Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
1979. február 25. o KLUBRÓL KLUBRA Á tanárképző „kapui" Együtt nevelünk □ z utóbbi időben gyakran olvastunk, hallottunk az oktatás korszerűsítéséről, az új nevelési, oktatási tervek bevezetéséről, a tananyagnak a kor követelményeihez való igazításáról. A társadalom eredményesebb nevelési tevékenységet kér, vár az iskolától, ezért az új tanterveket úgy állították össze, hogy a nevelői hatások a legteljesebben érvényesüljenek. Ez a tanév már a szocialista nevelőiskola létrejöttének, megvalósításának a kezdetét jelenti. Ebben a tevékenységében az iskola nem maradhat, és nem is marad magára, hiszen együtt nevelünk, a családdal, a társadalommal összefogva valósíthatjuk meg a jövő nemzedékének nevelését. Örömmel tapasztaljuk, hogy a szülőket, a szülők tevékenységét összefogó, szervező szülői munkaközösségeket élénken foglalkoztatják a neveléssel kapcsolatos problémák, tennivalók. Nem ok nélkül utal az iskolai rendtartás arra, hogy a szülői munkaközösség az iskolaközösség szerves része, mely segíti a nevelés összehangolását, s biztosítja a szülők résztvételét az ifjúság szocialista nevelésében. Felbecsülhetetlen az a nevelési támogatás, amit a szülői munkaközösség eddig adott, azonban tág terei vannak még a további sikeres, együttes pedagógiai tevékeenységnek. A még jobb módszerek, eljárások kutatásával, alkalmazásával a követelményekhez kell igazítani — ha úgy tetszik, korszerűsíteni — a szülői munkaközösségek munkáját. Igaz az a megállapítás, hogy nincs jó nevelés, jó oktatás az iskola és a család, az iskola és a szülői munkaiközösség együttműködése nélkül. A nevelés előtérbe kerülésével pedig a szülői munkaközösség a családi, az otthoni nevelésben, az együttes pedagógiai tevékenységben adhat a legtöbbet. Nem nagy tettekről van szó, hanem a hétköznapi munkában való tevékenységről. Arról, hogy a szülő érdeklődik az iskola munkája, tevékenysége iránt, igényli az új módszerekről, eljárásokról, rendelkezésekről a tájékoztatást. A szülői munkaközösség figyelemmel kíséri az iskola életét, az iskolával kapcsolatos igényeket, a társadalmi követelményeket, megértéssel fogadja a megváltozott iskolát, az iskolára vonatkozó rendelkezéseket. A közös nevelési tevékenység alapja pedig a szülők pedagógiai kultúrájának fokozása. Előadásokon, tapasztalatcseréken, iskolai nyílt napokon, a pedagógiai irodalom tanulmányozásával igyekszik megismerni a korszerű nevelés elveit, módszereit, s bekapcsolódik a nevelés munkájába. A felügyeleti munka, a szabad idő, az úttörő-, a szakköri tevékenység számos lehetőséget biztosít erre. A család segítse elő az otthoni élet, a családi nevelés megismerését a nevelő számára, s mint nevelőtárs, tapasztalataival, tanácsaival is segítse az iskola munkáját. A szülői munkaközösség érezze, tudja magáénak az iskolát, hiszen szervezetileg az iskolaközösség tagja, segítse elő, hogy a közvetlenség, az őszinteség, a kölcsönös tisztelet érvényesüljön az iskola és a családi ház együttműködésében. Az iskola pedig ne elégedjen meg egy-egy tájékoztatással, hanem a szülők pedagógiai kultúrájának emelésével igényelje, kérje a szülőd munkaközösség tevékenységét a nevelési feladatok megoldásához. A Hazafias Népfront, mint a ázülői munkaközösségek társadalmi irányítója, a VI. kongresszuson arra hívta fel a népfrontbizottságok figyelmét, hogy a szülői munka- közösségek felkészítését az iskolai életre, tegyék kiemelet programjukká. A HNF megyei bizottsága pedig arra utalt, hogy nemcsak a pedagógusokat, hanem a szülőket is fel kell készíteni az új nevelési tervek, tantervek elfogadására. Ennek megfelelően a HNF megyei pedagógiai bizottsága valamennyi szülői munkaközösségnek megküldte a tanév főbb feladatait tartalmazó dokumentumot. Témajavaslatot állított össze a különböző oktatási intézmények szülői munkaközösségei részére az előadások tervezéséhez. Javaslata többek között: tájékoztató az új nevelési tervekről, tantervekről, a korszerű nevelés elvei, módszerei, vagy: új vonások az iskolarendszerünkben címmel előadások tartása. A szülők nevelési munkáját segíti a „Szülőknek nevelésről” kiadványsorozat, mely 6 kiadványban foglalkozik (a gyermek születésétől felnőttkorig) a családi nevelés lélektani problémáival. „Játéktól az iskoláig” címmel az első kötet már megjelent, ez az óvodáskorral foglalkozik. A Szülők híradója, a Gyermekünk, a Családi Lap folyóiratok tanulmányazása is elősegíti a sikeres nevelési tevékenységet. Azokban a városokban, nagyközségekben, ahol több oktatási intézmény működik (óvoda, ált. iskola, középiskola, szakmunkásképző int.), szükséges a szülői munkaközösségi tevékenység összehangolása. így elkerülhető, hogy a szülő egy-egy témáról többször is halljon előadást, de az előadók felkészülése is alaposabb lenne, ha egy témával foglalkozna. Néhány városban pedagógiai bizottságot alakítottak, más községekben a közművelődési bizottság végzi a koordinálást. A 11 napos tanítási ciklus bevezetésével a szabad idő helyes felhasználására hívjuk fel a szülők figyelmét, e témából — más szervekkel együttműködve — előadói konferenciát is tartunk. A szülői munkaközösségek részt vesznek a gyermekek éve megyei programjának megvalósításában, „A mi világunkért” úttörő- mozgalom segítésében. Továbbra is részt vesznek a szülők a gyermekek élet- és nevelési feltételeinek (játszótér, sportudvar, egyéb gyermeklétesítmények) javításában, építésében. □ szülői murikaözösség létrehozásának 30. évfordulója jó alkalmat nyújt most a járási, városi szülők fórumának megrendezéséhez. A Hazafias Népfront örömmel fogadja és jutalmazza is azokat a pályamű- veket, amelyek a szülői munkaközösség munkáját segítő népfrontbizottsági, illetve pedagógusi tevékenységről szólnak. Az iskolára váró növekvő feladatok arra késztetik a szülői munkaközösségeket, hogy magasabb mércét állítsanak munkájuk elé, s a feladatok megvalósítására mozgósítsák a szülők társadalmát, a gyermekekért, a szocialista nevelőiskola megvalósításáért. Horváth Miklós, a HNF megyei pedagógiai bizottságának elnöke Napszám, kaláka, tisztesség Ezer példányban jelenik meg havonta a TIPP, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kulturális programfüzete. Egy hónapra előre közli a várható főiskolai eseményeket, a különféle művészeti csoportok próbarendjét, a klubfoglalkozások idejét, sőt a jelentősebb városi események közül mindazokat, melyek egy főiskolást érdekelhetnek — a múzeumi kiállítástól a moziműsoron át a gépjárművezetői tanfolyam indulásáig... Elvileg tehát egyetlen főiskolást sem fenyeget az a veszély, hogy véletlenül unatkozna, ha szabad idejével nem tudna mihez kezdeni. És mégis — valami nincs rendjén... Hudák Erika harmadéves magyar—ének szakos, Kozma István harmadéves földrajz—rajz szakos, Nékám Róbert másodéves biológia—testnevelés szakos és Varga Zsolt harmadéves földrajz—népművelő szakos hallgatókkal közösen kerestük a választ néhány olyan kérdésre, mely a főiskolai klubélettel kapcsolatban felvetődött. „Klubról klubra” — ez a címe sorozatunknak, melyet akár itt a főiskolán elkezdhettünk és befejezhettünk volna, hiszen r felsorolni is sok, hányféle kisebb-nagyobb terem, szoba, pincehelyiség ajtaja áll nyitva klubszerű foglalkozások számára. Hogy valami mégsincs rendjén, az abból derül ki, hogy általában ugyanazt a százötven- kétszáz arcot lehet látni a legkülönfélébb rendezvényeken — legyen szó csillagászati előadásról, klubfoglalkozásokról, vagy tudományos diákköri programokról —, még a diszkóba is csaknem ugyanaz a háromszáz ember jár, az úgynevezett „nagyrendezvényekre” az 1800 hallgatónak körülbelül a harmadát sikerül mozgósítani, s van egy réteg — sajnos a többség —, akik mintha falat építettek volna maguk köré; közömbösségből... j Mennyi „tiszta” szabad ideje marad egy főiskolásnak, egyáltalán, van-e ideje arra, hogy művelődjön, szórakozzék? Jók-e azok a programok, melyeket a néhány tagú klubtanács összeállít, azt gondolva, hogy ez több száz ember érdeklődésével azonos ? Mennyire vannak nyitva e klubok kapui a városi fiatalok előtt, illetve részt vesz- nek-e a főiskolások a város kulturális életében? Érzö- dik-e, hogy népművelőképzéssel is foglalkozik a főiskola, kérik-e részüket a népművelés szakosok a programok szervezéséből? Körülbelül így lehetne összefoglalni azokat a kérdéseket, melyeket körbejártunk. Némelyik „tiszteletkörnek” sikerült, némelyikről pedig elképzelhető, hogy nem találkozik majd egyértelmű tetszéssel. Először is a klubokait vettük sorra. Van egy általános „fő- klub”, mely tulajdonképen csak koordináló munkával foglalkozik, programok egyeztetésével, stb. A legnagyobb két klub az Axel és a Pince, az előbbi célja, hogy minden irányban nyitott legyen, a legkülönfélébb programokat szervezi az irodalmi előadóestektől a koncertekig, a másik a Pince, melyet a népművelés szakosok keltettek új életre két éve. Mindkettőhöz tartoznak további „alklubok" A nagy klubok az úgynevezett „szórakoztatóipar” szerepét is vállalják, ezeknek legnyitottabbak a kapui, ezekbe jön a legtöbb vendég a városból. Röviden szakkluboknak lehetne nevezni a többit, amelyek közül csak a kollégiumban 16 működik rendszeresen^ Kozma István és társai az egyik pincében találtak maguknak „ideális” körülményeket egy képzőművészeti klub számára. Nyolc-tíz „művészjelölt” jár le dolgozni, elsősorban rajz szakosok. Az alapfelszereléseket sikerült megszerezniük, nagy vágyuk viszont egy korongozó, mert „keramikusjelöltek” is vannak már közöttük. Egy másik klubról, az ifivezetőkéről Hudák Erika számolt be nem túl nagy lelkesedéssel. Erika a passzivitást tartja elkeserítőnek, különösen akkor, ha előre gondolkodik pár évre, s „látja” társait, amint egy tantestület megbízza őket például az úttörőcsapat vezetésével. A főiskolai ifiklub erre a feladatra készítene elő, s minden kommentár helyett álljon itt a létszáma: tíz személy. Nékám Róbert legelőször is alapos ismereteket szerzett a városban: hol töltheti el az idejét értelmesen egy fiatal, például ha főiskolás. Nem valami gazdag a kínálat, éppen ezért törekszik arra, mint az Axel-klub vezetője, hogy lehetőleg a legnyi- tottabbá tegye a klub kapuját, azaz olyan programot kínáljon, melyből a legkülönfélébb ízlésűek válogathatnak. A legújabb terv pedig a következő: ötven forintért fél évre szóló klubtagsági igazolványt adnak ki a Pincével közösen, mely elvileg csaknem harminc diszkóra és hetven-nyolcvan egyéb rendezvényre érvényes. Hogy ez hoz-e változást, több lesz-e a látogatók száma, esetleg újabb arcokkal is megismerkednek? — még nem tudják. Ki fo'gják próbálni... A Pinceklub vezetőjének Varga Zsoltnak az a meggyőződése, hogy a népművelés szakosok megjelenése óta tapasztalható egy „felfutás”, ha a képzeletbeli grafikon íve nem is szökik még túl magasra. Kopogtatnak ők is munkáért, keresik őket is: segítsenek a KISZ-eseknek, vagy egy-egy szakklub vezetőjének. A legnagyobb eredménynek a táncház meghonosodását tartja. Nyíregyházán nem „futott be”, a városban több helyen kísérleteztek s bár újabb lelkes kezdeményezések vannak — nem az igazi. Itt, a tanárképzőn — Zsolt szerint — a tea és a zsíros kenyér fordította meg a táncház sorsát, amióta ez a kis uzsonna is kapható, a táncház népszerűsége nőtt. Furcsa, néha egészen apró dolgokon — talán egy csésze teán — múlik egy kulturális rendezvény sikere. A tanárképzősök közül jó páran újra és újra keresik ezeket az apró dolgokat, hátha valami „kulcsot” találnak: egy utat a közönséghez. Ha a főiskolások klubéletéről esik szó, általában mindig szokás kijelenteni, megfogalmazni, hogy azért mégis van egy főfoglalkozásuk: tanulniuk kell. Vajon mennyi szabad ideje van egy átlagos főiskolásnak? — kérdeztem végül, amire alapos számolgatás után a következő választ kaptam: naponta 5—6 óra... Baraksó Erzsébet Aztán mindig a tél vége volt a legnehezebb. A család felélte azt a kis élelmet, aminek újig kellett volna kitartania. Akinek egy rossz malacra jutott, az maga elől is dugta a szalonnát, mert kellett az tavaszra még. A szegény ember, ha télen nem dolgozhatott, úgy belevék- nyúlt a pihenésbe, mint a halott ember kutyája a bánatába. A mi falunkban a kocsma előtt volt a köpködő, ott volt az emberpiac. Kiállt az ember, toporgott, hátha akad valami, félnapszám legalább. Aki nagyon bele- véknyult a szegénységbe, azon nem kapkodtak a gazdák ... Neszez a kórterem, az éjszakák itt mindig hosszúak. Míg Bojtos bácsi mesél, mindenkinek, de az is lehet, hogy talán csak önmagának, ki-ki a maga életére gondol. A félelem, a reménykedés és az emlékek szigete minden ágy......Nyolcvan fillért, egy pengőt fizettek napszámba. Ha jó rágós szalonnát is adtak a kosztba azt hazavittük. Lopva, mert a másik előtt is szégyellte magát az ember.. Valaki közbeszól: „Manapság napszámost se kapni.. ★ Napszám — 1979: nemrégen történt, hogy egy szombaton napszámost fogadtam, vasárnap napszámot . szolgáltam. Igaz: nem pirkadás- kor kezdtünk, hanem öreg reggelen, úgy fél nyolc felé. Puhára érlelt szalonnával, májkrémmel, bolti sonkával, pohár falát harmatoz- tató kisüsti szilvával. Csak ezután kezdtük el reparálni a széldűtötte pajtát. Tizenegykor ki-ki kapott egy üveg sört és amikor már csak a nyomatékfák hiányoztak a nádtetőt fedő fóliáról, (maibb manapság a pajta is) akkor tyúklevest ettünk csigatésztával, főtt tyúkot kenyérrel és töltött káposztát. Házi bor is járt az ebédhez, nem sok, mert hét méter magas a pajta ... Délután három óra tájt ideje lett a bérfizetésnek. Mi köszönömmel és kézfogással fizettünk. Egy napszám — falun — ma 180—200 forintot ér, azaz érne, ha kapni lehetne napszámost. Köszö- nömért is nehéz, pénzért találni szinte lehetetlen. ★ A családdal együtt kilencen voltunk. Elvégeztünk vagy háromezer forint értékű munkát. Rám, a toliforgatóra ebből kevés jutott, de volt közöttünk esztergályos, lakatos, ács, éjjeliőr és egyetemi hallgató. Egyetlen ember volt csak, aki valóban szakmaibeli volt, a falusi ezermester, aki pénzben kapta a háromszáz forintját. Ö súlyt nem emelt, de „bejárta” a tetőt. Mit kaptak a többiek? Volt, aki napot adott vissza, mert a tengeri- törésikor mi segítettünk nekik, volt, akinél „eladósod- tunk” egy munkanappal, volt, akinek megígértük, hogy a dohányberakáskor segítünk. írtam, napszámba mentünk mi is. Nem pirkadáskor, nyolc óra felé, öreg reggelen. Volt puhára érlelt háziszalonna ... Ugyanúgy, mint nálunk, hiszen a házigazdaság protokollja már régen kialakult, s ha írott szabályok nincsenek is, az íratlan szabályok betartása jó érzést adó kötelesség. ★ Nem kell szociológiai érdeklődésű embernek lennünk ahhoz, hogy eltűnődjünk: pénzért napszámos nincs, pedig ha a 180 forintot megszorozzuk 26 munkanappal, az 4600 forintos keresetet biztosítana. Ebből nem lenne levonás, ezért még utazni, a családtól távol élni se kellene. Ott a pajta tetején kiszámítottuk, hogy a 4600 forint .^biztos pénz” lehetne egy dolgos embernek, de a napszámmal nem jár a „más”. Ennek a másnak sokféle neve van. A prémiumtól a törzsgárda-jutalomig a nyugdíjjogtóll a szakmák A Szélkiáltó népzenei együttes a Pincében KM VASÁRNAPI MELLÉKLET A képzőművészek klubjában
