Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET N em zavarnám soraimmal, ha nem jutott volna el hozzám egy számomra szokatlan epizód híre. Az egyik kollégám a minap az önök vállalatánál járt. Amikor beállt kocsijával a gyárépület elé, ahol csak egyetlen — hótól, víztől eltakarított — hely volt, a portás, a rendész és még ki tudja, hány és milyen tisztségű ember rohant utána: „Tessék onnan elállni, mert az az igazgató elvtárs kocsijának a helye...” Elhanyagolható apróság is lehetne ez mert ugyan ki tilthatja meg önnek, hogy a vállalat előtti parkírozóban legyen egy hely a kocsija számára. Mégsem hagy nyugodni a dolog, mégpedig a következők miatt: ha nem tud arról, hogy szinte szent- és védett helyként veszik körül munkatársai azt a bizonyos kocsihelyet, baj. Ha tud róla és elfogadja, még nagyobb baj. Könnyen átháríthatnánk a felelősséget a szolgalelkűségre, a hajbókolásra, á vezetőknek néhol kijáró „kötelező” udvarlásra. De hát, jól tudja: ennek az életszerepnek két fontos tényezője van, az egyik, aki hajlamos a talpnyalásra, a másik, aki elfogadja és odanyújtja a talpát... Hogy miért önnek említem a következőket, amely néhány vállalatnál bevett szokás, nem tudom. Talán, mert rokonságot vélek felfedezni a két jelenség és a mögötte meghúzódó emberi magatartás között. Ennél a vállalatnál — sajnos, másutt is — előfordul: legyen szó bármilyen kicsi, vagy nagy rendezvényről, lakomázással zárják az eseményt. önmagában már ez sem jó dolog, de ami ennél is visszatetszőbb, a résztvevők két csoportra oszlanak. Külön asztalnál foglal helyet a „vezérkar”, a másiknál a „többiek”. Próbáltam azóta is praktikus okokkal magyarázni e mozzanatot. Ilyenekkel: bizonyára evés- ivás közben is lehet megbeszélni való, s ilyenkor mindig akad olyan vendég is, akit mégsem illendő az asztal túlsó végére ültetni, ott a helyük a szűkebb körben. Mégsem találok megnyugtató magyarázatot, még akkor sem, ha az asztalnál való elkülönülést nem terjesztem ki a vezetés és a dolgozók közötti lényegi kapcsolatokra ... Nem kellene semmi rosszra gondolni? Nem is gondolok, mégsem mondhatom, hogy csupán a szememet bántja, ha olykor egy láthatatlan választóvonal jelenik meg a vezérkar és a beosztottak serege között. S kire haragszom, amikor a titkárnő finoman figyelmeztet: ha lehet, ne túl sokáig tartsam fel az igazgató elvtársat, mert fél óra múlva köszöntés lesz, a főnök névnapja. Értem én ezt is, emberi dolog. Aki megérdemli, köszöntsék is fel a beosztottak, az még nem feltétlenül hajbókolás. Ám a titkárnő a fülem hallatára mondja le — más „fontos elfoglaltság” miatt — az összehívott részlegvezetői megbeszélést, ahol már jó háromnegyed órája várják a „dirit”. Talán nem kell indokolni, hogy nem a titkárnőre haragszom, ha egyáltalán haragudnom kell valakire ... Mégis azt hiszem, igenis haragudnunk kell az ilyesmikért; a védett parkírozóhelyért, az elkülönített protokollaszta- lért, a hivatalos aktus rangjára emelt névnapi ceremóniáért, s nemcsak a fülünket bántó, hanem a rosszul értelmezett „tulajdonosi” szemléletből táplálkozó kifejezésekért, mint „az én főmérnököm”, „az én szb-titkárom”, „az én vállalatom”, az „én jutalmazási keretem”, az „én tantestületem”. Sokszor ezek a látszólag ártalmatlan birtokos szerkezetek is kifejezik a lényeget, a vezetői stílust. V állalva az olvasók jogos szemrehányását — nem név szerint címeztem önnek e sorokat. Lehet, hogy rosszul tettem, de annyi mentségem mégis van, hogy mindezeket nem egyedül önnek akartam elmondani. „Mindenkinek — tehát senkinek” — vethetné közbe. Formálisan talán igaz is lehet, mégis azzal zárom levelemet, hogy nem mindenkinek, hanem az önhöz hasonló „rokonlelkeknek” szántam és nem várom, hogy tépje a ruháit. Nem, annyira optimista nem vagyok. De abban bízom, hogy gondolkodásra késztetem. És ez is nagy dolog, e nélkül aligha létezik változás ... Nagyfő Gáborral, a KIOSZ megyei titkárával a kisiparosokról A Kisiparos, vagy — ahogy elég gyakran mondják — maszek? Tesz e különbséget a két meghatározás között? — A kisiparos engedéllyel folytatja tevékenységét és ezért adót fizet az államnak. A maszek szó ennek ellenére nem sértő, mindaddig, amíg nem gúnyosan hangzik. A magam részéről szívesebben hallom úgy, hogy kisiparos. A Milyen értékek alapján kell megítélni a w kisiparos tevékenységét? — Szabolcs-Szatmár megyében jelenleg négy és félezer kisiparos van és évente több, mint hatszázmillió forint értékű munkát végeznek. Ennek mintegy 70 százaléka közvetlen lakossági szolgáltatás. A Tudjuk, hogy a kisipar elsődleges fel- w adata a lakosság javító-szolgáltatói igényének kielégítése. Nem rossz ez a 70:30 arány? — Nem. Ebben a 30 százalékban ugyanis mintegy 6 milliót képvisel az az érték, amelyben a Kisipari Termelő Vállalat megrendelésére különböző hiánycikkeket — kötőelemeket, faárut, szerszámnyeleket, konyhafelszereléseket, tömítéseket — gyártanak. Ebben a 30 százalékban szerepelnek azok a munkák is, amelyek közvetve szolgálják a lakosságot. Mint például az IKSZV-nek, a lakásszövetkezeteknek és az állami költségvetési szerveknek végzett munka. Ezt az arányt mindig az igények határozzák meg. A Beszélgetésünk elején már volt szó az ^ adózásról. Mennyit fizetnek évente a megye kisiparosai? — Tevékenységük után mintegy 17—18 millió forintot. A jövedelemelvonásnak ez azonban csak az egyik formája. A községfejlesztési és a társadalombiztosítási járulék körülbelül ugyanennyi, s ehhez jön még a tagsági díj, az alkalmazotti adó is. ^ Vannak-e gazdag kisiparosok? — Kényes kérdésnek tűnik, de mégsem az. A közvéleményben ugyanis nagy keletje van az ilyen megítélésnek. Különösen akkor, ha egy-egy kisiparos a szolgáltatás mellett árutermeléssel is foglalkozik. Azt azonban már kevesen tudják* hogy a nagyobb jövedelem progresszív adózással jár. Tény az, hogy vannak jól menő szakmák, ahol jobban „jön” a pénz. £ Például? — Elsősorban az építőipar, aztán a gépkocsijavítás, a felsőruházati ipar. A havi átlagos kereset itt jócskán meghaladja egy kvalifikált szakmunkás bérét. Tudni kell ehhez azt is, hogy ezek a kisiparosok általában nem napi nyolc órát, hanem 14, sőt 16 órát is dolgoznak, s gyakran a családtagok is besegítenek. A gazdag kisiparos fogalma pedig relatív: vannak tehetősebbek, vagyonosabbak, szorgalmasak és kevésbé azok, takarékosak és pazarlók csakúgy, mint az életben mindenütt. A leleményes, ügyes, előrelátó, jó szakember itt hamarabb lép előre. S ha becsületesen dolgozik — mint ahogy másoktól — tőle sem kell sajnálni a pluszt. dfe Itt van a kezemben egy szerkesztősé- ™ günk címére írt panaszos levél, amelyben arról van szó, hogy az egyik kisiparos az évekkel ezelőtt felvett előlegért nem dolgozott meg, s azt visszafizetni sem hajlandó. — Igen, tudok róla, de nem kisiparosról van szó, vele szemben eljárni nem tudunk. A panaszos csak bíróság útján kaphatja vissza a pénzét. Sajnos ilyen eset kisiparosnál is előfordult már. Évente átlagosan 150—200 panasz érkezik hozzánk, amelyek nagy része határidő-elcsúszások miatt van. A többi szakszerűtlen munka, vagy túlszámlázás. A panaszok nagy része jogos, és ennek megfelelően intézkedünk: a pénz visszafizetésére, vagy kártérítésre kötelezzük a vétkes kisiparost. Feltétlenül meg kell mondanom, hogy a kisiparosok nagy többsége nem él vissza a lakosság bizalmával, a panaszok általában egy szűk körre korlátozódnak. 0 Mit tesznek ismétlődő esetekben? — Figyelmeztetés jár érte, súlyosabb esetben fegyelmi, és intézkedünk iparjogosítványának bevonására. Évente háromszor— négyszer kerül sor ilyen intézkedésre. A A minőségi munka ma már követel- ^ mény. Hogyan érvényesül ez a kisiparosoknál? Miként történik például a továbbképzésük? — A szervezet keretében szinte állandósult a továbbképzés. A szakmai színvonal emelésére évente mintegy kétszázan tehetnek mestervizsgát. Ebben az oktatási formában részt vehetnek nem kisiparos dolgozók is. Ebben az évben a tanintézetek segítségével megszervezzük a felnőtt családtagok, alkalmazottak szakmunkásképzését is. Különböző tanfolyamokon megtanítjuk a kisiparosokat az új technológiai eljárásokra, munkamódszerekre, bemutatjuk az új anyagokat. Jogszabályokat, rendeleteket ismertetünk. £ Milyen a szakmák utánpótlása? — Az ipari tanulók száma jelenleg 257. Természetesen vannak olyan szakmák, ahová jobban vonzódnak a fiatalok. Ilyenek a női fodrász, rádió-, tévé-, és gépkocsijavító stb. Az érdeklődés felkeltésére mintegy ellensúlyozásként társadalmi ösztöndíjat alapítottunk a kevésbé divatos 14 szakmában, mint például a pék, tetőfedő, kádár, bádogos. Jelenleg 11 ilyen társadalmi ösztöndíjasunk van, ahol a mester 300, a tanuló pedig 250 forintot kap havonta. Ebben az évben a tanulmányi ösztöndíj összegét 400, illetve 300 forintra emeljük. A Említette, hogy a megyében négy és w félezer kisiparos van. Sok? Elegendő? Vagy kevés? — Feltétlenül több kisiparosra lenne szükség, hiszen még ellátatlan, fehér foltok vannak a megyében, mint például a szatmári, beregi rész és Tiszavasvári környéke. Ezt indokolja a fokozódó igény is. Két évvel ezelőtt a megye kisiparosai még csak valamivel több mint 600 millió forint értékű munkát végeztek, 1977-ben már 664 milliót és tavaly — nem végleges adatok szerint — ennél is többet. Jelenleg ezer lakosra átlagosan hét kisiparos jut a megyében, s ez jóval az országos átlag alatt van. A fejlesztést azonban — ismerve az egyre fokozódó munkaerőgondokat — nem a főfoglalkozásúak javára, hanem inkább a munkaviszony melletti és a nyugdíjaskorúak bevonásával akarjuk elérni. Jelenleg 296 nyugdíjas és közel ezer munkaviszony melletti kisiparos van a megyében. Ez utóbbiak számát a tervidőszakban legalább kétezerre szeretnénk növelni. 0 Jó ez? — Feltétlenül. A kisebb települések ellátása éppen azért megoldatlan, mert egy-egy község igénye nem kötné le egy főfoglalkozású teljes kapacitását. Egy munkaviszony melletti, vagy nyugdíjas kisiparos szabad időkapacitását pedig éppen kitöltené. Sajnos, nem minden esetben kapjuk meg a vállalatok, szövetkezetek, egyéb gazdasági egységek vezetőitől a segítséget. Egy részük mereven elzárkózik a hozzájárulástól, hivatkozva arra, hogy a javításhoz az üzemiből vihet el anyagot, vagy többletjövedelme miatt bérfeszültség keletkezne. S vannak, akik nem jól értelmezik a rendelkezést. Nevezetesen azt, hogy a munkaviszony melletti ipargyakorlásra nem vonatkozik a másodállás, vagy mellékfoglalkozás meghatározás. Ennél fogva itt nem érvényes az erre vonatkozó korlátozó rendelkezés. Több gazdasági vezető pedig éppen erre való hivatkozással vontá vissza dolgozójától a már kiadott hozzájárulást. Pedig a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a munkaviszony ' melletti ipargyakorlók az üzemben és a szolgáltatásban is becsülettel megállják a helyüket. A örök téma a K.IOSZ-nál a kontárkodás * megfékezése. Talán az előbb említett elzárkózás is elősegiti, hogy sok az „illegális kisiparos” a megyében? — Ez is, de főként az ezen a téren tapasztalható közöny. Az, hogy az erre illetékesek szemet hunynak felette. Egyes kontárok már odáig mennek, hogy a hatóságok szeme láttára építik fel a házakat. No, persze nem azt akarjuk, hogy ezeket az embereket szigorú büntetéssel kényszerítsék a legális útra, hanem azt, hogy meggyőzzék arról: nyugodtabban dolgozhatnak, több jövedelemre tehetnek szert, ha ipart váltanak. A hozzánk beérkező jelzések és bejelentések alapján mi is felkeressük ezeket az embereket és elbeszélgetünk velük. Sok esetben eredményesen. A Szó esett a nyugdíjasokról, de nem be- ^ széltünk még azoknak a kisiparosoknak a sorsáról, akik — mivel korábban nem volt kisiparos nyugdíjalap — a rendelkezés szerint nem kaphatnak nyugdíjat. Magas koruk, vagy betegségük miatt viszont már nem is dolgozhatnak ... — Van lehetőségünk ezeknek az idős embereknek a támogatására. Szabolcs-Szatmár megyében jelenleg mintegy 90 olyan volt kisiparos van, aki saját jogon nem szerzett nyugdíjalapot. Ezek állandó szociális segélyt kapnak, havi 7—800 forint összegben. Ezen kívül rendkívüli esetben is adunk egyszeri segélyt. ^ Tulajdonképpen mennyi kisiparosra lenne szükség a megyében? — Legalább ötezerre. Ennyit terveztünk az ötéves szolgáltatásfejlesztési tervünkben is. Bár, ha számításba vesszük, hogy a fejlesztés elsősorban a kisebb kapacitással rendelkező munkaviszony mellettiekből adódna, akkor ez korántsem elegendő. A Következésképpen amíg az ideális létszámot elérik, addig is tenni kell valamit. — Több irányban is léptünk. Működik például az „átjárásos” forma. A hét meghatározott napján a kijelölt helyen jelenik meg a kisiparos, elviszi a javítanivalót, majd ugyanúgy visszaviszi. Vagy amikor egy építkezésnél a kivitelezés során egy kisiparos szervezi meg a különböző szakipari munkák elvégzésére a többieket. Kisvárdán a lakásszövetkezetekkel kötött szerződés alapján a hibát 24 órán belül megjavítják. Üj kísérlet, hogy a szervezet helyiségeiben alakítanak ki műhelyt és odaadják a kisiparosnak. Ilyen megoldás lesz Csengerben és Balkányban. Szolgáltatóház építésére pályázatot hirdetett a KIOSZ, amelyre a fedezet egy részét ez évben először az Országos Szolgáltatásfejlesztési Bizottságtól kapnánk. Mi is pályáztunk, reméljük sikerrel. Megkíséreljük szervezettebbé tenni az anyagellátást. Örömmel venném, ha a vállalatok az elfekvő készleteket felajánlanák és itt, helyben megrendezett börzén értékesítenék. Ugyancsak jó lenne, ha a típus- változás során kiselejtezett gépeket is felajánlanák. Ez megkönnyítené a helyzetünket. A Azt mondják: kölcsönt könnyen kap a w kisiparos. Igaz ez? — Ezt nem mondanám. Kétféle kölcsönt kaphat a kisiparos: műhelyépítésre, vagy gép- és szerszámvásárlásra. A felvett kölcsön csakis szolgáltatásfejlesztési célokra fordítható, és magasabb kamatot számítanak rá. Az OTP pedig vigyáz árrá, hogy így legyen. A beruházás végén elszámoltatja, ellenőrzi a kisiparost. ^ Élnek-e ezzel a kedvezménnyel? — Sajnos nem eléggé. Pedig szükség lenne a fejlesztésre, korszerűsítésre. A közelmúltban végzett felmérés szerint a műhelyeknek csak mintegy 40 százaléka felel meg a követelményeknek. Alacsony szintű a gép- és szerszámellátottság. Mi szorgalmazzuk a hitelek felvételét, de a legtöbben mereven elzárkóznak, attól félve, hogy a korszerűsítés adóemelést okoz. A Általában hogyan értékeli a kisiparo- w soknak a megye társadalmi életében betöltött szerepét? — Vártam ezt a kérdést. Nem azért, hogy igennel vagy nemmel válaszoljak, hanem a tényekkel igazoljam: a megye kisiparosainak nagy többsége önzetlenül, nagy aktivitással és szívesen vesz részt a közösségi munkában. Az elmúlt évi társadalmi munka értéke például majdnem egymillió nyolcszázezer forint volt. Sok kisiparos patronál például óvodát, napközit, iskolát... A tagság jelentős része — a szervezet aktivistája, nélkülük munkánkat el sem tudnánk végezni. A párttagok száma is 189, közöttük van hat vb-tag, illetve három párttitkár. A tanácstagok száma 74, a népfront- mozgalomban több mint százan vállaltak tisztséget. A fiatalok közül 53 a KISZ tagja, van 21 munkásőrünk és 47 önkéntes rendőrünk. Sokan tevékenykednek az MHSZ-ben, a sportmozgalomban és a Vörös- keresztben. Közéleti tevékenységükért ötvenhármán részesültek kitüntetésben. ^ Hogyan lehet kérni iparigazolványt? — Kérhet bárki, aki a feltételekkel rendelkezik. 4) Végül: mire jogosít a KlOSZ-tagság? — A lakossági szolgáltatásban végzett becsületes, odaadó munkára. Semmiképpen nem arra, hogy valaki — a bizalommal visszaélve — harácsoljon, meggazdagodjon. Aki ezt teszi, annak nincs helye a szervezetben. £ Köszönöm a válaszokat. Tóth Árpád 1979. február 25. r i Vasárnapi INTERJÚ L Á
