe lépett árintézkedések hatását is beleértve — egy év alatt 4,7— 4,9 százalékkal nőhet. Ezen belül 2,8 százalék a központi árintézkedés, ami tartalmazza a tavalyiak áthúzódó hatását. Az imént említett reálbér-emelkedés úgy jön létre, hogy az egy keresőre jutó névleges bér 6 százalékkal emelkedik. Ennek megfelelően alakul a lakosság pénzjövedelme — a lakosság pénzbevétele több mint 7%-kal gyarapodik. Meg keli jegyezni — a módosított szabályozás, valamint más hatások miatt, a jelenleginél nagyobb lesz a szóródás a jövedelmek között, a végzett munka szerint differenciálódás felerősödik. Ez remélhetően a nagyobb teljesítmények elérésére ösztönöz. A TERV ELŐIRÁNYOZTA — s ennek végrehajtása máris megkezdődött — a nyugdíjak differenciált emelését. Egyidejűleg nő a házastársi pótlék és a tanácsok szociális kerete. A pénzbeni és társadalmi juttatások tovább növekednek. Ha az életszínvonalról esik szó — nem hagyható figyelmen kívül a lakásépítés, a szociális gondoskodás. Az életszínvonal-politika megvalósítása jegyében — az ötéves tervben számítottnál több — összesen 90 ezer lakás felépítése a cél. Ebből a kisebb rész — 31 ezer készül állami erőből, a nagyobb magánerőből. A lakásépítéseikhez igazodik az intézményellátás: javul a lakótelepek infrastruktúrája — a bolthálózattól kezdve a bölcsődékig, iskolákig, óvodákig, egészségházakig. Az ország egészségügyi ellátása — a szigorúbb költségvetés mellett is — több pénzt használhat a betegellátásra. A terv 1400 új kórházi ágy létesítését határozta meg, ezzel a zsúfoltság kismértékben enyhül. A járóbeteg-ellátás 50 általános és gyermek- orvosi körzet, továbbá napi 650 szakorvosi óra szervezésével bővül. A bölcsődei ellátást 4200 hellyel bővítik. A szociális otthoni férőhelyek száma viszont csak szerényebben gyarapodhat. VÉGIGPILLANTVA TEHÁT az életkörülmények várható fejlődésén, megállapíthatjuk: a terv gondosan mérlegelte, hol, mit, milyen mértékben fejlesszen, minek adhat elsőbbséget — és mit szükséges visszafogni. Ám a terv — ne feledjük — keret, szigorúan kijelölt pálya, ahol — tagadhatatlan — sorsdöntő a pontos feladat-meghatározás. Ám nem mindegy, hogy a pályát miként futjuk végig, miként teljesítjük — ez a következő hónapokban dől el. S az is, hogy teljesítményünkkel mit sikerül elérnünk. Ahhoz, hogy életszínvonalunk tervezett növekedése megvalósuljon, nem csupán az életszínvonal-előírások teljesüléséhez szükséges ragaszkodni. Hanem ahhoz is, amit a terv a munkáról előír — csakugyan szigorúbban, mint tavaly, vagy azelőtt. Matkó István (Vége) V asárnap, ebédidő. Gyér, ősz hajú, élénk tekintetű öreg ember totyog asztalom felé az étteremben. Egyik kezében a kalapját szorongatja, a másikban a papírpénzt Illedelmesen megkérdezi, helyet foglalhat-e. nem zavar-e, ha mellém telepszik néhány percre. Megfogja a szék támláját és elhelyezkedik. Alig ül le, jön a pincér, s megkérdezi a kis öregembert, mit kér. — Három deci vörös bort. — Vörös borunk nincs, csak fehér — válaszolja a fiatal pincér. Az öreg pillanatra elbizonytalanodik, de aztán gyorsan rendel. — Jó lesz az is, csak sa- vankás legyen. Néhány pillanat múlva már ott áll előtte az asztalon az emblémás pohárban az aranyosan csillogó bor. Kissé remegő kézzel nyúl utána, s egy-két kortyintásnyit „harap” belőle, aztán gondosan leteszi maga elé. Látja arcomon a meglepődést, s kérlelnem sem kell, megoldódik a nyelve. — Tegnap este vendégem volt, elfogyott a kadarka, amit vettem, most meg vasárnap van. Az orvos rendelte a savas bort, amióta megműtötték. Csak negyed gyomrom van. Most egy hónapig beteg voltam. Levágott ez az influenza. De addig kúráltam magam, míg újra talpra álltam. Segített a jó kis borocska, a saját termés, amit én magam kezel- getek minden évben. Tavaly a nyolcvan, lugasra felfuttatott tőkén alig termett vagy hatvan liternyi. Már elszopogattuk. Sok volt a vendég is. Rájártunk. Berti bácsi hetvenkilenc éves. — A jövő hónapban fordulok a nyolcvanadikba, ha megérem. Sokat dolgoztam az életemben. A KPM-nél voltam útőr. Huszonöt esztendeig jártam az Oros—Napkor —Apagy közötti szakaszt. Ez kilenc kilométer. És mindennap. Reggeltől estig. Vizes makadám volt akkor még. Tudja milyen? — s magyarázza. — Leöntötték a kőzúMiért várt többet a tagság? zalékot, egyszer végigment rajta a henger és kész. Kiverték a kocsik, járművek, nem győztem javítgatni. Nyáron még csak hagyján, de télen. És mindennap kellett adni a jelentést. Évtizedekig cipelte vállán az ásót, lapátot, gereblyét, csákányt, az útőrök szerszámait. — Megbecsült ember voltam én, kérem. Sok oklevél igazolja. Beválasztottak az építők szakszervezetének a központi vezetőségébe is, míg nem nyugdíjaztak. Itthon meg szakszervezeti elnöki tisztségem volt. Nyugdíjazásom után kértek, maradjak. Csakhogy én kevesel- tem a munkát, mert mozgékony ember vagyok. Egy ideig jártam be a KPM-be itt a megyénél, aztán a fiaim mondták, jöjjön apám hozzánk, a Volánhoz. Közel is van, mert a mamával ott lakunk saját házunkban az Öszőlő utca elején, a 2 szám alatt, tíz percnyi járás. így aztán átkerültem a Volánhoz. Egyik fiam ott garázsmester, a másik taxis. így aztán most egy hónapból három hetet dolgozok. Mindent, ami jön. Engem ez éltet, a mozgás, a munka. — Segítik a gyerekek? Megkerüli a választ. — Jó fiaim vannak. Segítséget míg én mozgok, nem fogadok el. Éppen ezért is mentem el dolgozni, hogy a nyugdíjat pótoljam. Néha összejön a család. Meg üzen a fiúknak a mama, jöjjenek töltött káposztát enni, mert azt nagyon szeretik. A nyugdíjas útőr kortyol a borból. — Nem sok ez a három deci? — Tudja, nagyon aranyos ember a K. doktor úr Egyik alkalommal megkérdeztem tőle: nem kevesli tőlem azt az egy deci bort? „Ha jól esik. nem bánom, legyen kettő.” De én addig beszéltem, kérleltem, míg a napi három deciben egyeztünk meg. Ehhez szigorúan tartom magam. Különben idős Tamás Bertalan volnék... Farkas Kálmán A kerékpárja ülésén könyöklő nyugdíjas Czipere Vince kritizálni kezdett. „Jól megcsinálták, — mondta éllel a hangjában — dombra ásták az árkot, még szép, hogy nem vezeti el a vizet!” Többen állunk a porcsal- mai vegyesbolt előtt. Tur- bucz Tihamér a lépcső tetején mondja a magáét, Ka- lucza Zsigmond a középpontban, balra Bajnai András és Parkas Jenő mond véleményt. — El van keseredve a tagság — hallom — az a három és fél százalék sehogy- sem passzol nekünk. Minek hagynak bent másfél milliót, osztanák szét. — Olyan még nem volt — kontráz Turbucz, hogy a porcsalmai határban ne törtünk volna kukoricát. — Hát tavaly nem törtünk. Kaptunk ugyan kukoricát a tsz-ből, de fekete, akár a sár. Ezt az utóbbit már Farkas Jenő mondja. „Osszuk ki magunknak!" Mielőtt megkezdődne a tanácskozás, Vasas Sándor tsz- elnöktől kérdezem: — Mi a baj a tereprendezéssel? — Semmi. A határ háromnegyed részével kész vagyunk, egynegyed hiányzik. — De hát, hogy dombon van az árok. — Az árkok jó helyen vannak, csak vannak mélyebb fekvésű részek, ahol sokáig megáll a víz. Még egy kis terepegyengetés kellene, vagy alagcsővel kihozni a vizet. Erre eddig nem futotta. — És a három és fél százalék? — A nyereség nem sok, de a tavalyi év után jóval több, mint amire számítani lehetett. A moziterem megtelt. Az elnök, aki több mint egy évtizede van a posztján és azóta mindig jó eredménytért el a tsz, így kezdi: — Egy történelmi dátumra szeretném a közgyűlésünk résztvevőit emlékeztetni. 1949. október elsején alakult meg hivatalosan a porcsalmai Dózsa Termelőszövetkezet. Fillérre pontosan Nagy dolog az, amit 30 év alatt a szövetkező porcsalmai gazdák tettek. Az utóbbi tíz évben például a vagyon tízszeresére, 59 millió forintra nőtt. Gyümölcsöst telepítettek, fejlesztették az állatállományt, és tisztességes jövedelme volt mindig a tagságnak. Mindezt illően hallgatják. Ám morajlik, zúg a terem, amikor 1978 gazdálkodása kerül szóba. Ok nélkül, hiszen ha rossz is volt az év, ha a belvíz el is vitte a vetés nagy részét, a tavaszi fagy leszedte az almát a fáról, a szövetkezet mégis három és fél milliós nyereséggel zárt. És éppen a nyereség, illetve a nyereség felosztása az, ami kiváltja a nem tetszést. — A községfejlesztési hozzájárulás — sorolja az elnök — 133 ezer forint, a jövedelemadó egymillió 79 ezer forint, a tartalékalap 264 ezer forint, a fejlesztési alap egymillió 450 ezer forint, a kiegészítő részesedés 483 ezer forint. A főkönyvelő a rengeteg adatot fillérre pontosan közli. Aztán arra inti a a tagságot, hogy mérlegeljen. Vegyék figyelembe, hogy a termelőszövetkezet év elején 5 százalékos bérfejlesztést hajtott végre és ha most magasabb kiegészítő részesedést fizetnének, úgy a nyereség nagy részét adózásra kellene fordítani. A felszólalásokra nein kell sokáig várni. — Minek a fejlesztés, meg a' tartalékolás? — kérdezte jó hangosan Kalucza Zsigmond — emeljük fel inkább a három és fél százalékot. Osszuk ki magunknak, amit mi termeltünk meg, ne vigyük a másik gazdaságba. „...történelmi évek voltak..." Nagy tapsot kap. Néhány tömör felszólalás következik. Olyan is, hogy hagyják bent a közösben a három és tél százalékot, minek az, ha több nincs. Meg olyan, hogy nem kell mindig az időjárásra hivatkozni, mert az időjárástól függetlenül még teremhetett volna kukorica. Ezek tetszenek a résztvevőknek. Nem így Kicska Antal szavai: — Alapító tag vagyok, sok jót és bosszúságot megértünk együtt, míg egyenesbe jöttünk. Azt mondom, történelmi évek voltak. És most beszélnek, összevissza. Pedig köszönet járna, mert nem kicsi pénz a három és fél milliós nyereség. Tenni kellett érte. Az osztalék is több, mint a semmi. A hibákra könnyebb reagálni, de itt szálljunk magunkba és mondjuk meg, volt ettől rosszabb is. Nem tapsolnak. Az elnökön látszik az indulat, ahogy feláll, hogy a felszólalásokra válaszoljon. De, következik. az okosan megfontolt érvelés. Hivatkozás arra, hogy tavaly 10 millió forint volt a kifizetett munkabér, 500 ezer forinttal több, mint 1977-ben, de a termelőszövetkezet kevesebbet termelt. Miért vár hát a tagság több pénzt? Honnan várja, ki adja? Többen eredményesebben — És a háztáji? Tegye mindenki a háztáji juttatásokat a jövedelméhez — mondja az elnök — és akkor mindjárt másként alakul a kereset. Mert könnyű úgy népszerűségre szert tenni, hogy kiabáljuk: osszunk ki mindent. — Az elnök felemeli a hangját. — Törvénytelenség lenne, pedig mi a törvényesség útját jártuk eddig is és ezután is ez lesz. Lecsitulnak a kedélyek. A szavazás már egyértelmű. Kint az utcán még csoportokba verődnek az emberek, és hallatszik néhány vélemény: — Néha a dolgokat jobban 'meg kellene magyarázni, hogy hamarabb szót értsünk. Valóban. Az okas érvelésre sokszor szükség van, vagy ha úgy tetszik a gazdálkodás, a gazdálkodást befolyásoló szabályzók magyarázására. A Szamos két partján, az Ecsedi-láp peremén 1979-ben már egy új, egy nagyobb termelőszövetkezet kezdi meg gazdálkodását. Nehéz János, az Egyesült Szatmár Termelőszövetkezet új, fiatal elnöke mondja: Czipere Vince: „Dombra ásták az árkot...!” Vasas Sándor: „A nyereség nem sok, de...” Kalucza Zsigmond: „Minek a fejlesztés, meg a tartalékolás ...?” Nehéz János: „Van rá garancia, az akarat, a szorgalom...” — A gazdálkodás nagyobb területen, több emberrel még eredményesebb lesz. Van rá garancia: az akarat, a szorgalom. Seres Ernő SZOMBAT VAN. FEBRUAR HARMADIKA. KILENC ÓRÁRA HÍVTAK ÖSSZE A KÖZGYŰLÉST PORCSALMÄN. GYŰLNEK AZ EMBEREK. A MŰVELŐDÉSI HÁZ, A VEGYESBOLT, 47 TTTCA RÖVID FRONTJÁN ALAKÍTANAK CSOPORTOKAT. Egy pohár bor A minőség és hatékonyság terv* (6.)
